Diogenész Laertiosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Diogenész Laertiosz műve 1594-es római kiadásának címlapja

Diogenész Laertiosz (Laerté?, Kr. e. III. század – ?, Kr. e. II. század) görög történetíró

Pályáját Athénben kezdte, először epigrammákat írt. Epigrammakötetének első könyvében, melynek címe „Pammetrosz” (Mindenek mértéke) volt, híres emberek halálát örökítette meg. Fő műve a filozófiában kitűnő tekintélyek életéről és gondolatairól szóló tízrészes munka, a „Philoszophón bión kai dogmatón szünagógé” (Filozófusok életének és tanainak gyűjteményes összefoglalása). E művébe a fent említett epigrammák közül a bölcselőkre vonatkozókat felvette. Ebben a filozófuséletrajzokat tartalmazó, tekintélyes méretű kivonatgyűjteményben a különböző filozófiai iskolákról és mesterekről szóló egykorú hagyomány anyaga sorakozik fel. Helyenként (például Epikurosz bölcseletének tárgyalása során) láthatólag eredeti dokumentumok – a filozófus levelei és végrendelete – teszik hitelesebbé a művet. A mű egészét, tartalmi összefüggéseit a gondolkodók bölcs mondásai színesítik, többnyire anekdotikus keretbe illesztve. A mű gyakran közli az egyes filozófusok műveinek jegyzékét is, ezért a filológia számára felbecsülhetetlen értékű forrásnak számít. A mű hatása még a reneszánsz és a barokk korban is érződött.