Damaszkuszi Szent János
| Damaszkuszi Szent János | |
.gif) |
|
| egyházatya, egyháztanító | |
| Születése | 650 körül, Damaszkusz |
| Halála | 750. december 4., Mar Saba-kolostor Jeruzsálem közelében |
| Ünnepnapja | április 4. Római katolikus egyház Ortodox kereszténység Keleti katolikus egyházak Evangélikus kereszténység Anglikán Közösség |
Damaszkuszi Szent János (arabul: الدمشقي يوحن, görögül: Ιωάννης Δαμασκήνος, latinul: Iohannes Damascenus, (ékesszólónak Χρυσορρόας/Chrysorrhoas is nevezték) (Damaszkusz, 650 körül - Mar Saba-kolostor, 750. december 4.) szír keresztény teológus, szerzetes, a katolikus egyház utolsó egyházatyája, XIII. Leó pápa 1890-ben az egyháztanítók sorába emelte.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
VII. János jeruzsálemi pátriárka írta meg életét a 10. században egy arab nyelvű változat alapján. Előkelő szír keresztény családból származott. Születésekor Szíria már muszlim fennhatóság alá tartozott. I. Muávija kalifa Damaszkuszt tette meg fővárosnak. János édesapja, Szargun ibn Manszúr a kalifa kincstárnoka, nagyapja pedig Hérakleiosz bizánci császár adóbeszedője volt. János Muávija fiának, a későbbi I. Jazíd kalifának volt játszótársa. Két kultúrában nőtt fel, arabul is megtanult, mert hivatalnok pályára szánta családja. 23 éves volt, amikor apja egy hadifogolyra, Kozmászra bízta tanítását, s akinek visszaadta szabadságát. A sziciliai görög származású tudós szerzetes oktatta zenére, asztronómiára, teológiára, bevezette a metafizikába, és megismertette vele Arisztotelész logikáját is. János tanulmányozta Diophantosz Arithmeticáját és Eukleidész geometriáját is. Édesapja halála után magas rangú hivatalnok lett. Abd al-Malik kalifa uralkodása alatt egyre erősödött a keresztényellenesség, ezért János elhagyta Damaszkuszt, és fogadott testvérével, Kozmásszal 700 körül bevonult a Jeruzsálemhez közel fekvő Mar Saba-kolostorba. V. János jeruzsálemi pátriárka szentelte pappá.
Művei [szerkesztés]
Szent János számos teológiai műve foglalkozik a dogmatikával és az apologetikával. Írt hagiográfiai műveket, prédikációkat és himnuszokat, melyeket a keleti keresztény egyházak kolostoraiban mai is énekelnek a liturgiában. A mennybevétel doktorának is nevezik Mária mennybevételének szentelt írásai miatt. Leghíresebb műve A megismerés forrása. Az első rész a Dialektika az ókori filozófiával foglalkozik. A második részben, a Tévtanokban száz eretnek irányzatot mutat be, a harmadik rész Az igazi hit ismertetése (Ekdosis). Három beszédet írt a szentképek védelmében, amikor III. Leó pápa rendeletben tiltotta meg az ikonok tiszteletét. Külön írásokban ítélte el a nesztorianizmust, a manicheizmust és a jakobita kereszténységet. Az oktoékhoszt, a nyolx hangnemű liturgiás könyvet és a Barlám és Jozafát görög változatát Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonítják.
Irodalom [szerkesztés]
- Bonifatius Kotter: Die Schriften des Johannes von Damaskus, Berlin, 1968-1988.
- Frederic H. Chase Jr.: Saint John of Damascus: Writings, Catholic University of America Press, Washington D.C., 1999
