Aromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aromán
limba armãneascã, armâneashti, armãneashce
Beszélik Görögország, Albánia, Szerbia, Bulgária, Macedónia, emigráció (Románia, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Franciaország, Németország)
Terület Délkelet-Európa
Beszélők száma kb. 250 000 [1]
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Újlatin nyelvek
    keleti ág
     Aromán nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Kruševo helységben (Macedónia)
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 rup

Egyes nyelvészek szerint[1] az aromán nyelv (más néven arumén, makedoromán[2] vagy vlach;[3] beszélői elnevezéseként limba armãneascã, armâneashti vagy armãneashce[4]) a Délkelet-Európában élő arománok önálló nyelve. Legközelebbi rokonai a román nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv, amelyekkel együtt az újlatin nyelvek keleti csoportjához tartozik. Más nyelvészek[5] szerint nem önálló nyelv, hanem a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, a meglenoromán és az isztroromán dialektus mellett. A vita az aromán státusa körül ma is zajlik, aromán értelmiségiek között is.[6]

Az aromán nyelv beszélői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromán nyelv használata a görögországi Flórina prefektúrában

██ Az arománt minden korosztálybeli beszéli nyilvánosan, valamint a hatóságok is.

██ Az arománt a 20 éven felüliek beszélik, 20 éven aluliakkal is, akik értik.

██ Az arománt a 60 éven felüliek beszélik, magán körben.

██ feketével: Az arománt beszélők által lakott területek, amelyekről hiányoznak a nyelv ismertségi fokáról szóló adatok.

Az aromán nyelv beszélői önmagukat arománoknak vagy vlachoknak nevezik, de más népek a vlach elnevezés mellett másokat is használnak, mint például a „cincár”-t.

Számukat kb. 250 000-re becsülik [2]. (Az aromán származásúak összlétszáma a nyelvet már nem beszélőkkel együtt meghaladhatja az egymilliót.) Az alábbi országokban élnek:

Ismeretlen, de aránylag jelentős lehet a Nyugat-Európába (Franciaország, Németország), az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Latin Amerikába és Ausztráliába kivándorolt arománok száma is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromán az első, amely a proto-román nyelvről levált, legkésőbb a 10. században. Általában elfogadják, hogy a Dunától délre keletkezett, de a pontos hely vitatott. A nyelvészek többsége[9] úgy véli, hogy ez a Duna és a Balkán-hegység között van, mások[10] azt állítják, hogy legalább részben, a nyelv a Pindosz-hegységben és Albánia déli részében is keletkezett. Az első arománokat megemlítő dokumentum Macedóniára vonatkozik, és a bizánci Kedrenosz krónikájában (976) található.

Daniil Moscopoleanul társalgási lexikonja (Velence, 1794/1802)
M. C. Boiagi aromán nyelvtana (Bécs, 1813)

A 15. században egy másik krónikás, Laonikos Chalkokondilasz, megjegyzi az aromán és a román nyelv rokonságát.

Az első aromán nyelvvel kapcsolatba hozható szót 1156-ban jegyezték le. Ez a Cincilukisz személynév, amit az ’öt farkas’ jelentésű tsintsi luchi szókapcsolatból származtatnak.

Az első, görög ábécével írott szövegek a 18. századból maradtak fenn:

  • szentképre írott, görögre, albánra és latinra lefordított szöveg, 1731-ből;
  • ismeretlen helyen írott, datálatlan liturgiás könyv;
  • görög–aromán–albán szószedet;[11]
  • görög–albán–aromán–bolgár társalgási lexikon;[12]
  • ábécés könyv;[13]
  • datálatlan, vallásos jellegű fordítások kéziratát tartalmazó szöveggyűjtemény.

A 19. század elején a latin ábécére térnek át, és megjelennek az első, román nyelv által befolyásolt filológiai munkák.[14]

1864-től kezdve eredeti és fordított, irodalmi, pedagógiai és esszészerű írások jelennek meg. Ezen irodalom legjelentősebb képviselői Mihail Nicolescu, Tashcu Iliescu, Constantin Belimace, Nushi Tulliu, Zicu A. Araia, Nicolae Batzaria és George Murnu. Ugyanakkor népmeséket és népköltészetet tartalmazó könyvek is megjelennek, főleg 1890 után, Gustav Weigand és Pericle Papahagi gyűjtésében.

1864 és 1945 között létezik arománoknak szánt oktatás, többnyire román nyelven, főleg Görögországban, de ezt felszámolják a Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság epizódja nyomán.

A történelem során az arománoknak szóló ortodox istentiszteleteket görög nyelven, de egyes időszakokban aromán nyelven is tartották.

Jelenlegi helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszimiláció és, következésképpen, a nyelv és a kultúra veszítése az összes aromán népességgel rendelkező országban nagyfokú volt. Az aromán nyelv mégis fennmaradt, sőt, az utóbbi húsz évben helyzete valamelyest javult.

