Zrínyi Miklós (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
gróf Zrínyi Miklós
Miklós Zrínyi poet.jpg
Született 1620. május 3.[1]
Csáktornya[1]
Elhunyt 1664. november 18. (44 évesen)
Zrínyifalva
Nemzetisége horvátmagyar
Házastársa Draskovich Mária Euzébia (1646–1651)
Löbl Mária Zsófia (1652–1664)
Gyermekei Mária Terézia Borbála (1655)
Mária Katarina (1656)
Izsák (1658)
Ádám (1662)
Szülei Zrínyi György
Foglalkozása költő
szerző
Fontosabb munkái Szigeti veszedelem
Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság
Tábori kis tracta

Zrínyi Miklós, gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (Csáktornya, 1620. május 3.[1]Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, katonai szakíró.

Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, nemzeti párt szervezésével kívánta elérni. 1663-64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban a bécsi udvar veszni hagyta sikereit és békét kötött a szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, azonban politikai fellépését 1664-ben, egy Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Főbb művei: Mátyás király életéről való elmélkedések, Szigeti veszedelem, Az török áfium ellen való orvosság.

Jelmondata: Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja volt Zrínyi Miklós, a „szigetvári hős”. Apja, Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna volt. Apjának 1626. december 18-án bekövetkezett halála után – mivel anyja rövid özvegység után ismét férjhez ment – II. Ferdinánd gondoskodott róla és Péter öccséről, öt gyámot jelölve ki melléjük (Senyei István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Battyányi Ferenc). Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot és a neveléssel Pázmány Pétert bízta meg. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Pázmány hatására kedvelte meg Miklós a magyar nyelvet és irodalmat. Nagy hatással volt rá 1635-37-ben tett itáliai tanulmányútja, melyet Szenkviczy esztergomi kanonokkal tett.

A király szolgálatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrinyi Miklós a költő

Hazatérése után, a családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott a törökök ellen, kiverte őket a Muraközből és védte Magyarországot, Erdélyt, Karintiát, Stájerországot. A családi birtokot megosztotta öccsével, Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta. A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Miklós csáktornyai udvara politikai és társadalmi központ lett, kapcsolatot tartott Erdéllyel, Velencével, ahonnan európai szintű könyvtárát (Bibliotheca Zriniana) is beszerezte; főleg a történelmi tárgyú könyveket kedvelte.

Sokan csodálták rendkívüli nyelvismeretét, mert úgy beszélt magyarul, horvátul, németül, olaszul, törökül, latinul, mintha mindegyike anyanyelve lett volna.

1642-45 közötti időszakban bekapcsolódott a harmincéves háborúba: Saját költségén felállított sereggel, III. Ferdinánd király hadában, a Lennart Torstenson vezette svédek ellen Sziléziában és Morvaországban; I. Rákóczi György ellen a Felvidéken harcolt. Az erdélyi fejedelem elleni hadjáratban, 1644. szeptemberben, a felkelőket szétverték, közülük háromezren estek el a csatában. Itt Zrínyi, a küzdelem hevében, a zászlót őrzők közül kettőt leterített, a harmadiknak kezéből pedig kiragadta a zászlót; e hősi tette még jobban növelte hírnevét. [2]

A harcból hazatérve 1646. február 11-én, Praunek várában feleségül vette régi szerelmét (és múzsáját) Draskovich Gáspár báró Mária Euzébia nevű leányát; hozományul Trakosčan és Klenovnik községeket kapta, melyek átengedéséért 30 000 forintot fizetett apósának.

