Bazilika
A bazilika (ógörög βασιλική, basziliké, csarnok, latin: basilica) eredetileg római kereskedő- és bíráskodási csarnok, később három- vagy többhajós, bazilikális elrendezésű templom. A háromhajós (ritkábban egy- vagy öthajós) térben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, s a gádorfalon, azaz a főhajónak az oldalhajók tetőzete fölé emelkedő oldalfalán sorakozó ablakokon jut be a fény. A név az ógörög βασίλειος στοά (baszileiosz sztoa), vagy βασιλική στοά (basziliké sztoa) kifejezések rövidítése és magyarosított változata, amelyek a „király csarnoka”, illetve „királyi csarnok” jelentésűek.
Napjainkban alaprajzi megoldásától függetlenül a bazilika elnevezést alkalmazzák kiemelt jelentőségű katolikus templomokra is.
Tartalomjegyzék |
Római vásárcsarnokok [szerkesztés]
Az ógörögöknél és rómaiaknál így hívták a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeket. Ez az antik bazilika egy hosszúkás, négyszögletű épület volt, melynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és mellékhajókra osztották, ez utóbbiak fölött gyakran galériával. (lásd bazilikális elrendezés) Bejárata a hosszú vagy a keskeny oldalon volt s a kijárattal szemben sokszor egy félkörű fülke (exedra, apszis) volt elhelyezve. A bazilikák mennyezete lapos. A nagy, nyilvános bazilikák rendszerint a városok fórumán vagy akörül épültek. A Forum Romanum első bazilikáját, a Basilica Portiát Cato censorinus építtette i. e. 185-ben a Curia mellett. A római Forumot körítő számos bazilika közül különösen az Aemilius Paulus által emelt Basilica Aemilia és a Caius Iulius Caesar által megkezdett, de csak Augustus alatt befejezett Basilica Iulia tűntek ki. A pompeji fórum egyik keskeny oldalán három kisebb bazilika áll egymás mellett, a nyilvános bazilikának ez az egyszerű alakja később megváltozott, így a Basilica Ulpiának mindkét keskeny oldalán van egy-egy fülke; Maxentius bazilikája már egészen boltozott és két fülkéje közül az egyik a keskeny, a másik a hosszú oldalon van.
Az előkelőbb római lakóházaknak is voltak bazilikára emlékeztető nagyobb csarnokaik, melyek még a későbbi időkben is megtartották általánosságban a Basilica Portia alaprajzának elrendezését. A közélet nagyjainak szükségük volt ezen privát bazilikákra, hogy számos tisztviselőiket és pártembereiket, akik gyakran nagy tömegben összegyűltek náluk, kellőkép elhelyezhessék. A Biblia bizonyítja, hogy az első keresztények istentiszteletüket eleinte privát házakban, különösen pedig azok bazilikáiban tartották, és csak az üldözések megkezdésekor menekültek a katakombákba.
Ókeresztény bazilikák [szerkesztés]
Mikor a keresztény vallás üldözése megszűnt, és nyilvános épületeket emelhettek az istentiszteletek számára, azok a bazilikák formáit és elrendezését vették föl, sőt még elnevezésüket is megtartották és a 4. századtól kezdve azt majdnem kizárólagosan a keresztény templomokra alkalmazzák. A keresztény bazilika már kezdetben oly jelentékeny és mélyreható változásokat tett a pogány bazilikák elrendezésében, különösen a katakomba-templomok emlékezetének még friss behatása alatt, hogy azok mint önálló koncepciók jöhetnek tekintetbe.
Az ókeresztény bazilika nagyjában megtartotta a római bazilikák falaktól zárt hosszas négyszögű alaprajzát: főhelye a bejárattal szemben a félkörű fülke (apszis), ahol az oltár állt, körülötte a papsággal: az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb közép- és két keskenyebb oldalhajóra (vagy egy szélesebb közép- és két-két keskenyebb oldalhajóra) osztották, előudvarként hozzácsatolva a római lakóházak átriumát.
