Komárom (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komárom (Komárno)
Komárom-Klapka-tér6.JPG
A Klapka tér és a városháza
Komárom címere
Komárom címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang város
Polgármester Stubendek László
Irányítószám 945 01
Körzethívószám 00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 34 349 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 357 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 102,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komárom (Szlovákia)
Komárom
Komárom
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 45′ 26″, k. h. 18° 07′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 26″, k. h. 18° 07′ 47″
Komárom weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Az Nádor-vonal V. bástyája légifelvételről
A két Komáromot összekötő Erzsébet-híd

Komárom (szlovákul Komárno, németül Komorn, szerbül Komoran) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Gyakran Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is hívják, hogy megkülönböztessék a déli, azonos nevű magyarországi településtől.

Komárom az egykori Magyar Királyság városának nagyobb (a Duna bal partján fekvő) része. Az első világháború után az újonnan megalapított Csehszlovákia határát a Duna mentén húzták meg, ezzel elválasztva a város északi és déli részét. A kisebb rész (szintén Komárom néven) ma Magyarországon található. A két várost közúti (Erzsébet híd) és vasúti (Komáromi vasúti összekötő) híd köti össze.

Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület harmadik legnépesebb városa (Nyitra és Érsekújvár után). A szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. 1919 előtt Komárom vármegye székhelyeként csaknem 3000 km²-es vonzáskörzete volt, melynek felét a trianoni határ meghúzásával elveszítette és ez jelentősen visszavetette a fejlődésben, mely csak a szocializmus évtizedeiben (az iparosítás révén) gyorsult fel. A város fontos gépipari (hajógyártási) központtá vált, ma is forgalmas dunai árukikötő, valamint közúti és vasúti határátkelőhely. Komárom 2004 óta egyetemi város is, itt alapították meg első szlovákiai magyar nyelvű egyetemként a Selye János Egyetemet.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komárom a Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál fekszik, a Kisalföld sík vidékén. A város közigazgatási területén, Lándorpusztánál ömlik a Vág-Dunába a Nyitra, melynek torkolatánál egy folyami sziget is kialakult (Apáli). Ez a vidék gazdag élővilágával, ártéri erdeivel természetvédelmi terület. 110 m-es tengerszint feletti magasságban terül el, keletről és északról a Vág-Duna és annak holtága, délről a Duna alkotja természetes határát. Az Erzsébet-sziget csaknem a város teljes hosszában végighúzódik és a hajógyár, valamint a kikötő által használt Kis-Duna-ág választja el a várostól. Kiváló helyzete révén már az ókorban fontos kereskedelmi utak keresztezték itt egymást és ez megalapozta a város későbbi fejlődését. A középkorban itt volt az egyetlen olyan átkelőhely a Pozsony és Budapest közti 200 kilométeres folyamszakaszon, mely az év minden szakában, nagyobb egységek (kereskedőkaravánok, hadseregek) számára is használható volt. A folyam szabályozása előtt a Komárom feletti szakaszon a számtalan mellék- és holtág, Szőny és Dunaalmás térségében mocsár, tovább Budapestig pedig a folyamig ereszkedő hegyek alkottak természetes akadályt. Pozsony és Budapest között ma is csupán Komáromnál ível át kettős híd (közúti és vasúti) a Dunán. A város fekvése napjaink térszerkezetében is rendkívül előnyös (közúton és vasúton is pontosan félúton fekszik Budapest és Pozsony között).

A város mai közigazgatási területe 102,88 km², mellyel Szlovákia legnagyobb kataszterű települései közé tartozik. A településföldrajzi értelemben vett Komáromot északról a 19. században épült Nádor-vonal erődítménye, északnyugatról és nyugatról pedig a Magyarországra vezető vasútvonal határolja. A történelmi városmag ennél jóval kisebb, északról a Rákóczi, nyugatról pedig a Kertész utca alkotja a határát. Az ezen kívül eső terület túlnyomó része a 19-20. században épült be. A 20. században a városhoz kiterjedt falusias területeket csatoltak: 1954-ben a jókora tanyavilággal rendelkező Kavát (mely korábban Keszegfalvához tartozott), 1980-ban pedig a korábban önálló községnek számító Örsújfalut. A város közvetlen vonzáskörzetébe tartozó települések: Gadóc (Hadovce) a gútai út mellett, Kabátfalu (Nová Osada) a Komáromi-főcsatorna zsilipjénél, Gyulamajor (Ďulov Dvor) az érsekújvári főút mentén, Harcsás (Harčáš) és Kisizsa (Malá Iža) a Vág-Duna bal partján; valamint az egykori érseki birtok, Lándorpuszta (Lándor) a Nyitra torkolatánál. Örsújfaluval együtt két jelentősebb puszta, Szentpálpuszta (Pavel) és Cserhátpuszta (Čerhát) is közigazgatásilag Komárom része lett.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város külterületeiben több gólyafészket is nyilvántartanak.[2] Az épületek ereszei kedvelt költési helyszínei különféle fecskéknek. A Duna-parton és az Erzsébet-szigeten[3] (is) számos koros faféle található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi városközpont (Nádor utca)

A város területén három piaci település volt a 11-13. században, Villa Camarum, Villa Kezw (Keszi) és Villa St. Andrea (Szentandrásfalva), az elsőben kell keresni a város nevének az eredetét. A tatárjárás után a mai Szent András-templom környékén levő Szentandrásfalváról, valamint a Nádor-vonal IV. bástyájának környékén levő Kesziről nem történik említés.

