Késmárk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Késmárk (Kežmarok)
Kezmarok11.jpg
Késmárk címere
Késmárk címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Késmárki
Rang város
Első írásos említés 1251
Polgármester Ján Ferenčák
Irányítószám 060 01
Körzethívószám 00421 (0) 52
Népesség
Teljes népesség 16 832 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 678 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 627 m
Terület 24,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Késmárk (Szlovákia)
Késmárk
Késmárk
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 08′ 18″, k. h. 20° 25′ 45″Koordináták: é. sz. 49° 08′ 18″, k. h. 20° 25′ 45″
Késmárk weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Új evangélikus templom

Késmárk (szlovákul Kežmarok, németül Käsmark, Käsemarkt vö: "sajtvásár", latinul Kesmarkium, lengyelül Kiezmark, szepességi szász nyelven Kejsenmark) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület Késmárki járásának székhelye. 2011-ben 16 832 lakosából 14 261 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poprád-folyó partján, Poprád városától 15 km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a német Käsemarkt (= sajtvásár) főnévből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vár kapuja

Területe már a késő kőkorban lakott volt, a várban a puhói kultúrához tartozó telep maradványait tárták fel. Helyén egyesek szerint már 1190-ben apácakolostor állott, és eredetileg három település volt: a Poprád bal partján emelkedő dombon volt Szentmihály, amely valószínűleg királyi határőrfalu volt. A mai Szent Kereszt plébániatemplomnál volt Starý Trh szláv halászfalu, míg a Szent Erzsébet templom körül volt a harmadik falu, ezt a 13. században szászok lakták. A települést először 1251-ben említik, IV. Béla ekkor telepített ide német telepeseket. Városi jogot 1269-ben kapott, 1368-ban már városfalak védték. A város a 13.14. században sorra kapta szabadalmait és kiváltságait, de 1440-ben a Szapolyaiaké, majd 1583-tól a Thökölyeké lett és csak 1656-ban lett szabad királyi város. 1431-ben és 1441-ben a husziták dúlták fel, ekkor pusztultak el Szentmihály és Szenterzsébet települések. A 16. század közepén viszály dúlt Lőcse és Késmárk között az árumegállító jog miatt, amely több fegyveres összecsapáshoz vezetett. 1741-ben és 1787-ben tűzvész pusztította. A 19. században szövő- és posztógyárai, valamint lenfeldolgozója épült. 1910-ben 6317 lakosából 3242 német, 1606 szlovák és 1314 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásának székhelye volt. 1960-ig járási székhely, majd 1996-ban ezt a rangját újra visszakapta.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az óváros északi részén áll a 15. századi vár, amely a huszita pusztítások után a Szenterzsébeten állt korábbi kolostor felhasználásával épült. 1583-tól a Thökölyek birtoka. A várat 1570, 1620 és 1650 körül bővítették, 1577 és 1628 között pompás várkastéllyá alakították át. 1703-ban megvette a város. 1741-ben és 1787-ben a várossal együtt leégett, mely után épületeinek egy részét lebontották. A gótikus eredetű várkápolnában a Laszkiak és a Thökölyek sírjai láthatók.
  • A város erődítéseiből mára semmi sem maradt, azokat a lakosság széthordta.
  • A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt gótikus plébániatemploma 1444 és 1486 között épült a korábbi román stílusú kápolna helyén. A templomot egykor szintén fal övezte. 1533 és 1673 között az evangélikusoké volt. Harangtornya 1591-ben épült, egykor őrtornyul is szolgált. Művészi faragott szárnyas főoltára van.
  • A városháza 1461-ben épült gótikus stílusban, 1515-ben tűzvész pusztította, 1543-ban megújították, 1642-ben tornyot építették hozzá. 1779-ben leégett, ekkor rézzel fedték be és emeletet építették rá. 1922-ben második emelettel bővítették.
  • Pálos temploma 1748-ban épült.
  • Evangélikus gimnáziuma 1776-ban épült, 1852-ig líceumként működött.
  • Evangélikus fatemploma 1687 és 1717 között épült fából, vasszögek felhasználása nélkül. A vármegye egyik artikuláris temploma volt. Az 1500 személy befogadására alkalmas építmény belső tere fafaragványokkal gazdagon díszített. Orgonáját 1720-ban készítették.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Frölich Dávid (1595., Késmárk – 1648. április 24., Lőcse) – Geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus volt, sőt jelentős fizikai ismeretekkel is rendelkezett.
Thököly Imre síremléke Késmárkon
A városháza

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Belo Polla 1971: Kežmarok – Výsledky historickoarcheologického výskumu. Bratislava.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Késmárk témájú médiaállományokat.