Horvát nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horvát nyelv
hrvatski jezik
Beszélik Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia (Vajdaság), Magyarország, Románia stb.
Terület Közép-Európa, Balkán
Beszélők száma kb. 7 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     déli csoport
      nyugati alcsoport
       horvát nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos  Horvátország
 Bosznia-Hercegovina
Flag of Europe.svg Európai Unió
Sablon:Vajdaság Autonóm Tartomány
Nyelvkódok
ISO 639-1 hr
ISO 639-2 hrv
(scr (B); visszavonva[1])
A horvát nyelv (kékkel jelölve) elterjedése Horvátországban és a környező országokban (2006-os adatok szerint)

A horvát nyelv (horvátul hrvatski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv. A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a szerbiai Vajdaságban. Horvát nemzeti kisebbségek beszélik Ausztriában (Burgenlandban), a Vajdaságban, Magyarországon és Romániában. Nagyszámú horvátajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is. A burgenlandi horvát nyelvet (gradišćei nyelv) oktatják az ausztriai és nyugat-magyarországi horvát nemzetiségi iskolákban, s a horvát állam is szavatolja ennek nyelvi státuszát.

Tartalomjegyzék

A beszélők területi eloszlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világban élő horvátok számát körülbelül hat millióra becsülik. Ha a Horvátországban és a többi volt jugoszláv köztársaságban élőkről lehet állítani, hogy beszélnek horvátul, nem lehet megmondani hányan a környező vagy a távolabbi országokban élők közül ismerik a nyelvet, hacsak a rendelkezésre álló statisztikák nem pontosítják ezt. A horvát népesség elosztása a világban a következő:

Ország Személyek száma Személyek státusza Év Forrás
Horvátország 4 265 081 horvát anyanyelvűek 2001 CROSTAT
2 054 horvátszerb anyanyelvűek
Bosznia-Hercegovina a 4 590 310 személyes összlakosságnak a 14,3%-a horvát nemzetiségűek 2008 The World Factbook
Chile 380 000 (becslés) horvát származásúak Diaspora croata
Amerikai Egyesült Államok 374 241 horvát származásúak 2000 U. S. Census Bureau
Argentína 250 000, melyekből 8 000 horvátországi születésű (becslés) horvát származásúak Diaspora croata
Németország 225 309 horvát állampolgárok 2007 Statistisches Bundesamt Deutschland
Ausztria 131 307 horvátul beszélők 2001 Statistik Austria adatai
19 412 burgenlandi horvátul beszélők (gradistyei nyelven)
Svájc 100 000 (becslés) horvát származásúak 1996 Hrvatski Informativni Centar
Kanada 71 725 horvátul beszélők 2001 Statistics Canada
Szerbia 70 602 horvát nemzetiségűek 2002 Republički Zavod za Statistiku
27 588 horvát anyanyelvűek
Ausztrália 56 540 horvátországi születésűek 2006 Australian Bureau of Statistics
Brazília 50 000, melyekből 15 000 horvátországi születésű (becslés) horvát származásúak Diaspora croata
Szlovénia 35 642 horvát nemzetiségűek 2002 Statistični urad Republike Slovenije
Olaszország 20 712 horvát állampolgárok 2004 ISTAT
2 081 a Molise tartománybeli horvát kisebbséghez tartozók, ún. molizei nyelvjárást beszélnek 2001 Centro Internazionale sul Plurilinguismo
Magyarország 14 779 horvátul beszélők 2003 Magyar Központi Statisztikai hivatal
Peru 6 800, melyekből 800 horvátországi születésű (becslés) horvát származásúak Diaspora croata
Románia (a Bánságban, Krassóvárban és környékén) 6 355 horvát anyanyelvűek 2002 Institutul Naţional de Statistică
269 „krassóvári” anyanyelvűek
Montenegró (Kotor és Bar vidékén) 6 811 horvát nemzetiségűek 2003 Zavod za Statistiku
2 791 horvát anyanyelvűek
Svédország 6 158 horvátországi születésűek 2008 Statistiska Centralbyrån
Uruguay 5 000 (becslés) horvát származásúak Diaspora croata
Macedónia 2 248 horvát nemzetiségűek 1994 Dom i svijet internet-újság

A horvát hivatalos nyelv Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában. Szerbiában (a Vajdaságban) és Montenegróban is hivatalos azokban a helységekben, ahol van horvát lakosság. Továbbá a horvát nyelvnek hivatalosan kisebbségi nyelvi státusza van Ausztriában (Burgenlandban) és Olaszországban (Molise tartományban). Romániában használható a helyi hatóságokkal való érintkezésben azokban a helységekben, ahol a horvát nemzetiségűek száma eléri a 20%-os arányt.

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Croatian dialects in Cro and BiH 1-hu.PNG

A közép-délszláv diarendszer, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három nyelvjárása, a horvát nyelvre is vonatkozik.

  • kaj nyelvjárás (kajkavsko narječje; a kérdőszó kaj): Horvátország északnyugati részén beszélik: Zágrábban és környékén (Kaproncát és Varasdot is beleértve), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Sziszek (Sisak) környékén, a Kupa folyó vidékén, Gorski kotarban és Észak-Isztria egyes részein. A régi Horvátországban a kaj nyelvjárást használták irodalmi és közigazgatási nyelvként. Zrínyi Miklós és testvére Zrínyi Péter részben ezen a nyelven írtak.
  • ča nyelvjárás (čakavsko narječje; a kérdőszó ča): Csaknem az egész horvát szigetvilág nyelvjárása, Mljet és a környező pár sziget kivételével. A dalmát szárazföldi részen is előfordul, mégpedig Splitben, Zárában, Zenggben és a Pelješac-félsziget déli részén. Az Isztriai-félszigeten is ez a legelterjedtebb nyelvjárás. Ezenkívül Likában, Gorski kotarban és Žumberakban használják. A horvát nyelv legrégebbi írott emlékei ebben a nyelvjárásban íródtak. A Várvidékre (horvátul Gradišće) betelepült horvátok is a čakavski dialektust beszélték. Napjainkra sajátos nyelvváltozatuk, az ún. gradistyei nyelv alakult ki, melyet Ausztriában és Magyarországon is oktatnak.

Az ószláv eredetű jat (ѣ) (fonetikai jele ĕ) továbbfejlődése szerinti nyelvjárások feletti felosztás három ún. kiejtése ((i)jekavski, ikavski és ekavski), úgyszintén vonatkozik a horvát nyelvre is.

  • A legelterjedtebb az (i)jekavski. Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb és Fiume között, Delnice és környéke), a Žumberak-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, a szlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Bosznia-Hercegovinának a Boszna és Neretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértve Dubrovnikot és Szarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közül Mljet és Lastovo ijekavski.
  • Az ikavski kiejtést Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén használják.
  • Az ekavski kiejtés Zágrábban és környékén, Sziszek környékén, Károlyvárosban (Karlovac), a Drávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában, Eszék és Vinkovce (Vinkovci) környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén, Cres-en honos. Magyarországon a baranyai horvátok egy része használja.

A horvát irodalmi nyelv a štokavski nyelvjárásra és az (i)jekavski kiejtésre alapszik. A másik két nyelvjárásnak, illetve a gradišćei nyelvnek is van írott nyelvi normája. E négy variánst Horvátországban is és külföldön is külön horvát nyelvi normákként kezelik. Vannak más változatok is: még a török időkben a burgenlandi horvátokhoz hasonlóan Morvaországba is telepedtek le horvátok. A morvaországi horvátok ma már csak 150-en vannak, nyelvjárásuk szintén ča, amelybe sok nyugati szláv elem épült be a cseh és morvaországi cseh nyelvjárásokból.[2] A morvamezői, vagy alsó-ausztriai horvátok is ča területről származtak, őket azonban a német lakosság erőszakkal kényszerítette még a 16. században nyelvük és kultúrájuk elhagyására.[3] A morvamezői horvát közel állt a gradišćeihez, s bár nem maradt sok feljegyzés róla, mindenesetre kétségtelen, hogy nagyon erős volt a német hatás benne, sokkal nagyobb mint a gradišćeiben.[4] A pozsonyi horvátok is a gradišćei nyelvet beszélik, és ennek irodalmi normáját használják (mivel Nyugat-Magyarország északi része Csehszlovákiához került a második világháború után), az ő nyelvjárásunkban viszont több a szlovák elem. A romániai horvátok közül a krassovánok egy rendkívül archaikus nyelvjárást beszélnek, amely što eredetű, de a mostani što-horváttól jobban differenciált, s mivel a területen a torlaki dialektust beszélő délszláv népcsoport is él (amelyről vita folyik, hogy szerb-e, vagy bolgár) a krassovánba torlaki elemek is bekerültek.[5] A krassován nyelv-et a 2002-es népszámláláskor a krassóvári horvátok egy része anyanyelvének vallotta, és a gradišćeihez hasonlóan ők is művelni szeretnék.

