Keresztes Szent János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztes Szent János
JohnCross.jpg
Keresztes Szent János – Ismeretlen XVII. századi festő
Születése
1542. június 24.
Fontiveros, Spanyolország
Halála
1591. december 14.
Ubeda, Andalúzia, Spanyolország
Boldoggá avatása 1675. január 25.
Boldoggá avatta: X. Kelemen pápa
Szentté avatása 1726. december 27.
Szentté avatta: XIII. Benedek pápa
Kegyhely Keresztes Szent János sírja Segovia, Spanyolország
Ünnepnapja december 14.
Minek/kiknek a védőszentje? misztikusoknak, spanyol költőknek, szemlélődő szerzeteseknek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztes Szent János témájú médiaállományokat.

Keresztes Szent János (San Juan de la Cruz) (1542. június 24.1591. december 14.) spanyol katolikus misztikus teológus, kármelita szerzetes, az egyik legjelentősebb kora újkori szent (1726-tól), a barokk misztika meghatározó alakja. Elmélkedő-teológiai-önéletrajzi jellegű (lelkiségi) írásait sokszor idézik modern katolikus gondolkodók is, főleg mióta XI. Pius pápa 1926-ban egyháztanítónak jelentette ki.

Mindemellett híres szerzetes költő, a katolikus egyház belső reformátora. Avilai Szent Terézzel együtt a kármelita rend megújításán tevékenykedett. Íróként legjelentősebb kora spanyol irodalmában, főként Istenhez íródott rajongó versei ismertek, melyben ezt az érzést a szerelemhez hasonlítja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juan de Yepes y Álverez néven született Fontiveros városában, Kasztíliaban, ám a szegény takácsmester apa halála után édesanyja, Medina del Campo-ba költözött.[1] Itt belépett a jezsuita rendbe, ahol 1559 és 1563 között tanult, illetve a helyi kórházban szerzetesként dolgozott.

A kármelita rendbe 1563. február 24-én lépett be, és ekkor vette fel a Juan de la Cruz szerzetesi nevet. A rend Salamanca-ba küldte, ahol San Andrés Egyetemén filozófiát tanult. Itt sajátította el a héber és arámi nyelvet, de bibliai tanulmányai során lefordította spanyol nyelvre az Éneket énekét is, noha ebben az időben tilos volt a nép nyelvére fordítani a Bibliát.

Avilai Szent Teréz és a karmelita rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 1567-ben szerzetessé avatták, át akart lépni a Karthauzi rendbe. Előtte azonban Medina del Campo-ba utazva találkozott Avilai Szent Terézzel, aki szintén a karmelita rend reformját tervezte, és arra kérte, halassza el a másik rendhez való csatlakozást. Ő is meditációval, a krisztusi szegénység hirdetésével, és az elpuhult szerzetesrendek megregulázásával képzelte el a reform útját.

Végül az Ajates völgyében, Avila mellett alapítottak egy új rendházat. Itt szigorú életet folytattak a szerzetesek és apácák. Így született meg a Mezítlábasok mozgalma, annak ellenére, hogy több apáca és szerzetes részéről nagy ellenállásra találtak helyenként túlzó reformjai. Az elképzelés a munkát helyezte a középpontba, így folyamatosan feladatokat szabott ki, még akkor is, ha éppen nem volt feladat.

Bebörtönzése, szabadulása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mezítlábasok tevékenysége csakhamar szemet szúrt XII. Gergely pápának, aki lázadónak mínősítette a mozgalmat. Így 1577. december 3-án éjjel rátörték az ajtót a karmelita rend emberei és Toledo várbörtönébe szállították. Itt az inkvizíció kezébe került, ami teljesen elszigetelte egy akkora cellába, amibe egy ember is alig fér el, s egy háromujjnyi résen szűrődött be hozzá a napfény.

Fogságának hatodik hónapjában egy új börtönőr nagyobb megértéssel viseltetett iránta, és így már papírt és tintát is kapott. Több jelentős verse is itt született látomások, kínok és reménység között. A börtönben terjedő hírekből megtudta, hogy nemcsak a Mezítlábasok mozgalmával, hanem személy szerint vele is végezni szándékoznak. Így megkísérelte a szökést, ami sikerrel is járt, és a San José-beli apácák befogadták.

Végül Granadába költözött, ott rendezte, egészítette ki műveit és alkotott újakat. Azonban számtalan vitája, és a Szentszékkel való nem túl felhőtlen viszonya miatt Amerikába, Nueva Espana-ba akarták küldeni, de betegsége ezt nem tette lehetővé. Súlyosan betegen Ubedaba ment, ahol a helyi rendfőnökkel akart beszélni, és végül 1591. december 14-én elhunyt.

