Damaszkuszi Szent János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Damaszkuszi Szent János
John Damascus (arabic icon).gif
egyházatya, egyháztanító
Születése
645 körül
Damaszkusz
Halála
749/754. december 4. (104–109 évesen)
Mar Saba-kolostor Jeruzsálem közelében
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Keleti katolikus egyházak
Evangélikus kereszténység
Anglikán Közösség
Ünnepnapja április 4.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Damaszkuszi Szent János témájú médiaállományokat.
Mar Saba-kolostor 1900 körül

Damaszkuszi Szent János (arabul: الدمشقي يوحن, ógörögül: Ιωάννης Δαμασκήνος [Ióannész Damaszkénosz], latinul Iohannes Damascenus, ékesszólónak gr. Χρυσορρόας [Khrüszorróász], la. Chrysorrhoas is nevezték), (Damaszkusz, 645[1] körül – Mar Saba-kolostor, 749/754. december 4.) szír keresztény teológus, szerzetes, a katolikus egyház utolsó egyházatyája, XIII. Leó pápa 1890-ben az egyháztanítók sorába emelte.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VII. János jeruzsálemi pátriárka írta meg életét a 10. században egy arab nyelvű változat alapján. Előkelő szír keresztény családból származott. Születésekor Szíria már muszlim fennhatóság alá tartozott. I. Muávija kalifa Damaszkuszt tette meg fővárosnak. János édesapja, Szargun ibn Manszúr a kalifa kincstárnoka, nagyapja pedig Hérakleiosz bizánci császár adóbeszedője volt. János Muávija fiának, a későbbi I. Jazíd kalifának volt játszótársa. Két kultúrában nőtt fel, arabul is megtanult, mert hivatalnok pályára szánta családja. 23 éves volt, amikor apja egy hadifogolyra, Kozmászra bízta tanítását, s akinek visszaadta szabadságát. A szicíliai görög származású tudós szerzetes oktatta zenére, asztronómiára, teológiára, bevezette a metafizikába, és megismertette vele Arisztotelész logikáját is. János tanulmányozta Diophantosz Arithmeticáját és Eukleidész geometriáját is. Édesapja halála után magas rangú hivatalnok lett. Abd al-Malik kalifa uralkodása alatt egyre erősödött a keresztényellenesség, ezért János elhagyta Damaszkuszt, és fogadott testvérével, Kozmásszal 700 körül bevonult a Jeruzsálemhez közel fekvő Mar Saba-kolostorba. V. János jeruzsálemi pátriárka szentelte pappá. Ott is halt meg a század közepe táján.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent János számos teológiai műve foglalkozik a dogmatikával és az apologetikával. Írt hagiográfiai műveket, prédikációkat és himnuszokat, melyeket a keleti keresztény egyházak kolostoraiban mai is énekelnek a liturgiában. A mennybevétel doktorának is nevezik Mária mennybevételének szentelt írásai miatt. Leghíresebb műve A megismerés forrása. Az első rész a Dialektika az ókori filozófiával foglalkozik. A második részben, a Tévtanokban száz eretnek irányzatot mutat be, a harmadik rész Az igazi hit ismertetése (Ekdosis). Három beszédet írt a szentképek védelmében, amikor III. Leó pápa rendeletben tiltotta meg az ikonok tiszteletét. Külön írásokban ítélte el a nesztorianizmust, a manicheizmust és a jakobita kereszténységet. Az oktoékhoszt, a nyolx hangnemű liturgiás könyvet és a Barlám és Jozafát görög változatát Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonítják.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bonifatius Kotter: Die Schriften des Johannes von Damaskus, Berlin, 1968-1988.
  • Frederic H. Chase Jr.: Saint John of Damascus: Writings, Catholic University of America Press, Washington D.C., 1999

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vannak, akik későbbre, 675 körülre teszik születését.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]