A függetlenség felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvátország Zrínyi korabeli térképe

Vitézsége elismeréséül a király 1646-ban a Horvátország kapitányává (mai értelemben tábornokká) nevezte ki Zrínyit, aki egyben Zala vármegye főispánja is volt. 1647-ben jelen volt IV. Ferdinánd koronázásánál: ő vitte a királyi pallost. Még ebben az évben, a törökök elleni, légrádi győzelmet értékelve [3], az uralkodó jutalomként Horvátország bánjává és főkapitányává nevezte ki, mely tisztséget ugyancsak haláláig töltötte be. Mint bán számos országgyűlést hirdetett, s azokon lelkesen védelmezte országa jogait. Az 1655. évi zágrábi országgyűlésen például a magyar országgyűlésre küldött követeknek utasításul adta, hogy I. Lipót koronázási okmányában és minden egyéb okiratban Horvátország, Szlavónia, Dalmácia ne mint „kapcsolt részek” (Partes adnexae), hanem „királyság” (Regnum) néven szerepeljenek. [4]

Elias Wiedemann: Zrínyi Miklós arcképe 1652-ből

Feleségének 1651-ben bekövetkezett halála után heves vitába keveredett apósával, aki visszakövetelte a két községet, ugyanakkor az értük kapott összeget már nem óhajtotta visszafizetni. 1652. április 30-án Bécsben újra nősült, második felesége Löbl Mária Zsófia lett.

Hadi sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1651-52 szüntelen hadakozással telt el. A törökök által 1651. augusztusban elfoglalt Kiskomár (Kiskomárom) várát Zrínyi ebben a hónapban már visszafoglalta. Még ebben az évben, Kosztajnicánál (Hrvatska Kostajnica, Horvátország) is emlékezetes diadalt aratott felettük. Mivel látta, hogy a Habsburgok nem támogatják a török elleni támadó háborút, sőt, a végekre telepített külföldi zsoldosok önmagukon kívül nem ismertek el más hatalmat, nem engedelmeskedtek Zrínyinek, ugyanakkor a törökökhöz hasonlóan szabadon pusztítottak az országban, nemzeti pártot igyekezett szervezni, melyet a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Foglalkoztatta a magyar, Habsburgoktól független, nemzeti királyság gondolata is. Noha esélyes volt, az uralkodó – protestáns kapcsolatai miatt – 1655-ben nem jelölte, s ezzel megakadályozta nádorrá választását Wesselényi Ferenccel szemben.

Fő célja továbbra is a török kiűzése maradt, ezért 1661-ben a bécsi udvar tiltakozása ellenére a Muraköz védelmére – Mura és Dráva szigetén, Kanizsával átellenben – felépítette Új-Zrínyivárat (Új-Zerin). 1663-ban szövetséget kötött Wesselényi nádorral és Nádasdy Ferenc országbíróval. Ennek hatására, továbbá látva, hogy az akkor megindult háborúban a Montecuccoli vezetése alatt álló császári sereg képtelen feltartóztatni a Bécs felé irányuló török offenzívát, I. Lipót magyar főparancsnokká tette Zrínyit. Ő az 1663-64. évi háborúban látványos sikereket ért el. 1664. január-februárban téli hadjáratot vezetett: az akkori hadtudomány szerint lehetetlen vállalkozás során kihasználta, hogy a törökök nem szerettek télen mozogni. Húszezer fős seregével 240 km-re hatolt be az ellenséges területre, felégette a török utánpótlást szolgáló eszéki Dráva-hidat, előkészítve a tavaszi háborút. Sikerére Európa-szerte felfigyeltek, „Magyar Marsnak” nevezték; I. Lipót hercegi rangra akarta emelni, amit Zrínyi nem fogadott el; a VII. Sándor pápa hadvezéri kalappal és saját aranyból öntött arcképével, IV. Fülöp spanyol király az aranygyapjas renddel, a XIV. Lajos francia király a pairséggel (hűbérúri címmel) tüntette ki, a bajor és württembergi választófejedelmek atyjuknak nevezték, II. János György szász fejedelem pedig testvérének nevezte; mindenki dicsőítette, mert a törökök felett csak a Zrínyiek tudtak győzedelmeskedni. Áprilisban Kanizsa ostromához kezdett, de a bécsi Haditanács a nagyvezír közeledtének hírére visszarendelte, sőt júniusban Montecuccoli hadserege a Mura mellett tétlenül nézte, amint a törökök elfoglalták és felrobbantották Új-Zrínyivárt is. Augusztusban a szövetséges csapatok hatalmas diadalt arattak a szentgotthárdi csatában, de a vasvári béke inkább a törökök számra volt előnyös.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi Miklós

Az elkeseredett Zrínyi – akit a magyarországi főparancsnokságról is leváltottak [5], és az általa élesen bírált Montecuccolira bízták a fővezérséget – új terveket szőtt a magyar államiság újraépítéséről. A Habsburg uralommal elégedetlenek ekkorra már egyértelműen benne, és később kivégzett öccsében, Zrínyi Péterben látták támaszukat. Elképzelései megvalósításra azonban nem maradt ideje: 1664. november 18-án több magyar és horvát főúrral vadászni ment Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe. A vadászat végeztével már indultak volna hazafelé, amikor Póka István aki horvát nyelven közölte Zrínyivel: „Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetnők”. Zrínyi fogta a rövid puskáját, lóra kapott, és Pókával valamint egy Majláni (Maglani, Magliani) nevű savoyai fiatalemberrel a nyomában elnyargalt. Nem sokkal ezután Guzics kapitány öccse, Angelo nevű olasz inasa és a lovásza is követték őt. Közülük Guzics tért vissza a riasztó hírrel, hogy Zrínyit baj érte. A vadkan a lábán és a fején három sebet is ejtett. Ezek közül a nyakon szerzett sebesülés volt a legsúlyosabb, ez ölte meg. Az állat agyara hátul jobb oldalon a nyakcsigolyánál hatolt be és elöl a toroknál jött ki, minden izmot, eret elszakítva. A vérzést megpróbálták elállítani, de nem sikerült.

A közvéleményt megrázta a halálhír. Jellemző, hogy sokan nem tudták elfogadni a baleset tényét: összeesküvésről, udvari merényletről beszéltek. A halálesetnek közvetlen szemtanúja nem volt. Bethlen Miklós önéletírásában vetette fel először a kétkedést a baleset tényét illetően.

Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a balkezében, amint tetszett, a pulzus gyengén vert, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala. Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdőbe, amíg ők a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; ő hozzálő; elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. Rettenetes sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta. Azt akarják vala, hogy én vigyem a hírét a feleségének, de én, mint új, ismeretlen ember, elvetém magamról Zichy Pálra. Fogók a testet, és amely kétfelé eresztős hintóban kimentünk volt, abból az üléseket kihányván, abban nyújtóztatók, és én az ablakban ülék és hazáig fejét, mejjét tartottam. Otthon hosszú veres bársony dolmányba öltöztették és osztán eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. Igy lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála.
– Bethlen Miklós: Bethlen Miklós élete leírása magától[6]


E. Dervarics Kálmán Gróf Zrínyi Miklós a költő halála című művében állítólag „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon.[7] Bárhogyan is történt, az udvar számára jól jött az egyre kényelmetlenebbé vált főúr halála…

Valóban furcsának tetszik, hogy a tapasztalt hadvezér és vadász töltött puskájával valamint vadászkésével felszerelkezve semmit sem tudott tenni a sebesült, fáradt vad ellen. Hiszen ha a „vérin” mentek, akkor bizonyára erősen sebesült kellett legyen az állat. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a vadkan alulról fölfelé támad az agyarával. Ily módon álló emberen nem tud olyan sebeket ejteni mint amilyenekkel a halott Zrínyi rendelkezett. Egy földön fekvő embert viszont alulról felfelé történő támadással szintén nem lehet így megsebesíteni, mivel a sebhely hátulról előre történő támadásra utal.

Zrínyi Miklóst 1664. december 21-én a pálosok szentilonai (horvátul Šenkovec, korábban Svetajelena) kolostorában temették el a családi sírboltba. A helyet, ahol meghalt, később Pignatelli Belliguardo Anna grófné emlékoszloppal jelölte meg. [8] Az erdő kivágása után az oszlopot a csáktornyai várban berendezett múzeumban őrizték, majd azt Felsőzrínyifalva (Gornji Kuršanec) központjában állították fel, ahol ma is látható.

