Alexandriai Szent Atanáz
| Alexandriai Szent Atanáz | |
 |
|
| Alexandria püspöke, egyháztanító | |
| Születése | 293 körül, Alexandria |
| Halála | 373. május 2., Alexandria |
| Tisztelik | Antikhalkédóni egyházak Ortodox kereszténység Római katolikus egyház Evangélikus kereszténység Anglikán Közösség |
| Ünnepnapja |
május 2. Nyugati kereszténység |
| Jelképei | pogánnyal vitatkozik, nyitott könyvet tart, legyőzött eretnek felett áll |
Alexandriai Szent Atanáz vagy Nagy Szent Atanáz (Alexandria, 298 körül – 373. május 2.) Alexandria püspöke, egyháztanító, az arianizmus harcos ellenfele. Még életében elnyerte az Egyház oszlopa és az Ortodoxia atyja kitüntető elnevezéseket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását. Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányokat. Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal. Tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.
Fiatalon lett Alexandrosz alexandriai pátriárka titkára. Már az ariánus vita előtt írt két művet, A pogányok ellen és Az Ige megtestesülése címmel, melyekben már vallotta az egylényegűséget. Alexandrosz 321-ben kiadott, az arianizmust elítélő enciklikája – stílusa és tartalma szerint – valószínűleg már Atanáz munkája. Diakónusként kísérte Alexandroszt az első nikaiai zsinatra, ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával. Zsinati beszámolója megmaradt. 328-ban Alexandria püspökévé választották Atanázt. Ugyanabban az évben I. Constantinus római császár véget vetett Arius száműzetésének. Az ariánusok és a meletiánusok nem fogadták el az első nikaiai zsinat határozatát, és azzal vádolták Atanázt, hogy zsarnokként viselkedik velük. 335-ben az első türoszi zsinaton Nikomédiai Euszebiosz és társai követelésére Atanáznak le kellett mondania püspöki hivataláról. Azután a két párt találkozott a császárral Konstantinápolyban, és azzal vádolták Atanázt, hogy meg akarja akadályozni a Rómába irányuló egyiptomi gabonakivitelt. Ekkor a császár száműzte Atanázt Trierbe. A császár halála után 337-ben fiai visszahívták az ariánus vita miatt száműzött püspököket, de Atanáznak ismét el kellett hagynia Alexandriát 341-ben. Rómában és Aquileiában élt. Római tartózkodása alatt jó kapcsolatokat ápolt I. Gyula pápával és a római klérussal. Constans I. Gyula pápa tanácsára rávette testvérét, II. Constantiust, hogy hívjon össze zsinatot Seregházán Atanáz visszatérése érdekében. Amikor a Bizánci Birodalom püspökei értesültek a zsinat céljáról, elhagyták a tanácskozást. S mivel Constans polgárháborúval fenyegett, visszatérhetett Atanáz Alexandriába. Constans halála után az ariánus II. Constantius uralkodása alatt nehéz időket éltek az ortodoxok. A császár zsinaton ítélte el, és kényszerítette száműzetésbe Atanázt, aki a sivatagi szerzeteseknél talált menedéket. 362. február 8-án Flavius Iulianus rendelettel visszahívta Atanázt, aki 362. február 21-én-én tért vissza püspökként Alexandriába. 362 tavaszán vagy nyarán szinódust hívott össze Alexandriában, amely az egyház egységével, az arianizmus elutasításával, a nikaiai zsinat hitvallásával, Isten egy vagy három személyének kérdésével, Jézus emberi természetével és a Szentlélek istenségével foglalkozott. A szinódus vitáját a Tomus ad Antiochenos-ban írta le, és elküldte az öt püspökből álló bizottságnak, illetve rajtuk keresztül az antiokheiai gyülekezetnek. A Tomus ad Antiochenos kulcsszerepet játszott a Szentháromság körüli teológiai vitákban. Az arianisták meg-megújuló támadásai miatt legalább ötször kényszerült Atanáz száműzetésbe, és az Athanasius contra mundum (Atanáz az egész világ ellen) szólás erre utal. Életének fontos forrása az ún. Historia Acephala.
[szerkesztés] Írásai
Atanáz görög nyelven írta teológiai értekezéseit. Megírta Remete Szent Antal életét. A keleti és nyugati kereszténység szerzetesei egyaránt ihletet merítettek a sivatagi szent hagiográfiájából. A már említett Tomus ad Antiochenos-on kívül Atanáz még négy beszédet írt az arianizmus követői ellen. Az Ószövetségről írt kommentárjai, a Tisztasági fogadalomról, a Szeretetről és önfegyelemről, az Egészségről és betegségről című írásainak csak részletei maradtak fenn. A hagyomány neki tulajdonítja az Atanázi hitvallást, de máig vitatott eredetű hitvallású az úgynevezett Quicumque vagy Symbolum Athanasianum vagy sancti Athanasii. Atanáz volt az első, aki 367-ben a 39. számú húsvéti levelében kanonikusnak jelölt 27 újszövetségi iratot. Ez a felsorolás a mai napig érvényes.
[szerkesztés] Irodalom
- Martin Tetz: Athanasius und die Vita Antonii. Literarische und theologische Relationen, Zeitschrift für die Neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde der älteren Kirche, Vrlg. deGruyter (Deutschland) 73, 1982 1-30.