Az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlése elfogadott 1997-ben egy ajánlást (a 1333-as számút), amelyben felkéri azokat az államokat, ahol arománok élnek, hogy könnyítsék meg az aromán nyelv használatát az oktatásban, a templomokban és a médiában. Bár ezt az ajánlást nem követik teljes mértékben, az aromán nyelvet több macedóniai, két romániai, egy albániai iskolában, valamint a szaloniki egyetemen tanítják.

A romániai Dimândarea Pãrinteascã és a Fundaţia Cartea Aromãnã, az egyesült államokbeli Cartea Aromãnã kiadók aromán nyelvű munkákat jelentetnek meg. Aromán nyelvű folyóiratok is léteznek, mint a romániai Deşteptarea – Revista Aromânilor, Dimândarea és Bana Armâneascâ, vagy a németországi Zborlu a nostru.[15][16]

A nyelvet kulturális egyesületek is művelik, mint például a németországi Freiburg im Breisgauban székelő „Szövetség az aromán kultúra és nyelvért”, és az ugyanabban a városban működő Macedoromán könyvtár, az amerikai „Fărşărotul” egyesület, és a „Trâ Armânami” Aromán Franciák Egyesülete.

Az arománoknak csak Macedóniában van nemzeti kisebbségi státuszuk, és csak ott hivatalos a nyelvük, Kruševo (arománul Crushuva) helységben,[17] Az aromán nyelvnek nincs sztenderd nyelvváltozata, és főleg a magánszférában használják, de aránylag régi és fejlett irodalma van.

Területi változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromán nyelvjárások

██ aromán nyelv: F – frashëri és myzequei; M – voskopojai; B – gopesi, mulovistei és bjalai; P – pindoszi és olümposzi; G – grammoszi

██ meglenoromán nyelv

Az aromán lényegében egységes nyelv, de sok, olykor egymásba nyúló nyelvjárása van. Ezek csoportosítása vitatott. Theodor Capidan és Tache Papahagi két nyelvjárás-csoportot különböztetnek meg:

  • északi csoport:
    • az albán Frashër településen és környékén beszélt nyelvjárás
    • az albániai Voskopoja (aromán nyelven Moscopole) település és környékének a nyelvjárása
    • a dél-albániai Myzeque (aromán nyelvel Muzachia) régió nyelvjárása
    • a macedóniai Gopes és Muloviste nyelvjárása
    • a mecedóniai Bjala nyelvjárása
    • a görögországi Grammosz-hegységben beszélt nyelvjárás
  • déli csoport (Görögországban):
    • a Pindosz-hegységben beszélt nyelvjárás
    • az Olümposz-hegységben beszélt nyelvjárás

Az aromán nyelv írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első aromán szövegeket a görög ábécével írták. A 19. század elején áttértek a román ábécére, de a különböző hangzók jelölése nem egységes. Még ma is használják ezt az ábécét, főleg Romániában, de az utóbbi időben van egy olyan irányzat, főleg emigráns arománok körében, hogy az írást egy új ábécé alapján sztenderdizálják. Az erre irányuló tevékenység egy 1997-ben, a macedóniai Bitolában megtartott szimpóziumon indult be, de nem ért véget, hivatalos szabályozó intézmény hiánya és az aromán értelmiségiek közötti polémiák miatt, mivel egy részük kitart a román ábécé mellett.

A bitolai szimpóziumon elfogadott ábécében csak egy betűn van diakritikus jel[18] A betűk és a betűcsoportok egy részének ugyanazok az értékei, mint a román ábécében. Ezek a következők: c, ce, ci, che, chi, g, ge, gi, ghe, ghi, e és o (beleértve kettőshangzókban), i és u (félhangzókként is), k, q, w és y az idegen szavakban. Ez az új ábécé sem egységes, mivel alternatív betűket és betűcsoportokat is tartalmaz, kétféle, nyelvjárások szerint különböző beszédhangok jelzésére.

Jellegzetes betűk és betűcsoportok:

Új ábécé Hagyományos ábécé Betű(k) helye Egyes nyelvjárásokban Megfelelő más nyelvjárásokban Aromán példa Román megfelelő Magyar fordítás
ã
ă, â/î
kiejtése [ə] kiejtése [ɨ] cãntã cântă énekel
dh
[ð], mint az angol there-ben [d]-nek ejtett d chirimidhã / chirimidã cărămidă tégla
dz
dzeanã geană szempillaszőr
gh
más betűk előtt, mint e és i [ɣ] (torokhangú g), mint a görög γ [g]-nek ejtett g ighrasie / igrasie umezeală nedvesség
e és i előtt [ɣ] (torokhangú g), mint a görög γ [g]-nek ejtett gh Ghirmanie Germania Németország
lj
l’
[ʎ], lágy l, mint a mássalhangzó-hasonulás nélkül ejtett „halljuk”-ban ljepure iepure nyúl
nj
ń
[ɲ], mint a magyar ny lunjinã lumină fény
sh
ş
sharpi şarpe kígyó
th
[θ], mint az angol theatre-ban [t]-nek ejtett t theatru / teatru teatru színház
ts
ţ
tseapã ţeapă hegyes karó
y
e és i előtt [ɣ] (torokhangú g), mint a görög γ [g]-nek ejtett gh Yirmanie Germania Németország
idegen szavakban, [j] Yale

Lásd még: Aromán ábécé

Nyelvtani jellegzetességek a románhoz viszonyítva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arománt a legarchaikusabb keleti újlatin nyelvnek tartják. Szerkezete közel áll a proto-románéhoz. Nagyon hasonlít szerkezetileg a románra. Jobban őrizte meg a latin örökséget, mint a meglenoromán és az isztroromán, mivel szerkezetére és hangrendszerére kevésbé hatottak a környező nyelvek. Ezek hatása főleg a szókincsben nyilvánul meg.

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromán nyelv jellegzetes hangzói már a fenti táblázatban is láthatók. Ezek a következők:

  • Az ã-t, nyelvjárástól függően, [ə]-nak, [ɨ]-nak, vagy e kettő közöttinek ejtik.
  • A [dz] (dz), a [ʎ] (lj) és a [ɲ] (nj) minden nyelvjárásban megvan.
  • A [ð] (dh) görög és albán eredetű szavakban található, de csak egyes nyelvjárásokban. A többiben a [d] helyettesíti.
  • A [θ] (th) szintén a görögből származik és általában így is ejtik, de a [t]-vel is helyettesíthető.
  • A [ɣ], amit gh-vel vagy y-nal jelölnek, ugyancsak görög eredetű, de a [g]-vel is helyettesíthető.

Latin hangzók változása az aromán nyelvben:

Jelenség Latin Aromán Román Fordítás
szókezdeti [a] megjelenése romanus ar(ã)mãn român román
hangsúlytalan [e] záródása genuc(u)lus dzinuclju genunchi térd
hangsúlyos [i] záródása *bessica bishã beşică hólyag
hangsúlytalan [i] záródása lacrima lacãrmã lacrimă könny
hangsúlytalan [o] záródása arbor arbure arbore (élő) fa
szóvégi [u] megmaradása mássalhangzó-csoport után lignus lemnu lemn (nem élő) fa
hangsúlytalan magánhangzók elhagyása alapa arpã aripă szárny
az in-/im- prefixumbeli [i] > ã imparto ãmpartu împart elosztok
az in elöljárószó-beli [i] > ã in padule ãm-pãdure în pădure az erdőben
a [w] félhangzó mássalhangzóvá válása laudo alavdu laud dicsérek
*cauto caftu caut keresek
[k] + [e] vagy [i] > [ts] *cichoria tsicoarã cicoare cikória
[d] > [dz] dico dzãc zic mondok
[g] + [e] vagy [i] > [dz] gelu dzeru ger fagy (főnév)
[j] + [a], [o] vagy [u] > [ʤ] jocus gioc joc játék
[l] lágyulása [e] előtt lepus ljepure iepure nyúl
[l] lágyulása [i] előtt gallina ljinã găină tyúk
[m] lágyulása hangsúlyos szótagban mercuris njercuri miercuri szerda
[ne], [ni] > [ɲ] calcaneum cãlcãnju călcâi sarok (lábfejé)
[p] + [e] vagy [i] > [c] petra cheatră piatră
[b] + [e] vagy [i] > [ɟ] bene ghine bine jól

Alaktan és mondattan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozott névelőt a szó végére helyezik, ezzel egybeírva (hátravetett v. enklitikus artikulus), mint a többi keleti újlatin nyelvben: luplu (rom. lupul) ’a farkas’, vitsinlji (rom. vecinii) ’a szomszédok’, bisearica (rom. biserica) ’a templom’, bisearitsle (rom. bisericile) ’a templomok’.

A hímnemű személynevek határozott névelővel is használhatók: Goglu (rom. Gogu).

A főnév + atsel mutató melléknév + jelző szókapcsolatban ez utóbbit határozott névelő nélkül, de azzal is lehet használni: omlu atsel bunlu vagy omlu atsel bun (rom. omul acela bun) ’az a jó ember’.

A nőnemű egyes számú határozatlan névelő unã: unã featã (rom. o fată) ’egy lány’.

A főnév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A románhoz képest az aromán nyelvben a többes szám megjelölésére még két, a görögből átvett végződés van:

  • -adzi, a hímnemű, hangsúlyos magánhangzóra végződő főnevek esetében: pãradzi (rom. parale) ’(apró)pénz’
  • -ate vagy -ati, nőnemű főnevek esetében: nemusorizmate (rom. zăpadă multă) ’sok hó’

Jellegzetességek a főnevek ragozásában:

  • Birtokos esetben mindig kiteszik az a birtokos névelőt, akkor is, ha a birtokolt tárgyat kifejező főnév a birtokos előtt áll: muma a ficiorlui (rom. mama băiatului) ’a fiú anyja’, a ficiorlor (rom. băieţilor) ’a fiúk vmije/vkije’, a featiljei (rom. fetei) ’a lány vmije/vkije’, a featilor (rom. fetelor) ’a lányok vmije/vkije’.
  • Az a névelő a részes esetben is használatos: lju dau a vitsinlui (rom. îl dau vecinului) ’a szomszédnak adom’.
  • A határozott névelővel ellátott nőnemű főneveknek birtokos/részes esete az ali feate (rom. fetelor) ’a lányok vmije/vkije’ alakban is megtalálható.
  • A hímnemű személynevek birtokos/részes esetében a birtokos névelő a főnév elé kerül: al Gog (rom. lui Gogu) ’Gogu vmije/vkije / Gogunak’.

A rendeltetési helyet kifejező helyhatározói funkciót betöltő helységnevek elé általában nem tesznek elöljárószót: mi duc Bitule (rom. mă duc la Bitolia) ’Bitolába megyek’, de elöljárószóval is előfordulnak: s-dusi n Sãrunã (rom. se duse la Salonic) ’Szalonikibe ment’.

A jelző melléknév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fokozásban a következő jellegzetességek találhatók:

  • A középfok a ma vagy cama határozószókkal képződik: (ca)ma mari di noi (rom. mai mare decât noi) ’nagyobb nálunk’.
  • A felsőfok a következőképpen képződhet:
    • (ca)ma + melléknév + határozott névelő: (ca)ma marli di noi (rom. cel mai mare dintre noi) ’közöttünk a legnagyobb’
    • atsel + (ca)ma + melléknév + határozott névelő: atsel (ca)ma marli (rom. cel mai mare) ’a legnagyobb’
  • Az abszolút felsőfok képzésének lehetőségei:
    • a multu határozószóval: multu bun(ã) (rom. foarte bun(ă)) ’nagyon jó’
    • a vãrtos határozószóval: vãrtos dultse (rom. foarte dulce) ’nagyon édes’
    • a dip határozószóval: un om dip avut (rom. un om foarte bogat) ’egy nagyon gazdag ember’
    • a melléknév megismétlésével, ami általában jellemző a balkáni nyelvekre: ira linãvoasã-linãvoasã (rom. era foarte leneşă) ’nagyon lusta (nőnemben) volt’

Névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személyes névmások használatának jellegzetességei:

  • Az északi nyelvjárásokban a mine/mini ’engem’, tine/tini ’téged’ tárgyesetben használatos alakokat alanyként is lehet használni, a szokásos io ’én’, illetve tu ’te’ helyett: mine escu (rom. eu sunt) ’én vagyok’, tini ãnsutsi eshti (rom. tu însuţi eşti) ’te magad vagy’. Viszont a déli nyelvjárásokban a io-t használják olykor tárgyként: fãrã di io (rom. fără mine) ’nélkülem’.
  • A tárgyat képező névmás elé általában nem tesznek elöljárószót: nu ti voi tine (rom. nu te vreau pe tine) ’nem akarlak téged’.
  • A hangsúlytalan nőnemű egyes számú tárgyat képező személyes névmást, az összetett igealakokkal való használata esetében, a segédige elé teszik: u ai vidzutã (rom. ai văzut-o) ’láttad őt’ (nőnem).

A birtokos mellékneveket/névmásokat ragozzák, és a hangsúlyos alakokon kívül hangsúlytalan alakjaik is vannak, amik követik a főnevet: anjeu (rom. meu) ’az én vmim/vkim / az enyém’, tată-nju (rom. tatăl meu) ’apám’, a dadã-meai (rom. mamei mele) ’az anyám vmije/vkije / az anyámé / az anyámnak’, avoastrã (rom. voastră) ’a ti vmitek/vkitek / a tiétek’, feata-vã (rom. fata voastră) ’lányotok’, dzinir-su (rom. ginerele său) ’veje’, a doamnã-sai (rom. stăpânei sale) ’a gazdája (nőnemű) vmije/vkije / a gazdájának’.

A román care ’amelyik, aki’ vonatkozó névmásnak a leggyakrabban a tse / tsi (rom. ce) felel meg: ficiorlu tsi vini (rom. băiatul care vine) ’az a fiú, aki jön’. Ezt nemcsak alanyként használják, és más funkcióban sem kap elöljárószót: fu dus tu odãlu tse era shi feata (rom. fu dus în odaia în care era şi fata) ’abba a szobába vitték, amelyben a lány is volt’.

Számnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőszámnevek jellegzetességei:

  • A latin viginti megmaradt az arománban, miközben a románban nem: yinyints vagy yinyits (rom. douăzeci) ’húsz’.
  • A tőszámneveket már 11-től kezdve kapcsolják elöljárószóval a főnévhez (a románban 20-tól kezdve): unsprãdzatsi di dzãli (rom. unsprezece zile) ’tizenegy nap’.
  • A spri (rom. spre) ’felé’ elöljárószót nemcsak 11-től 19-ig használják, mint a románban, hanem 21-től 29-ig is: doispriyinyits (rom. douăzeci şi doi) ’huszonkettő’.
  • A tőszámnevek is használhatók határozott névelővel, és ragozzák őket: doilji, a doilor (rom. cei doi, celor doi) ’a kettő, a kettő vmije/vkije / a kettőnek’. A határozott névelőt az óra kifejezésekor is használják: tu treile oare (rom. la ora trei) ’három órakor’.

A sorszámneveket a tőszámnvekhez hozzáadott határozott névelővel képezik: shasile (rom. al şaselea) ’a hatodik’, noaulu (rom. al nouălea) ’a kilencedik’.

Ami a gyűjtőszámneveket illeti, miközben a román nyelvben csak az amândoi (aromán amindoi vagy shamindoi) ’mindkét’ képződik ezzel a módszerrel, az arománban van még ugyanígy (sh)amintrei (rom. toţi trei, tustrei) ’mind a három’, (sh)aminpatru (rom. toţi patru) ’mind a négy’, (sh)amintsintsi (rom. toţi cinci) ’mind az öt’ stb.

Az ige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb különbség az aromán és a román szerkezete között az egyes igealakok képzésében van. Ahol a román a főnévi igenév rövid alakját használja, az aromán (amelyben csak ennek hosszú alakja van meg) más módon képezi az igealakokat.

Akárcsak a román igéket, az arománokat is négy ragozási csoportba sorolják. Az I.-ben és a IV.-ben két-két alcsoport van, ún. szuffixum nélküli igék és szuffixumos igék.

Kijelentő mód jelen idő

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
szuffixum nélküli szuffixumos szuffixum nélküli szuffixumos
cãntu ’énekelek’ lucredzu ’dolgozom’ cad ’esek’ bat ’verek’ dormu ’alszom’ grescu (rom. grăiesc) ’beszélek’
cãntsã lucredzi cadzi batsi dornji greshti
cãntã lucreadzã cade bate doarme greashte
cãntãm lucrãm cãdem batim durnjim grim
cãntatsi lucratsi cãdetsi batitsi durnjitsi gritsi
cãntã lucreadzã cad bat dormu grescu

Kijelentő mód folyamatos múlt időben a többes szám 3. személy nem különbözik az egyes szám 3. személytől.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
cãntam ’énekeltem’ cãdeam bãteam durnjam
cãntai cãdeai bãteai durnjai
cãnta cãdea bãtea durnja
cãntam cãdeam bãteam durnjam
cãntatsi cãdeatsi bãteatsi durnjatsi
cãnta (rom. cântau) cãdea bãtea durnja

A románnal ellentétben, a kijelentő mód egyszerű múlt időt használják a beszélt nyelvben, sőt, gyakrabban mint az összetett múlt időt. Egyszerű múlt időben különbség van ún. hangsúlyos végződésű (mint az itt következők) és hangsúlyos tövű igék között.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
cãntai ’énekeltem’ cãdzui ’el/leestem’ bãtui ’vertem’ durnjii ’aludtam’
cãntashi cãdzushi bãtushi durnjishi
cãntã cãdzu bãtu durnji
cãntãm (rom. cântarăm) cãdzum (rom. căzurăm) bãtum (rom. băturăm) durnjim (rom. dormirăm)
cãntat (rom. cântarăţi) cãdzut (rom. căzurăţi) bãtut (rom. băturăţi) durnjit (rom. dormirăţi)
cãntarã cãdzurã bãturã durnjirã

Hangsúlyos tövű igék a harmadik csoportban vannak. Az a jellemző rájuk, hogy egyes szám első személyben -sh(u) a végződésük: scoshu (rom. scosei) ’kivettem’, aprimshu (rom. aprinsei) ’meggyújtottam’, dushu (rom. dusei) ’elvittem’.

A kijelentő mód összetett múlt idő az am ’birtokolok’ segédige teljes alakjaival képződik.