Zrínyi Miklósnak négy gyermeke volt, mindegyik a második házasságából: Mária Terézia Borbála (* 1655, †1658), Mária Katarina (* 1656), Izsák (* 1658, †1659) és Ádám, aki 1662. december 24-én született Bécsben majd császári őrizet alatt Prágában nevelkedett és a szalánkeméni csatában halt meg 1691. augusztus 19-én, a törökök ellen harcolva mindössze huszonkilenc évesen.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költő és író[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi elsősorban katonának tartotta magát, és csak mellékesen költőnek. Ennek ellenére a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja: írói-költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat.

Adriai tengernek syrenaia

Kora ifjúkorától fogva írt verseket. Költeményei nagy részét 20-25 éves kora között vetette papírra, később lekötötte a politika és a hadvezetés. A katona-költő Zrínyi ifjan őszinte lírai hangú szerelmes verseket írt a Violának nevezett Draskovich Eusebiához, későbbi hitveséhez. 1650-ben elhunyt felesége emlékét – kisebb idilljeivel és szerelmes verseivel együtt – az Adriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós című kötetében örökítette meg (1651). A cím is allegorikus: a barokk költészetben a szirén a költőt testesíti meg, az Adria pedig a Zrínyi család fennhatósága alatti tengermelléki területeket.

Fő művén, a 15 énekből álló Szigeti veszedelem (Obsidionis Szigetianae) című hősi eposzon 1645-től dolgozott, nagy részét 1647-48 telén vetette papírra. Ebben dédapjának, Szigetvár vértanú védőjének állított emléket. Alapeszméje e költeménynek is az, ami egész életének: a magyarok erkölcsi erejének, összetartásának felgerjesztése, az ország felszabadítása és a török anyagi hatalmának megtörése. Ősével éppen azt példázza, hogy aránylag csekély anyagi erőt is milyen naggyá emelhet a rendkívüli erkölcsi erő. A nemzeti célzat és a keresztényi felfogás egyesítésével a magyar nemzet történeti hivatását hirdeti. Amilyen nagyszerű az alapeszme, éppen olyan erős az eposz szerkezete, változatos és hű a jellemzés. Csak az előadás és a verselés rögös még a korhoz képest is, mert Zrínyi gyorsan írta művét és ideje sem volt átdolgozni. Mintái főleg Vergilius, Tasso és Marino eposzai voltak, de a négyes rímelésű tizenkettes sorokat magyar históriás énekekből és horvát szóbeli hősi epikából merítette. Művét mesteri szerkesztés, a barokk stílus elemei jellemzik, nyelve igen erőteljes, bár ma már avultnak hat. A mű 1651-ben jelent meg Bécsben, a kötetben olasz jellegű szerelmi lírája és költői hitvallása is helyet kapott. A Szigeti veszedelmet öccse fordította le horvát nyelvre.

A hadtudomány művelője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prózai és hadtudományi munkáira főleg Pázmány Péter stílusa volt hatással. A Tábori kis tracta (1646-51) lényegében egy korabeli katonai szabályzat egyetlen elkészült fejezete, a Vitéz hadnagy (1650-53) ugyancsak nevelő célzatú mű, abban az ideális hadvezér alakját kívánta megrajzolni, és a hazai hadviselést korszerűbbé tenni. Más prózai munkáiban a múlt értékelésén túl a nemzeti királyság eszményét állította kortársai elé. E gondolatával foglalkozik elemző kritikai művében a Mátyás király életéről való elmélkedésekben (1656-57).

Legismertebb műve a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661), melyben Machiavelli hadi tanait nagy önállósággal alkalmazta a hazai viszonyokra. E művében is a legerősebb nemzeti lelkesedés lobogja körül az állandó magyar hadsereg felállításának, a haza felszabadításának és a régi magyar nagyság helyreállításának gondolatát. Hitte, hogy a magyarok képesek lennének magunk erejéből is elűzni a törököt, s így megerősödve megszabadulhatnának a Habsburg elnyomás alól is. Összefogásra és tettekre hívott fel: Volenti nihil difficile (Aki akar, annak semmi sem nehéz) zárta sorait. E műve csupán kéziratban maradt, és csak jóval később, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben adták ki Bártfán. A többi prózai műve viszont még később, 1853-ban került kiadásra.

Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét előbb Ráday Gedeon, majd a felvilágosodás idején Kazinczy Ferenc fedezte fel újra (ő adta a Zrínyiász nevet a Szigeti veszedelemnek), aki 1817-ben ki is adta az eposzt Költői munkák címmel. Zrínyi munkásságát Toldy Ferenc is méltatta a Magyar költészet történetében (1854) és Irodalomtörténetében, egyszersmind Kazinczy Gáborral együtt kiadta Zrínyi Összes munkáit (1853), mely egy év alatt kétszer is megjelent. Toldy ösztönzésére írta meg báró Jósika Miklós Zrínyi a költő című regényét 1843-ban. Arany János 1848-ban megkezdte a Zrinyiászt mai nyelvre áttenni, népiesen átdolgozni, verselését átsimítani; e munkája azonban félbemaradt. (Végül Vékony Antal fejezte be és adta ki Sziget ostroma címmel 1892-ben.) Arany 1858-ban nagyszabású tanulmányt kezdett írni Zrínyi és Tasso címmel, melyben kijelölte Zrínyi helyét a magyar irodalomban (sajnos ez is töredék maradt).

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adriai tengernek Syrenaia groff Zrini Miklos (1651)
  • Obsidio Szigetiana (Szigeti veszedelem) (1651)
  • Tábori kis tracta (1646-51)
  • Vitéz hadnagy (1650-53)
  • Mátyás király életéről való elmélkedések (1656-57)
  • Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661)
  • Siralmas panasz (röpirat az örökösödési kérdésről és a nemzet sérelmeiről)
  • Az Udvari Haditanács elnökségének (Az Új-Zrínyi-vár építésének okairól – Légrád, 1661. július 5.)
  • Névtelen levél (mely Montecuccoli ellen intézett hatásos irat – 1662)
  • Emlékirat I. Lipót királyhoz (Bécs, 1664. július 17.)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zrínyi halálának korabeli ábrázolása. Zrínyi Miklós 1664. november 18-án Csáktornya mellett egy vadászaton vett részt. Egy megsebesített, felbőszült vadkan által a földön fekvő Zrínyit hét agyardöfés érte, ami után már képtelen volt beszélni és csak kézjelekkel kommunikált a segítségére sietőkkel.[9]
  • A tragikus vadászjelenetet Zrínyi a költő halála címmel örökítette meg Kelety Gusztáv festőművész.[10]
  • Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét (Ne bántsd a magyart!) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a magyar kormány a honvédsereg ágyúira öntette.
  • Honvédő hadvezéri tetteinek, valamint hadtudományi munkáinak elismeréseként viselte nevét 18981944 között a nagyhírű pécsi M. kir. honvéd gyalogsági hadapródiskola.
  • Az ő nevét vette fel 1955. március 15-én a magyar felsőfokú tisztképzés intézménye, a Honvéd Akadémia, amelyet ettől fogva Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának, majd 1996-tól 2012-ig Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek (ZMNE) neveztek.
  • Nevét adja a Zrínyi Miklós-díjnak, melyet a honvédelmi miniszter adományoz évente, a honvédség érdekében kifejtett kiemelkedő tudományos kutatói, tudományszervezői, műszaki fejlesztési tevékenység és a jelentős alkotói munka elismerésére.
  • Ugyancsak az ő nevét viseli a katonai, hadtudományi munkák közlésére szakosodott Zrínyi Kiadó (HM Zrínyi Nonprofit Kft.).
  • Emellett több általános és középiskola névadója.

Főbb emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zrínyi Miklós lovas szobra – Zalaegerszeg, a Polgármesteri Hivatal épülete előtt; alkotója: Tóth Béla, anyaga: bronz, felállítva: 1989.
  • Zrínyi Miklós mellszobra – Budapest, a Vígszínház (felállításakor: Magyar Néphadsereg Színháza) előtti díszkertben; alkotója: Tar István, anyaga: bronz, készült: 1952.
  • Zrínyi Miklós mellszobra – Budapest, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus Zrínyi-parkjában; alkotója: Barba Péter, készült 1956 (2012), anyaga: kő (1956), bronz (2012). [14][15]
  • Zrínyi Miklós mellszobra – Zalaegerszeg, a Zrínyi Miklós Gimnázium előkertjében; alkotója: Szabolcs Péter, anyaga: vörös márvány, készült: 1972.
  • Zrínyi-emlékmű – Csáktornya; alkotója: Turáni Kovács Imre, készült: 1939.
  • Zrínyi-emlékoszlop - Zrínyifalva [16]
  • Zrínyi Miklós-mellszobor – Pécs, majd Székesfehérvár, [17] 1989-ben a róla elnevezett Középiskolai Honvéd Kollégiumban került felállításra (Pécs), majd 1998-ban áthelyezték a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság épületébe (Székesfehérvár), alkotója: ifj. Szlávics László, anyaga: vörösréz lemez, készült: 1988.
  • Zrínyi-emlékmű – Szigetvár, a kórház előtt; alkotója: Makrisz Agamemnon, anyaga vörösréz lemez, készült: 1988.
  • Zrínyi Miklós mellszobra - Nagykanizsa, A Zrínyi Miklós iskola bejáratánál, anyaga:márvány, alkotó: Rétfalvi Sándor készült:1990

