Svéd nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svéd
svenska
Beszélik Svédország, Finnország
Terület Észak-Európa
Beszélők száma kb. 9 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Germán nyelvek
    északi germán nyelvek
     keleti skandináv csoport
      svéd nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos  Svédország
 Finnország (a finnel együtt)
 Åland
 Európai Unió
Gondozza Sveriges Standardiseringsråd (SSR)
Nyelvkódok
ISO 639-1 sv
ISO 639-2 swe
A svéd nyelv elterjedtsége

A svéd nyelv (svédül svenska) az indoeurópai nyelvek germán családjába tartozó észak-germán, avagy skandináv nyelv. Legközelebbi rokona a dán, mellyel együtt az észak-germán nyelvek keleti csoportját alkotják, míg a nyugati ághoz a norvég, a feröer és az izlandi nyelvek tartoznak.[1] Ezek között a nyelvek között a rokonság oly közeli, hogy a svédek, norvégok és dánok saját anyanyelvüket használva többé-kevésbé megértik egymást.[2] A földrajzilag távolabb fekvő területeken beszélt skandináv nyelvek, az izlandi és feröer azonban más helyzetben vannak. Utóbbiak saját, elszigetelt fejlődési utat jártak be, és a kontinensen élő skandináv beszélők már nem értik meg ezeket a nyelveket.[2]

A svéd nyelv anyanyelvi beszélőinek száma kb. 9 millió. Svédországban és Finnországban hivatalos nyelv.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd latinbetűs írásbeliség egyik legkorábbi emléke az 1280-as évekből származó Äldre Västgötalagen, Västergötland tartomány korabeli törvényeinek gyűjteménye.
Gustav Vasa Bibliájának címoldala 1541-ből.
"A nácik átvették a hatalmat Ausztriában. A német hadsereg átmasírozott a határon" ("Nazisterna ha tagit makten i Österrike. Tyska trupper marschera in över gränsen.")
Az igék többesszámú ragozású alakjait, mely jól kivehető az Östergötlands Dagblad 1938-as számának címoldaláról, egészen az 1950-es évekig használták.

A skandináv területek első lakosai feltehetőleg finnugor nyelvet beszélő halásznépek voltak,[3] akikről kevés tárgyi emlék maradt fent. Ennek oka a jég folyamatos előrenyomulása és visszahúzódása. Az első indoeurópai nyelvet beszélők valószínűleg az i. e. 4. évezredben érkeztek meg. Az első germán hangeltolódás, amely a germán nyelveket elválasztotta a többi indoeurópai (vagy indogermán) nyelvtől, csak az i. e. 11-3. század folyamán ment végbe.

A skandináv nyelvekről az első írásos emlékeket a rúnajelekkel ellátott síremlékek, menhírek alkotják. A nyelv állapotát ekkor a 16 karakteres rúnaábécével írták le, azonban ebben sok hangpárt azonos jel jelölt. (Azonos jel volt például a magas és mély magánhangzópárokra[3]). A skandináv nyelvek ekkoriban még csak dialektusok szintjén különültek el, és a Skandináviában élő germánok élettere jórészt a mai Dánia, Dél-Svédország és Dél-Norvégia területére korlátozódott. Az északi és keleti skandináv területek lakói az uráli nyelvet beszélő lappok és finnek voltak.

A 8-9. században indultak meg a viking kalandozások, melyek során a Norvégiában élő vikingek Izlandra és Grönlandra hajóztak, a dán vikingek Angliában telepedtek le (Danelaw, óang. Danelagh, ill. dán Danelagen) és a nyugat-európai partvidéket fosztogatták, míg a mai Közép-Svédország területén élő svea népek keleti irányba vándoroltak, ahol megszervezték az első orosz államokat. Ők voltak a varégok, vagyis a svéd vikingek.[4] A viking kalandozások jelentősége nyelvtörténeti szempontból abban rejlik, hogy a hadviselő skandinávok nyelve jelentősen befolyásolta a meghódított, vagy fosztogatott népek nyelveit. Az orosz nyelv későbbi fejlődésére (elsősorban a személynevek tekintetében[3]) például jelentősen hatott az északi jövevények nyelve.

