Megarai Eukleidész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megarai Eukleidész (középkori ábrázolás)

A megarai Eukleidész (Kr. e. 430/450–360/380) Szókratész tanítványa, valószínűleg a legelső; és Platón idősebb kortársa, a megarai filozófiai iskola alapítója. Filozófiája szerint „Egy a Jó, bár sok néven nevezhető: néha mint bölcsesség, néha mint Isten, néha mint Ész”, valamint „a jó ellentéte nem létezik”.

A megarai Eukleidész valóban Megarában született, és a történelem során rengetegszer összekeverték az alexandriai matematikussal, Eukleidésszel, aki az Elemek c. geometriai munkát írta. A megarai Eukleidésznek nincs fennmaradt műve, és életéről sem tudunk túl sokat. Miután Szókratészt halálra ítélték Athénban, Eukleidész Megarába ment, ahol otthona a kivégzett mester többi tanítványának is menedékül szolgált.

Nagy hatással volt rá az eleai filozófia; Eukleidész tanai az eleata és a szókratészi tanok szintéziséből alakultak ki. Az eleaták által vallott Egyet, (melyet Istennek, értelemnek, szellemnek is nevezett) a szókratészi Jóval azonosította, és örökkévalónak, változhatatlannak tartotta. Az ezzel szembenálló, közönséges világkép cáfolata tekintetében a megaraiak (Eubulidész, Sztilpón) Zénón örökébe léptek a szavakkal játszó okoskodás művészetében. A gondolkodást és logikát elsődlegesebbenk tartották a tapasztalatnál; e felfogásuk később erősen hatott a sztoikusokra is.

Eukleidésznek három fontos tanítványa volt: Eubulidész, akinek néha „a hazug paradoxona” felfedezését (elterjedt, de pontatlanabb néven Epimenidész-paradoxont) tulajdonítják; Ikhtüasz, Eukleidész utóda a megarai iskola élén, és korinthoszi Thraszümakhosz, aki annak a Sztilpónnak a tanára volt, aki Kitioni Zénónt, a sztoikus iskola megalapítóját tanította.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mates, Benson: Stoic Logic.