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Hanák Béla 2013
  2. Egyes források tévesen állítják azt, hogy Zrínyi Miklós 1645-ben, a csehországi Éger városa mellett, megmentette III. Ferdinánd császár-királyt. A legújabb, rendkívül részletes III. Ferdinánd életrajz szerint, az uralkodó 1645-ben nem is járt Éger (Cheb) városánál, hanem csak 1647-ben. 1647-ben viszont Zrínyi Miklós már nem vett részt a harmincéves háborúban. 1647. júliusban, Carl Gustaf Wrangel (1613 – 1676) tábornok vezetésével, a svédek elfoglalták Égert, és amikor III. Ferdinánd megkísérelte a város visszaszerzését, a svédek – egy éjszakai támadással – rajtaütöttek a császáriak táborán, és majdnem foglyul ejtették az uralkodót. Ha ekkor valóban egy Zrínyi mentette meg III. Ferdinándot, akkor az nem Zrínyi Miklós volt, hanem az öccse, Zrínyi Péter. III. Ferdinánd ugyanis, amikor Zrínyi Pétert Sichelberg (Žumberak/Horvátország) kapitányává kinevezte, azt a feltételt szabta neki, hogy hat századdal csatlakozik a svédek ellen harcoló birodalmi sereghez. Széchy Károlynak a Zrínyi Miklósról írt könyve szerint, Zrínyi Péter azon, a törökök elleni győztes csata után vonult a "birodalmi táborba", amely ütközetben Erdődy Farkas elesett, majd - Zrínyi Péter - "csapatával cseh és morva földön állomásozik". Ez a törökök elleni csata - éppen Zrínyi Miklós fennmaradt levelei szerint - 1647 tavaszán volt; ez volt a "légrádi csata". Széchy Károly műve szerint is, a Zrínyi Péterrel kapcsolatban leírtak, Zrínyi Miklósnak az 1647. december 27-én, horvát bánná történt kinevezése előtt történtek, illetve Széchy szerint is, Zrínyi Péter volt az uralkodó megmentője, ha egyáltalán a megmentés megtörtént. Lásd: - Mark Hengerer: Kaiser Ferdinand III. (1608 – 1657), Böhlau Verlag Wien – Köln – Weimar, 2012. ; 208 – 211. és 227 – 260. oldalak (*[1] – 2014. október 8.) - Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620 – 1664), Első kötet, Budapest, 1896, VI. Az új bán (*[2] – 2014. október 8.) - Takáts Sándor: Magyar Küzdelmek, é. n., VII. Zrínyi-levelek - (*[3] – 2014. október 8.) - (*[4] – 2014. október 8.) - (*[5] – 2014. október 8.)
  3. A kanizsai törökök ellen, Zrínyi Péterrel együtt, győztesen, Légrád és Kanizsa között megvívott, később légrádi csatának nevezett ütközetre 1647 tavaszán került sor. Ez volt az a csata, amelyben Erdődy Farkas, Zrínyi Miklós gyermekkori jó barátja, elesett. Lásd: - Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620 – 1664), Első kötet, Budapest, 1896, VI. Az új bán (*[6] – 2014. október 8.) - Takáts Sándor: Magyar Küzdelmek, é. n., VII. Zrínyi-levelek - (*[7] – 2014. október 8.)
  4. 1655-ben I. Lipót király koronázása volt, nem IV. Ferdinánd királyé, őt 1647-ben koronázták.
  5. Az újabb kutatások szerint téves állítás az, hogy Zrínyi Miklós az összes magyarországi csapatnak, avagy az összes magyar csapatnak a főparancsnoka, "magyarországi főparancsnok" lett volna. Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, és Zrínyi Miklós horvát bán, Kőszegen, valószínűleg 1663. szeptember 8-án, a törökök elleni védekezés érdekében, megállapodást kötöttek. Ezt megelőzően már tárgyalások folytak Zrínyinek a nádort, mint országos főkapitányt helyettesítő tisztségéről, ideértve Zrínyi és az Udvari Haditanács közötti tárgyalásokat is. (Az utóbbi tárgyalások, egy törökellenes hadjáratot illetően, folyamatosak maradtak, Zrínyi 1664. évi téli hadjáratának, majd Kanizsa ostromának a megkezdéséig.) A nádor a katonai ügyekben a király - és az őt e terén helyettesítő Udvari Haditanács - alárendeltje volt. Zrínyi kinevezéséről I. Lipót császár-király a döntését – feltehetően – 1663. augusztus 26-a előtt hozta meg; majd a főméltóságok ehhez adták a hozzájárulásukat, a már említett, kőszegi megállapodással. Zrínyi azonban csak a dunántúli főtáborba (Vat) összegyűlő, felkelő magyar (nemesi) egységeknek lett a parancsnoka, amely tisztséget a nádor országos főkapitányi hatáskörével látott el, a nádor helyetteseként; ilyen minőségben tekinthető Zrínyi a magyar csapatok főkapitányának. Az összes, a Magyar Királyságban állomásozó, császári-királyi egységre, Zrínyi parancsnoksága azonban nem terjedt ki (Udvari Haditanács, 1663. szeptember 10.: „Zrínyi gróf a Dunán inneni és túli magyar csapatok feletti irányítással rendelkezhet.”.) - Téves állítás az is, hogy Zrínyitől e tisztséget – 1664. januárban – I. Lipót elvette. Az 1663. évi nemesi felkelés résztvevői novemberben szétoszlottak. Wesselényi nádor és Nádasdy országbíró, 1663. decemberben, Trencsénteplicben, abban állapodtak meg, hogy – ezt követően – a dunántúli hadak irányítását, a nádor országos főkapitányi hatáskörével, Nádasdy láthassa el, a távoli Muraközben tartózkodó Zrínyi helyett; így szűnt meg Zrínyinek, a nádort helyettesítő, főkapitányi tisztsége. (Wesselényi, avagy Nádasdy, a megállapodásukról az uralkodót tájékoztatták-e, azt nem lehet kizárni.) Annak, hogy Zrínyitől a tisztség viselését, 1664. januárban, az uralkodó vonta volna meg, a következők is ellentmondanak: Bánlaky József rendkívül alapos hadtörténeti munkája szerint, az Udvari Haditanács hatalmazta fel Zrínyit az 1664. évi téli hadjáratra. A hadjárat előtt, az Udvari Haditanács, Zrínyit konkrétan arra hatalmazta fel, hogy – a Wolfgang Julius von Hohenlohe gróf vezette birodalmi csapatokkal együtt – a tél folyamán hajtsa végre az általa eltervezett hadműveletet, de egyiküket sem nevezték ki főparancsnoknak, mellérendelt parancsnokok voltak, és nem egymás alárendeltjei. Ez így volt később is, Kanizsa sikertelen ostrománál. Hohenlohe aligha tartott volna Zrínyivel, ha Zrínyitől parancsnoki beosztást a király megvont volna. Ugyanekkor de Souches gróf is, és Montecuccoli gróf is, parancsnoki beosztást kaptak. A téli hadjárat sikeréért I. Lipót is üdvözölte Zrínyit, a császár-király aligha ismerte volna el a bán érdemeit, parancsnoki tisztségének megvonása esetén. Később, 1664. június 4-én kelt okirattal, I. Lipót valóban Montecuccolit nevezte ki a Muraközben összpontosítandó hadsereg főparancsnokává. Montecuccoli június 15-én érkezett Zrínyiújvár alá, és – főparancsnoki minőségében – az itt állomásozó valamennyi csapat felett átvette a parancsnokságot, nem csak a Zrínyi, hanem a Hohenlohe vezérelte csapatok felett is. Lásd: Pálffy Géza: Zrínyi Miklós nagy napja. A vati hadimustra 1663. szeptember 17-én. Pápa, 2013. *[8] - 2014. október 20.; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. (A bécsi udvar előkészületei a nagy mérkőzésre és az 1664. évre szóló hadjárati terv. - Zrínyi Miklós 1664. évi téli hadjárata. - Kanizsa 1664. évi sikertelen ostroma - Események Zrínyi-Újvár elestéig.) *[9] – 2014. október 20., *[10] – 2014. október 20., *[11] – 2014. október 20., *[12] – 2014. október 20.
  6. Bethlen Miklós élete leírása magától, mek.oszk.hu
  7. Bene Sándor és Borián Gellért Zrínyi és a vadkan című kismonográfiájukban (Helikon Kiadó, 1988) az összes forrás egybevetésével délután 4 és 5 óra közé teszik Zrínyi halálát.
  8. *[13]~iris/02-1/kfglgy.htm Kiss Farkas Gábor-Laczházi Gyula: A kursaneci Zrínyi-emlékoszlop
  9. Híres életek - elhíresült halálok
  10. Művészet , 1911, 3. szám

