Jelző
A jelző valamely dolog vagy élőlény tulajdonságát, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki. Nem mondatrész, hanem olyan mondatelem, amely bármely főnévvel kifejezett mondatrészt (például alany, tárgy stb.) bővíthet. Szórendje a minőség és mennyiségjelző esetén kötött, a jelzett szó előtt áll.
Tartalomjegyzék |
Osztályozás[1] [szerkesztés]
Többféle jelző létezik:
- minősítő jelző, amely lehet:
- minőségjelző: jó könyv. Ez a jelző lehet kijelölő, amikor a minőséget egyetlen egyedre korlátozza: Panni húgom, a hivatali főnök
- mennyiségjelző: három kismalac, egy pohár sör
- kijelölő jelző: ebben a környezetben, az a palota
- birtokos jelző, amely az őt alárendelő szóval együtt többféle viszonyt fejezhet ki. Ezek közül három:
- tulajdonosi viszony: a tanuló könyve
- rész-egész viszony: a kocsi belseje
- személyek összetartozása: a fiú apja
- mennyiségjelző
- értelmező jelző
A jelzőt kifejező szófajok [szerkesztés]
- A melléknév a minősítő jelzőt kifejező fő szófaj: kék ég. Más, ebben a funkcióan melléknév értékű szavak is lehetnek minősítő jelzők:
- tőszámnév: négy gyerek
- sorszámnév: a hatodik osztály
- melléknévi igenév: apadó víz, zárt ajtó, megírandó dolgozat
- igei igenév: Isten áldotta hely
- névutómellékneves szerkezet: a park mögötti szálloda
- melléknévi névmás: ilyen ügy
- A főnév leginkább a birtokos jelző kifejezője: a diáklány füzete. Főnév értékű szó is betöltheti ezt a funkciót:
- főnévi névmás: az én szüleim
- főnévi igenév: itt az ideje felkelni
A magyar nyelvben a főnév lehet minősítő jelző is, de csak korlátozott mértékben (poliuretán habszivacs, Temes megye), mivel többnyire összetett szó előtagjaként tölti be ezt a szerepet. Viszont például az újlatin nyelvekben fordított a helyzet: az elöljárószós főnévnek gyakran van jelzői funkciója.
A jelző fogalma különböző nyelvek nyelvtanában [szerkesztés]
Nem minden nyelv hagyományos nyelvtana kezeli egyformán a jelzőt. A magyar nyelvtanokhoz hasonlóan kezelik ezt a mondatrészt a román nyelvtanok[2], de a franciák[3] és az angolok[4] két külön mondatrésznek tekintik a melléknév által és a főnév által kifejezett jelzőt:
| Angol | Francia | Román | Magyar |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
| a beautiful girl | une belle fille | o fată frumoasă | egy szép lány |
| Angol | Francia | Román | Magyar |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
| the neighbour’s daughter | la fille du voisin | fata vecinului | a szomszéd lánya |
| Angol | Francia | Román | Magyar |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
| an iron gate | un portail en fer | o poartă de fier | vaskapu |
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Balogh Judit [1999]: A jelző és az értelmező. Magyar Nyelvőr, 2. szám (április–június).
- ↑ Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest.
- ↑ Grevisse, Maurice [1964]: Le bon usage. Grammaire française (A helyes nyelvhasználat. Francia nyelvtan). Éditions J. Duculot, S. A., Gembloux.
- ↑ What is a noun adjunct? és Dixon, R. M. W. [1999]: Adjectives (Melléknevek). K. Brown & T. Miller (Eds.), Concise encyclopedia of grammatical categories (A nyelvtani kategóriák rövid enciklopédiája), 1-8. Elsevier, Amsterdam, ISBN 0-08-043164-X.