Aromun Román
am cãntatã ’énekeltem’ am cântat
ai cãntatã ai cântat
are cãntatã a cântat
avem cãntatã am cântat
avetsi cãntatã aţi cântat
au cãntatã au cântat

A románnal ellentétben, az aromán nyelvben nem maradt fenn a szintetikusan képzett kijelentő mód régmúlt múlt idő, hanem az am ’birtokolok’ segédige folyamatos múlt idejével képződik, mint a francia nyelvben.

aveam cãntatã (rom. cântasem) ’(már) énekeltem’
aveai cãntatã
avea cãntatã
aveam cãntatã
aveatsi cãntatã
avea cãntatã

A kijelentő mód jövő időnek hatféle képzése ismert. A legelterjedtebb az, amit a voi ’akarok’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személyű alakjával (va) képeznek, a jövő idő minden személyében + kötőmód jelen idő: va s-cãntu (rom. voi cânta) ’énekelni fogok’.

A kijelentő mód előidejű jövő idő is a va segédigével képződik, amihez a kötőmód összetett múlt idejű alakját adják hozzá: va s-am cãntatã (rom. voi fi cântat). Ez az igealak jövőben történő cselekvéssel, történéssel, létezéssel szembeni előidejűséget fejez ki.

A kötőmódnak négy ideje van az arománban, a románbeli kettővel szemben: jelen idő, folyamatos múlt idő, egyszerű múlt idő és összetett múlt idő. A kötőszóval használják, amelynek még három változata van: se, si és s-. Ez utóbbi a leggyakoribb.

Kötőmód jelen időben az I. ragozási osztályba tartozó igék 3. személye nem különbözik a kijelentő mód jelen idő 3. személyétől.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
szuffixum nélküli szuffixumos szuffixum nélküli szuffixumos
s-cãntu ’hogy énekeljek’ s-lucredzu s-cad s-bat s-dormu s-grescu
s-cãntsã s-lucredzi s-cadzi s-batsi s-dornji s-greshti
s-cãntã (rom. să cânte) s-lucreadzã (rom. să lucreze) s-cadã s-batã s-doarmã s-greascã
s-cãntãm s-lucrãm s-cãdem s-batim s-durnjim s-grim
s-cãntatsi s-lucratsi s-cãdetsi s-batitsi s-durnjitsi s-gritsi
s-cãntã (rom. să cânte) s-lucreadzã (rom. să lucreze) s-cadã s-batã s-doarmã s-greascã

Kötőmód folyamatos múlt idő: s-cãntam (s- + kijelentő mód folyamatos múlt idő).

Kötőmód összetett múlt idő: s-am cãntatã (s- + kijelentő mód összetett múlt idő).

Kötőmód régmúlt múlt idő: s-aveam cãntatã (s- + kijelentő mód régmúlt múlt idő).

A feltételes/óhajtó mód jelen idő nem analitikus, mint a román nyelvben, hanem szintetikus, mint a franciában. A végződéseket a főnévi igenévhez adják hozzá.

s-cãntarim (rom. aş cânta) ’énekelnék’
s-cãntari
s-cãntare / cãntari
s-cãntarim
s-cãntarit
s-cãntare / cãntari

A feltételes/óhajtó mód múlt időt többféleképpen lehet képezni, de a leggyakrabban a voi ’akarok’ segédige vrea alakjával a feltételes/óhajtó mód múlt idő minden személyében + feltételes/óhajtó mód jelen idő: vrea s-cãntarim (rom. aş fi cântat) ’énekeltem volna’.

A felszólító mód második személyének a románbelihez hasonló alakjai vannak (tulajdonképpeni felszólító mód), de az első személynek is vannak alakjai, a görög eredetű as kötőszóval + kötőmód jelen idő. Harmadik személyben a s(ã) kötőszón kívül a las kötőszót is használják + kötőmód jelen idő.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
szuffixum nélküli szuffixumos szuffixum nélküli szuffixumos
as cãntu! (rom. să cânt!) ’énekeljek!’ as lucredzu! as cad! as bat! as dormu! as grescu!
cãntã! ’énekelj!’ lucreadzã! cade! bate! dornji! grea!
las cãntã! (rom. să cânte!) ’hadd énekeljen’ las lucreadzã! las cadã! las batã! las doarmã! las greascã!
as cãntãm! as lucrãm! as cãdem! as batim! as durnjim! as grim!
cãntatsi! lucratsi! cãdetsi! bãtetsi! durnjitsi! gritsi!
las cãntã! las lucreadzã! las cadã! las batã! las doarmã! las greascã!

Miközben a románban az egyes szám második személyben a tiltó alak nu + főnévi igenév, az arománban a nu + felszólító alakot használják tiltásként: nu cãntã! (rom. nu cânta!) ’ne énekelj!’