Az utókor a katolikus egyház reformátorai közé sorolta, elismerve jelentőségét. X. Kelemen pápa 1675. január 25-én boldoggá avatta, majd rá ötven évvel XIII. Benedek pápa 1726. december 27-én szentté avatta.

Irodalmi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztes Szent János négy jelentős műve kéziratban nem - csak lejegyzett formában maradt ránk, helyenként különféle leírásban. Írásai egyedi, különleges műfajt alkotnak, mivel verseit prózai magyarázatokkal is fűszerezi. Valamennyi - költemény és próza csodálatos egysége. Így Keresztes Szent János írásaiban egyszerre tölti be a misztikus tapasztalatokkal rendelkező szent és a lelki tanítómester szerepét.

A költemények közvetlenebbül tükrözik a misztikus tapasztalatot személyes, érzelmekkel teli, szuggesztív stílusban, ugyanakkor feltételezik az olvasó részéről a leírt lelki valóságok előzetes dogmatikai és lelki ismeretét. A költő előszeretettel használ keresztény és nem keresztény szimbólumokat, mely a kifejezést élővé, érzelmekkel telítetté, tágabb jelentéstartalommal bíróvá teszi.

A prózai kifejezésmód sem másodlagos, magyarázza és értelmezi a lírai versekben megragadott érzések, helyenként misztikus jelenések hatását, jelentőségét. A tartalomtól függően teológiai, lírai vagy imádságos nyelvezetet alkalmaz az író.

Ezek a jellegzetes költemény-próza-párok nem egyszerre jöttek létre. Toledói börtönében csak verseket ír, az El Calvario kolostorában pedig lelki mondásokat, tanácsokat fogalmaz meg kisebb írásaiban. Csak idősebb korában, Granadában tartózkodva fonja össze e két kifejezésformát a költemény és próza együttesébe.

A Kármelhegy útja és A lélek sötét éjszakája című két összetartozó művet a szerzeteseinek dedikálja, illetve kommentálja. Ez okból nem könnyű olvasmány, mivel minden személy, akinek íródott többé-kevésbé korának embere, amely eltérő mentalitást, más társadalmi-lelki környezetet, sőt egy szerzetes esetében még egy sajátos életformából származó tapasztalatot is jelent.[2]

A szellemi páros éneket és Az élő szeretetlángot viszont két nő részére írja: az elsőt Ana de Jesús kármelita perjelnőnek, a másodikat pedig egy Ana de Peñalosa nevű lelki gyermekének, akik maguk is egyfajta lelki barátságban lehettek egymással. Amikor Ana de Jesús apáca 1584-ben kézhez kapja Az élő szeretetláng magyarázattal ellátott kéziratát, doña Ana de Peñalosa is kéri a szerzőt, hogy a hármójukat összekötő barátság nevében ő is kaphasson ajándékba egy számára dedikált költeményt a hozzá tartozó magyarázat szövegével együtt. Így keletkezik Az élő szeretetláng költemény-magyarázat együttes műve, amely A szellemi páros énekkel együtt sokkal líraibb, érzelmekkel és lelki tapasztalatok leírásával telítettebb alkotás, mint az előző kettő.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Kármelhegy útja (A Kármel hegyére vezető út) és A lélek sötét éjszakája - két összetartozó mű Olvasható itt, vagy itt
  • Az élő szeretetláng (Szerelem égő lángja) Olvasható itt
  • A szellemi páros ének

Megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseinek első kiadása Alcalában jelent meg 1618-ban, majd Barcelonaban 1619-ben. Azóta több nyelven is kiadták műveit.

Magyarországon az 1920-as években Szeghy Ernő karmelita szerzetes fordította le komoly teológiai háttérrel Keresztes Szent János prózáját, de az általa készített versfordítások nem felelnek meg művészi igényeknek. A Magyar Helikon Könyvkiadó 1988-ban, majd legutóbb az Európa Kiadó adta ki Takács Zsuzsa szerkesztésében.[3]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Norman Roth, Conversos, Inquisition, and the Expulsion of the Jews from Spain, Madison, WI: The University of Wisconsin Press, 1995, pp. 157, 369
  2. P. MARIE-EUGÈNE, Jean de la Croix, Présence de lumière, Venasque, Éd. du Carmel, 1991, pp. 163.
  3. Takács Zsuzsa, Keresztes Szent János összes versei és válogatott prózája, Budapest, Európa, 1992, pp. 195.