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hanák Béla 2013: Hanák Béla: Genealógiai tévedések a XVI-XVII. századi arisztokrata családoknál: Zrínyi Miklós (1620–1664). Matrikula, III. évf. 4. sz. (2013. dec.) 29–32. o. „Így végre megoldódik, Zrínyi Miklós születésének ideje. Tehát nem 1620. május 1-jén született..., ...hanem 1620. május 3-án, s nem Ozalyban, hanem nagyon nagy valószínűséggel Csáktornyán. Keresztelése pedig 1620. május 10-én zajlott Csáktornyán. Keresztapja gersei Pethő Gergely varasdi alispán, krónikaíró, keresztanyja pedig annak második felesége Patatics Anna volt.”
  • Bokor József (szerk.). Zrinyi, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2012. május 15. 
  • Zrinyi, Miklós, Count (younger) - 1911 Encyclopædia Britannica (angolul)
  • Szabolcs Ottó, Bak Borbála, Mann Miklós, Vértes Róbert, Waczulik Margit és Závodszky Géza.szerk.: Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki kicsoda a történelemben. Budapest: Laude Kiadó, 412-413. o. ISBN: 9637830111 (1989. október) 
  • Perjés Géza. Zsínyi Miklós, a hadtudományi író, Zrínyi Miklós hadtudományi munkái, második, javított kiadás, Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó, 7-45. o. ISBN: 9633260205 (1976) 

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664, Budapest,1899, Magyar Történelmi Társulat [18]
  • Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664), Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1896-1902 [19]
  • Kolozsvári Grandpierre Endre: Zrínyi Miklós meggyilkoltatása, Budapest 1997, Titokfejtő Könyvkiadó

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi Miklós (költő) témájú médiaállományokat.