A főnévi igenévnek csak a latinból fennmaradt, hosszú alakja van meg. Az igék alapalakjaként a kijelentő mód jelenidő egyes szám első személyt tekintik.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
cãntare ’énekelni’ cãdeare batire durnjire

Bár a főnévi igenevet főleg főnévként használják, mégis van néhány igére jellemző funkciója:

  • személytelen szerkezetben a va vagy a lipseashte (rom. trebuie) ’kell’ igékkel: va scriare unã carte (rom. trebuie să se scrie o scrisoare) ’levelet kell írni’, lipseashte zburãre cu un mastur (rom. trebuie vorbit cu un meşter) ’mesterrel kell beszélni’
  • mozgást kifejező igének alárendelve: vru s-ducã avinare (rom. vru să se ducă să vâneze) ’el akart menni vadászni’
  • unã határozószóval képzett szerkezetben: unã strigare, tutsi se-adunarã (rom. îndată ce strigă, toţi se adunară) ’amint elkiáltotta magát, mind összegyűltek’
  • a román szupinum megfelelője: trã beare (rom. de băut) ’innivaló’

A határozói igenévnek két végződése lehet: -ãnda vagy -ãndalui.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
cãntãnda(lui) (rom. cântând) ’énekelve’ cãdzãnda(lui) bãtãnda(lui) durnjinda(lui)

A melléknévi igenév egyes számának csak egy alakja van.

I. ragozás II. ragozás III. ragozás IV. ragozás
cãntatã (rom. cântat, -ă) ’(el)énekelt’ cãdzutã bãtutã durnjitã

A hangsúlyos tövű igéknek más végződéseik vannak: arsu (rom. ars) ’(el)égett’, aprimtu (rom. aprins) ’(meg)gyújtott’, coptu (rom. copt) ’(meg)sült’.

A melléknévi igenév jellegzetes funkciói az arománban:

  • cselekvő értelemmel: duruta mumã (rom. mama iubitoare) ’a szerető anya’
  • a főnév értékű főnévi igenév helyett: tru ishitã din hoarã (rom. la ieşirea din sat) ’a faluból kimenet’
  • az unã határozószóval: unã intratã n casã, o bagã chiatra sun limbã (rom. cum a intrat în casă, pune piatra sub limbă) ’amint bemegy a házba, a követ a nyelve alá teszi’
  • tagadott alakban: tini, nivinitã, vrei s-fudzi? (rom. tu, abia ai venit şi vrei să pleci?) ’alig jöttél meg, és te már el akarsz menni?’

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aromán nyelvben fennmaradtak olyan latin szavak vagy jelentések, amelyek nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben: bashu (rom. sărut) ’csókolok’; cusurinu (rom. văr) ’unokatestvér’; dimãndari (rom. poruncă) ’parancs; agiunu (rom. flămând) ’éhes’; fumealje (rom. familie, copii) ’család, gyerekek’; largu (rom. departe) ’messze’; vatãmu (rom. ucid) ’ölök’.

Jövevényszavak:

  • görög eredetűek (a legszámosabbak): arisescu (rom. îmi place) ’tetszik nekem’; asime (rom. argint) ’ezüst’; hoarã (rom. sat) ’falu’; xen (rom. străin) ’idegen’; lipseashce (rom. trebuie) ’kell’; nostimu (rom. gustos) ’jóízű’
  • szláv eredetűek: celnicu (rom. stăpân, proprietar) ’gazda, tulajdonos’; dobru (rom. bun) ’jó’; mutrescu (rom. privesc) ’nézek’
  • albán eredetűek: bãnedzu (rom. trăiesc) ’élek’; etã (rom. timp, veac) ’idő’; minduescu (rom. gândesc, cred) ’gondolom’
  • török eredetűek: adets (rom. obicei) ’szokás’; bitisescu (rom. sfârşesc) ’végzek’; cãsãbã (rom. oraş) ’város’.

A mai irodalmi nyelvben a neologizmusok általában ugyanazok, amelyeket a román nyelv már átvett: proectu ’terv, projekt’; entsiclopedii ’enciklopédia’; completu ’teljes’; orighinalu ’eredeti’; litsentsã ’licenc’.

Szóképzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes utóképzők:

  • -ame: bãrbatame (rom. mulţi bărbaţi) ’sok férfi’, urãtsame (rom. urâţenie) ’csúnyaság’
  • -ic, -icã: frãtic (rom. frăţior) ’kistestvér’, fiti (rom. fetiţă) ’kislány’
  • -ice: gurice (rom. guriţă) ’szájacska’
  • -inã: fucurinã (rom. loc unde s-a făcut foc) ’hely, ahol tüzet rakatak’
  • -ãriu: vãcãriu (rom. mulţime de vaci) ’tehenek sokasága’
  • -ish: muntish (rom. de munte) ’hegyi’
  • -iu: limniu (rom. grămadă de lemne) ’fahalmaz’
  • -ut: plãngut (rom. plânset) ’sírás’

Jellegzetes előképzők:

