II. Constantius római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Constantius
Bust of Constantius II (Mary Harrsch).jpg
II. Constantius

A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
1) caesar apja mellett
2) augustus 337
361. november 3.
Constansszal és
II. Constantinusszal együtt
Elődje I. Constantinus
Utódja Iulianus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Constantinus-dinasztia
Teljes neve Flavius Julius Constantius
Született 317. augusztus 7.
Sirmium
Elhunyt 361. november 3.
Mobsucranae Cilicia[1]
Házastársa Flavius Iulius Constantius lánya
Házastársa Flavia Eusebia
Házastársa Faustina
Gyermekei Flavia Maxima Constantia Gratianus felesége
Édesapja I. Constantinus
Édesanyja Fausta Flavia Maxima
II. Constantius érméje
Flavius Magnus Magnentius érméje, ő volt, aki meggyilkolta Constantius öccsét Constans császárt

II. Constantius (teljes nevén Flavius Julius Constantius), (317. augusztus 7.361. november 3.) I. Constantinus másodszülött fia, a Római Birodalom keleti felének uralkodója volt 337-től, majd 350-től a birodalom egyeduralkodója, 361-ben bekövetkezett haláláig.

Trónra lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Constantinus 337-ben bekövetkezett halála után a birodalom stabilitására nagy veszélyt jelentett a potenciális trónkövetelők nagy száma. Három fián kívül két féltestvére és unokatestvérei is maguknak követelhették a császári címet. Constantius a veszély elhárítása érdekében radikális lépésre szánta el magát. Rokonai bűneinek és veszélyességének igazolására egy, a nikomédiai püspöktől származó tekercset használt fel, amely állítólag atyja végrendelete volt. Az állítólagos végakaratban Constantinus annak a gyanújának adott hangot, hogy halálát testvérei okozták méreggel, és fiait a bűntény megtorlására szólította fel. A dokumentum nyilvánosságra kerülése után a néhai császár rokonai bírósági tárgyalás nélkül kerültek lemészárlásra, kivéve Flavius Iulius Constantiust, Constantinus egyik féltestvérének két fiát: Flavius Claudius Iulianust és Flavius Constantius Gallust.

Azt nem tudni, hogy rokonainak lemászárlása volt-e Constantius szándéka. Iulianus később ezt állította. Több kortárs történetíró szerint az események kikerültek Constantius irányítása alól a gyilkosságok idején. A két túlélő, Iulianus és Gallus, háziőrizetbe került és Constantinus három fia – II. Constantinus, Flavius Iulius Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constantinus legkisebb fia, Constans Itália, Illíria, az afrikai provinciák és Macedonia felett uralkodott, míg Constantius a birodalom keleti felét kapta.

Uralkodása 350-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hármas rendszer 340-ben borult fel, amikor II. Constantinus öccse, Constans területeit próbálta meg elfoglalni. A kibontakozó polgárháború az agresszor halálával végződött, és Constans egymaga uralta tovább néhai testvére tartományait, a birodalom mintegy kétharmadát magáénak tudva ezzel. Constantius figyelmét testvérei háborúja közben a perzsa front foglalta le; Nagy Constantinus halála után a perzsák agresszívabb politikát alkalmaztak, és a háború kisebb megszakításokkal folyamatos volt egészen 361-ig. A váltakozó hadisikerű háború miatt 337-től 350-ig Antiochiában tartózkodott, ám testvére halála 350-ben nyugatra szólította.

Polgárháború, Constans halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

350-ben Rómában Flavius Magnus Magnentius császárrá kiáltotta ki magát és a csapatai által elhagyott Constanst hamarosan meggyilkolták. Halálának hírére Illíriában az illíriai csapatok parancsnoka, Vetriano Constantius nővére, Constantina kérésése caesárrá kiáltotta ki magát. Constantius először elfogadta Vetrianót uralkodótársnak, ám 350 decemberében a társuralkodók közös beszéde alkalmával a légiók előtt megfosztotta Vetrianót a császári bíbortól, bár életét megkímélte. Constantius ezután a trónbitorló Magnentius ellen vonult, és mai Eszék környékén véres ütközetben megverte. Magnentius 353-ig ellenállt, majd egy újabb csatavesztés után öngyilkosságot követett el.

Constantius egyeduralkodóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állandó perzsa fenyegetés miatt a nyugatra vonuló augustus 351-ben kénytelen volt Gallust caesárrá kinevezni és megbízni a keleti provinciák felügyeletével. Consantius Mediolaniumba (a mai Milánó) helyezte át székhelyét annak érdekében, hogy stabilizálja a birodalom nyugati felét. Gallus azonban hamarosan árulás gyanújába keveredett, és 354-ben kivégezték. Testvére, Iulianus Constantius feleségének köszönhetően elkerülte bátyja végzetét, és 355-ben őrá ruházta Constantius a caesári címet, a nyugati provinciák felügyeletével megbízva. Iulianusnak sikerült stabilizálnia az állandó barbár betörések miatt Gallia-szerte zűrzavarossá vált helyzetet, ám ezzel Constantius irigységét is felkeltette.

Valláspolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apjukhoz hasonlóan Constantinus három fia is keresztény volt és aktív szerepet vállaltak terjesztésében és egyben belső harcaiban. Constantius ediktumot adott ki a 350-es évek elején a pogány vallási rítusok azonnali felfüggesztése és a pogány templomok bezárása érdekében, ám erőteljes kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt az intézkedést mennyire tartották be a birodalomban.

A különböző keresztény frakciók harcaiban Constantius erőteljesen részt vállalt. A császár az arianista irányzatot követte és több zsinaton is kiállt nézetei mellett. Az arianizmus elszánt ellenségének számító Libériusz pápát száműzte Rómából és a pápa csupán a császár halála után gyakorolhatta újra hatalmát.

Polgárháború Iulianussal, Constantius halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Constantiust a kiújult perzsa háború újra keletre szólította és 360-ban a perzsa fenyegetés ürügyén Flavius Iulianus légióinak keletre menetelését rendelte el. A légiók megtagadták az engedelmességet és Iulianust kiáltották ki augustusnak. Constantius békét kötött a Szászánida Birodalommal és nyugatra indult seregeivel, ám útközben betegség következtében a ciliciai Mobsucranae településen meghalt. Végakaratában Iulianust örökösének nevezte meg.


I. Constantinus és fiai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Római Birodalom I. Constantinus halálának évében, 337. szeptemberében.

Constantinus három fia – II. Constantinus, Constans, és II. Constantius – egymás között osztotta fel a birodalmat. II. Constantinus a nyugati provinciákat örökölte, Galliát, Britanniát és Hispániát. Constans Itália, Illyria, az afrikai provinciák és Macedónia felett uralkodott, míg II. Constantius a birodalom keleti felét kapta. Ezeken kívül mostohatestvére, Dalmatius hasonló nevű fiának és idősebb Dalmatius öccsének, Hannibalianus hercegnek is juttatott egy-egy országrészt.
Dalmatius caesar I. Constantinus unokaöccse és Flavius Hannibalianus rokona
335-337
Flavius Iulius Dalmatius

(335-337r.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ammianus Marcellinus: Res Gestae, 21.15

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Constantius római császár témájú médiaállományokat.
  • DiMaio, Michael, and Robert Frakes, "Constantius II," De Imperatoribus Romanis oldala.


Elődei:
Flavius Iulius Iulianus
és
Sextus Anicius Paulinus
Consul
326
Kollégája:
I. Constantinus
SPQR
Utódai:
Flavius Iulius Constantius
és
Lucius Valerius Maximus Basilius
Elődei:
Flavius Ursus
és
Flavius Polemius
Consul
339
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
SPQR
Utódai:
Septimus Acindynus
és
Lucius Aradius Valerius Proculus
Elődei:
Antonius Marcellinus
és
Petronius Probinus
Consul
342
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
SPQR
Utódai:
Marcus Placidus
és
Flavius Romulus
Elődei:
Flavius Amantius
és
Marcus Nummius Albinus
Consul
346
Kollégája:
Flavius Iulius Constans
SPQR
Utódai:
Vulcacius Rufinus
és
Flavius Eusebius
Elődei:
Flavius Magnus Magnentius (nyugat)
és
Gaiso (nyugat)
keleten nincs consul
Consul
352
Kollégája:
Flavius Constantius Gallus (kelet)
Decentius és Paulus (nyugat)
SPQR
Utódai:
Flavius Magnus Magnentius (nyugat)
Decentius (nyugat)
és
II. Constantius (kelet)
Flavius Constantius Gallus (kelet)
Elődei:
II. Constantius és Flavius Constantius Gallus (kelet)
és
Decentius és Paulus (nyugat)
Consul
353
Kollégája:
Magnentius és Decentius (nyugat)
Gallus (kelet)
SPQR
Utódai:
II. Constantius
és
Flavius Constantius Gallus
Elődei:
Magnentius és Decentius (nyugat)
és
II. Constantius és Gallus (kelet)
Consul
354
Kollégája:
Flavius Constantius Gallus
SPQR
Utódai:
Saturninius Secundus Salutius
és
Quintus Lollianus Mavortius
Elődei:
Saturninius Secundus Salutius
és
Quintus Lollianus Mavortius
Consul
356
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
SPQR
Utódai:
II. Constantius
és
Flavius Claudius Iulianus
Elődei:
II. Constantius
és
Flavius Claudius Iulianus
Consul
357
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
SPQR
Utódai:
Censorius Datianus
és
Naeratius Cerealis
Elődei:
Flavius Eusebius
és
Flavius Hypatius
Consul
360
Kollégája:
Flavius Claudius Iulianus
SPQR
Utódai:
Flavius Taurus
és
Flavius Florentius
Előző uralkodó:
I. Constantinus
Római császár
337 – 361
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Flavius Iulianus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap