Pozsony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsony (Bratislava)
Bratislava Hrad z juhovychodu.JPG
A pozsonyi vár
Pozsony címere
Pozsony címere
Pozsony zászlaja
Pozsony zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Rang főváros
Polgármester Milan Ftáčnik
Népesség
Teljes népesség 415 589 fő
Népsűrűség 907 fő/km²[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 126–514 m
Terület 367,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozsony  (Szlovákia)
Pozsony
Pozsony
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″
Pozsony weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsony (németül Pressburg, hagyományos szlovák elnevezéssel Prešporok, illetve helyenként Wilsonovo mesto, avagy Prešporek, 1919-től használt csehszlovák, majd szlovák elnevezéssel Bratislava) hagyományos magyar koronázóváros, jelenleg az 1993-ban létrejött Szlovák Köztársaság fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.

A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[2]

Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony térképe

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,4 5,0 10,6 16,0 21,6 24,5 26,9 26,7 21,7 15,4 7,6 3,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −3,5 −2,2 1,3 4,9 9,6 12,9 14,7 14,5 10,7 5,6 1,4 −1,5
Átl. csapadékmennyiség (mm) 42 37 36 38 54 61 52 52 50 37 50 48
Forrás: worldweather.org


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötték meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után. 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.

A cseh legionáriusok által lerombolt Mária Terézia-szobor (Fadrusz János alkotása)

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[3] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lesz Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye.1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta. (Lásd: Pozsonyi vértanúk.)

A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.

A szlovákiai parlament épülete

Az 19191938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városba megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu az -Anschluss után- a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely az ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár a felújításának befejezésével, helyszínéül szolgál cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, melynek következtében a város összlakossága ma megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-e óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban 48 006 lakosából 31 442 német (65,5%), 7 509 magyar (15,6%), 7 513 szlovák (15,7%), 160 horvát, 1312 fő egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 78 223 lakosából 32 790 német (42%), 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%), 351 horvát, 33 cigány, 24 szerb, 9 ruszin, 1638 fő egyéb volt.

1930-ban 123 844 lakosából 60 013 csehszlovák (48%), 32 801 német (26%), 18 890 magyar (15%), 12 140 fő egyéb (11%) volt.

1991-ben 442 197 lakosából 401 848 szlovák (91%), 20 312 magyar (5%), 9 965 cseh (2%), 1 393 morva, 558 cigány, 410 ukrán, 265 ruszin, 79 sziléz, 7 367 fő egyéb volt.

2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő cigány volt.

2011-ben 411 228 lakosából 373 571 szlovák (90,5%), 14 119 magyar (3,4%), 5445 cseh (1,3%) volt.

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony kerületei
Járás Városrészek A Pozsonyhoz
csatolás éve
1. Pozsonyi I. járás
(Okres Bratislava I.)
Óváros (Staré mesto)
2. Pozsonyi II. járás
(Okres Bratislava II.)
Főrév vagy Ruzsinó (Ružinov) 1946
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) 1971
Vereknye (Vrakuňa) 1971
3. Pozsonyi III. járás
(Okres Bratislava III.)
Pozsonyszőlős (Vajnory) 1946
Pozsony-Újváros (Nové Mesto)
Récse (Rača) 1946
4. Pozsonyi IV. járás
(Okres Bratislava IV.)
Dévény (Devín) 1946
Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) 1971
Károlyfalu (Karlova Ves) 1944
Lamacs (Lamač) 1946
Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) 1971
Pozsonyhidegkút (Dúbravka) 1946
5. Pozsonyi V. járás
(Okres Bratislava V.)
Dunacsún (Čuňovo) 1971
Horvátjárfalu (Jarovce) 1971
Oroszvár (Rusovce) 1971
Pozsonyligetfalu (Petržalka) 1946

A második világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Slovnaft olajfinomítója

Ipari és kereskedelmi központ, dunai kikötő.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcarészlet trolibuszokkal (Kramáre)