Bazilika: egyes templomok egyházi rangja [szerkesztés]
A kiemelt jelentőségű katolikus templomok – építészeti elrendezésüktől függetlenül – nagyobb bazilika (latin: basilica maior) vagy kisebb bazilika (latin: basilica minor) rangot viselik.[1][2] A bazilikák előjogait pápai enciklika szabályozza. Kiváltságaik a pápai oltár és a szent kapu. Kivéve a Szent Lőrinc bazilikát. A nagy bazilikák a pátriárkák székesegyházai:
- A lateráni Basilica di San Giovanni – pápa, a Nyugat pátriárkája
- Szent Péter-bazilika – konstantinápolyi pátriárka
- San Paolo fuori le mura – alexandriai pátriárka
- Santa Maria Maggiore bazilika (Róma) – antiochiai pátriárka
- San Lorenzo fuori le Mura – jeruzsálemi pátriárka
A kisebb bazilika (basilica minor) templomok pápától kapott kitüntető címe, melynek adományozása a XVIII. századtól terjedt el. Építészeti stílushoz nem kötődik. Világszerte több, mint 1400-at tartanak számon. Kiváltságai közé tartozik a pápai címerben található kulcsok ábrázolásának alkalmazása a saját fölszerelési tárgyain, az umbraculum és a tintinnabulum elhelyezése az oltár két oldalán. A budapesti Szent István-bazilika, az esztergomi bazilika, valamint a szegedi Fogadalmi templom is közéjük tartozik, bár építészeti elrendezésük centrális és nem bazilikális.
Híresebb bazilikák [szerkesztés]
Magyarországi bazilikák basilica minor rangban [szerkesztés]
- Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Prímási Főszékesegyház, Esztergom
- Szent István-bazilika, Budapest
- Szegedi Fogadalmi templom
- Pécsi bazilika és székesegyház
- Egri bazilika
- Győri bazilika
- Székesfehérvári bazilika
- Szent Mihály-székesegyház (Veszprém)
- Karmelita bazilika, Keszthely
- Pannonhalmi Bencés Főapátság
- Zirci apátság
- Sárospataki Szent Erzsébet bazilika
- Máriabesnyői Nagyboldogasszony bazilika-kegytemplom
- Máriagyűdi bazilika-kegytemplom
- Máriapócsi kegytemplom
- Máriaremetei bazilika-kegytemplom
- Mátraverebély-Szentkúti Ferences bazilika-kegytemplom
Magyarországi bazilikák (rang nélkül) [szerkesztés]
- koronázó bazilika (romkert) Székesfehérvár
A történelmi Magyarországon [szerkesztés]
- Nagyváradi Szent László székesegyház
- Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
- Kassa-i Szent Erzsébet bazilika
- A szabadkai Szent Teréz székesegyház (katedrális) - székesbazilika
Külföldön [szerkesztés]
- Szent Péter-bazilika
- Aula Palatina (Trier)
- Szent Család Bazilika Barcelona
- Estrela (Lisszabon)
- Szent Szív (Párizs)
- Szent Márk (Velence)
Irodalom [szerkesztés]
- Aradi N. (főszerk.) (ész. n.): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest
- Fülep L. (főszerk.) (ész. n.): A magyarországi művészet története. Budapest *Marosi Endre: A román kor művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1972, ISBN 9631320006
- Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938.
- Gerő László (1984): Magyar műemléki ABC. Budapest,
- Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
- Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest
- Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina, Budapest
- Pogány Frigyes (1967): Róma. Corvina, Budapest
- Pogány Frigyes (1973, 1975): Itália építészete. I. II. Corvina, Budapest
- Sena Sekulić-Gvozdanović (1994): Templom erődítések Horvátországban. Tankönyvkiadó, Zágráb.
- Cs. Tompos Erzsébet, Zádor Mihály, Sódor Alajos: Az építészet története. Középkor. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. (formailag hibás) ISBN 963 2966 4, (formailag hibás) ISBN 963 2967 2