  • xenu- (görög eredetű): xenulucredzu (rom. lucrez lucru străin) ’más munkáját végzem’, csenuzburãscu (rom. vorbesc aiurea) ’össze-vissza beszélek’
  • para- (görög eredetű): parafac (rom. fac prea mult) ’túl sokat csinálok/teszek’, paralucredz (rom. lucrez prea mult) ’túl sokat dolgozom’
  • sum-: sumarãd (rom. râd pe jumătate) ’félig nevetek’

Példaszöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tuti iatsãli umineshtsã s-fac liberi shi egali la nãmuzea shi-ndrepturli. Eali suntu hãrziti cu fichiri shi sinidisi shi lipseashti un cu alantu sh-si poartã tu duhlu-a frãtsãljiljei.

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Összehasonlítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő szövegben az aromán és a román nyelv összehasonlítása látható:

Aromán Román Magyar
Vocala easti un son dit zburãrea-a omlui, faptu cu tritsearea sonorã, libirã sh-fãrã cheadicã, a vimtului prit canalu sonor (adrat di coardili vocali shi ntreaga gurã) icã un semnu grafic cari aspuni un ahtari son. Vocala este un sunet din vorbirea omului, făcut cu trecerea sonoră, liberă şi fără piedică, a vântului prin canalul sonor (compus din coardele vocale şi întreaga gură) sau un semn grafic care reprezintă un atare sunet. A magánhangzó az emberi beszéd egy hangja, a levegő hangos, szabad és gát nélküli áramlása a hangcsatornán keresztül (a hangszálak és a szájüreg részvételével); vagy egy grafikai szimbólum, ami a hangra utal.
Ashi bunãoarã, avem shasili vocali tsi s-fac cu vimtul tsi treatsi prit gurã, iu limba poati si s-aflã tu un loc icã altu shi budzãli pot si sta dishcljisi unã soe icã altã. Aşa bunăoară, avem şase vocale ce se fac cu vântul ce trece prin gură, unde limba poate să se afle într-un loc sau altul şi buzele pot să stea deschise într-un soi sau altul. Így van hat magánhangzónk, amelyek a levegő szájon át történő átmenetével produkálódnak, ahol a nyelv különböző helyeken lehet és az ajkak különbözőképpen állhatnak nyitva.
Vocalili pot s-hibã pronuntsati singuri icã deadun cu semivocali i consoani. Vocalele pot să fie pronunţate singure sau deodată cu semivocale sau consoane. A magánhangzók képződhetnek egyedül is, vagy félhangzókkal, illetve mássalhangzókkal is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. G. Giuglea, Alexandru Graur, Ion Coteanu stb.
  2. Nem megfelelő elnevezés, mivel arománok nemcsak Macedóniában, hanem Albániában, az Olümposz-hegységben és a Pindosz-hegységben is élnek.
  3. Ez az elnevezés megtévesztő is lehet, mivel a meglenoromán nyelvre is használják. Ennek beszélői csakis vlachoknak nevezik önmagukat.
  4. Az utóbbi kettő tulajdonképpen határozószó, jelentésük „arománul”.
  5. Gustav Weigand, Ovid Densusianu, Sextil Pușcariu, Alexandru Rosetti, Theodor Capidan stb.
  6. Lásd, például, Cândroveanu, Hristu: Cine sunt aromânii? (Kik az arománok?), in Rost. Revistă de politică şi cultură creştină.
  7. The history of a Balkan People (Egy balkáni nép története), 2. kiadás, General Duckworth & Co. Ltd., London, 1995.
  8. Ethnologue szerint
  9. Gustav Weigand, Ovid Densusianu, Sextil Puşcariu, Alexandru Rosetti.
  10. Theodor Capidan, Tache Papahagi.
  11. Cavallioti, Th. A.: Protopiria, Velence, 1770.
  12. Daniil Moscopoleanul műve, Velence, 1794/1802.
  13. Ucuta, Constantin: Nea paidagogia, Bécs, 1794.
  14. Gh. C. Roja (Buda, 1809), M. C. Boiagi (Bécs, 1813)
  15. Bana Armâneascâ (aromán nyelven). [2002. január 23-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  16. Daniela Marzavan: Zborlu a Nostru (aromán nyelven). [2004. augusztus 3-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  17. A 2001-ben módosított macedón alkotmány értelmében, amely kimondja, hogy a kisebbségi nyelv is hivatalos a macedón nyelv mellett, azokban a helységekben, ahol a kisebbség eléri a lakosság 20%-át. (Hozzáférés: 2009. október 11.)
  18. Itt ezt az ábécét alkalmazzuk, mivel ezt használják az aromán Wikipédiában is, de nem változtatjuk meg a szócikkben megjelenő eredi elnevezésekben használt ettől különböző betűket.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balkán nyelvközösség

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
aromán nyelvű változatát!