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.[4]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ondrej Nepela Jégcsarnok

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főtér
Szlovák Nemzeti Színház
Az 1909-1913 között épült Lechner Ödön tervezte szecessziós Szent Erzsébet templom (Kék templom)
  • A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum található benne. A vár ábrázolása megjelenik Szlovákiában vert euróérméken is.
  • A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom.
  • A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkosították.
  • A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, eredetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
  • A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy mint az Orsolya nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
  • A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma ortodox templomként működik.
  • A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
  • A Trinitárius-templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
  • Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
  • A Szent Erzsébet-templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
  • Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
  • Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent László ról elnevezett városi ispotály.
  • A Kék templom templom 1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint szecessziós stílusban.
  • A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
  • A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
  • A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
  • Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
  • A középkori erődfal maradványa a Szent Mihály-kapu 1411-ben épült.
  • Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia-lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
  • A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
  • A préposti palota 1632-ből való.
  • A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
  • Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.[5]
  • A kormány székháza 1761 és 1765 között épült az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
  • A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
  • A Szlovák Nemzeti Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén.
  • A Ganümédesz-szökőkút, Tilgner Viktor Oszkár pozsonyi születésű szobrász alkotása (1888) a Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt.
  • A Vashonvéd egykori szobra. A pozsonyi Vashonvéd egy fából faragott, honvédet ábrázoló szobor volt, amely az első világháború idején a hadirokkantak segélyezését célul kitűző országos mozgalom legelső megtestesülése volt a Magyar Királyságban. A nemes ügyet támogató adományozók emlékül kis vasszöget üthettek a szoborba, amely így nyerte el vasborítását. Rigele Alajos szobrászművész alkotását 1915. május 23-án avatták fel a színház előtti téren. A szobor fölé később pavilont emeltek. Az Áldozatkészség szobrának pozsonyi kezdeményezője Szapáry Ilona grófnő volt. Az összegyűlt adományokat a helybéli Invalidusotthon támogatására fordították. A szobor sorsa az elcsatolás után azonban végérvényesen megpecsételődött, 1919-ben a csehszlovák hatóságok eltávolíttatták és megsemmisítették.[6]
  • Grassalkovich-palota késő barokk-rokokó stílusban épült 1760-ban.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partnervárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dunaparti alkony

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony éjjel
  • Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 18961914.  Pozsony vármegye és Pozsony.
  • Korabinszky János Mátyás 1781 Beschriebung der königl. ungarischen Haupt-, Frey- und Krönungsstadt Pressburg.
  • Rómer Flóris 1865: Pozsony és környéke - Pozsony régészeti műemlékei. Pozsony.
  • Schönvitzky Bertalan 1886: A pozsonyi Klariszsza-apáczák története - Adatok a pozsonyi gymnásium történetéhez.
  • Ortvay Tivadar 1892-1912: Pozsony város története I-IV. Pozsony.
  • Vámossy István 1898: Die katolische Bürgerverssorgungs- Anstalt in Pressburg.
  • Vámossy István 1901: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony.
  • Vámossy István 1902: Beiträge zur Geschichte der Medicin in Pressburg.
  • Ortvay Tivadar 1902: Pozsonyvármegye és a területén fekvö Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor s Szentgyörgy városok állatvilága.
  • Ortvay Tivadar 1905: Pozsony város utcái és terei. Budapest.
  • Nagy Géza 1911: Pozsonyi puskaművesség s a régi magyar puskaművesség. Arch. Ért. XXXI, 209-227.
  • Csákós József 1934: Pozsony, illetőleg Magyaróvár feledésbe ment latin elnevezése. Nemzeti Kultura II/6, 349-351.
  • Kertész János 1934-1935: Pozsony város és Pozsonyvármegye bibliográfiája. Nemzeti Kultura II/6, 361-379; III/1-2, 78-96.
  • A Toldy kör évkönyve 1940.
  • Eugen Forbat 1959: Dejiny bratislavského obchodu v 18. a 19. storočí (1699-1873). Bratislava.
  • 1970 Bratislava.
  • Vörösmarty Géza 1973: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Irodalmi Szemle 1973, 268-269.
  • Štefan Holčík 1988: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Martin.
  • Štefanovičová, T. 1993 (zost.): Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava.
  • Gyurcsík, I. - Jégh, I. - Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest.
  • Limes 1995/3
  • Vincze László 1997: Tulajdonnév és köznév, előtag és utótag kölcsönös viszonya Pozsony utcaneveiben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209, 406-414.
  • Ébert Tibor 1997: Egy város glóriájában - Pozsonyi képeslapok.
  • Šedivý, J. 2003: Najstaršie listiny mesta Bratislavy "znovu objavené". Studia historica Tyrnaviensia 3, 131-147.
  • Keszeli Ferenc 2004: Pozsony... Anno...
  • Jozef Hoššo 2005: Kachliarstvo v stredovekom meste Bratislava a v bratislavskom regióne. In: J. Chovanec (ed.): Gotické a renesančné kachlice v Karpatoch. Trebišov, 131-148.
  • Czoch, G. 2005 (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava.
  • Lysá, Ž. 2006: Počiatky formovania mestskej society v stredovekej Bratislave. Medea 10, 115-149.
  • Šedivý, J. 2007: Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel. Bratislava.
  • Šedivý, J. 2008: Najstarší patriciát v Bratislave. Forum historiae 2/2, 1-21.
  • Tatiana Štefanovičová - Drahoslav Hulínek (zost.): Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej význam pre vývoj stredného Podunajska.
  • van Duin, P. C. 2009: Central European Crossroads - Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg) 1867-1921. New York - Oxford. (rec. Aetas 2011/2)
  • Filep, T. G. 2010: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920. Pozsony. (rec. Aetas 2011/2)
  • Lysá, Ž. 2010: Cives et hospites v Bratislave. In: Lukačka, J. et al.: Stredoveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie. Bratislava, 135-142.
  • Daňová, M. - Čambal, R. - Turčan, V. 2010: Súbor predmetov z bratislavského hradného kopca. Zbor. SNM CIV - Archeológia 20, 81-88.
  • Varsik, V. 2011: Germánske osídlenie na východnom predpolí Bratislavy. Archaeologica Slovaca Monographiae Fontes XVIII. Nitra.
  • Šedivý a kol. 2012: Dejiny Bratislavy 1 - Brezalauspurc - na križovatke kultúr.
  • Šedivý, J. 2012: Od jobagiónov k mešťanom - alebo prečo Bratislava nebola mestom už v 12. storočí. Slovenská archivistika XLVII/1, 88-105.
  • Madách Kalendárium 2012
  • Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa Pozsony a XVI. században. Fons 20/1, 3-76.
  • Radoslav Čambal – Branislav Kovár – Martin Hanuš 2013: Najstaršie germánske nálezy na území Bratislavy? Zbor. SNM - Archeológia 23, 79-84.
  • Jozef Kováč 2013: Hromadný nález železných predmetov z bratislavského Hradného vrchu. Zbor. SNM - Archeológia 23, 97-104.
  1. Bratislava - hlavné mesto Slovenskej republiky - Okres Bratislava - VUC Bratislavský (szlovák nyelven) (PHP). Obce.info, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
  2. http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=12688&Itemid=64
  3. Földes György: Visszaemlékezések; Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008
  4. Letisko vybavilo vlani viac ako 2 milióny pasažierov („A repülőtér több mint 2 millió utast szolgált ki az elmúlt évben”)' (Slovak nyelven). TASR, published in Bratislavské Noviny, 2008. január 13. (Hozzáférés: 2008. január 13.)
  5. Holčík, Š. - Janovíčková, M. 2012: Obnovená Stará radnica v Bratislave. Pamiatky a múzeá 2012/1, 2-9.
  6. L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon; 29-31. oldal
A Duna Pozsonynál, középen a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsony témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a Pozsony címszóra a Wikiszótárban!