Skandináv eredetű orosz nevek a következők: Olga (eredete: Hälgi), Igor (eredete feltehetőleg: Yngvarr), valamint Oleg.[5]

A svéd (és a többi északi nyelv) fejlődésére nagy hatást gyakorolt a kereszténység 1050-es felvétele után a latin nyelv is, mely az északi nyelvet mind szókincsében, mind formailag gyarapította.[1]

Az ezt következő időszak után váltotta fel a rúnaírást a latin betűhasználat.[1]

A svéd csak a 13. században kezdett elkülönülni a többi északgermán nyelvtől (lásd: óészaki). A fejlődés eredményeként kialakult az ósvéd és az ódán nyelv, amelyek egymásra jobban hasonlítottak, mint az északgermán nyelvek másik ágára, az ónorvég és az óizlandi nyelvekre.

A önálló fejlődésnek nagy lökést adott a I. Vasa Gusztáv vezetésével elért 1523-as leválás a kalmari unióból, ez Svédország tulajdonképpeni megalakulásának időpontja.

A nyelv tovább gazdagodott a nyelvi újítási törekvések következtében is, melyeket egyfelől a Bibliafordításaik révén Laurentius Andreæ és a Petri fivérek vezettek, de hasonlóan pozitívan hatottak a XVII. sz.-ban Stjernhjelm, a 18. században Olof von Dalin vezette reform- és nyelvtisztítási törekvések is. A nyelv fejlesztésében és ápolásában egyes királyok is aktívan részt vettek, így például I. Vasa Gusztáv, II. Gusztáv Adolf.[1]

A Hansa kereskedelemben való részvétel miatt a svédet jelentősen befolyásolta a középfelnémet nyelv, mely egyfelől a szókincsben, másfelől bizonyos előtagokban és elöljárószókban jelenik meg.

A svéd nyelv fejlődéséhez hozzájárult a Gótok Társasága által felvirágoztatott nemzeti irodalom is. A számos pozitív hatás hatalmas lökést adott egy természetes fejlődési folyamat kibontakozásához, melynek eredményeként a svéd nyelv a 18. század kezdetétől magas irodalmi fokot ért el.[1]

A svédre ezenkívül bizonyos hatást gyakorolt – elsősorban jövevényszavak tekintetében – a francia nyelv, egyrészt a felvilágosodás kora utáni időszakban, másrészt a napóleoni háborúk korszakában a svéd trónra meghívott Jean Baptiste Bernadotte tábornok által megalapított, francia eredetű Bernadotte-ház kapcsán, amelynek tagjai egyébként a mai napig Svédország trónján ülnek.

Manapság a svédre a legnagyobb hatást az angol nyelv gyakorolja, illetve egy párhuzamosan folyó jelenség a dialektusok visszahúzódása, a tömegmédia egységesítő hatása révén.[6]

Jövevényszavak a svéd nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi jelentőségéből és politikai-hatalmi-kereskedelmi pozíciójából adódóan a svéd nyelv számos más, európai nyelvvel került érintkezésbe. Ezek a nemzetközi kapcsolatok a svéd nyelv fejlődését is befolyásolták, jövevényszavakkal gazdagítva azt. A svédre leginkább ható nyelvek a latin, a német és a francia voltak, manapság pedig az angol formálja jelentősen a nyelvet.

Általában igaz az összes germán nyelvre, hogy a latin nyelv hatását két időszakban élték át. Először a rómaiakkal kereskedő germánok vettek át latin szavakat, ezek olyan jól betagozódtak a germán nyelvekbe, hogy latin eredetük mára alig felismerhető. Ilyen szavak a közlekedéssel és kereskedelemmel kapcsolatos szavak, mint például a latin carrus a kärra ("kocsi") szóban, vagy a latin caupo a köpa ("vásárolni") szóban. Hasonlóan a régi latinból erednek a vin ("bor"), és öre (lat.: aureus, eredetileg: "aranyérme") szavak. A svéd "lúd", azaz gås szó is a latin ganta szóra vezethető vissza.[7]

Kelta jövevényszavak a svéd nyelvben a rik ("gazdag"), és a järn ("vas", "vasérc") szavak.[7]

A latin nyelv hatásának másik nagy időszaka a kereszténység terjedésének időszaka a középkorban. Számos vallással kapcsolatos szó ered a középkori egyház latin szókincséből, köztük felsorolhatók a magyar szemnek is ismerős advent, altare, biskop, kloster, martyr és paradis szavak. Az egyház tevékenysége azonban további szavakkal is gyarapította a nyelvet, így kerültek a svédbe latin eredetű szakmai kifejezések, mint például az ympa, mely a latin imputera szóból ered, és "oltást", "szemezést" jelent. (Mindkét szó esetén a kertészethez köthető szavakról van szó.)[8]