Mivel alapja a što nyelvjárás, a mostani horvát irodalmi nyelv még mindig csaknem azonos a bosnyák és a szerb sztenderddel, szemben a másik két horvát nyelvváltozattal, amelyek nagy mértékben eltérnek a sztenderdtől.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baškai kőlap
Novak herceg imakönyve
Tekintés Isztriára
Vinodoli kódex
Vatikáni horvát imakönyv

Az első szláv törzsek körülbelül az avarokkal egy időben, a 6. század végén jelenhettek meg a Kárpát-medencétől délre. Egyrészt maguk az avarok telepíthették le őket, mint a nekik alávetett népekből szervezett gyepű részeit. Másrészt pedig (főleg a 630-as évek után) a Bizánci Birodalom is telepítette őket maga és az avar állam közé, szintén védelmi megfontolásokból: belátva, hogy nem bírnak a szláv törzsek offenzívájával – így régi római mintára „bizánci végeket”, a bizánci hatalmat formálisan elismerő „szklaviniákat” szerveztek a Balkán-félsziget jórészéből.[6]

Az első horvátok által írott szövegek a 9. századból maradtak fenn. Ezeket az óegyházi szláv nyelven írták, glagolita ábécével. Kevéssel ennek bevezetése után elkezdték használni a cirill ábécét is. A latin ábécét csak a 14. század óta használják, eleinte egy ideig párhuzamosan az előző kettővel.

Az első olyan óegyházi szláv nyelvű szöveg (glagolita írással), amelyben a nép nyelvének elemei is fellelhetők, a Baška községben (Krk-szigeten) megtalált kőlapon maradt fenn, a 11. századból. Ugyanakkor ez a horvát nép első írásos megemlítése is.

A 13. század közepén IV. Ince pápa engedélyezte a horvát nyelv használatát a liturgiában, így a horvát katolikus egyház volt Európában az egyetlen, amelyet a Vatikán felmentett a latin nyelv és a latin ábécé kötelező használata alól.[7] A 15. század második feléig az irodalmat a horvát egyházi szláv nyelven írják. Ennek aranykora a 14. és a 15. század. Ekkor íródott:

  • Novak herceg imakönyve (1368), Lika környékén, Horvátország északnyugati részén;
  • a Reimsi evangéliumos könyv (1395), amely elnevezését az ebbe a francia városba kerülése miatt kapta;
  • Hrvoje herceg imakönyve (1404), amely a dalmáciai Splitből származik. Ezt a nyelvemléket bosnyák oldalról bosnyák nyelvű műalkotásként tartják számon;[8]
  • az első nyomtatott imakönyv (1483).

A 12. és a 15. század között, a volt Jugoszlávia területén beszélt szláv nyelv sok tájszólásra oszlik fel, amelyek a ma is létező čakavski, štokavski és kajkavski nyelvjárásokba csoportosulnak.

Az első nyelvjárás amelyben horvátul írnak, a čakavski. Ebben szerkesztik meg az első horvát, egyházi szláv elemeket is tartalmazó világi szövegeket, a 13. században: Tekintés Isztriára (1275) és a Vinodoli kódex (1288). A Faust Vrančić által megszerkesztett első horvát szótár (1595) is erre a dialektusra alapszik.

A štokavski nyelvjárás első írásos emlékei is tartalmaznak egyházi szláv elemeket. Az első teljesen ebben a nyelvjárásban szerkesztett írás a Vatikáni horvát imakönyv, amelyet a čakavski nyelvjárásból írtak át 1380 és 1400 között, Dubrovnikban. Az ebben a nyelvjárásban alkotott horvát irodalom bölcsője a dalmáciai Dubrovnik régiója és Szlavónia.

Utolsóként a kajkavski nyelvjárás vonul be a horvát irodalomba, 1578-ban, Antun Vramec Postil című munkájával. Ekkor úgy látszik, hogy ennek a nyelvjárásnak van jövője, mivel azokon a vidékeken beszélik, ahova nem jutott el az Oszmán Birodalom hatalma. A 16. századtól a 19.-ig sok író használja, melyek között a legismertebbek Blaž Đurđević, Andrija Jambrešić és Tituš Brezovački.

A modern horvát nyelv és sztenderdizálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern, azaz a maitól kevéssé különböző horvát nyelv, a 14. és a 15. században kezd egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma a Vatikáni horvát imakönyv.

Az első sztenderdizálási kísérletek a 17. századra vezethetők vissza, amit a barokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kísérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárul:

  • Bartul Kašić (15751650) tevékenysége. Ez a jezsuita nyelvész alkotja meg az első horvát nyelvtankönyvet (Institutionum linguae illyricae libri duo, Róma, 1604), főleg a štokavski nyelvjárás alapján, de sok čakavski elemmel is. Ugyancsak Kašić fordítja le a Bibliát a štokavski nyelvjárás ijekavski változatára. Ami ennél is inkább befolyásolja az irodalmi horvát nyelv kifejlődését, az a 400 oldalnyi tartalmat túlhaladó, 1640-ben megjelent Római szertartás, az első élő nyelvre lefordított katolikus liturgiás könyv.
  • egy másik jezsuita-rendi nyelvész, az olasz Giacomo Micaglia (horvátul Jakov Mikalja) (16011654) munkái. Ő alkotja meg az első olyan szótárt, ami túlnyomóan az ijekavski kiejtésű štokavski nyelvjárásra alapszik (a Thesaurus lingvae illyricae című horvát–olasz–latin szótár, Loreto, 1649; Ancona, 1651).
  • a ferences-rendi, boszniai Matija Divković (15631631) írásai. Ő az ellenreformáció szellemét képviselő, a Bibliából ihletett elbeszéléseket, prédikákat és vitatkozó írásokat jelentet meg.
  • a dubrovniki Ivan Gundulić (15891638) rafinált költészete.

Az Illír mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelv sztenderdizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez, ami a nemzetek kialakulásának általános európai irányzatának felel meg a 19. században. Ezt Horvátországban az Illír mozgalom képviseli, ami Horvát nemzeti megújulás néven is ismeretes. Résztvevői főleg fiatal polgári származású értelmiségiek.

A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja (Röviden a horvát-szláv helyesírás alapjairól) (Buda, 1830) című munkájában javasolta a horvát nyelv ma is használt latin abécéjét, amelyet a cseh és a lengyel nyelv ábécéiből átvett diakritikus jelekkel egészítette ki, valamint a fonetikus elven alapuló helyesírást. A későbbiek során ezeket alkalmazzák majd az egész horvátok lakta területen, a különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett.

Ugyancsak ebben az időszakban honosodott meg a horvát irodalmi nyelv sztenderdje az ijekavski štokavski nyelvjárás alapján. Ezzel a többi nyelvjárásban alkotott irodalomnak vége szakadt.

Az Illír mozgalom ideológiája nem korlátozódott Horvátországra. Idéálja az összes délszláv egy utópikus illír nemzetbe való tömörítése volt, a szlovénektől a bolgárokig, akik mind idegen uralom alatt éltek. Törekvései egyeztek egyes szerb értelmiségiekéivel, ami nyelvészeti téren a szerbhorvát nyelv eszméjéhez vezetett. Vuk Stefanović Karadžić a szerb nyelvre vonatkozó reformja, amely ennek sztenderdjét ugyancsak a štokavski nyelvjárásra alapozta, egybeesik Ljudevit Gaj reformjával. Ez megnyilvánul, például, az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) írt alá 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Ebben megállapodtak néhány, a horvát és a szerb nyelvre vonatkozó közös normában.

Ettől az időszaktól fogva, a nyelvészet tere és a politikáé egybefonódnak a mai napig. Időszakról időszakra, a horvát és a szerb nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően. Az illír mozgalom más képviselői, mint Stanko Vraz is kísérleteznek egy egységes irodalmi nyelv kialakításában. Vraz a horvát (azon belül is a kaj nyelv) és a szlovén nyelv (ezen belül a stájer-szlovén variáns) alapján próbálta megalkotni az illír-szláv nyelvet. Bár az illírizmussal rokonszenvező délszláv közegekben tanították ezt, így a bánáti bolgár nyelvű iskolákban is, de másutt ezt elutasították, így a nyugat-magyarországi horvát (gradišćei) iskolákban, mert túlontúl érthetetlennek találták a Vraz-féle nyelvet.

A 19. század második felében a függetlenségi mozgalmak megélénkülnek. Sok horvát a függetlenség kivívását csak a többi délszláv néppel, elsősorban a szerbekkel eyütt látja megvalósíthatónak. Josip J. Strossmayer đakovói horvát püspök az első, aki a „jugoszláv” szót használva, kidolgoz 1866-ban egy olyan programot, amely a Habsburg Birodalom határain belül élő délszlávok egyesítésére vonatkozik. Ugyancsak ő hozza létre Zágrábban a Tudományok és művészetek jugoszláv akadémiáját. A nyelv terén két főbb irányzat körvonalazódik:

  • Az úgynevezett „zágrábi iskola” azon igyekszik, hogy a horvát nyelvet más szláv nyelvekből (szlovén, orosz, cseh) merítve fejlessze tovább. Ugyanakkor befogadnak a sztenderd nyelvváltozatba a čakavski és a kajkavski nyelvjárásból származó elemeket is.
  • A „horvát vukovisták”-nak nevezett iskola Vuk Karadžić eszméit követi. Befolyásuk nagy a 19. század végén és a 20. elején. Nekik sikerül végleg bevezettetnük a fonetikus helyesírást és a štokavski alapú nyelvi sztenderdet.

Jelenlegi horvát történészek és számos személy úgy ítéli, hogy Gaj és a vukovisták hibát követtek el ezzel, s gyakorlatilag megalázkodtak a szerbek előtt.[9] Jugoszlávia eszméje már az 1930-as években válságba jutott, ugyanis a teljes szerb túlsúly miatt a horvátok és szlovénok jórésze rájött, nem érdemes ezt az államalakulatot fenntartani.

Jugoszlávia és a Független Horvát Állam időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát és a szerb nyelv közötti közeledés folytatódik az első világháború után, ezúttal a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerb-horvát nyelv eszméjét, sőt, arra törekednek, hogy az egész állam nyelve az ekavski kiejtésű szerb nyelv legyen. Ez viszont nem felel meg a függetlenségre törekedő horvátoknak.

A második világháború alatt megalkotják az úgynevezett „Független Horvát Államot”, a náci Németország hűséges kiszolgálóját, amely könyörtelen üldöztetésnek teszi ki a szerb kisebbséget. Nyelvi téren hatóságai a szerb nyelvtől való minél nagyobb eltávolodás szélsőségébe esnek, úgymond „megtisztítva” a horvát nyelvet a szerb elemektől.

A háború utáni kommunista Jugoszláviában, a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik. Ezt a horvát kommunisták is elfogadják, ami világosan kitűnik az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.

A rendszer 1960-as évekbeli viszonylagos liberalizációját kihasználva, a horvát értelmiségiek elégedetlenségüket fejezik ki a szerb nyelvváltozat elhatalmasodása iránt az állam intézményeiben. 1967-ben hét horvát nyelvész és író megszerkeszti a „Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv helyzetéről és elnevezéséről” című dokumentumot, amelyet minden horvát intézmény aláír, és amelyben nem három, hanem négy jugoszláviai nyelv egyenrangúságát követelik: a szlovén, a horvát, a szerb és a macedón nyelvét. Ugyanakkor kérik, hogy a szerb nyelv ne legyen többé uralkodó állami szinten és az államszövetség intézményeiben. A horvát nyelvészek a horvát irodalmi nyelvet önálló entitásnak nyilvánítják ki és számos új szót alkotnak, azzal a céllal, hogy a horvát nyelv minél inkább különbözzön a szerbtől.

Horvátország függetlenségének kikiáltása nyomán (1991) felgyorsul a horvát nyelv elválasztása a szerbtől, azzal, hogy megpróbálják „megtisztítani” a szerb elemektől és a nemzetközi szavaktól, megnehezítik a jövevényszavak behatolását a nyelvbe, újraélesztenek már nem használt régi horvát szavakat, szláv alapú neologizmusokat alkotnak, és megpróbálnak elemeket átvenni a kaj és a ča nyelvjárásokból is.[10]

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiejtés és írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betű IPA-jel Megközelítő magyar kiejtési példa
A, a
[a]; [aː]
röviden ejtett ’á’[11]; áru
B, b
[b]
bor
C, c
[t͡s]
cég
Č, č
[t͡ʃ]
csap
Ć, ć
[t͡ɕ]
ty és cs közötti hang
D, d
[d]
dóm
Đ, đ
[d͡ʑ]
gy és dzs közötti hang
Dž, dž
[d͡ʒ]
menedzser
E, e
[e]; [eː]
rövid zárt e; élet
F, f
[f]
föld
G, g
[g]
gáz
H, h
[x]
technika
I, i
[i]; [iː]
ing; írás
J, j
[j]
jel
K, k
[k]
kör
L, l
[l]
liba
Lj, lj
[ʎ]
lágy l[12]
M, m
[m]
mák
N, n
[n]
nő
Nj, nj
[ɲ]
nyer
O, o
[o]; [oː]
ország; óra
P, p
[p]
piros
R, r
[r]
rózsa
S, s
[s]
szék
Š, š
[ʃ]
sajt
T, t
[t]
talp
U, u
[u];
ugrik; úr
V, v
[ʋ]
(lazán ejtett v) vár
Z, z
[z]
zaj
Ž, ž
[ʒ]
zsivaj
Megjegyzések
  1. A horvát nyelvet csak latin ábécével írják, miközben a szerbet főleg cirill ábécével.
  2. Ellentétben a szerb nyelvvel, a horvátban nem írják át fonetikusan az idegen tulajdonneveket, ezért a horvát írásban előfordulnak a q, w, x, y betűk is.
  3. A magyar nyelvtől eltérően, az r szótagalkotó is lehet, két mássalhangzó között vagy szó elején, mássalhangzó előtt. Ilyenkor kiejtése erősebben pergetett magyar [r]: prst ’ujj’, rvanje ’birkózás’.
  4. Bár a horvát helyesírás elvben fonematikus, mégis van néhány kivétel ettől. Például a mássalhangzó-hasonulásokat (lásd lejjebb) nem tükrözi az írás szó végén: Šef [ˈʃeːv] bi voleo da radimo. ’A főnök azt szeretné, ha dolgoznánk.’, Ostao je bez [bes] kaputa. ’Kabát nélkül maradt.’

Írásban is megjelenő hangváltozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ~ ∅ váltakozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van egy a, a szóvégi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például, a ’kandúr’ jelentésű szó töve mačk-, alanyesete egyes számban mačak, de ragozás közben az a eltűnik: sa mačkom ’a kandúrral’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara.

L ~ o váltakozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az -o-ra végződő hímnemű szavak valamikor a nyelv történetében kemény -l-re végződtek. Ez az -l ragozás közben visszaalakul: egyes szám alanyesetben pepeo ’hamu’, egyes szám birtokos esetben pepela.

A mássalhangzók hasonulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,

a zöngés b, g, d, đ, z, ž, magánhangzókból
zöngétlen p, k, t, ć, s, š, č lesz, és fordítva.

Például a rob ’rab’ főnévből, a -stvo képzővel a ropstvo ’rabság’ főnév keletkezik, amelyben a zöngés b a zöngétlen p-re vált, a zöngétlen s-szel kezdődő képző hatása alatt.

Palatalizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatalizálódik, olyan értelemben, hogy képzési helye a szájpadlás legmasabb része felé tolódik. Gyakoribb esetek:

  • E előtt a k, a g és a h posztalveolárisokká válnak:
    • k > čradnik ’munkás’ > radniče! (megszólító eset)
    • g > žvrag ’ördög’ > vraže!
    • h > šduh ’lélek’ > duše!
  • I előtt ugyanazok a mássalhangzók alveolárisok lesznek:
    • k > cvojnik ’katona’ > vojnici ’katonák’
    • g > zpredlog ’javaslat’ > predlozi
    • h > sorah ’dió’ > orasi
  • A j előtti változást lágyításnak is nevezik. Ennek következtében:

Néhány példa a lágyításra: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’, lju't ’mérges’ > ljući ’mérgesebb’, brz ’gyors’ > brži ’gyorsabb’.

Hangsúly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem zenei is (vö. tónus), azaz a hangsúlyos magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest. Az utolsó szótag kivételével bármelyik szótagra eshet. A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:

  • hosszú ereszkedő: môj ’az enyém’
  • hosszú emelkedő: rúka ’kéz’
  • rövid ereszkedő: vjȅtar ’szél’
  • rövid emelkedő: vòda ’víz’

Az ereszkedő hangsúly a többszótagú szavaknál csak az első szótagra eshet. Az egyszótagú szavaknak csak ereszkedő hangsúlyuk lehet.

Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúkat vízszintes felülvonással ( ¯ ) jelölik, nem szokványos írásokban (például žèna ’nő’/ žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.

Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek határozatlan alakjának ragozásában (lásd: A melléknevek ragozása).

Alaktan és mondattan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alaktani szerkezetére nézve a horvát az ún. flektáló (hajlító-ragozó) típusú (közelebbről: szintetikus → flektáló → fuzionális) nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a ragozás (flexió) során egyetlen morféma több nyelvtani kategóriát is kifejezhet.

A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a horvátban is megvan a nyelvtani nem (hím-, nő- és semlegesnem) és az elöljárószók használata.

A főnév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főnevek neme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát főnévek lehetnek:

  • hímneműek, amit általában arról lehet felismerni, hogy mássalhangzóra végződnek egyes szám alany esetben, például grad ’város’. Ezek ragozási osztályához tartoznak az -ao és -eo végződésű hímnemű szavak is (lásd feljebb L ~ o váltakozás). Vannak -a-ra végződő hímnemű főnevek is: férfi keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (vojvoda ’herceg’) stb. Ezeket az -a végződésű nőnemű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
  • nőneműek, melyek végződése egyes szám alany esetben általában -a, de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek is, például radost ’öröm’, stvar ’dolog’. Ezek külön ragozási osztályhoz tartoznak.
  • semlegesneműek, amelyek egyes szám alanyesetben -o (kolo ’kör’) vagy -e (polje ’mező’) végződésűek. Ezeket a hímnemű mássalhangzó-végződésű főnevekhez hasonlóan ragozzák.

Főnévragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy ragozási osztály van és hét eset, számos rendhagyó alakkal. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:

Nyelvtani eset Hímnem Semlegesnem Nőnem
élő élettelen egyes szám többes szám egyes szám többes szám
egyes szám többes szám egyes szám többes szám
Alanyeset jelen ’szarvas’ jeleni izvor ’forrás’ izvori selo ’falu’ sela žena ’nő’ žene
Birtokos eset jelena jelēnā izvora izvōrā sela selā ženē žénā
Részeshatározó eset jelenu jelenima izvoru izvorima selu selima ženi ženama
Tárgyeset jelena jelene izvor izvore selo sela ženu žene
Megszólító eset jelene! jeleni! izvore! izvori! selo! sela! ženo! žene!
Eszközhatározó eset jelenom jelenima izvorom izvorima selom selima ženom ženama
Határozói eset o jelenu o jelenima o izvoru o izvorima o selu o selima o ženi o ženama
Megjegyzések
  1. A hímnemű élőlények neveinek egyes szám tárgyesete a birtokos esettel azonos, miközben a hímnemű életteleneké az alanyesettel azonos.
  2. A többes szám birtokos esetének végződése hosszú -a. Főleg ez különbözteti meg az egyes szám birtokos esettől.
  3. A tárgyeset nemcsak a tárgy esete, hanem egyes határozóké is, mint például a mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározóé: On ide u grad. ’A városba megy.’, szemben a mozgást nem kifejező igéknek alárendelt helyhatározóval, amelynek esete az elöljárós eset: On živi u gradu. ’A városban él.’
  4. Az eszközhatározó eset élettelen főnevekkel elöljárószó nélkül használatos: Rezam kruh ovim nožem. ’Ezzel a késsel vágom a kenyeret.’. Élőlényekkel a s(a) elöljárószót használják: On se šeta sa suprugom. ’Feleségével sétál.’

A melléknév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A melléknevek fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • minőségjelző melléknevek: dobar, dobra, dobro ’jó’, jutarnji, -a, -e ’reggeli’
  • anyagot kifejező melléknevek: drveni, -a, -o ’fából való’
  • birtokos melléknevek: čovjekov, -a, -o ’az emberé’, babin, -a, -o ’a nagymamáé’.

Rövid alak és hosszú alak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az -i végződés ugyanebben az esetben:

  • bratov ’a fivéré’ – rövid alakú melléknév
  • hrvatski ’horvát’ – hosszú alakú melléknév

Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: bogat > bogati ’gazdag’. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg. Példa: Bili su dva čovjeka; jedan je bio siromašan, a drugi – bogat; siromašni je šutao, dok je bogati mnogo pričao. ’Volt két ember; az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, ellenben a gazdag sokat beszélt.’

Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a -ski, -nji és -ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lejjebb).

Fokozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középfokot a következő végződésekkel fejezik ki:

  • -ji, -ja, -je, amely a melléknév végső mássalhangzóját palatalizálja:
    • egytagú, hosszú magánhangzós melléknevek: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’
    • kéttagú, -ak, -ek, -ok végű melléknevek: kratak ’rövid’ > kraći
  • -iji, -ija, - ije:
    • egytagú, rövid magánhangzós melléknevek: star ’öreg’ > stariji
    • két- és többtagú melléknevek: hrabar ’bátor’ > hrabriji ’bátrabb’, jednostavan ’egyszerű’ > jednostavniji

Az összehasonlítás szerkezete: Marko je stariji od Ivana. ’Marko öregebb Ivannál.’

A hasonlító felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előtaggal képezik: hrabriji > najhrabriji ’a legbátrabb’.

A melléknevek ragozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határozott alak
Eset Hímnem Semlegesnem Nőnem
egyes szám többes szám egyes szám többes szám egyes szám többes szám
A.
zèlenī ’a zöld’ zèlenī zèlenō zèlenā zèlenā zèlenē
B.
zèlenōg(a) zèlenīh zèlenōg(a) zèlenīh zèlenē zèlenīh
R.
zèlenōm(e) zèlenīm(a) zèlenōm(e) zèlenīm(a) zèlenōj zèlenīma
T.
zèlenōg(a) (élő), zèlenī (élettelen) zèlenē zèlenō zèlenā zèlenū zèlenē
M.
zèlenī zèlenī zèlenō zèlenā zèlenā zèlenē
I.
zèlenīm zèlenīm(a) zèlenīm zèlenīm(a) zèlenōm zèlenīm(a)
H.
o zèlenōm(e) o zèlenīm(a) o zèlenōm(e) o zèlenīm(a) o zèlenōj o zèlenīm(a)
Határozatlan alak
Eset Hímnem Semlegesnem Nőnem
egyes szám többes szám egyes szám többes szám egyes szám többes szám
A.
zèlen ’zöld’ zelènī zelèno zelèna zelèna zelène
B.
zelèna zelènīh zelèna zelènīh zelènē zelènīh
R.
zelènu zelènīm(a) zelènu zelènīm(a) zelènōj zelènīma
T.
zelèna (élő), zèlen (élettelen) zelène zelèno zelènā zelènu zelène
M.
zèlenī zelènī zelèno zelènā zèlenā zèlenē
I.
zelènīm zelènīm(a) zelènīm zelènīm(a) zelènōm zelènīm(a)
H.
o zelènu o zelènīm(a) o zelènu o zelènīm(a) o zelènōj o zelènīm(a)

Megjegyzés: A határozatlan alak többes számát gyakorlatilag csak a hangsúly helye különbözteti meg a határozott alak többes számától: az első szótagon a határozott alak esetében, a másodikon a határozatlan alak esetében.

Névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyes névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személyes névmások alanyesetben ja ’én’; ti ’te’; egyes szám harmadik személy on (hímnem), ono (semlegesnem) ona (nőnem) ’ő’; mi ’mi’; vi ’ti’; többes szám harmadik személy oni (hímnem), ona (semlegesnem), one (nőnem) ’ők’. A visszaható névmásnak nincs alanyesete. Ragozásuk a következő:

Eset Egyes szám Többes szám Visszaható
alak
B.
mene, me tebe, te njega, ga nje, je nâs, nas vâs, vas njih, ih sebe
R.
meni, mi tebi, ti njemu, mu njoj, joj nama, nam vama, vam njima, im sebi
T.
mene, me tebe, te njega, ga nju, je nâs, nas vâs, vas njih, ih sebe, se
M.
ti!
vi!
E.
mnom tobom njim njom nama vama njima sobom
H.
o meni o tebi o njemu o njoj o nama o vama o njima o sebi
Megjegyzések
  1. B., R. és T. esetekben, a személyes névmásoknak van egy hosszú (hangsúlyos) és egy rövid (hangsúlytalan) alakjuk.
  2. A magázó/önöző forma a vi.
  3. Birtokos eset csak vonzatként használatos, az ezt az esetet igénylő elöljárószók után: On je došao posle mene. ’Ő énutánam jött.’
  4. A sebe visszaható névmás. Csak egy alakja van minden személyre, és ez mindig a mondat alanyának a személye: Ona radi za sebe i ja radim za sebe. Zašto ti ne radiš za sebe? ’Ő saját magának dolgozik, és én is magamnak dolgozom. Te miért nem dolgozol saját magadnak?’ Csak tárgyesetben van rövid formája. Ezt használják a visszaható igék esetében.

Kérdő névmások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alanyeset tko ’ki’ što ’mi’
Birtokos eset koga čega
Részeshatározó eset kome čemu
Tárgyeset koga što
Eszközhatározó eset kim čime
Határozói eset o kome o čemu

Kérdő-vonatkozó névmások/melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • čiji, -a, -e, -i, -e, -a: Čije su ove naočale? ’Kié ez a szemüveg?’, Bio je tamo stol, čije su noge bile zabijene u zemlju. ’Volt ott egy asztal, amelynek lábai a földbe voltak verve.’
  • koji, -a, -e, -i, -e, -a: Koju košulju hoćeš? ’Melyik inget akarod?’, Koju hoćeš? ’Melyiket akarod?’, Imam muža koji me voli. ’Olyan férjem van, aki szeret.’
  • kakav, kakva, kakvo, kakvi, kakve, kakva: Kakvu košulju hoćeš? ’Milyen inget akarsz?’, Kakvu hoćeš? ’Milyet akarsz?’

Ezek ragozása:

Eset Hímnem Nőnem Semlegesnem Hímnem Nőnem Semlegesnem Hímnem Nőnem Semlegesnem
A.
čiji čija čije koji koja koje kakav kakva kakvo
B.
čijeg(a) čije čijeg(a) kojega / koga koje kojega / koga kakva / kakvog(a) kakva kakva, kakvog(a)
R.
čijem(u) čijoj čijem(u) kojemu / komu kojoj kojemu / kome kakvu / kakvom(e) kakve kakvu / kakvom(e)
T.
čiji (élettelen), čijeg(a) (élő) čiju čije koji (élettelen), koga / kojeg(a) (élő) koju koje kakav kakvu kakvo
E.
čijim čijom čijim kojim kojom kojim kakvim kakvom kakvim
H.
čijem(u) čijoj čijem(u) kojemu / kome kojoj kojemu / kome kakvu / kakvom(e) kakvoj kakvu / kakvom(e)

Birtokos névmások/melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • moj, -a, -e ’az enyém’, moji, -e, -a ’az enyéim’
  • tvoj, -a, -e ’a tiéd’, tvoji, -e, -a ’a tieid’
  • njegov, -a, -o ’az övé’, njegovi, -e, -a ’az övéi’ (hímnemű birtokos)
  • njen, -a, -o vagy njezin, -a, -o ’az övé’, njeni, -e, -a ’az övéi’ (nőnemű birtokos)
  • naš, -a, -e ’a miénk’, naši, -e, -a ’a mieink’
  • vaš, -a, -e ’a tiétek’, naši, -e, -a ’a tieitek’
  • njihov, -a, -o' ’az övék’, njihovi, -e, -a ’az övéik’
  • svoj, -a, -e, -i, -e, -a – az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Ja jedem svoj kruh, a ti jedeš svoj. ’Én az én kenyeremet eszem, és te a tiédet.’ A többi birtokos névmás nem az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Poznajem tvoju sestru. ’Ismerem a nővéredet.’

Mutató névmások/melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három távolsági fokot fejeznek ki:

  • Ovaj, ova, ovo ’ez’, ovi, ove, ova ’ezek’ – arra vonatkoznak, ami a beszélő mellett van.
  • Onaj, ona, ono ’azok’, oni, one, ona ’azok’ – arra vonatkoznak, ami távol van a beszélőtől is, és a megszólítottól is.
  • Taj, ta, to ’az’, ti, te, ta ’azok’ – arra vonatkoznak, ami a megszólított mellett van.

A számnév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőszámnév + főnév/melléknév szerkezet jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zéró mennyiséget (nula, ništa) a főnév vagy a melléknév birtokos eset többes számával társítva fejezik ki: nula / ništa listova ’semennyi újság’.
  • A jedan, jedna, jedno ’egy’ számjeggyel és az ezzel végződő számokkal a főnév / melléknév alanyesetének egyes száma használatos: jedan grad ’egy város’, dvadeset i jedan list ’21 újság’.
  • A dva, dvije ’kettő’ számjegyet vagy az ezzel végződő számokat a főnév / melléknév birtokos esetének egyes száma követi, akármi is lenne a szócsoport mondattani funkciója: dva grada ’két város’, trideset i dva lista ’32 újság’.
  • A pet ’öt’ és a következő számjeggyekkel, valamint az ezekkel végződő számokkal a főnevet / melléknevet birtokos eset többes számba teszik: pet gradova ’öt város’, sedam listova ’hét újság’, trideset i osam listova ’38 újság’.

A számjegyek neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve: jedinica, dvica, trica, četvrtica, petica stb.: Dobio sam dvicu iz matematike. ’Kettest kaptam matematikából.’, Idem osmicom. ’A nyolcassal megyek.’ (a 8-as számú villamossal).

Gyűjtőszámnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

dvoje 'ketten', troje 'hárman', četvoro 'négyen', petoro 'öten'. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az -oro képzővel. Használják:

  • gyűjtő főnevekkel: troje prasadi ’három malac’
  • különböző nemű személyek csoportjára: nas dvoje ’mi ketten’ (például egy férfi és egy nő), osmoro učenika 'nyolc tanuló' (lányok és fiúk)
  • párosával használt tárgyakra (természetesen csak a dvoje): dvoje rukavice 'két kesztyű' (páros) ≠ dvije rukavice 'két kesztyű' (nem páros)

A gyűjtőszámneveket egyes szám birtokos esetben követi a főnév.

Brojne imenice (szám-főnevek)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

dvojica, trojica, četvorica, petorica stb. Ezek a nőnemű tőszámnevekből képzett főnevek csak hímnemű élőlények nevével használhatók: nas dvojica ’mi ketten’ (férfiak) ≠ nas dvoje ’mi ketten’ (egy férfi és egy nő).

Sorszámnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorszámneveket hosszú alakú melléknevekként ragozzák: prvi, -a, -o ’első’, drugi, -a, -o ’második’, treći, -a, -e ’harmadik’, četvrti, -a, -o ’negyedik’, peti, -a, -o ’ötödik’ stb.

Az ige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igeszemlélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a szláv nyelvekben általában, a horvát igét is jellemzi a befejezett igeszemlélet és a folyamatos igeszemlélet.

  • Egy folyamatos szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatban van, volt, vagy folyamatban levőnek kívánt, avagy hogy ismételten végzett. Példák: Radim svoj posao. ’Végzem a dolgomat.’, Pio sam kavu i gledao prema moru. ’Kávét ittam és a tenger felé néztem.’, Hoću gledati televiziju. ’Tévét akarok nézni.’
  • Egy befejezett szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést egyszer és egyből hajtották végre, vagy kívánják végrehajtani: Ići ćeš se šetati samo ako završiš svoj posao. ’Csak akkor mégy sétálni, ha elvégzed a dolgodat.’, Popio sam kavu. Možemo ići. ’Megittam a kávémat. Mehetünk.’, Hoću pogledati ovaj film.Meg akarom nézni ezt a filmet.’

A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos szemléletű igék fejezik ki, mégpedig csak független vagy alárendelő mondatban. A befejezett szemléletű igék jelen idejét csak alárendelt mondatokban használják.

A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, az ’el-’ és a ’meg-’ igekötőkkel.

A legtöbb ige egyazon tartalmi jelentésű folyamatos–befejezett párokat alkot, például pisati ’ír’ – napisati ’megír’, és a horvát nyelvben több módja van az igeszemléletek formai megkülönböztetésének:

  • A befejezetlen szemléletű ige elé tett elöljárószóból származó prefixum az egyik ilyen mód. Ilyen prefixumok a fenti példákbeli za-, po- és na-, amelyek csak a szemléletet változtatják meg. Más prefixumok többé vagy kevésbé az ige jelentését is megváltoztatják: pisati ’ír’ > prepisati ’lemásol’. Az így képzett igéből szuffixum hozzáadásával az ige azonos jelentésű folyamatos párja képződik: prepisivati ’másol’. A szuffixumot a főnévi igenévre jellemző -ti végződés elé teszik.
  • Vannak olyan igék is, amelyek egy bizonyos szuffixummal folyamatosak, más szuffixummal pedig befejezettek. Például az -a- szuffixum a folyamatos szemléletre jellemző, az -i- pedig a befejezettre: spremati ’készít’ – spremiti ’elkészít’.

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát igéket nyolc ragozási osztályba sorolják, az igető végződése és a jelen idő egyes szám harmadik személy alakja szerint.

Szabályos, első osztálybeli ige ragozása (gyakrabban használt alakok):

Mód Idő Állító alak Tagadó alak Fordítás
Főnévi igenév tresti rázni
Kijelentő mód Jelen tresem ne tresem rázok, nem rázok
treseš
trese
tresemo
tresete
tresu
I. összetett múlt tresao, tresla, treslo sam nisam tresao, -la, -lo ráztam, nem ráztam
tresao, -la, -lo si
tresao, -la, -lo je
tresli, -le, -la smo
tresli, -le, -la ste
tresli, -le, -la su
I. jövő trest ću neću tresti rázni fogok, nem fogok rázni
trest ćeš
trest će
trest ćemo
trest ćete
trest će
Feltételes mód tresao, -la, -lo bih nebih tresao, -la, -lo ráznék/ráztam volna, nem ráznék/nem ráztam volna
tresao, -la, -lo bi
tresao, -la, -lo bi
tresli, -le, -la bismo
tresli, -le, -la biste
tresli, -le, -la bi
Felszólító mód tresi! ne tresi! /
nemoj tresti!
rázz!, ne rázz!
(neka) trese! (neka) ne trese!
tresimo! ne tresimo! /
nemojmo tresti!
tresite! ne tresite! /
nemojte tresti!
(neka) tresu! (neka) ne tresu!
Határozói igenév jelen idejű tresući netresući rázva, nem rázva
múlt idejű tresavši vagy tresav
Cselekvő melléknévi igenév tresao, -la, -lo, -li, -le, -la
Szenvedő melléknévi igenév tresen, tresena, treseno, treseni, tresene, tresena netresen, -a, -o, -i, -e, -a rázott, nem rázott

Megjegyzések:

  • A rendhagyó igék számosak, a képzők és végződések által okozott hangváltozások úgyszintén.
  • A magyar ’van’ igének két horvát megfelelője van: jesam és biti.
  • A jesam igének rövid alakjai is vannak: sam stb. Ezeket használják az I. összetett múlt képzéséhez.
  • A tagadott segédigék esetében a ne tagadószót az igével egybeírják. A jesam igével a ne-ből ni- lesz.
  • Az I. jövő idő általában a ragozott ige -i-nélküli főnévi igenevéből + a htjeti ’akar’ ige rövid formáiból képződik, amelyeket különírnak, de a t-t nem ejtik ki: Radit ću. ’Dolgozni fogok.’. Névmással vagy tagadott alakban a segédige a ragozott ige főnévi igeneve elé kerül: Ja ću raditi. ’Én dolgozni fogok.’, Neću raditi. ’Nem fogok dolgozni.’
  • A kijelentő mód jelen idejét a magyar felszólító mód kötőmód értékével is használják, tárgyi mellékmondatban: On mi je rekao da dođem. ’Ő mondta, hogy jöjjek el.’, Reci mu neka dođe. ’Mondd meg neki, hogy jöjjön el.’
  • A főmondat + da kötőszó + tárgyi mellékmondat szerkezetet akkor használják, ha két alany van az összetett mondatban (Hoću da pjevaš. ’Azt akarom, hogy énekelj.’), de ha két cselekvésnek ugyanaz az alanya, az alárendelt cselekvést a főnévi igenévvel fejezik ki: Hoću pjevati. ’Énekelni akarok.’ Ezzel ellentétben, a szerb nyelv ebben az esetben is az ige + da kötőszó + tárgyi mellékmondat szerkezetet preferálja.
  • A feltételes módnak volt valamikor múlt ideje, de ma már nem használják. Ehelyett is a jelen idő használatos. A szövegkörnyezet határozza meg, milyen időről van szó.
  • A felszólító mód tagadó alakját kétféleképpen alkotják:
ne tagadószó + felszólító mód állító alakja;
nemoj + főnévi igenév.

Kevésbé használt idők:

  • A II. jövő idő a biti ’van’ ige jelen idejéből és a ragozott ige cselekvő melléknévi igenevéből tevődik össze: budem tresao.
  • Az aorist-nak nevezett alak olyan múlt cselekvést fejez ki, amely más múltbeli cselekvés után, vagy a beszéd pillanata előtt fejeződőtt be: tresoh.
  • Az imperfektum olyan cselekvést fejez ki, amely a múltban hosszan tartott, vagy ismétlődött: tresijah. Csak az irodalmi nyelvben használatos. Helyette a folyamatos aspektusú igék I. összetett múltját használják.
  • A II. összetett múlt kétféleképpen képződik: a biti segédige imperfektuma + cselekvő melléknévi igenév (bijah tresao), vagy a biti I. összetett multja + cselekvő melléknévi igenév (bio sam tresao).

Elöljárószók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb elöljárószót csak meghatározott nyelvtani esetekkel használják.

A birtokos esettel: blizu ’közelében’, do ’-ig’, duž ’mentén’, ispod ’alatt, alól’, ispred ’előtt, elől’, iz ’-ból/-ből’, iza ’túl’, između ’között, közül’, iznad ’felett, felől’, kod ’-nál/-nél, mellett’, pored ’mellett’, posle ’után’ (időben), prije ’előtt (időben)’, protiv ’ellen’, radi ’céljából, érdekében, -ért’, umjesto ’helyett’, usred ’közepén’, zbog ’miatt’.

A részeshatározó esettel: k(a) ’felé’.

A tárgyesettel: kroz ’keresztül’, niz(a) ’valami lefelé vezető irányában’, uz(a) ’mellett, közelében, -val/-vel’.

Az határozói esettel: pri ’mellett, -kor’.

Más elöljárószók két esettel használhatók.

Elöljárószó Eset A használat egyéb feltételei Példa
među tárgyeset mozgást kifejező ige után među ljude ’az emberek közé’
eszközhatározó eset nem mozgást kifejező ige után među ljudima ’az emberek között’
na tárgyeset mozgást kifejező ige után na stol ’az asztalra’
határozói eset nem mozgást kifejező ige után na stolu ’az asztalon’
nad(a) tárgyeset mozgást kifejező ige után nad more ’a tenger fölé’
eszközhatározó eset nem mozgást kifejező ige után nad morem ’a tenger fölött’
o tárgyeset objesiti o nešto ’valamire akaszt’
határozói eset govoriti o nečemu ’valamiről beszél’
pod(a) tárgyeset mozgást kifejező ige után pod stolicu ’a szék alá’
eszközhatározó eset nem mozgást kifejező ige után pod stolicom ’a szék alatt’
pred(a) tárgyeset mozgást kifejező ige után pred kralja ’a király elé’
eszközhatározó eset nem mozgást kifejező ige után pred kraljem ’a király előtt’ (térben)
s(a) birtokos eset sa stola ’az asztalról’ (helyhatározó)
eszközhatározó eset élőlényekkel s mužem ’a férjével’
u tárgyeset mozgást kifejező ige után u selo ’a faluba’
határozói eset nem mozgást kifejező ige után u selu ’a faluban’
za tárgyeset za profesora ’a tanárért, a tanár részére’
eszközhatározó eset za profesorom ’a tanár mögött/után/nyomában’

Megjegyzés: Egyes elöljárószók esetében van -a ~ ∅ váltakozás. Az -a-t fonotaktikai okokból adják hozzá az elöljáróhoz, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik: s majkom ’az anyjával’, de sa sestrom ’a nővérével’; pred tobom ’előtted’, de preda mnom ’előttem’.

Módosítószók és partikulák[13][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelvtanok a módosítószókat is a partikulákhoz sorolják. Mindkét kategóriát a čestice terminussal illetik, amelynek fordítása „partikulák”. Ezeket úgy határozzák meg, mint olyan változatlan alakú szavakat, amelyek a beszélő attitűdjét fejezik ki a közlés tartalmával kapcsolatban.

Két nagy csoportot különböztetnek meg: függő partikulákat és függetleneket.

Függő partikulák (nesamostalne čestice)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kérdő partikulák (upitne čestice):
A li partikula hangsúlytalan, és főleg ige (beleértve segédigét is) mögött fordul elő: Vidiš li? ’Látod-e?’, Jesi li pjevao? ’Énekeltél-e?’, Neće li doći? ’Vajon nem jön el?’ Kérdőszó után is használatos, megerősítés céljából: Gdje li se samo skrila? ’Hova a csudába bújt el?’, Što li nam vrijeme nosi? ’Vajon mit hoz nekünk az idő?’ Ugyancsak megerősíthet ez a partikula felszólítást vagy felkiáltást is: Trči li, trči! ’Fuss csak, fuss!’ Lijepa li si! ’De szép vagy!’
A zar partikula mindig mondat első szója és a kérdéssel együtt kételkedést, csodálkozást is kifejez: Zar ne vidiš? ’Hát nem látod?’, Zar ste zaista otišli? ’Hát valóban elmentetek?’ Zar + ne kijelentő mondat után ez utóbbit kérdővé teszi: Vidio si ga, zar ne? ’Láttad őt, nemde?’
  • Megerősítő partikulák (intenzifikatori):
Pokloni mu bar neku sitnicu. ’Ajándékozz neki legalább valami apróságot.’
Tko god dođe, bit će svečano primljen. ’Akárki is jönne, ünnepélyesen fogjuk fogadni.’
I on je došao. ’Ő is eljött.’
Iako su radili cijeli dan, ipak nisu stigli završiti posao. ’Bár egész nap dolgoztak, mégsem sikerült befejezniük a munkát.’
Ma kako odlučila, ja sam uz tebe. ’Akárhogy is döntenél, én melleted vagyok.’
Makar jednom budi sretan. ’Legalább egyszer légy boldog.’
Nisu vjerovali ni njemu! ’Nem hittek neki sem!’
Pa naravno! ’Hát természetesen!’
Samo da znaš što se dogodilo! ’Ha tudnád mi történt!’
Samo ti pričaj! ’Beszélj csak!’
On je također sudjelovao. ’Ő szintén közreműködött.’
  • A fok-partikulák (usporedne čestice) tulajdonság fokát fejezik ki: gotovo ’majdnem’, jedva ’alig’, još ’még’, malo ’kicsit’, mnogo ’sokkal’, naročito ’különösen’, osobito ’különösen’, posve ’teljesen’, potpuno ’teljesen’, previše ’túl(ságosan)’, prilično ’meglehetősen’, sasvim ’egészen’, skoro ’majdnem’, veoma ’nagyon’, vrlo ’nagyon’. Mondatban: Ona je mnogo veća. ’Ő sokkal nagyobb.’ Bio je vrlo malen. ’Nagyon kicsi volt.’
  • Ösztönző partikulák (poticajne čestice):
A da partikula + kijelentő mód jelen idő 2. személy felszólítást fejez ki: Da samo znaš što je napravio! ’Tudd csak meg, mit csinált!’ Az összetett múlt 2. személyű alakjával parancsot kifejezésére szolgál: Da si smjesta došao! ’Azonnal gyere ide!’
A neka partikula harmadik személynek szóló ösztönzés (Neka dođu! ’Jöjjenek (ide)!’) vagy megengedés (Neka radi što hoće! ’(Hadd) tegyen, amit akar!’, Neka se djeca vesele! ’Hadd szórakozzanak a gyerekek!’) kifejezője.
A hajde partikula a doći ’jön’ ige felszólító mód 2. személye helyett használható (Hajde, vlak nas neće čekati! ’Gyere, a vonat nem fog megvárni!’), de bátorításként is szolgál: Hajde, izdrži još malo! ’No, bírd ki még egy kicsit!’[14]
  • Igenlő és tagadó partikulák (jesno-niječne čestice): Da, doći ćemo. ’Igen, eljövünk.’, Jest, javio mi je vijest. ’Igen, közölte velem a hírt.’, Ne, nije došao. ’Nem, nem jött meg.’, Ne pitaj me to! ’Ne kérdezd ezt tőlem!’
  • Mutató partikulák (prezentativi):
Az evo, eto, eno ’íme’ jelentésű partikulák három távolsági fokot fejeznek ki, akárcsak a mutató névmások: Evo čovjeka! ’Íme az ember!’ (a beszélőhöz közel), Eto ti Marije, pa s njom možeš izaći! ’Itt van Marija, vele mehetsz ki!’ (a közlés címzettjéhez közel), Eno našega profesora! ’Az ott a professzorunk!’ (sem a beszélőhöz, sem a címzetthez közel). Amikor személyes névmásokkal használják, evo az 1. személyre mutat, eto a 2.-ra, eno a 3.-ra: Evo mene! ’Itt vagyok én!’ Eto tebe! ’Itt vagy te!’ Eno njega! ’Itt van ő!’ Ezek a partikulák egész mondatra is utalhatnak: Eto, sve sam vam rekao! ’Tessék, mindent elmondtam!’ Evo, to je sve što znam! ’Tessék, ez minden, amit tudok!’
A gle partikula: Gle budalu! ’Nézd a hülyét!’ Gle ono! ’Nézd csak!’

Független partikulák (samostalne čestice)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeknek két fajtájuk van:

  • függetlenekként is használható kérdő, ösztönző, mutató, igenlő és tagadó partikulák
  • a mondat szintjén használt független partikulák (modifikatori), amelyek között szintagmák is vannak: doista ’valóban’, eventualno ’esetleg’, naprotiv ’ellenkezőleg’, naravno ’természetesen’, nasreću ’szerencsére’, nažalost ’sajnos’, nesumnjivo ’kétségtelenül’, sigurno ’biztosan’, stvarno ’tényleg’, uglavnom ’főleg’, uistinu ’valóban’, uostalom ’egyébként’, vjerojatno ’valószínűleg’, zaista ’igazán’, između ostalog ’többek között’, na kraju krajeva ’végeredményben’, na neki način ’valahogy’, na svaki način ’mindenképpen’, prije svega ’mindenekelőtt’, u svakom slučaju ’mindenesetre’ stb.

A szórend[15][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelvben a szórend eléggé szabad, de általában alany + állítmány (+ tárgy/határozó): Žene idu na pijacu. „Az asszonyok a piacra mennek.’, Dalmacija je lijepi kraj. ’Dalmácia szép vidék.’

Általában a hangsúlytalan névmások és segédigék, akkor is ha több van belőlük (négy a maximum), valamint a li kérdő partikula, a mondat első hangsúlyos alkotórésze után állnak, egyhangsúlyos tömböt képezve ezzel: Olga mu ju je dala. ’Olga odaadta neki (azt).’ Az első alkotórész két elemből is állhat. Ekkor a hangsúlytalan szavak ennek második eleme után is elhelyezkedhetnek: Moja će sestra doći u utorak. / Moja sestra će doći u utorak. ’Nővérem kedden jön el.’ Ha az első alkotórész viszonylag hosszú, a hangsúlytalan szó nem helyezhető utána: Moja mlađa sestra doći će u utorak. ’Fiatalabb húgom kedden jön el.’

Mellérendelt vagy alárendelt mondatban a hangsúlytalan névmások és segédigék a kötőszót vagy a kötőszó funkciójú szót követik: Rekao mi je da će moja mlađa sestra doći u utorak. ’Azt mondta nekem, hogy fiatalabb húgom kedden jön el.’ Kivételek ezalól az i ’és’, valamint az a ’pedig, de’ kötőszók.

Más hangsúlytalan szavak, például az elöljárók, állhatnak első helyen is a mondatban: Na stolu ima knjiga. ’Az asztalon könyv van.’ Egyes hangsúlytalan partikulák is állhatnak az első helyen: Da nisi bolesna? ’Vajon nem vagy beteg?’ Slavko vidi Olgu, zar ne? ’Slavko látja Olgát, nemde?’

A melléknévi jelző általában a jelzett főnév előtt áll: On je bogat čovjek. ’Ő gazdag ember.’

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szóalkotás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szóképzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak a magyar nyelvben, a horvátban is számos képző van, amelyekkel egy alapszóból más, ugyanabba a szócsaládba tartozó szavakat lehet alkotni. Példa szóképzésre:

Alapszó Képző Képzett szó Jelentés
noć
’éjszaka’
-ište noćište ’éjszakázásra való hely’
-as noćas ’ma éjszaka’
-ti noćiti ’éjszakázik’
-n- noćni, -na, -no ’éjjeli’

Szóösszetétel[16][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem annyira mint a magyar, de a horvát nyelv is hajlamos az összetett szavak alkotására. Ennek két módja van:

  • közvetlen összetevés: dan ’nap’ + gubiti ’veszít’ > dangubiti ’lopja a napot’
  • kötőhangzóval való összetevés: crn ’fekete’ + o + kos (< kosa ’haj’) > crnokos ’feketehajú’

Az összetett szó elemei lehetnek főnév + ige (az első példa), melléknév + főnév (a második példa), főnév + főnév: kućevlasnik ’háztulajdonos’, duhankesa ’dohányzacskó’.

Összetett szavaknak számítanak a prefixummal alkotott szavak is: nad ’fölött’ + biskup ’püspök’ > nadbiskup ’érsek’, pred ’előtt’ + znak ’jel’ > predznak ’előjel’, ne ’nem’ + milosrdan ’könyörületes’ > nemilosrdan ’könyörtelen’. Idetartoznak az olyan elöljárószókból származó igekötőkkel képzett igék is, amelyek megváltoztatják az ige jelentését: ići ’megy’ > otići ’elmegy’, izaći ’kimegy’, doći ’eljön’, naići ’(váratlanul) eljön’. A jelentésváltozással egyidőben az igekötők megváltoztatják az ige aspektusát is folyamatosról befejezettre.

Összetett szavak lehetnek egyidőben képzővel alkotott szavak is: kratk- + o + vid- + -an > kratkovidan ’rövidlátó’, bez brige ’gond nélkül’ > bezbrižan ’gondnélküli, gondatlan’.

Jövevényszavak[17][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelv nem fogad be jövevényszavakat olyan mértékben, mint a szerb, de mégis számos nyelvből vett át szavakat:

  • a latinból: dekoracija, estimacija, impotencija, kontemplacija, kompozicija, memorija, prohibicija; civil, doktor, formula, horor, humus, literatura
  • a görögből: anđeo ’angyal’, ikona ’szentkép’, kaos, kemija, kor ’kórus’
  • a magyarból: baršun, bitanga, bunda, gumb, karika, kočija ’kocsi’, lopta ’labda’, mamlaz, marva ’marha’, roštilj ’rostély’
  • a németből[18]: bluza ’blúz’, krumpir ’burgonya’, kuglof, šminka
  • a franciából: bife ’büfé’, bistro ’bisztró’, grupa ’csoport’, meni ’menü’
  • az angolból: film, gol, hardver, marketing, monitor, menadžer, tenk, sendvič, šou, vikend
  • a cseh nyelvből: časopis ’folyóirat’, dušik ’nitrogén’, pištolj ’pisztoly’, vlak ’vonat’, vodik ’hidrogén’
  • az oroszból: dozvoliti ’engedélyez’
  • a törökből: boja ’szín’, bubreg ’vese’, budala ’hülye’, bunar ’kút’, čarapa ’harisnya’, čelik ’acél’, džep ’zseb’, jastuk ’párna’, kula ’torony’, kutija ’doboz’, majmun ’majom’, pamuk ’pamut’, rakija ’pálinka’, šećer ’cukor’

A jövevényszavak között meg lehet különböztetni kategóriákat a befogadásuk foka szerint. Ilyeténképpen vannak:

  • olyan szavak, amelyeket már nem éreznek idegennek: anđeo ’angyal’, boja ’szín’, lopta ’labda’, šminka, vlak ’vonat’
  • a nyelvbe alaktanilag jól beilleszkedő szavak, de amelyeket mégis idegeneknek ismerik – főleg latin, görög vagy angol eredetű nemzetközi szavak: kemija, memorija, gol
  • a nyelvbe alaktanilag nem teljesen beilleszkedő szavak: nem tipikus mássalhangzó-párra végződőek (bicikl, projekt), olyan magánhangzóra végződő szavak, amelyhez nem tipikusan adják hozzá az esetragokat (bife ’büfé’, bistro ’bisztró’, meni ’menü’, šou)

Szerbizmusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbizmusoknak tekintik azokat a szavakat, amelyek megvannak a szerb sztenderdben, és amelyeket horvát beszélők is használnak, anélkül hogy a horvát sztenderd elfogadná őket. Ilyenek például: bioskop – hr. kino ’mozi’, gas – hr. plin ’gáz’, izviniti se – hr. ispričati se ’elnézést kér’, lenjir – hr. ravnalo ’vonalzó’, nauka – hr. znanost ’tudomány’, učestvovati – hr. sudjelovati ’együttműködik’, vaspitati – hr. odgojiti ’nevel’.[19]

Tükörszavak és neologizmusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tükörszavak főleg idegen összetett szavak szószerinti fordításai: kolodvor (< német Bahnhof ’pályaudvar’, vodopad (< n. Wasserfall) ’vízesés’.

A tükörszó fogalom olykor csak egy már a nyelvben meglévő szó új jelentésére vonatkozik. Ilyen például a miš ’egér’, a számítástechnikában használt értelmével.

Szűk értelemben a neologizmusok tudatosan, főleg nyelvújítási célból, jövevényszavak kiküszöbölésére, értelmiségiek (írók, nyelvészek) által alkotott szavak.

Ezek között vannak részben tükörszavak, azaz idegen összetett szavak fordításai egy a horvát nyelvben létező szóval, amelyhez hozzátesznek egy szintén horvát, magában szóként nem használt szótőt: neboder (< nebo ’ég’ + der, a derati ’horzsol’ ige töve, az angol skyscraper nyomán) ’felhőkarcoló’, pravopis (< prav ’helyes’ + pis, a pisati ’ír’ töve, a görög orthographia nyomán) ’helyesírás’, rukopis (< ruka ’kéz’ + pis, a latin manuscriptum nyomán) ’kézirat’, zemljopis (< zemlja ’föld’ + pis, a görög geographia nyomán) ’földrajz’.

Teljesen a horvát nyelv területén alkotott szavak is vannak, horvát elem(ek)ből ugyan, de nem idegen szavak tükörfordításai: kisik ’oxigén’, brzojav (< brzo ’gyorsan’ + jav, a javiti ’jelez, postáz’ ige töve) ’távirat’, kišobran (< kiša ’eső’ + bran, a braniti ’véd’ töve) ’esernyő’, padobran (< pad ’esés’ + bran) ’ejtőernyő’, suncobran (< sunce ’nap’ + bran) ’napernyő’, zrakoplov (< zrak ’levegő’ + plov, a ploviti ’navigál’ töve) ’repülőgép’.

Törekvése a horvát sztenderdnek, hogy a lehető legtöbb fogalmat horvát szóval nevezzenek meg, de sok esetben jövevényszó–horvát szó szinonimapárok léteznek: advokat – odvjetnik ’ügyvéd’, apoteka – ljekarna ’gyógyszertár’, deklinacija – sklonidba ’névszóragozás’, geografija – zemljopis ’földrajz’, komparacija – stupnjevanje ’fokozás’ (melléknévé, határozószóé), konjugacija – sprezanje ’igeragozás’, neologizam – novotvorenica, oksigen – kisik.

Példaszöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:

„Sva ljudska bića rađaju se slobodna i jednaka u dostojanstvu i pravima. Ona su obdarena razumom i sviješću i trebaju jedna prema drugima postupati u duhu bratstva.”
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ISO 639-2/RA Change Notice
  2. Dragutin Pavličević: Moravski Hrvati – povijest – život – kultura. Zagreb 1994.
  3. Horvát Sándor: Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében (Előadások Vas megye történetéről IV. Szombathely 2004. ISBN 963-7227-15-6
  4. Georg von Gyurikovits: „Die kroatische Kolonie in Niederösterreich”, in: Österreichische Blätter für Literatur, Kunst, Geschichte, Geographie, Statistik und Naturkunde 4, Nr. 5/6 , 1847 Wien
  5. Castilia G. M. Karaševski hrvati u prošlosti i danas. Hrvatska revija, 4 (2004), 98-105.
  6. Georg Ostrogorsky [2003]: A Bizánci Állam története. Osiris Kiadó, Budapest, 100. oldal
  7. Lásd Ivan Supičić (szerk.) [1999]: Trésors de la Croatie ancienne, des origines à la fin du XIIe siècle (Horvátország régi kincsei, a kezdetektől a 12. századig). Académie croate des Sciences et des Arts, Somogy Éditions d’Art, Éditions Antun Gustav Matos. Párizs ISBN 2-85056-287-4, Jacques Le Goff előszava.
  8. Kultura i umjetnost u srednjovjekovnoj Bosni (bs.wikipedia.org)
  9. A nyelv és az írás szerepe a XIX. századi horvát és szerb nemzeti újjászületésben (Kisebbség-kutatás)
  10. Vig István: A horvát nyelv
  11. Mint a sztenderdnyelvi ’a’-nak megfelelő hang a palóc nyelvjárásban.
  12. Mint a palóc nyelvjárásban az ’ly’.
  13. Silić, J.; Pranjković, I. [2005]: Gramatika hrvatskoga jezika za gimnazije i visoka učilišta (A horvát nyelv grammatikája gimnáziumok és főiskolák részére). Školska knjiga, Zágráb nyomán.
  14. A hajde szót tartalmazó példák forrása: Nives Opačić [2007]: Riječce za čas kratiti. Vjenac, 358. sz., december 22.
  15. Brown, Wayles; Alt, Theresa [2004]: A Handbook of Bosnian, Serbian, and Croatian (Bosnyák, szerb és horvát tankönyv), SEELRC, 62–63. o. nyomán.
  16. Moldovan, Valentin; Radan, Milja N. [1996]: Gramatika srpskog jezika (Morfologija), Gramatica limbii sârbe (A szerb nyelv grammatikája. Alaktan) Sedona, Temesvár, 135. o. nyomán. A példák a horvát nyelvben is megvannak.
  17. A horvát Wikipédia Posuđenice (Jövevényszavak) szócikke nyomán.
  18. Számukat 2000-re becsüli Schneeweis, Edmund [1960]: Die deutschen Lehnwörter im Serbokroatischen in kulturgeschichtlicher Sicht. de Gruyter, Berlin.
  19. Midžić, Maja, Srbizmi (Szerbizmusok). A horvát nyelvészek között nincs teljes egyetértés abban, hogy mely szavak szerbizmusok. A forrás által megadott példák közül a Hrvatski jezični portal (Horvát nyelvi portál) értelmező szótára sokat nem jelöl meg szerbizmusként. Az itteni példák a szótár szerint horvát regionális vagy bizalmas, és szerb szavak is egyben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bevezetés a horvát nyelvbe (francia nyelven)
  • Brown, Wayles; Alt, Theresa [2004]: A Handbook of Bosnian, Serbian, and Croatian (Bosnyák, szerb és horvát tankönyv), SEELRC (angol nyelven)
  • Jolić, Borjanka; Ludwig, Roger [1972]: Le serbo-croate sans peine (Tanuljunk könnyen szerbhorvátul). Assimil, Chennevières (francia nyelven)
  • Moldovan, Valentin; Radan, Milja N. [1996]: Gramatika srpskog jezika (Morfologija), Gramatica limbii sârbe (A szerb nyelv grammatikája. Alaktan) Sedona, Temesvár (román nyelven)
  • Silić, J.; Pranjković, I. [2005]: Gramatika hrvatskoga jezika za gimnazije i visoka učilišta (A horvát nyelv grammatikája gimnáziumok és főiskolák részére). Školska knjiga, Zágráb (horvát nyelven)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Online szótárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

horvát értelmező szótár:

horvát < > magyar:

horvát < > angol:

Online nyelvtanulási lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
horvát nyelvű változatát!
Wikitravel
A Wikitravel tartalmaz Horvát szószedet témájú leírást.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]