A hét bölcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hét bölcs az i. e. 76. században élt görög gondolkodók csoportja. Hírnevük okán mind több életbölcsességet tartalmazó levelet és mondást tulajdonítottak nekik, az ezeket egyesítő gyűjteményekből a Ióannész Sztobaiosz és Diogenész Laertiosz műveiben fennmaradó részletek a leginkább ismertek. Plutarkhosz a „Tón hepta szophón szümposzion" (A hét bölcs lakomája), valamint Ausonius „Ludus septem sapientum" (A hét bölcs vetélkedése) című művei a legendák irodalmi feldolgozásai.

A hét bölcs motívuma valószínűleg a sumer hagyományból ered, ahol az apkalluk tisztelete igen ősi múltra tekint vissza.

A bölcsek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hét görög bölcs felsorolása minden egyes szerzőnél más és más. A hetek közé mindenki beemelt egyéni ízlése vagy egyéb okok miatt néhány, a más listákon nem szereplő alakot (Peiszisztratosz athéni türannosz feltűnése is ilyen egyéb oknak tudható be). Így a hét bölcs kapcsán huszonegy név merül fel. Ezek közül csak négy (Thalész, Biasz, Pittakosz és Szolón) az állandó tag.

További lehetséges nevek: Akuszilaosz, Anakharszisz, Anaxagorasz, Arisztodémosz, Epikharmosz, Epimenidész, Khilón, Kleobulosz, Laszosz, Leophantosz, Müszón, Orpheusz, Pamphülosz, Peiszisztratosz, Periandrosz, Phereküdész, Püthagorasz.

Platón listája[1]

  • Milétoszi Thalész, mütilénei Pittakosz, prienei Biasz, athéni Szolón, lindoszi Kleobulosz, kheni Müszon, spártai Khilón.

Diogenész Laertiosz listája [2]

  • Thalész, Szolón, Periandrosz, Kleobulosz, Khilon, Biasz, Pittakosz, szkíta Anakharszisz, kheni Müszon, szír Pherekidész, krétai Epimenidész.

Pauszaniasz listája[3]

  • Athéni Szolón, spártai Khilón, milétoszi Thalész, prienei Biasz, lindoszi Kleobulosz, mütilénei Pittakosz, korintoszi Periandrosz.

Szmürnai Hermipposz listája[4]

Hermipposz A bölcsekről című művében, tizenhét nevet sorol fel. Elmondása szerint ezekből a nevekből választják ki mások és mások – hogy kik, azt nem említi – hét nevet.
  • Szolón, Thalész, Pittakosz, Biasz, Khilon, Müszon, Kleobulosz, Periandrosz, Anakharszisz, Akuszilaosz, Epimenidész, Leophantosz, Pherekidész, Arisztodémosz, Püthagorasz, Laszosz, Anaxagorasz.

Stílus és mondások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E filozófusoknál gyakorlatilag az egyetlen közös jellemző a „lakonikus” stílus. Legtöbbjüktől csak jelmondatok, felszólítások maradtak fenn, néhány ma már gyakorlatilag értelmezhetetlen, mint Pittakosz egyik mondata: „Fizesd vissza a betétet.”

  • „Ha tudsz valamit, hallgass!” „Ha megtanultál engedelmeskedni, akkor tudsz uralkodni.” (Szolón)
  • „Gyűlöld az elhamarkodott beszédet!” „Az emberek többsége rossz.” (Biasz)
  • „A hallgatásra sóvárogj, ne a beszédre!” „Tarts mértéket!” (Kleobulosz)
  • „Ne járjon a nyelved előbb az eszednél!” „Ismerd meg tenmagad!” „A kő az arany próbája, az arany az emberé.” (Khilón)
  • „A fél több, mint az egész.” „Ne beszélj arról, amit tenni készülsz!” „Nehéz jónak lenni.” „A föld biztos, a tenger bizonytalan.” „Viseld el, ha a szomszédod némi kárt okoz!” (Pittakosz)
  • „A legszebb dolog a világon a nyugalom.” (Periandrosz)
  • „Emlékezz meg barátaidról!” „Minden víz.” (Thalész)

Néhányan közülük önálló munkákkal is ismertek, és a preszókratika jelentős alakjai, mint például a milétoszi Thalész, vagy Püthagorasz, vagy a már kortársai által is Nusz (az Ész) néven tisztelt Anaxagorasz.

A legismertebb történet Diogenész Laertiosz nevéhez fűződik, aki szerint a hét bölcs (nála Khilón, Kleobulosz, Periandrosz, Thalész, Pittakosz, Biasz, Szolón) a delphoi Apollón-templomban vésték fel egy-egy elmés mondatukat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Platón 342 e – 343 b
  2. Diogenész Laertiosz I. előszó
  3. Pauszaniasz  10. 24. 1
  4. Steiger  pp. 171.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crescenzo 1995: Crescenzo, Luciano de. A görög filozófia rendhagyó története. Tericum (1995). ISBN 963-8453-117 
  • Diószegi 1979: Diószegi, György. A bölcselet eredete. Gondolat (1979). ISBN 963-280-807-x 
  • Pecz: Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. 
  • VIL: Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 434. o.
  • Störig 2008: Störig, Hans Joachim. A filozófia világtörténete. Helicon (2008). ISBN 978-963-227-063-0 
  • Steiger: Steiger K.: Lappangó örökség
  • Pauszaniasz: Pauszaniasz: Görögország leírása
  • Diogenész Laertiosz: Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők
  • Platón: Platón: Protagorasz

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap