Zrínyi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zrínyi Péter
Zrínyi Péter Widemann.jpg
Zrínyi Péter portréja, 1650
Született
1621. június 6.
Elhunyt
1671. április 30. (49 évesen)
Bécsújhely
Házastársa Frangepán Katalin
Gyermekei Zrínyi János
Zrínyi Ilona
Szülei Zrínyi György
Foglalkozása szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi Péter témájú médiaállományokat.
Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf (Madarász Viktor festménye)

Zrínyi IV. Péter (horvátul: Petar Zrinski) (Verbovec, 1621. június 6.Bécsújhely, 1671. április 30.) horvát bán, a Wesselényi-összeesküvés résztvevője, Zrínyi Ilona édesapja, II. Rákóczi Ferenc nagyapja.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi és Frangepán kivégzése Bécsújhelyen
A bécsújhelyi dóm
A dóm falán, kivégzésük helyénél Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc emléktáblája
Zrínyi és Frangepán síremléke Bécsújhelyen

1641-ben feleségül vette Frangepán Katalint. Az ifjú pár az ozalji és váltakozva egyéb váraikban lakott, nagy fénnyel és pompával. Frangepán Katalin szellemi fölénye férje felett szembetűnő volt, a Frangepán család hagyományos németellenessége pedig mindkettőjükre nézve végzetessé vált.

Zrínyi a birtokait elfoglaló és azokon garázdálkodó horvát határőrvidéki német tisztek ellen nyílt harcot folytatott, több megerősített helyből kiverte őket és lábbal taposta a német lobogókat, amiért III. Ferdinánd 1642. augusztus 22-én és december 10-én kelt dekrétumában felségsértőnek nyilvánította. Egyéb bántódása azonban nem esett, mert a török elleni harcokban kivívott fényes sikerei elnémították ellenfeleit. Említést érdemel még az 1647-ben, Légrádnál vívott csata, amelyért cserébe az udvar fátylat borított Zrínyi németek iránti gyűlöletére, és Zrínyi Péter 1647-ben Sichelberg (Žumberak/Horvátország kapitánya lett. Még 1647-ben Zrínyi nagy sereget vezetett, a király segítségére, a svédek ellen. Ezekben a harcokban nagyon kitüntette magát. [1]

1649-ben hősiesen harcolt a törökök ellen Szluinnál, Légrádnál, Kanizsánál, majd Horvátország déli részein, de a török elleni hadakozástól eltiltották, amit nem tartott be. Sok panasz merült fel ellene. 1654-ben engedély nélkül harcolt Dalmáciában a törökök ellen, és Cattaro körül elfogott egy török hadihajót, amit átadott a zárai parancsnoknak. A töröktől megszabadult cattaróiak egy drága karddal ajándékozták meg. Ezért a grazi haditanács igazolásra szólította fel, de ő nem ment el, hanem azt válaszolta, hogy nem mehet, mert sereggel a török ellen, Szluin alá kell vonulnia. Ezért 1654 augusztusában minden tisztségétől megfosztották, pedig ő volt ekkor a könnyűlovasság generálisa, a karlováci, szluini, velomoricskai, jamnicskai várak és az összes uszkókok (szerb menekültek) főkapitánya. Egyben szigorúan eltiltották a török pasákkal való levelezéstől, s a Velencével való alkudozástól.

1655-ben kiújult a török elleni háború. Zrínyi nagy sereggel csatlakozott Auersperg generálishoz; Viszibabánál 7000 törököt szétvert és óriási zsákmányt szerzett. Ezért újból visszahelyezték méltóságaiba, és kinevezték zenggi és az egész dalmátpart főkapitányává. Amikor újból panaszokkal léptek fel ellene, hogy sem ő, sem a Frangepánok nem akarnak a német generálisoknak szót fogadni és mindenben önkényesen jár el, akkor 1657-ben lemondott összes katonai beosztásáról, és elment Grazba, majd innen Bécsbe, hogy az ellene emelt vádak ellen védekezzen.

Alig ért Bécsbe, újból visszahelyezték méltóságaiba és sürgősen Horvátországba küldték, mert híre jött annak, hogy a törökök ismét kezdenek beözönleni a határokon. Zrínyi 1658 novemberében megverte a törököt Berlognál és Perusicánál, 1659-ben pedig Zenggnél. 1661-ben megfosztották a fontos zenggi kapitányságtól és ogulini és primorjei generális lett. Bátyja, Zrínyi Miklós halála után, 1665 januárjában bánná nevezték ki. Nagy buzgalommal hozzáfogott sokoldalú kötelességeinek teljesítéséhez, de emellett időt talált arra is, hogy Zrínyi Miklós eposzát, a Szigeti veszedelmet lefordítsa horvát nyelvre. Munkája azonban tulajdonképpen nem fordítás, hanem körülíró átdolgozás. A munkát kétszer tette át: először 1660-ban, másodszor 1666-ban, de bármelyiket tekintjük, szembetűnik, hogy nem művészi célok vezették, mert költői tehetsége kevés volt, hanem bántotta az, hogy Zrínyi Miklós nem horvátul írta meg.

Katalin rábírta férjét, hogy szövetségre lépjen a magyar elégedetlenekkel. Erre kedvező alkalmul kínálkozott legidősebb lányuknak, Zrínyi Ilonának I. Rákóczi Ferenccel való eljegyzési ünnepsége. Zrínyi 1666. október 6-án találkozott Wesselényi nádorral, Lippay prímással és Nádasdy Ferenccel, velük a német kormány ellen titkos szövetségre lépett és letette a hűség- és titoktartás esküjét (lásd: Wesselényi-összeesküvés). Bécsben az udvar megrémült, és az összeesküvők ügyét külön bizottságra bízta, amelynek elnöke Lobkowitz miniszter volt. A bizottság úgy döntött, hogy Zrínyit Borkovics révén tőrbe csalják. Egyúttal báró Spankau generálist arra utasították, hogy 6000 emberrel foglalja el Csáktornyát és Légrádot. Zrínyi és Frangepán Ferenc Kristóf elhatározták, hogy egyenesen Bécsbe mennek, és kegyelemre megadják magukat, annál is inkább, mert Borkovics és Forstelli olyan ígéretet hoztak magukkal, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha megadják magukat, hiszen Zrínyi fia, János túszként már Bécsben volt.

Zrínyi János Antal a börtönben

Csáktornyáról 1670. április 13-án éjjel távoztak, Frangepán Katalin és leánya ott maradt. Zrínyit és Frangepánt a bécsújhelyi börtönbe zárták. Itt Zrínyi ékes latin nyelven írt egy önigazolást a királyhoz, amelyben igazolni igyekezett tetteit, és hivatkozott a király ígéretére, ami szerint nem lesz bántódása, ha megadja magát. Az ő, Miklós bátyja és más őseik nagy érdemeire hivatkozva kegyelmet kért. Mindezt hiába tette. Egy év egy hónapi fogság után egy német bíróság alkotmányellenesen halálra ítélte őt és sógorát. Zrínyi hősként, félelem nélkül lépett a vérpadra. Augusztics Tamás zágrábi kanonok írja (mint szemtanú), hogy a hóhér több ügyetlen csapás után fejét inkább letépte, mint levágta. Az ő és Frangepán holttestét egy gödörbe dobták a Szent Mihály-templom fala mellett, és a kápolna falára egy kis táblát szegeztek a következő felirattal: Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zriny Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepan ultimus familiae, qui quia caecus caecum duxit, ambo in hanc foveam ceciderunt. Discite mortales et casu discite nostro: Observare fidem Regibus atque Deo.

Kivégzésének hírére Frangepán Katalin elméje elborult. Az özvegy 1673. november 16-án halt meg egy grazi zárdában. Egyetlen fiukat, János Antalt a bécsi udvar a családnevétől is megfosztotta. Gnade Antal néven sorozták be katonának. 1683-ban minden alap nélkül megvádolták, hogy a király élete ellen tör. Börtönbe vetették, és húsz éven át rabként sínylődött, előbb a tiroli Rattenburg várában, később Kufsteinban. Itt megőrült, és 1703-ban, ötvenéves korában meghalt. Ő volt a Zrínyi család utolsó sarja.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes források tévesen azt állítják, hogy Zrínyi Miklós 1645-ben, a csehországi Éger városa mellett, megmentette III. Ferdinánd császár-királyt. A legújabb, rendkívül részletes III. Ferdinánd életrajz szerint, az uralkodó 1645-ben nem is járt Éger (Cheb) városánál, hanem csak 1647-ben. 1647-ben viszont Zrínyi Miklós már nem vett részt a harmincéves háborúban. 1647. júliusban, Carl Gustaf Wrangel (1613 – 1676) tábornok vezetésével, a svédek elfoglalták Égert, és amikor III. Ferdinánd megkísérelte a város visszaszerzését, a svédek – egy éjszakai támadással – rajtaütöttek a császáriak táborán, és majdnem foglyul ejtették az uralkodót. Ha ekkor valóban egy Zrínyi mentette meg III. Ferdinándot, akkor az nem Zrínyi Miklós volt, hanem az öccse, Zrínyi Péter. III. Ferdinánd ugyanis, amikor Zrínyi Pétert Sichelberg (Žumberak/Horvátország) kapitányává kinevezte, azt a feltételt szabta neki, hogy hat századdal csatlakozik a svédek ellen harcoló birodalmi sereghez. Széchy Károlynak a Zrínyi Miklósról írt könyve szerint, Zrínyi Péter azon, a törökök elleni győztes csata után vonult a "birodalmi táborba", amely ütközetben Erdődy Farkas elesett, majd - Zrínyi Péter - a "csapatával cseh és morva földön állomásozik". Az említett csata - éppen Zrínyi Miklós fennmaradt levelei szerint - 1647 tavaszán volt; ez volt a "légrádi csata". Széchy Károly műve szerint is, a Zrínyi Péterrel kapcsolatban leírtak, Zrínyi Miklósnak 1647. december 27-én, horvát bánná történt kinevezése előtt történtek, illetve Széchy szerint is, Zrínyi Péter volt az uralkodó megmentője, ha egyáltalán ez megtörtént. Lásd: - Mark Hengerer: Kaiser Ferdinand III. (1608 – 1657), Böhlau Verlag Wien – Köln – Weimar, 2012. ; 208 – 211. és 227 – 260. oldalak (*[1] – 2014. október 13.) - Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620 – 1664), Első kötet, Budapest, 1896, VI. Az új bán (*[2] – 2014. október 13.) - Takáts Sándor: Magyar Küzdelmek, é. n., VII. Zrínyi-levelek - (*[3] – 2014. október 13.) - (*[4] – 2014. október 13.) - (*[5] – 2014. október 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi Péter témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]