Szávaszentdemeter
| Szávaszentdemeter (Сремска Митровица/Sremska Mitrovica) | |||
 |
|||
| Az ortodox templom és környéke | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia |
||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Szerémségi | ||
| Község | Szávaszentdemeter | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | i. e. 1. században | ||
| Polgármester | Zoran Miščević | ||
| Irányítószám | 22000 | ||
| Körzethívószám | +381 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 39 041 fő (2002)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 806 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 80 m | ||
| Terület | 48,4 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.png)
 Szávaszentdemeter
Pozíció Szerbia térképén
|
|||
| é. sz. 44,9764°, k. h. 19,6122° | |||
| Szávaszentdemeter weboldala | |||
Szávaszentdemeter (szerbül Сремска Митровица / Sremska Mitrovica, horvátul Srijemska Mitrovica, Mitrovica, németül Syrmisch Mitrowitz), az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A város a Szerémi-síkság, a Macsói-síkság és a Tarcal-hegység (Fruška Gora) találkozásánál a Száva bal partján fekszik. Területe a hozzá tartozó falvakkal együtt 73 153 hektár, népessége 85 328 fő.
Közigazgatásilag a következő települések tartoznak még hozzá:
- Árki,
- Besenyő,
- Besenyőmonostor,
- Boszút,
- Csála,
- Diós,
- Kozmadamján,
- Latyarak
- Martinc,
- Nagylemzsér,
- Nagyolasz,
- Noćaj,
- Óbingula,
- Rácsa,
- Radenković,
- Veliki Radinci,
- Ravnje,
- Salaš Noćajski,
- Sasinc,
- Sisatovác,
- Sulyom,
- Szenternye
- Szentgergely és
- Zasavica.
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevét Szent Demeter tiszteletére szentelt ősi templomáról kapta.
Története [szerkesztés]
A mai város területén ősi illír-kelta település állott. Az i. e. 1. században a rómaiak hódították meg az akkori Sirmiumot. A város gyors fejlődésnek indult és az 1. század-ra colonia rangra emelkedett. Colonia Flavia Sirmium különleges stratégiai és katonai jelentőséggel bírt. Traianus, Marcus Aurelius és Claudius innen indította a környező területek elleni hadjáratait. A 3. század közepétől az egész pannon térség kereskedelmi központja, amely fontos személyeket is adott a birodalomnak. Itt, vagy a város környékén született Traianus Decius, Aurelianus, Probus és Maximilianus császár, ők valószínűleg valamennyien romanizált illírek voltak. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchátus idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt.
A kereszténység elterjedése után püspöki székhely lett. Az 5. században a virágzásnak a hun hódítás vetett véget, akiket a keleti gótok, majd a gepidák követtek. II. Jusztinianosz alatt a Bizánci Birodalom része lett, majd a 6. században a Szerémséget az avarok foglalták el, Sirmiumot 582-ben a földig rombolták. Az avarokkal együtt a Szerémségbe ekkor szlávok telepedtek le.
820-ban a bolgárok kezére került a város, és a 845. évi paderborni békeszerződés is a kezükön hagyta. [2] A bolgárok a kereszténység felvételével újra püspökséget alapítottak itt. A magyarok honfoglalása után a város felváltva hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott. 1180-ban a bizánciak távozása után a város romokban hevert, a Szent Demeter monostort a magyarok várrá építették át. A 13. században az újjáépült város a Szávaszentdemeter (civitas Sancti Demetri) nevet kapta, mely oklevélben 1362-ben fordul elő először.
A török hódítás nyomán magyar lakossága északra menekült és ettől kezdve szerb város lett és majdnem egy évszázadig Szerbiához tartozott. 1521-ben a város és az egész Szerémség hosszú időre török kézre került. A török uralom teljesen megváltoztatta a várost, mely a keleti városok sajátosságait (széles utcák, dzsámik, minaretek) öltötte magára. A törökök innen igazgatták a Szerémséget. A pozsareváci békével a város felszabadult a török iga alól és a Habsburg Birodalom része lett. A 18. század közepétől a 9. péterváradi katonai határőrvidék székhelye lett, melynek itt létesült parancsnoki központja. A város a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Mitrovicai járásának székhelye volt.
Lakossága [szerkesztés]
1991-ben : 38834 lakos közte 26943 szerb (69.37%), 4836 jugoszláv (12.45%), 3162 horvát (8.14%), 732 ruszin (1.88%), 617 magyar (1.58%), 340 montenegrói (0.87%) és egyéb (cigány, macedón, szlovák, albán stb.).
2002-ben : 39094 lakos közte 31127 szerb (79.64%), 2130 horvát (5.44%), 961 jugoszláv (2.45%), 620 ruszin (1.58%), 524 magyar (1.34%), 185 montenegrói (0.47%) és egyéb (cigány, macedón, szlovák, albán stb.).
Látnivalók [szerkesztés]
- A Žitni-téren látható az ókori városközpont egy része a császári palota és a Szent Demeter bazilika maradványival.
- A Szerémségi Múzeum (gazdag ókori gyűjteménnyel).
- Szent Demeter templom
- Görög katolikus templom
- Római katolikus templom
- Szent István-kápolna
- Sirmiumi Szent Vértanúk temploma
- A várostól nem messze található a Fruška Gora Nemzeti Park, különlegesen ritka flórájával és faunájával nyújt élményt.
Külső hivatkozás [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ H. Tóth Imre: Metód 28. o.
Források [szerkesztés]
- H. Tóth Imre: Metód H. Tóth Imre: Újabb adalékok Metódnak és tanítványainak pannóniai tevékenységéhez. AETAS, XXII. évf. 2007. 3. sz. 24–34. o. Online hozzáférés
|
|||||||||||||||||||||||
