Xenophón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Xenophón
Xenophon.jpg
Született
i. e. 431
Elhunyt
i. e. 355 (76 évesen)
Korinthosz
Foglalkozása történész
Zsoldos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Xenophón témájú médiaállományokat.

Xenophón (görögül Ξενοφῶν, kb. i. e. 434[1]/427i. e. 355), Grüllusz fia Athén Erkhia démoszából, katona, zsoldos, Szókratész csodálója, történetíró aki megörökítette saját kora történéseit, Szókratész mondásait és Görögország életét. Részt vett a tízezrek hadjáratában, aminek történetét az Anabasziszban írja le.

Ifjúkora és a tízezrek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkorában Xenophón részt vett az ifjabb Kürosz hadjáratában annak bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen i. e. 401-ben. Xenophón elmondja, hogy megkérdezte Szókratészt, vajon részt vegyen-e a hadjáratban, de Szókratész azt tanácsolta neki, hogy forduljon a delphoi jósdához. Xenophón így tett, viszont nem azt kérdezte, részt vegyen-e, hanem hogy melyik istenhez imádkozzon és tegyen áldozatot, hogy a legjobban teljesíthesse az utat és térjen vissza jószerencsével. Az orákulum tehát megmondta neki. Amikor Xenophón visszatért Athénba, és elmondta Szókratésznak az orákulum tanácsát, Szókratész megfeddte őt, mondván, rossz kérdést tett fel, de ezt mondta: „Mivel feltetted a kérdést, azt kellett tenned, amit az isten (Apollón) parancsolt.”

A perzsa király ellen vonulva Kürosz sok görög zsoldost fogadott fel, akik állás nélkül maradtak a peloponnészoszi háború befejeződése miatt. Kürosz a kunaxai csatában csapott össze Artaxerxésszel. A görögök győztek, de Kürosz elesett. Nemsokkal ezután a görög vezért, a spártai Klearkhoszt békekonferenciára hívták, ahol tőrbecsalták és kivégezték. A görög zsoldosok, akik a Tízezrek néven váltak ismertté, vezető nélkül maradtak az ellenséges terület mélyén, Mezopotámia szívében, távol a tengertől. Új vezetőket választottak, köztük Xenophónt és hazaverekedték magukat Armenián és Anatólián keresztül a Fekete-tenger partja mentén végül hajóra szállva Görögországig. Közben trónra segítették II. Szeuthészt Trákiában. Xenophón leírta a hadjárat részletes történetét, aminek az Anabaszisz („Felvonulás”) címet adta.

Az Anabaszisz és későbbi élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xenophón történelmi beszámolója, az Anabaszisz az egyik első írott beszámoló ami egy vezető jellemábrázolását tartalmazza. Példája annak a vezetési analízisnek, ami Nagy ember elméletként vált ismertté. Az ifjabb Küroszt úgy ábrázolja, mint „az összes perzsák közül, akik Nagy Kürosz után éltek, ő volt a leginkább királyhoz hasonló, és a leginkább birodalmat érdemlő”. Klearkhosztól, a nagyszerű parancsnoktól azt idézi, hogy „a katonának jobban kell félnie a saját parancsnokától, mint az ellenségtől”.

Xenophónt később száműzték Athénból, valószínűleg azért, mert a spártai Agészilaosz király alatt harcolt Athén ellen Koróneiánál i. e. 394-ben, de az is lehet, hogy már korábban száműzték Küroszhoz való csatlakozása miatt. A spártaiak Szkillusz mellett adtak neki birtokot, Olümpia mellett Éliszben, ahol megírta az Anabasziszt. De mivel fia, Grüllusz Athénért harcolt és halt meg a mantineai csatában, amikor Xenophón még életben volt, száműzetését talán visszavonták. Xenophón Korinthoszban vagy Athénban halt meg. Halálának időpontja bizonytalan, csak annyi biztos, hogy túlélte patrónusát Agészilaoszt, akinek egy enkomiont írt.

Diogenész Laertiosz szerint Xenophónt egy időben „Attikai Múzsaként” ismerték előadásmódjának simasága miatt. Nagyon kevés költő írt attikai dialektusban.

Munkáinak listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xenophón írásait, különösen az Anabasziszt gyakran olvassák a görög nyelv kezdő tanulói. A Hellénika az i. e. 411 és i. e. 362 közötti időszak egyik fő forrása, Szókratészról írt írásai, amik teljes egészében fennmaradtak, a szokratészi módszer egyetlen forrásai Platón dialógusai mellett. Peri hippikés című, a lovaglás művészetéről és a lovasvezér kötelességéről szóló művében, lefektette a lovaglás művészetének ma is érvényben lévő alapeszméit. Xenophón a ló megértésén alapuló idomítást tanította. Tankönyvként használták, akik lovagolni tanultak, de megtanította azt is, hogy hogyan kell a lovas és a ló között bajtársi viszonyt kialakítani.

Történeti és életrajzi munkák:


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (szerk.) Balázs György: Alapismereti kislexikon, Novotrade, Budapest, 1990, 414. o.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Project Gutenberg szövegek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Xenophón témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap