Hindi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hindi nyelv (dévanágari: हिन्दी / hindī) India hivatalos nyelve. Több mint 600 millió ember beszél hindiül, ebből Indiában 180 millió.

A hindi nyelv az indoeurópai nyelvek legősibb ismert képviselőjéből, a szanszkrit nyelvből származik, akárcsak sok más mai indiai nyelv. Ezek közül azonban a hindi nyelvet tartják a szanszkrithoz a leghasonlóbbnak. A hindi nyelvhez nagyon hasonló a nepáli nyelv és főleg a Pakisztánban beszélt urdu nyelv. A hindi és az urdu ugyanazon nyelv két dialektusának is tekinthető, beszélőik kölcsönösen megértik egymást. Fontos különbség azonban, hogy a hindi nyelv írásához saját betűkészletet, a dévanágari betűket használnak, míg az urdu nyelvet arab betűkkel írják.

A hindi igék változnak attól függően, hogy a beszélő nő vagy férfi (vagy a mondat tárgyától függ).

Sajátságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szavak kapcsolatát végződések hozzák létre. Például asztal ban.
  • a tulajdonság a jelzett szó előtt áll (szép virág).
  • A tulajdonságjelző átveszi a jelzett szó ragját (szépek virágok).
  • A főnevek hím- és nőneműek lehetnek.
  • Az igéknél van főnévi igenév, műveltető forma, jelen, múlt és jövő idő.

A hindi tulajdonságait tekintve az agglutináló (ragozó) nyelvek (mivel a ragokat a szó végére teszi, de külön írja) és az indoeurópai nyelvek (mivel két főnévi nemet különböztet meg) között áll.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
hindi nyelvű változatát!