A svéd nyelvre máig észrevehető hatást gyakorolt a középfelnémet nyelv, mellyel a svédek a Hanza-kereskedelem kapcsán kerültek kapcsolatba. Ezek a jövevényszavak elsősorban adminisztrációs intézményekkel, és általában az adminisztrációval, valamint a kereskedelemmel kapcsolatos kifejezések, mint például borgmästare ("polgármester"), fogde ("törvényszolga"), stad ("város"), köpman ("kereskedő"), skomakare ("cipész"), snickare ("asztalos"), mynt ("érme"), ränta ("kamat").[9]

Érdekes módon olyan szavakat is "kölcsönzött" a svéd a némettől, melyeknek abban az időben voltak svéd megfelelőik is, sőt, utóbbiak a mai napig továbbélnek stilisztikailag megváltozva. Ilyen szavak a fråga ("kérdés") és a språk ("nyelv"), melyek svéd eredetű megfelelői spöria és mal (mål).[10]

A 16. században a Hanza kereskedelem hatalmi befolyása jelentősen csökkent, azonban a német területekről egész Európára kiható reformáció tovább erősítette a német hatást. Igaz, a lutheri Biblia- fordítás által inspirált svéd fordítás Gustav Vasa által jelentős lökést adott a svéd nemzeti nyelv kibontakozásának is. A reformációt követő háborús időszak hozta a svéd nyelvbe a hadviseléssel kapcsolatos, német eredetű szavakat, mint például: ammunition ("muníció"), furir ("őrmester"), fältskär ("felcser") és gevär ("fegyver").

A holland nyelvből a svéd számos pénzügyi és bankkal kapcsolatos kifejezést kölcsönzött.[11]

A 18. század során számos idegen szó került a svéd nyelvbe. Köztük számos katonai kifejezés, mint például kasern, marin és pluton. Számos melléknévvel is gazdagodott a svéd, melyek főleg a franciából erednek. Ilyenek: blond, charmant, fatal, modern, vagy populär, de ebben az időszakban kerültek a svédbe – szintén a franciából – a byrå ("iroda"), a salong, az aktör ("színész"), a replik, a champagne, vagy a kastrull ("serpenyő") szavak.[12]

Az ezt a korszakot követő ipari forradalom időszaka az angol nyelv hatásának erősödését hozta magával. Az angolból érkeztek a svédbe a bojkott, a lokomotiv, a pyjamas, a trål, a vinsch, vagy a whiskey szavak. A francia konyha is ebben az időszakban, azaz a 19. században hozta Svédországba a filé, färs és omelett szavakat. A politikai élet új jelenségeinek leírásai is francia közvetítéssel érkeztek: byråkrat ("bürokrata"), socialism. A kor német jövevényszavai között felsorolhatók: mauser, muta in, valamint a rutscha ("csúszni").[13]

A modern kor elsősorban a technika vívmányainak angol szavait importálja a svéd nyelvbe, mint például modem, Internet és spam. Az angol eredetű szavakat gyakran az eredeti ejtést tükrözve, svédes formában írják, például tejp ("ragasztószalag"), räls ("sín"), kex vagy käx ("keksz"), tajma (időzíteni), mejl ("mail"), sajt ("weboldal").

Az Európán kívüli világ nyelvei is gazdagították a svéd nyelvet: a potatis ("burgonya") és tomat ("paradicsom") indián eredetű szavak. A känguru és dingo angol közvetítéssel került a svéd nyelvbe, de a szavak ausztrál eredetűek. Keletről érkeztek a svéd nyelvbe az alábbi szavak: moské ("mecset"), brahman, kung fu, sushi.

Arab eredetűek a svédben az amiral ("admirális"), alkohol, hasard ("kockázat") szavak. Az országban élő nagyszámú arabnak köszönhetően modern kori átvételek is történnek, egyelőre jobbára az ifjúsági nyelv szintjén, például jalla ("igyekezz!"), habibi ("kedvesem" illetve "csinos").

Magyar eredetű szavak a svédben a gulasch ("pörkölt vagy gulyásleves"), husar (huszár) és a hejduk ("bérenc").

Svéd jövevényszavak a magyar nyelvben: ombudsman, szlöjd.

Dialektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédország dialektikus sokszínűsége a földrajzi távolságokból, valamint az éghajlati sajátosságokból adódó regionális elszigeteltségből ered. A dialektusok a kereskedelem révén már a történelmi időkben is érintkeztek egymással, igazi egységesülő hatás azonban csupán napjainkban felfedezhető a tömegmédia hatása révén.

A svéd nyelvben a nyelvészek 6 fő csoporton belül 20 különböző dialektust különböztetnek meg.[1] A meglévő dialektusok közül, melyeken a 13. századtól már törvények is íródtak, számos ódon jelleggel bír. A Svearike, azaz a Mälar-tó melletti vidék dielaktusain kívül, melyek egyébként a svéd irodalmi nyelv alapját képezik, kiemelendő a dalarnai dialektus, valamint Gotland szigetének sajátos dialektusa, mely elszigeteltségéből adódóan sok tekintetben nagyfokú eltéréseket mutat a kontinentális svéd nyelvhez képest.[1]

A dialektusok mindegyike, a dalarnai, norrbotteni, valamint a gotlandi dialektusok kivételével egyenes kontinuumon haladva visszavezethető az óészaki nyelvre, a norvég és a dán dialektusokkal együtt.[14]

A Stockholmi és Lundi Egyetemek által vezetett SweDia 2000 projekt az alábbi dialektusokat azonosította[15]:

A modern svéd dialektusok földrajzi elhelyezkedése
1. Överkalix, Norrbotten; hangpélda
2. Burträsk, Västerbotten; hangpélda
3. Aspås, Jämtland; hangpélda
4. Färila, Hälsningland; hangpélda
5. Älvdalen, Dalarna; hangpélda
6. Gräsö, Uppland; hangpélda
7. Sorunda, Södermanland; hangpélda
8. Köla, Värmland; hangpélda
9. Viby, Närke; hangpélda
10. Sproge, Gotland; hangpélda
11. Närpes, Österbotten; hangpélda
12. Dragsfjärd, Åboland; hangpélda
13. Porvoo (Borgå), Nyland; hangpélda
14. Orust, Bohuslän; hangpélda
15. Floby, Västergötland; hangpélda
16. Rimforsa, Östergötland; hangpélda
17. Årstad-Heberg, Halland; hangpélda
18. Stenberga, Småland; hangpélda
  • Sydsvenska, azaz délsvéd nyelvjárás Svédország déli tartományaiban
19. Jämshög, Blekinge; hangpélda
20. Bara, Skåne; hangpélda

Finnországban a nyelv helyi változatát a finlandssvenska-t beszélik, mely intonációjában és fonetikájában eltér az anyaországitól. A nyelvnek ez a változata megőrzött régebbi formákat, másrészt a finn nyelv hatása alá is került.

Az irodalmi svéd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A standard svéd nyelv a főváros, Stockholm környékén beszélt dialektusból fejlődött ki. Az irodalmi nyelv megnevezése rikssvenska, azaz "birodalmi svéd", vagy "nemzeti svéd", más megnevezésben högsvenska, utóbbi megnevezés azonban inkább Finnország területén használatos, míg Svédországban az előbbi megnevezést hasznáják.

Apró érdekesség a Svéd Kereskedelmi Intézet (Handelns Utredningsinstitut) 2005-ös felmérése, melyben a megkérdezettek 54%-a nevezte meg az irodalmi svédet, mint azt a nyelvet, melyet a kereskedelemben előnyben részesítene (például üzletemberekkel való tárgyalások során, vagy telefonos megkeresések alkalmával). A gotlandi és värmlandi dialektusokkal szemben a megkérdezettek bizalmatlanságukat fejezték ki. A norrlänska dialektust a megkérdezett 800 ember 25%-a nevezte olyan dialektusnak, melynek hallgatása bizalmat ébreszt.[16]

A svéd hangrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd ábécé alapja a latinbetűs írás. Az å, ä, ö betűk az ábécé utolsó pozícióiban találhatók. A svéd ábécé betűrendje, és az egyes betűk kiejtése a következők szerint alakul[2]:

A a B b C c D d E e F f G g H h I i J j
/ɑː/ /beː/ /seː/ /deː/ /eː/ /ɛf/ /geː/ /hoː/ /iː/ /jiː/
K k L l M m N n O o P p Q q R r S s T t
/koː/ /ɛl/ /ɛm/ /ɛn/ /uː/ /peː/ /kʉː/ /ær/ /ɛs/ /teː/
U u V v W w X x Y y Z z Å å Ä ä Ö ö
/ʉː/ /veː/ /'dɵbəl veː/ /ɛks/ /yː/ /'sɛːta/ /oː/ /æː/ /øː/

Idegen eredetű szavakban, és családnevekben előforduló írásjel a fentieken kívül az é, mely a rendhagyó hangsúlyt hivatott jelölni, ld. armé ("hadsereg"), idé ("ötlet"), vagy Wessén.

A svéd magánhangzók fonetikai rendszere[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd magánhangzók fonetikai rendszere
Írás IPA Leírás Példa Hangpélda
a /ɑː/ ajakkerekítéses, hátul képzett, mély a hang, a magyar a-nak megfelelő, azonban mindig hosszú bra /brɑː/ (jó) Sound 
/a/ elöl képzett, magas a hang, a német alle szóban ejtett a-hoz, vagy a magyar á-hoz hasonló, azonban mindig rövid kall /kal/ (hideg) Sound 
e /eː/ zárt, hosszú e hang, mely a magyar é-hez hasonló, vagy a német Meter szóban ejtett e-hez heta /'heːta/ (hívni, nevezni) Sound 
/ɛ/ rövid, nyílt e hang, mely a német Fett szóban ejtett e-re hasonlít. A magyar e megfelelője. vecka /'vɛka/ (hét) Sound 
/æ/ nyílt, rövid ä-hang, mely -r előtt fordul elő herre /'hærə/ (úr) Sound 
i /iː/ zárt i hang, mely a Mine, vagy a wir német szavakban fordul elő. A magyar í-re hasonló, de annál zártabb hang. vi /viː/ (mi)
/i/ zárt i hang, mely a bin német szóban fordul elő, ill. a magyar rövid i-re hasonlít. flicka /'flika/ (lány) Sound 
o /oː/ zárt o hang son /soːn/ (fiú)
/ɔ/ nyílt o hang, rövid o boll /bɔl/ (labda) Sound 
/uː/ erősen kerekített u hang (hasonló a német Ruhe szóban előforduló u-hoz ko /kuː/ (tehén)
/u/ rövid, nyílt u hang ost /ust/ (sajt) Sound 
u /ʉː/ tipikus svéd hang, mely sem a németben, sem az angolban nem fordul elő. Az u és ü közötti hang, melyet feszesebb ajkakkal kell kiejteni hus /hʉːs/ ház) Sound 
/ɵ/ az /ʉː/ rövid megfelelője, kisebb ajakkerekítéssel kell kiejteni hund /hɵnd/ (kutya) Sound 
y /yː/ hosszú ü-szerű hang, melyet azonban az i kis behatásával ejtenek ki ny /nyː/ (új)
/y/ a fenti hang rövid megfelelője lycka /'lyka/ (szerencse) Sound 
å /oː/ zárt o- hang, mint a német Sohn (fiú) szóban kål /koːl/ (szén)
/o/ a fenti hang rövid megfelelője sång /soŋ/ (dal) Sound 
ä /ɛː/ hosszú ä-hang äta /ɛːta/ (enni)
/ɛ/ a fenti hang rövid megfelelője, megegyező az e alatt tárgyaltakkal bäck /bɛk/ (patak)
/æː/ szélesen nyílt ä, melyet -r előtti pozícióban ejtenek ki (már-már a magyar á-hoz közelít här /hæːr/ (itt)
/æ/ a fenti hang rövid megfelelője, mely hasonlóképpen mindig -r előtt fordul elő färg /færj/ (szín)
ö /øː/ hosszú, zárt ö söka /'søːka/ (keresni)
/ø/ hosszú, zárt ö rövid megfelelője dröm /drøm/ (álom) Sound 
/œː/ nyílt ö, mely -r előtti pozícióban fordul elő höra /'hœːra/ (hallani)
/œ/ nyílt ö rövid megfelelője, mely -r előtti pozícióban fordul elő dörr /dœr/ (ajtó) Sound 

A svéd mássalhangzók fonetikai rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd mássalhangzók általános áttekintése:

Bilabiális Labiodentális Dentális Alveoláris Palatális Veláris Laringális
Zárhang p b t d k g
Approximáns v l r j h
Réshang f s ɕ ɧ
Pergőhang
Nazális m n ŋ

A svéd mássalhangzók fonetikai rendszerének leírása, és különlegességei[2]

A következő mássalhangzók kiejtése a többi germán nyelvben megszokott módon történik: b, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, t. Fontos megjegyezni, hogy sok esetben a kiejtés a magyartól eltérő (a magyar nem indoeurópai nyelv). A b, d, valamint g hangok szóvégi pozícióban zöngések (ellentétben a némettel).
Az alábbi kombinációkban az első mássalhangzó néma marad: dj, gj, hj, lj. A teljes csoportot /j/-ként ejtik ki. Példák:
  • jag /jɑː(g)/- én
  • gjuta /jʉːta/ – önteni, öntözni
  • ljus /jʉːs/ – fény
  • djur /jʉːr/ – állat
  • hjul /jʉːl/ – kerék
Magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ä, ö előtt a k írásképet /ɕ/-ként (Sound ) ejtik ki (hasonló, mint a német ich szóban). Ugyanez történik a kj, valamint a tj írásképekkel. Példák
  • kedja /'ɕeːdja/ – lánc
  • kyss /ɕys/ – csók
  • kök /ɕœːk/ – konyha
  • tjock /ɕok/ – kövér
Magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ä, ö előtt, illetve r után a g írásképet /j/-ként ejtik ki. Példák:
  • ge /jeː/ – adni
  • göra /'jœːra/ – tenni, csinálni
  • gift /jift/ – házas
  • gäst _/jɛst/ – vendég
  • berg /bærj/- hegy
A k és g fent leírt palatalizációja a csak hangsúlyos szótagokban történik. Hangsúlytalan szótagban a hangok /k/ és /g/ maradnak. Példák:
  • rike /riːkə/ – ország, birodalom
  • höger /høːgər/ – jobb
Az ng hang kiejtése - a többi germán nyelvhez hasonlóan /ŋ/ (Sound ). (Ennek kiejtése során a g nem hallható.)
Az r kiejtése a svédben hasonlít a magyarhoz, annál azonban "sötétebb" /ɹ/ (Sound ), vagy a délnémet területeken hallható r-hez. A garatban képzett r (uvuláris r) – mely többek között a standard németben hallható, – csak svéd dialektusokban fordul elő.
A következő mássalhangzó-kombinációkban az r összeolvad az azt követő mássalhangzóval: rl, rd, rn, rs, rt. Az eredmény egy ún. retroflex, azaz a nyelv hátrahajlításával képzett hang lesz. Ezek fonetikai képe a fenti sorrendben: /ɭ/ (Sound ), /ɖ/ (Sound ), /ɳ/ (Sound ), /ʂ/ (Sound ), /ʈ/ (Sound ). A jelenség szóhatároknál is előfordul, például: var_så god /vɑːʂoːguː(d)/ – tessék.
Az s a svédben mindig zöngétlen. (A magyar sz-nek megfelelő hang, nem ejtjük z-ként, mint a nyugati germán nyelvekben). Példák:
  • läsa /lɛːsa/ – olvasni
  • stor /stuːr/ – nagy
  • spik /spːk/ –
a következő betűkombinációk a svéd nyelvre specifikus hangot jelölnek, a /ɧ/-t (Sound ), mely leginkább egy s és egy h egyidejű kiejtésére hasonlít: sj, sch, ch, skj, stj,. A szóvégi -sion, -tion végződések során is ezt a hangot ejtjük /-'ɧuːn/, ami lehet veláris is /-'xun/, valamint magas hangrendű magánhangzók, azaz e, i, y, ö, ü és ä előtt az sk kombinációt is. Példák:
  • sjuk /ɧʉːk/ – beteg
  • skön /ɧøːn/ – szép
  • station /sta'ɧuːn/ – állomás
  • skägg /ɧɛg/ – szakáll
A w csak idegen eredetű és régies írásmódú tulajdonnevekben fordul elő a svédben, kiejtése /v/.

Hangsúly és intonáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd nyelvben mind a mondatnak, mind az egyes szavaknak saját hangsúlya van. Előbbi a lényegi mondanivaló kiemelését, utóbbi az egyes szavak helyes kiejtését szolgálja, és bizonyos esetekben jelentésmegkülönböztető szerepe van.[6]

A szóhangsúly általában az első szótagra esik,[6] ez alól azonban kivételt képez számos jövevényszó, melyek sok esetben megtartják eredeti hangsúlyukat. A legtöbb jövevényszó azonban mára alkalmazkodott a svéd kiejtési szabályokhoz. Néhány példát említve, számos francia és latin eredetű szó megtartotta eredeti hangsúlyát, ilyenek például restaurang, novell, museum, studera, stb.[6]

