Pozsony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. október 20.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Koordináták: é. sz. 48° 8′ 41″, k. h. 17° 6′ 46″48.1447222222, 17.1127777778

Pozsony (Bratislava)

Pozsony óvárosa

Pozsony címere

Pozsony zászlaja

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Pozsonyi

Rang

főváros

Polgármester

Andrej Ďurkovský

Népesség

Teljes népesség

425 459 fő (2007)^[1] +/-

Népsűrűség

907 fő/km² ^[2]

Földrajzi adatok

Terület

367,9 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Pozsony

é. sz. 48° 8′ 41″, k. h. 17° 6′ 46″

Pozsony weboldala

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsony (szlovákul Bratislava, 1919-ig régi elnevezéssel Wilsonovo mesto Prešporok avagy Prešporek, németül Pressburg) Szlovákia fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Népesség
4 Története
5 Látnivalók
6 Városrészek
7 Híres emberek
- 7.1 Itt születtek
- 7.2 Itt hunytak el
8 Sport
- 8.1 Jégkorong
- 8.2 Labdarúgás
9 Partnervárosai
10 Lásd még
11 Jegyzetek
12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a mai német Pressburg. Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P.J.Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét, azt hitte hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot” 1919. január elsején cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést a város felett. Ebben az időben a Duna-parti település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből. A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. A város ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a Minisztertanács Elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.^[3]

[szerkesztés] Népesség

1910-ben 78 223 lakosából 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%), 32 790 német (42%), 33 roma, 9 ruszin, 351 horvát, 24 szerb, 1638 fő egyéb volt.

1930-ban 123 844 lakosából 60 013 csehszlovák (48%), 32 801 német (26%), 18 890 magyar (15%), 12 140 fő egyéb (11%) volt.

1991-ben 442 197 lakosából 401 848 szlovák (91%), 20 312 magyar (5%), 9 965 cseh (2%), 1 393 morva, 79 sziléz, 410 ukrán, 265 ruszin, 558 roma, 7 367 fő egyéb volt.

2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő roma volt.

[szerkesztés] Története

Bővebben: Pozsony történelme

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötték meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után. 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelőintézet és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.

A Grassalkovich-kastély

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megpróbálta elfoglalni a várost, de 16 -17 éves hadapródtanoncok sikeresen visszaverték őket. Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város. 1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lesz Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye.1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe folytja. (Lásd : Pozsonyi vértanúk.)

Az 1919-1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltűntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városba megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu az -Anschluss után- a Harmadik Birodalomhoz kerül. A II. világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely az ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár a felújításának befejezésével, helyszínéül szolgál cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Új híd, Árpád Tesár - Jozef lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, melynek következtében a város összlakossága ma megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-e óta az önálló Szlovákia fővárosa.

