Deixis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben a deiktikus utalás vagy deixis (görög-latin rámutató, valamire utaló): nyelvi elemeknek, elsősorban névmásoknak az a funkciója, amellyel adott kontextusban rámutatásszerűen utalnak tárgyakra, személyekre vagy a kontextus egyéb vonatkozásaira, tényezőire. Többnyire a helyet (itt, ott, innen, onnan), az időt (akkoriban, ma, mesélték, utánajárok), vagy a személyt (én, mi, veletek) jelöli.

Például az „Ott a medve!” mondatban az „ott” szó deixis.

A deixisnek fontos szerepe van a szövegen belül, biztosítja annak konnexióját (nyelvtani kapcsolóelem).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]