Ha egy szó be-, för-, ge- előtagokkal kezdődik, a hangsúly az ezt követő szótagra esik, például betala, förstå, gedigen, stb.[6]

A svéd tonális nyelv, azaz egy szónak több hangsúlya is lehet. Ha egy szónak több hangsúlya van, a főhangsúlyt akut accentnek, a mellékhangsúlyt grav accent'nek nevezzük.[6] Ha egy szónak két hangsúlya van, az első szótag a főhangsúlyos, a második szótag pedig külön mellékhangsúlyt kap, melynek tónusa – amennyiben a mondathangsúly is ráesik – attól függ, hogy kijelentő, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó. Ennek gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe is van, mivel kb. 300 homonim kétszótagú szó jelentését az határozza meg[forrás?], hogy egyszerű vagy kettős hangsúllyal ejtik-e ki. (Például anden egyszerű hangsúllyal „a kacsa”, kettős hangsúllyal „a lélek”. További példák: tomten, biten, stb.)

A változó tonalitású kettős hangsúlyozás adja a svéd nyelvnek azt a különös „éneklő” intonációját, amihez hasonló a kifejezetten tonális nyelvekben (például kínai) is található.

Az egyszótagú szavak mindegyikének egyszeri, azaz akut hangsúlya van, melyet megőriz akkor is, ha a szótag határozott alakba kerülve végződést kap.[6] Például: boll – bollen ("labda"), hund – hunden ("kutya"), stb.

Hasonlóképpen egy hangsúlya van azon kétszótagú szavaknak, melyek végződése -el, -en, -er, mint például cyckel, vatten, vinter, stb. Ebbe a csoportba tartoznak azok az igék is, melyek ragozásuk során -er végződést kapnak, például reser (utazni).[6]

A további többszótagú szavak és összetett főnevek legtöbbje kétszeres hangsúllyal bír (akut és grav). Ide tartoznak azok az igék is, melyek ragozásuk során az alábbi végződéseket kapják: -a, -ar, -ade, -at, -ad (például: tala).[6]

A hangsúlyos szótag lehet rövid és hosszú. A szabály szerint, a zárt szótagban (amelyet két vagy több mássalhangzó követ, kivéve rd, rl, rn, rt) mindig rövid, a nyílt szótagban (amelyet rd, rl, rn, rt, csak egy mássalhangzó, vagy egy sem követ) mindig hosszú a magánhangzó ejtése. A hangsúlytalan szótag mindig rövid.

Tulajdonnevekben és idegen eredetű szavakban előfordulhat, hogy a szó végén álló hangsúlyt ékezettel jelölik. Például: armé ("hadsereg"), Wessén (vezetéknév).

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svéd nyelvtan számos hasonlóságot mutat az angol és német nyelvek felépítésével, így megtanulása és megértése az említett nyelveket beszélő magyar nyelvtanulónak nem okoz különösebb nehézséget.

A svéd főnevek alakját számuk (egyesszám, többesszám), nemük (utrum, neutrum), az eset (casus, mely a svédben alanyeset, ill. birtokos eset lehet) határozza meg. Alakjuk lehet határozott, vagy határozatlan. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat:

  egyes szám többesszám
határozatlan alak határozott alak határozatlan alak határozott alak
nominativ hund
kutya
hunden
a kutya
hundar
kutyák
hundarna
a kutyák
genitiv hunds
kutyának a…
hundens
a kutyának a…
hundars
kutyáknak a…
hundarnas
a kutyáknak a…

A svéd az ún. "szász genitív"-et használja, mely szerint a birtokos esetű alak végére egyszerűen "s" kerül. Ez a birtokos eset körülírható az av kötőszóval (→ vö. angol of, német von).[17] A többi északgermán nyelvhez hasonlóan a főnév alakja lehet határozott és határozatlan, és a határozott alak képzése szóvégi "rag", suffixum segítségével történik.

A fent leírt eseteken kívül a svéd további esetek képzésére prepozíciókat használ (i, av, över, stb.)

Sajátos jelenség a svédben az ún. "kettős határozottság", mely jelzős főnévi, ill. a den här, det här, den där, det där, de här, de där ("ez a(z)…", "az a(z)…", "ezek a(z)…", "azok a(z)…") szerkezetekben fordul elő. A kettős határozottság azt jelenti, hogy a határozott névelő használata mellett a főnév is határozott alakban áll.

