Niccolò Machiavelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Niccolò Machiavelli
Santi di Tito - Niccolo Machiavelli's portrait.jpg
Macchiavelli
Született 1469. május 3.
Firenze
Elhunyt 1527. június 21. (58 évesen)
Firenze
Nemzetisége olasz
Foglalkozása író, filozófus, politikus
Fontosabb munkái

A fejedelem (politikai tanulmány)

A mandragóra (színmű)

Niccolò Machiavelli az IMDb-n

Niccolò Machiavelli (Firenze, 1469. május 3. – Firenze, 1527. június 21.) olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Sorsa összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással.

Machiavelli

Politikusi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja ismert ügyvéd, jogtudós volt, afféle módosabb polgár, mert volt Firenze közelében kis földbirtoka. Költséges szenvedélyként pedig, módszeresen gyűjtötte a könyveket. Gutenberg mester 25 évvel Machiavelli születése előtt találta fel a könyvnyomtatást azaz a nyomtatás új szenzáció volt, így a könyvek még igen drágák voltak, ennek ellenére a firenzei jogász az első könyvgyűjtők közé tartozott.

Machiavelli úgyszintén jogot tanult, egy ideig ügyvédkedett is, és ifjúkorától olvasta az otthon található könyveket, mindenevő volt ebben: a költészetet, a Bibliát, a kalandos lovagregényeket és a jogi szakmunkákat egyaránt kiolvasta. Műveltsége alapján egyetemi évei után, hamar megbecsült tanácsadó lett mindenféle ügyekben.

Eközben az ország XII. Lajos francia király és a pápa közötti harcban izzott. A pápa franciaellenes ligát hoz létre céljai eléréséhez, s ebben Spanyolország támogatását is igénybe veszi. Eközben Firenzében - Machiavelli szülővárosában - négyéves kormányzás után (1494-1498) Savonarolát, a fanatikus dominikánus szerzetest eretnekség bűne miatt megégették, s így bontakozhatott ki az a Firenzei Köztársaság, amelyben Machiavelli 1498 májusában a második kancelláriájának titkára lett. Nagyon hamar, egy hónapra rá a Tízek Tanácsának titkári címével és teendőivel is felruházták (Az első kancellária foglalkozott a külügyekkel, a második pedig a bel- és hadügyekkel, a Tízek Tanácsa fogadta a külföldi követeket, s levelet küldött az államfőknek).

14 éves hivatali ideje alatt huszonhárom alkalommal járt követségben, nagyrészt itáliai fejedelmek udvarában, valamint a francia királynál, de megfordult a német-római császárnál, a pápánál is. Követi jelentéseit (legazioni) megőrizte az utókor, s ezek azért fontosak, mivel a későbbi nagy művek politikai szemléletét, saját világnézetét alakítja ki bennük.

Tanulókorától fogva híve, olykor harcos segítője volt Itália egyesítésének. Itália egységesítésének vezéregyéniségeit lelkesen segítette, szolgálta. Új utat nyitott a nyelvhasználatban azzal, hogy nemcsak az irodalmi műveket, hanem a politikai, jogi, filozófiai értekező szövegeket is nemzeti nyelven, olaszul írta. Amíg a Tízek Tanácsának titkára volt, hadtudományi és politikai-diplomáciai tárgyú tanulmányokat és elmélkedéseket írt. Az általánosabb érvényű és főleg a szépirodalmi művekre csak politikai bukása után tudott időt szakítani.

Cesare Borgia taktikáit próbálta ellesni és alkalmazni a firenzei polgárokra Machiavelli a város 1512-es ostrománál, amikor a visszatérni készülő Mediciek a spanyol Raymond de Cordona zsoldosvezért bérelték fel a város támadására. A ritkán gyakorlatoztatott, alig felfegyverzett firenzei polgárok esélytelennek bizonyultak az erős, jól felszerelt, reguláris spanyol támadókkal szemben. A Mediciek visszatérése azt jelentette, hogy Machiavellinek is távoznia kellett. A Tízek Tanácsát szétkergették, legtöbb tagját elfogták és bíróság elé állították. Machiavelli is börtönbe került, de két hét után szabadon engedték, nem is volt vád ellene. Ekkor már 43 éves volt. Még három évvel később valami politikai váddal beidézték, kihallgatták, de azután azonnal el is engedték.

Elvonult nem nagy, de megélhetést biztosító közeli birtokára. Egy ideig fakereskedéssel is foglalkozott. A Mediciek, köztük a fejedelem is, az érsek is hamar felismerték, hogy a bukott titkár hatásos szellemi előkészítője az egységes Itáliának. Ők is ezt óhajtották, persze úgy, hogy annak az olasz birodalomnak ők legyenek az urai. Tehát nemegyszer hívták magukhoz az elbuktatott köztársaság főtisztviselőjét, hogy politikai céljaikat és teendőiket megtanácskozzák vele. Olykor persze a Mediciek ellenfeleit, a Borgiákat is hasznos tanácsokkal látta el. Később a Borgiák harcos ellenfelét, II. Gyula pápát is, aki zsoldosok generálisából lett főpap, és az egyházi trónon ülve a művészek és művészetek halhatatlan pártfogója lett. Az se mellékes írói életében, hogy be-bejárva Firenzébe, a színházaknak is tanácsokat adva megismerte a legvonzóbb színésznőket. Odahaza jó, békés családapa volt, a női szépség azonban mindig elragadta. Sőt, kései vígjátékaihoz itt szerzett tapasztalatokat.

