Antiochiai Szent Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Antiochiai Szent Ignác (50 k. – 110 k.) keresztény püspök volt.

Antiochiai Szent Ignác
Ignatius of Antioch 2.jpg
püspök
Születése
35
Halála
110 körül
Róma Colosseum
Ünnepnapja október 17.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antiochiai Szent Ignác témájú médiaállományokat.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domitianus rendeletet hozott a zsidók üldözésére, de ekkor még nem tettek különbséget a zsidó felkelők és a keresztények között. Traianus olyan rendeletet hozott, hogy aki nem tagadja meg keresztény hitét, azt el kell ítélni. 110 és 115 között Ignácot mint Antiochia püspökét láncra verték, és hajóra tették Róma felé[1]. A hajó több ázsiai városban kikötött és keresztények látogattak el hozzá, így módja volt leveleket küldeni a városok keresztény közösségének, megköszönve az együttérzést. A római amfiteátrumban vadállatok falták fel.

Levelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az efezusiakhoz
  • Magnéziaiakhoz
  • Levél Trallianshoz
  • A rómaiakhoz
  • A filadelfiaiakhoz
  • Levél szmirniakhoz
  • Polikárphoz, Szmirna püspökéhez

Tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teológiai üzenetének magva a világban megtalálható isteni üdvökonómia: Istennek az a szándéka, hogy megszabadítsa a mindenséget és az embert e világ fejedelmének önkényétől.[2] A próféták által készítette fel az emberiséget erre a diadalra, amelyben beteljesedtek a próféták várakozásai. [2] Az üldözött próféták ugyanis az üldözött keresztények előképei.[3]

Világosan vallja mind Krisztus emberségét, mind istenségét. Támadja a dokétistákat, akik tagadták Krisztus emberi természetét és szenvedését.[2] Velük szemben hangsúlyozza a földi Krisztust, aki született, szenvedett és meghalt. Külön kiemeli Mária szüzességét és szülését.[3]

Krisztológiáját Szent Pálra alapozza, de gazdagítja Szent János szeretetmisztikája is. Az egyházat szeretet-szövetségnek, de az áldozatbemutatás helyének, áldozati oltárnak is mondja. Az elnevezés mögött az állhat, hogy az eucharisztiát az egyház áldozatának tekinti. Ez egyben Krisztus szenvedő teste, a halál ellenszere, a halhatatlanság orvossága is. Ő használja először a katolikus egyház kifejezést az egész közösség megnevezésére. Az épülő templom képe nála az egyház egységének képe, ami rokon Hermász Pásztorával.[2][3]

A hierarchia hármas tagozódása az égi és a földi hierarchia párhuzamát tükrözi. A püspök Isten képviselője, az Atya képmása, a papok képezik az apostoli tanácsot és a diakónusok végzik Krisztus szolgálatát. A monepiszkopátus liturgikus felfogása, nem jogi megalapozása ez. A monarchiális episzkopátus felel az egész nyájért, ami a püspök őr szerepét emeli ki. Mindemellett a püspök elsősorban tanítója a híveknek, a vele való közösség megőrzése véd meg leginkább a tévedéstől és az eretnekségtől. Ő a liturgia főpapja, és Isten titkainak intézője. Sem a keresztség, sem az Eucharisztia nem mehet végbe nélküle. A házasságok is az ő jelenlétében köttetnek, amelyek egyébként Krisztus és Egyházának örök kapcsolatát jelképezik. A Kis-Ázsiába és a Rómába küldött levelek kezdő sorait összevetve kitűnik, hogy Rómát a többi egyház fölé helyezi. Ignácnál a (püspöki) hivatal és a (prófétai) karizma között nincs feszültség. A lélek üzenete ugyanis az egyház egységének megőrzésére szolgál. Ez minden prófécia, kinyilatkoztatás, lelki adomány kritériuma. Éppen ezért nem is említi a prófétákat, akiket pedig a Didakhé leírása szerint a Lélek küld egyik egyházból a másikba. Még a fiatal püspök tekintélye sem kérdőjelezhető meg.[2][3]


Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testének maradványait elküldték Antiochiába, majd visszakerült Rómába a Szent Kelemen-bazilikába. Eleinte december 20-ára, azután valószínűleg elírás miatt február elsejére tették az ünnepnapját, majd a szírektől vette át a római egyház az október 17-ét [4].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.katolikus.hu/szentek2/SZENTEK/00000100.HTM
  2. ^ a b c d e Perendy László: Patrológia; Perendy László: Ignác [Ignatiosz], Antiochiai. In: Patrisztikus kislexikon (I-VIII. század) Szerk.: Puskely Mária. Jel Kiadó, Budapest, 2012. 199-200.
  3. ^ a b c d Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I. Az első három század. Jel Kiadó, Budapest, 2007. 80-92.
  4. http://www.katolikus.hu/szentek/1017.html