A főnévi szerkezet és jelentés szerint a svéd melléknevek alakja lehet határozott és határozatlan. Az alak attól függ, hogy áll-e a szerkezetben határozott névelő, vagy sem. Sok, gyakran használt svéd melléknév rendhagyó módon ragozódik, és fokozódik.

A svéd névmások megőrizték a tárgyeseti, ill. részeseseti alakot a birtokos eset mellett, előbbi két eset alakjai azonban az angolhoz hasonlóan megegyeznek.

Az ige alakja lehet infinitív, jelen, és múltidejű. A múltidőben a svéd a következő alakokat különbözteti meg: perfekt, präteritum, pluskvamperfekt. Jövőidő képzésére a svéd segédigét használ (ska, kommer att, tänker). A kötőmód kikopófélben van.

A svéd igék ragozása során egészen az 1950-es évekig megkülönböztették az igék egyes és többesszámú alakját. Napjainkra ezek között az alakok között egy nyelvi reform eredményeként eltűntek a különbségek. Ugyanez a nyelvi reform vezette be a du névmás használatát az udvarias megszólításra a korábban gyakorolt ni helyett.

Néhány hasznos kifejezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hej! – Szia!
  • Hej då! – Szia! (elköszönésnél)
  • Vad heter du? – Hogy hívnak?
  • Jag heter Karl. – Engem Karl-nak hívnak.
  • Hur mår du? – Hogy vagy?
  • Bra. – Jól.
  • Vad kostar det? – Mennyibe kerül ez?
  • Det kostar tio kronor. – Tíz koronába kerül.
  • Tack (så mycket). – Köszönöm (szépen).
  • Varsågod. – Tessék./Szívesen.
  • Trevligt att träffas! – Örülök, hogy megismerhetem.
  • Talar du engelska? – Beszél angolul?
  • Jag behöver hjälp. – Segítségre van szükségem
  • Ursäkta mig, var är toaletten? – Elnézést, merre van a wc?

További hasznos példamondatok turistáknak a BBC oldalán.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
svéd nyelvű változatát!

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g A Pallas nagy lexikona
  2. ^ a b c d e Kerstin Jaktén, Dirk Huth: Praktisches Lehrbuch Schwedisch, Langenscheidt, 1997, ISBN 3-468-26301-5
  3. ^ a b c Elias Wessén: De nordiska språken, ISBN 91-20-04419-4
  4. The Cambridge Medieval History Vol. III. (1924), Germany and the Western Empire (309-329. old.).
  5. Viktor D. Huliganov: Basic Russian Grammar
  6. ^ a b c d e f g h i Vera Croghan: Teach Yourself Swedish, 1995., ISBN 0-340-61860-4
  7. ^ a b Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 43-44. old. ISBN 91-1-964772-7
  8. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 44-46. old. ISBN 91-1-964772-7
  9. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 46-47. old. ISBN 91-1-964772-7
  10. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 47-49. old. ISBN 91-1-964772-7
  11. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 50-53. old. ISBN 91-1-964772-7
  12. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 54-56. old. ISBN 91-1-964772-7
  13. Edlund & Hene, Lånord i Svenskan 56-57. old. ISBN 91-1-964772-7
  14. Dahl, 117–119. oldal
  15. SweDia 2000 – a Stockholmi és a Lundi Egyetemek által vezetett projekt
  16. Aronsson, Cecilia. „Norrländska låter bäst”, Dagens Industri, 2005. május 3. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 24.) (svéd nyelvű) „Norrländska och rikssvenska är de mest förtroendeingivande dialekterna. Men gotländska och värmländska gör svenskarna misstänksamma, enligt en ny riksomfattande undersökning. Handelns utredningsinstitut (HUI) har frågat 800 svenskar om hur de uppfattar olika dialekter som de hör i telefonservicesamtal, exempelvis från försäljare eller upplysningscentraler. Undersökningen visar att 54 procent föredrar att motparten pratar rikssvenska, vilket troligen hänger ihop med dess tydlighet. Men även norrländskan plockar höga poäng – 25 procent tycker att det är den mest förtroendeingivande dialekten. Tilltron till norrländska är ännu större hos personer under 29 år, medan stödet för rikssvenska är störst bland personer över 55 år.” 
  17. Hans Ritte: Schwedische Grammatik, Hueber Verlag, 1986, ISBN 3-19-005140-2