Közszereplésének a firenzei Medici család 1527 májusában történt újabb elűzetése vetett véget – a kitagadott Machiavelli egy hónap múlva elhagyatottan hunyt el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután amnesztiával kiszabadult, visszavonult birtokára, Sant Andrea in Percussinába, és a Borgiával folytatott beszélgetéseiből, ill. a tizennégy év során látottakból, valamint az 1512-ben hozzáadódó friss tapasztalatokból együttesen megírta máig legismertebb, egyben legvitatottabb munkáját, az Il principe A Fejedelmet, ismert tanulmányát az állam feladatairól. Ebben Machiavelli számot vet azzal az igénnyel, hogy egy államot a mindenkori adott realitásokkal számolva, a vágyakat, a célokat, lehetőségeket, kilátásokat, fogyatékosságokat és hibákat egyaránt mérlegelve kell és szabad csak kormányozni. Machiavelli nyíltan elveti az isten kegyelméből való uralkodás középkori tanítását. Szerinte minden rátermett férfi, aki a felsorolt realitásokkal számol, kellő ügyességgel és eszességgel bármilyen államot elkormányozhat. Ebben a hadseregnek szerinte elsősorban sohasem karhatalmi, hanem védelmi, illetve hódítási feladatai vannak. A belső békét senki sem képes fegyverrel tartósan biztosítani, ahhoz az alattvalók, a polgárok többségének egyetértése szükséges. Tanulmányát állandóan a maga korában megtörtént események, politikai fordulatok elemzésével illusztrálja, tehát ő maga is mindig a tények mérlegeléséből indul ki. A spanyol királyságra, a francia kormányzási módszerekre, a német-római császár fogásaira, a pápai udvar külpolitikájára egyaránt hivatkozik.

A fejedelem gondolatait szövi tovább a Discorsi sopra la prima deca di Tito Livio (1531) Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött című munkájában foglalja össze a köztársaságról szóló gondolatait. A római történetíróhoz kapcsolódva fejti ki, hogy a hatalom megragadásához, a központosított államforma a megfelelő,a hatalom megtartásához azonban a köztársaság.

A nem zsoldos hadsereg szervezéséről írott terjedelmes műve a Sette libri dell'arte della guerra (1521) A háború művészetének hét könyve címmel egészíti ki saját gondolatkörét.

Giulio de Medici bíboros, a későbbi VII. Kelemen pápa megbízásából írta Istorie Fiorentine (1520-35) Firenze története című krónikáját, amely azonban inkább mint olvasmány érdekes, semmint kútfő. Machiavelli ugyanis híven önmagához, saját véleményét fejezi ki az eseményekről, bizonyítással nem fárasztja magát. E műve nyíltan a szerző egyéni véleményét tükröző történelmi esszének egyik első jelentkezése, amelyben a történelmet,mint a politikai cselekvés iskoláját fogja fel.

Száműzetésben, öregkora küszöbén kezdte írni „A mandragóra” című színművét, amit sokan az első modern európai jellemkomédiának tekintenek. Nemcsak az őt üldöző képmutatásra csapott le benne, de kifigurázta még saját hatalompolitikai tételét is, mely szerint „a cél szentesíti az eszközt”. Callimaco sikeres ifjú Párizsban, de a szíve és a vágya visszahúzza szülővárosába, Firenzébe, ahol szerelme, Lucrezia él. A fiatal hölgy egy idős bankár felesége: erkölcsös életet él, el sem tudja képzelni, hogy megcsalja az urát. Niciának, a bankárnak azonban van egy nagy bánata: házassága gyermektelen. Ezt használja ki Ligurio, Callimaco barátja, hogy segítsen megszerezni az asszonyt. Callimaco barátja tanácsára párizsi orvosnak adja ki magát, és azt állítja, hogy a terméketlenség ellenszere a mandragórafőzet, de az első férfi, akivel használata után az asszony hál, egy órán belül meghal. Nicia Ligurio tanácsára keresni kezd egy ifjút, akit a felesége ágyába küldhet. Az erényes asszony hallani sem akar róla, de anyja és a korrupt gyóntatóatya rábeszélik… Az első olyan eredeti olasz színjáték,mely - bár sokféle korabeli mű hatását mutatja - nem antik példakép nyomán készült, hanem eredeti alkotás.

Machiavelli más vígjátékokat is írt, ezek közül legnevezetesebb a „Clezia", amelyben egy apa és fia verseng ugyanazért a szép leányért. Ebben is mulatságos jelenetek sora, találó típusábrázolások találhatóak, és persze ez is prózában íródott Irt Machiavelli egy Belfagor című novellát, néhány olasz verset, számos levelet és egy Dialogo-t az olasz nyelvről is.

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Machiavelli jog- és államfilozófiáját, valamint antropológiáját a kvantitatív-mechanikus szemlélet jellemzi. Az abszolút monarchiát tartja a helyes államformának. A Fejedelem című művében a politikai hatalomról azt vallja, hogy az uralkodó csak úgy tudja biztosítani hatalmát, ha erősebb ellenfeleinél. A hatalmat mindenáron meg kell szereznie, ha lehet erkölcsös úton, de nem szabad visszarettennie más eszközöktől sem. Machiavelli alaptévedése, hogy a politikát elválasztja az erkölcstől, bár helyesen mutat rá a bűnök és szenvedélyek súlyára a közéletben.

Abból, hogy a jó gyakran a rosszon keresztül valósul meg, hogy a negativitás lendítheti a történelmi fejlődést, nem következik, hogy a cél szentesíti az eszközt. A jó cél és rossz cél megkülönböztetése itt erkölcsi szofizma. A lét jóságába vetett alapvető bizalom nem teheti zárójelbe az erkölcsi kérdést, a történelmi haladás reménye nem relativizálhatja a jót és a rosszat.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társuat, Budapest, 2001. 203.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Niccolò Machiavelli témájú médiaállományokat.