Határozószó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A határozószó olyan szófaj, amelynek fő mondattani funkciója az ige által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot körülményeinek pontosítása. Egyes határozószók a cselekvő állapotát jelölik (állapothatározó szók), mások pedig a cselekvés vagy a történés erősségét (fokhatározó szók). Ez utóbbiak melléknevet vagy más határozószót is kiegészíthetnek.

Egyes nyelvekben, például az újlatin nyelvekben, a határozószó változatlan alakú szófaj, azaz nem ragozható. A magyar nyelvben viszont legalábbis egyes határozószók toldalékolhatók: fentfentebb, fentről.

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határozószókat többféle szempontból lehet osztályozni.

  • Alakulásuk szempontjából:
– nem képzett határozószók: ma, itt, már
– képzett határozószók: szépen, gyorsan, magyarul
– szófajváltás nyomán keletkezett határozószók: este, éjjel, reggel
  • Konkrét vagy elvont jellegük szempontjából:
– konkrét határozószók, azaz érzékelhető tartalmúak: lassan, gyorsan
– elvont határozószók, azaz nem érzékelhető tartalmúak: így, úgy, nagyon
  • Jelentésük szempontjából mindegyik határozószó-fajtának megfelel egy határozófajta:
– módhatározó-szók:
– tulajdonképpeni módhatározó-szók: jól, rosszul, betegesen
– fok- és mértékhatározó-szók: nagyon, kevésbé, sokkal
– helyhatározó szók: itt, ott, fent
– időhatározó szók: most, már, még
– állapothatározó szók: egyedül, együtt, külön[1]
Ebből a szempontból lehet még szó a következő két határozószó-kategóriáról:
– szakosodott (specifikus) határozószó, amelynek csak egy jelentése van, azaz csak egyféle határozó lehet: jól (csak módhatározó szó), holnap (csak időhatározó szó)
– több jelentésű (nem specifikus) határozószó: közel (helyhatározó vagy módhatározó szó)
  • A körülmény kifejezésének közvetlen vagy közvetett jellegének szempontjából van:
– nem névmás jellegű határozószó (a legtöbb), amely közvetlenül fejezi ki a körülményt: kint, bent, lent, fent
– névmás jellegű határozószó, amely a szövegkörnyezetében található, a körülményt közvetlenül kifejező szóra utal:
– mutató határozószó: itt, ott, így (példa mondatban: Jól bírja a hideget, mert Szibériában nőtt fel, és ott nagyon hideg van.)
– kérdő határozószó: hol?, mikor?, hogyan?
– vonatkozó határozószó: ahol, amikor, ahogyan[2]
– határozatlan határozószó: máshol, valamikor, valahogy
– tagadó határozószó: sehol, soha
– fokozható határozószók: jól, nehezen, közel, későn
– nem fokozható határozószók: így, alig, még

Mondattani osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mondattani szempontból a határozószók több kritérium szerint osztályozhatók:

  • mondatszó vagy mondatrész jellegük szempontjából:
– önmagukban tagolatlan mondatot képező határozószók (mondatszók): – Igen., – Nem., – Persze.[3]
– mondatrészként létező határozószók (a legtöbb)
  • mondattani funkciójuk létezése szempontjából:
– mondattani funkció nélküli határozószók (elégtelen lexikális tartalmuk miatt): azaz, csak, legalább
– mondattani funkciót betöltő határozószók: közel, holnap, szándékosan
  • az alárendelés szempontjából:
– igének, melléknévnek vagy más határozószónak alárendelt határozószók: szépen énekel, nagyon csúnya, túl lassan
– alárendelő határozószók (amellett, hogy más mondatrésznek vannak alárendelve): Messze lakom a várostól.
  • kötőszóval való viszonyban állásuk szempontjából:
– kötőszóval viszonyban álló határozószók (összetett mondatban): Úgy jelezz nekem, hogy senki más ne lássa.
– kötőszóval viszonyban nem álló határozószók: Soha nem mondtam, hogy ne gyere ide.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nyelvtanokban számon tartott határozószó-fajta, de más nyelvtanokban (francia, román) a módhatározó szók közé sorolják.
  2. Egyes nyelvek hagyományos nyelvtanában, például a francia nyelvében vagy a magyar nyelvében, ezek kötőszókként vannak számon tartva, más nyelvekében, például a román nyelvében határozószókként.
  3. Egyes magyar nyelvészek, mint Kugler Nóra [2001]: Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr, 2. szám (április–június), ezeket a módosítószók szófajába sorolják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest
  • Constantinescu-Dobridor, Gheorghe [1980]: Mic dicţionar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kisszótára). Albatros, Bukarest
  • Nagy Kálmán [1980]: Kis Magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest