Canterburyi Szent Anzelm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canterburyi Szent Anzelm
Nyugati filozófia
Skolasztika
Anselm of Canterbury.jpg
Született 1033/1034 (Aosta, Burgundia)
Meghalt 1109, Április 21., (Canterbury, Anglia)
Iskola/Irányzat a skolasztika egyik mestere
Érdeklődés Metafizika, Teológia
Rájuk hatott: Bonaventura, Aquinói Szent Tamás, Leibniz, Hegel
Hatottak rá Platón, Arisztotelész, Hippói Szent Ágoston
Fontosabb nézetei Ontológiai istenérv

Canterburyi Szent Anzelm, latin nevén Anselmus Cantuariensis, olasz nevén Anselmo d’Aosta (Aosta, 1033. – Canterbury, 1109. április 21.) nagy hatású teológus, filozófus, a szellemtörténet a „skolasztika atyjaként” is tiszteli.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anzelm 1033-ban a burgundiai (Felső-Itália) Aosta (akkori nevén: Augusta) városában született, az Alpok lábánál, elszegényedett nemesi családban (anyja, Ermenburga a savoyai nemességből származott, apja, Gundolf lombard volt). Egészen 1056-ig, anyja haláláig szülővárosában élt. Szülővárosának elhagyása után három éven keresztül vándoréletet élt Franciaországban, ezekről az évekről többet nem tudunk. 1059-ben a normandiai Bec kolostorába vonult, ahol alapos tanulmányokat folytatott. 1060-ban szerzetes lett Becben. A kolostor priorjának távozásakor, 1063-ban, Anzelm veszi át a hivatalát, 1078-ban pedig apát lesz. 1093-ban Lanfrancus érsek halálakor Anzelmet jelölik Canterburybe érseknek, s ő elfogadja a kinevezését.

II. Vilmos angol királlyal való nézeteltérései miatt Anzelm 1097-ben Rómába utazik, hogy II. Orbán pápával találkozzon. Anzelm távollétében Vilmos király száműzetésre ítéli, és egészen 1100-ig nem is térhet vissza Angliába. A II. Vilmost követő I. Henrik királlyal is konfliktusba kerül, aki 1103-ban újból száműzetésre ítéli. II. Paszkál pápa és Henrik egyezsége révén térhet újra haza, Canterburyben hal meg 1109-ben.

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hithez szerinte az ész belátásán keresztül is el lehet jutni, mivel a hittételeket semmilyen észérv nem képes érvényesíteni. E gondolatának jelentősége abban áll, hogy így a hittételek a Biblia vagy az egyházatyák tekintélye nélkül is képesek megállni. Ontológiai istenérve nagy vitát váltott ki, amelyre évszázadok múlva is visszatértek (például Immanuel Kant). Az érv lényege Isten fogalmából, képzetéből bizonyítja létét: mivel Isten az a lény amelynél nagyobb és tökéletesebb nem gondolható el márpedig a legtökéletesebb lény tulajdonsága a létezés is, ezért valóságosan létezik (nem így lenne, ha elképzelhető lenne egy nála tökéletesebb lény, amely a lét tulajdonságával is rendelkezik, mivel Szent Anzelm feltevése szerint a létezés tökéletesebb állapot a nemlétnél). Az igazság három szintjét különbözteti meg: az örök igazságot (Istenben ezek az eszmék); a dolgok igazságát (amelynek alapja hogy összhangban áll az Isteni igazsággal); és a gondolkodás igazságát (amelynek alapja hogy összhangban áll a dolgok igazságával).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anzelm művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Canterbury Szent Anzelm, Monologion, Proslogion, ford. és jegyz. Dér Katalin (Gaunilo ellenvetéseit és Anzelm válaszait ford. Horváth Judit), kísérőtanulmányok: Dér Katalin és Ferencz Sándor, MTA Filozófiai Intézet, Budapest 1992. ISBN 963-7065-14-8
  • Canterbury Szent Anzelm, Miért lett Isten emberré? MTA Filozófiai Intézet, ford., jegyz. és utószó Dér Katalin, Budapest 1993. ISBN 963-7065-31-8
  • Canterburyi Szent Anzelm, Filozófiai és teológiai művek I., ford., jegyz. és tan. Dér Katalin, Osiris, Budapest, 2001 (Sapientia Humana). ISBN 963-389-025-X (Ez utóbbi újraközli a két korábbi fordításkötetben publikált műveket is, javított változatban.)

Magyar nyelvű monográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Canterburyi Szent Anzelm életéről és műveiről kimerítően tájékoztat a mindeddig egyetlen magyar nyelvű monográfia és az ahhoz csatolt bőséges irodalomjegyzék:

  • Dér Katalin, Szépséges értelem (Canterburyi Szent Anzelm teológiája és filozófiája), Szent István Társulat, Budapest, 2001 – bibliográfia 341–357. ISBN 963-361-269-1