[szerkesztés] Látnivalók

A város látképe északról a várral

Látkép a várból a Szent Márton dómmal

A pozsonyi vár látképe a Dunával

Pozsony éjjel

A város felett már messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. Ma a Szlovák Nemzeti Múzeum található benne.
A vár alatt áll a gótikus koronázótemplom.
- A templom a 14. század elején épült a korábbi 1221-ben épített Szent Megváltó templom helyén. A 15. és 16. században fokozatosan bővült, 1730-ban készült el a Keresztelő Szent János kápolna. Mai formáját az 1895-ös felújítással nyerte el. Neogótikus tornya 85 m magas, tetején az aranyozott Szent Korona csillog, annak emlékére, hogy 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar királyokat. A főoltár feletti ezüstkoporsó Szent Márton ereklyéit tartalmazza. Szent Márton lovasszobra Rafael Donner alkotása. Kegyszobra, a Fájdalmas Szűzanya 1641-ben készült fogadalomból, 1894 óta búcsújáróhely. Sírboltjában nyugszik Pázmány Péter érsek és a Pálffy család több tagja is.
A ferencesek templomát és kolostorát IV. László alapította 1290-ben a morvamezei győzelem örömére, később barokkizálták.
A klarisszák temploma és zárdája a 13. században épült, erdetileg a cisztercieké volt. 1782-ben egyetemi épület lett.
A jezsuita templom 1636-ban épült evangélikus templomnak, csakúgy mint az Orsolya nővérek temploma 1640-ben. A mellette épült zárdába 1672-ben költöztek be az apácák.
A vár alatti Szent Miklós templom 1664-ben épült a várnép számára, ma ortodox templomként működik.
A kapucinus templom 1708 és 1717 között épült, 1861-ben átépítették.
A Trinitárius-templom 1717 és 1727 között épült, barokk stílusban.
Az irgalmasok temploma, rendháza és kórháza 1723 és 1728 között épült.
A Szent Erzsébet-templom 1739 és 1742 között épült barokk stílusban.
Az evangélikus nagytemplom 1774 és 1776 között épült a németek számára.
Az 1830-ban épült kórháztemplom helyén állt a középkorban a Szent László ról elnevezett városi ispotály.
A Kék templom templom 1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint szecessziós stílusban.
A virágvölgyi templom 1885 és 1888 között épült, kegyképét, a Jótanács Anyját 1786-ban egy helyi kereskedő hozta Itáliából. A templom búcsújáróhely.
A Kálváriatemplom 1694-ben épült, kegyképe a Havas Boldogasszony.
A közelében álló mélyúti kápolnát az 1713-as pestisjárvány után a Lauermann család építtette megmenekülésük emlékére, ezt 1824-ben újjáépítették, majd 1948-ban új templom épült a helyére.
Búcsújáróhely a hidegkúti kegytemplom is.
A középkori erődfal maradványa a Szent Mihály-kapu 1411-ben épült.
Az egykori koronázódombon állott Fadrusz János híres Mária Terézia lovasszobra, amelyet 1920-ban a csehek ledöntöttek.
A római katolikus hittudományi főiskola 1621-ben épült.
A préposti palota 1632-ből való.
A Dunai Akadémia épülete a 15. század közepén épült.
Az óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk.
A kormány székháza 1761 és 1765 között épült az esztergomi érsekek nyári palotájaként.
A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
A Szlovák Nemzeti Színház 1886-ban épült eklektikus stílusban a korábbi 1776-ban alapított Rendi Színház helyén.
A Ganümédesz-szökõkút, Tilgner Viktor Oszkár pozsonyi születésű szobrász alkotása (1888) a Szlovák Nemzeti Színház épülete elõtt.
Grassalkovich-palota későbarokk-rokokó stílusban épült 1760-ban.

Pozsonyi vár euróérméken.

[szerkesztés] Városrészek

Pozsony kerületei

Pozsony közigazgatása

Szlovák parlament

	Járás	Városrészek	A Pozsonyhoz csatolás éve
1.	Pozsonyi I. járás (Okres Bratislava I.)	Óváros (Staré mesto)	-
2.	Pozsonyi II. járás (Okres Bratislava II.)	Főrév (Prievoz)	1946
		Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice)	1971
		Vereknye (Vrakuňa)	1971
		Dornkapli (Trnávka)
3.	Pozsonyi III. járás (Okres Bratislava III.)	Pozsonyszőlős (Vajnory)	1946
		Pozsony-Újváros (Nové Mesto)
		Récse (Rača)	1946
4.	Pozsonyi IV. járás (Okres Bratislava IV.)	Dévény (Devín)	1946
		Dévényújfalu (Devínska Nová Ves)	1971
		Károlyfalu (Karlova Ves)	1944
		Lamacs (Lamač)	1946
		Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica)	1971
		Pozsonyhidegkút (Dúbravka)	1946
5.	Pozsonyi V. járás (Okres Bratislava V.)	Dunacsún (Čuňovo)	1971
		Horvátjárfalu (Jarovce)	1971
		Oroszvár (Rusovce)	1971
		Pozsonyligetfalu (Petržalka)	1946

A II. világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

[szerkesztés] Híres emberek

Lépcsősor a várhoz

Dunaparti alkony

Szlovák Nemzeti Színház

Az 1909-1913 között épült Lechner Ödön tervezte szecessziós Szent Erzsébet templom(Kék templom)

[szerkesztés] Itt születtek

1704. október 9-én Segner János András természettudós, matematikus, orvos, fizikus, egyetemi tanár
1725. május 4-én Esterházy Károly egri megyés püspök
1734. január 23-án Kempelen Farkas, a híres feltaláló
1753. június 14-én Chudy József zeneszerző, karmester; az első magyar opera szerzője
1762. április 30-án gr. Illésházy István ezredes, főispán, királyi értékfogómester
1771. szeptember 12-én hcg. Grassalkovich Antal csongrádi főispán, királyi kamarás, aranygyapjas vitéz
1778-ban Johann Nepomuk Hummel zeneszerző
1793. augusztus 25-én Aulich Lajos honvéd tábornok, aradi vértanú
1800. január 22-én br. Jeszenák János, Nyitra vármegye főispánja, a szlovák felkelők ellen harcoló csapatok kormánybiztosa, a szabadságharc vértanúja
1800. május 1-jén Landerer Lajos nyomdász
1806. augusztus 17-én J. Caspar Mertz gitárművész, zeneszerző
1807. február 10-én gr. Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, a szabadságharc vértanúja
1807. június 4-én gr. Batthyány Kázmér politikus, baranyai főispán, külügyi, ipari és kereskedelmi miniszter
1815. április 12-én Rómer Flóris archeológus, egyetemi tanár
1821. június 2-án Gelich Richárd katonatiszt, katonai szakíró
1828. szeptember 27-én gr. Szapáry Géza politikus, fiumei kormányzó, zalai főispán, titkos tanácsos, főudvarmester
1834. június 3-án Dessewffy Sándor csanádi püspök
1837. április 6-án Kolisch Ignác a híres bankár és sakkozó
1839. december 14-én gr. Széchenyi Ödön török császári pasa
1844. október 25-én Tilgner Viktor Oszkár szobrászművész
1849. november 4-én dr. Lóczy Lajos geológus, geográfus, földrajzi utazó
1858. szeptember 2-án Fadrusz János szobrászművész
1862. június 7-én Lénárd Fülöp az első magyar Nobel-díjas (1905), fizikus, az MTA tagja
1866. március 31-én Degen Árpád biológus, az MTA tagja
1873. március 15-én Kováts Ferenc gazdaságtörténész, közgazdász, az MTA tagja († 1956)
1873. május 23-án Radnai Béla szobrászművész
1877. július 27–én Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagógus
1887. november 12-én Bittera Miklós egyetemi tanár
1893. október 15-én Uhlyárik Jenő olimpiai ezüstérmes vívó, sportvezető, honvédtiszt
1923-ban Mayer Judit műfordító, publicista, tanár, a Madách Könyvkiadó egykori szerkesztője.
1929. október 1-jén Házy Erzsébet Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő.

[szerkesztés] Itt hunytak el

1435. október 13-án Cillei Herman horvát-szlavón bán, Cillei Borbála királyné apja
1549. október 12-én Várdai Pál esztergomi érsek
1568. január 14-én Oláh Miklós királyi kancellár, esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja
1626. december 8-án Zrínyi György horvát bán
1634. október 30-án Káldi György jezsuita atya, bibliafordító
1637. március 19-én Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció vezéralakja
1749. augusztus 29-én Bél Mátyás, kora legnagyobb történésze, pedagógus, evangélikus lelkész.
1751. március 24-én gr. Pálffy János nádor, császári tábornagy, Magyarország főhadikormányzója
1799. október 23-án gr. Batthyány József kalocsai, majd esztergomi érsek
1849. június 5-én Mednyánszky László honvéd őrnagy, az szabadságharc vértanúja,
1849. június 18-án Rázga Pál evangélikus lelkész, az szabadságharc vértanúja,
1878. április 10-én Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
1898. április 26-án Knauz Nándor, történész, katolikus pap, az MTA tagja.
1935. január 22-én Klatt Virgil matematikus, fizikus tanár.

[szerkesztés] Sport

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.