A Komárom név eredetére számos magyarázat született, de egyik sem bizonyíható minden kétséget kizáróan. Az elfogadottabb magyarázat szerint a Kamar-Komar alak szláv személynévi eredetű.[4] Az ismert indoklás, miszerint a szláv komár szó (magyarul szúnyog) adta a város nevét, vitatott. A Camarum név a latin aurum („arany”) szót rejtheti magában. Anonymusra hivatkozva egyes kutatók a kunok latin nevét (cumanus) veszik a név alapjául, mások szerint egy egykori főispán nevéből származik. Alapy Gyula szerint a Kama folyó mellékéről származó törzsek adták nevét, mely "vízkanyarulatot" jelentene.[5] Blaskovics József turkológus professzor véleménye szerint a magyarokhoz csatlakozott kabar nép nevéből származhat a Komárom név. Minden alapot nélkülöz, de érdekességként megemlítendő az a magyarázat, mely szerint a város neve német eredetű. Eszerint az ostromlóknak kiáltott Komm morgen, vagyis jöjj holnap (mert ma ugyan nem tudsz bejönni) adta a város nevét.

Az 17. században több törvénycikk is Rév-Komárom néven említi a várost[6][7][8] Fényes Elek 1836-ban, illetve A Pallas nagy lexikona a 19. század végén említi Révkomáromot mint Komárom egyik nevét. Mivel a mai magyarországi Komárom ekkor még nem is volt a város része, ezért ez az elnevezés kizárólag a ma Szlovákiához tartozó részre vonatkozott. Ez az elnevezés Magyarországon az 1990-es években a médiában és a köznyelvben is elterjedt, a Földrajzinév-bizottság is ennek használata mellett döntött.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben lásd: Komárom története

Komárom 1594-es török ostroma, amely a végvári vitézek sikerével zárult
Klapka, Komárom hőse
Az első önálló szlovákiai magyar egyetem, a Selye János Egyetem modern szárnya

A Vág-Duna torkolatánál, a Duna partján épült fel Komárom, rendkívül gazdag múltra tekinthet vissza. A dunai és Vág-dunai révek tették lehetővé három nagy területi egységnek, a Dunántúlnak, a Csallóköznek, a Mátyusföldnek az egymás közötti folyamatos összeköttetését, s a révek birtoklása az egész környék feletti uralmat jelentette. A hely nagy jelentőségű volt a rómaiak számára is, akik a Duna jobb partján kiépítették a határt védő limes erődrendszert, Brigetio légióstáborral egyetemben. A Duna bal partján, a mai Izsa község mellett Celemantia néven egy ellenerődöt hoztak létre. Brigetio erős erődítményével, kikötőjével és dunai híddal rendelkezett.

Az 5. század környékén a hunok és más ide behatoló törzsek áttörték a limes-i erődrendszert és behatoltak Pannóniába. A rómaiak után avar-hun törzsek telepedtek le, keveredve már régóta itt élő törzsekkel. A környék a magyarok bejöveteléig hadászati és gazdasági központ volt.

A magyar törzsek 9. századi letelepedése után a gróf Cseszneky család ősatyja, Ketel vezér kapta meg a csallóközi területeket, fia, Alaptoma Vág-Duna közben (mai Komárom területén) építette fel Komárom várát, mely Komárom vármegye névadója és első székhelye lett.

Városi jogait 1265-ben IV. Bélától kapta. A királyi várat egy időben Csák Máté foglalta el, és birodalmának déli védőbástyájává tette. 1318. november 3-án vették vissza a király seregei. Több tulajdonosa volt, majd 1527-ben I. Ferdinánd serege egy napi lövetés után foglalta el. 1529-ben meghódolt a Bécs ellen vonuló szultán serege előtt, de az nem hagyott benne őrséget, ezért kardcsapás nélkül került vissza. 1551. augusztus 11. hajnalán törökök támadtak Komáromra, azonban visszaverték őket.[9] 1594-ben olasz építészek átalakították, ekkor tűnt el a középkori mag. Még ebben az évben, 1594 őszén a törökök hatalmas hadsereggel próbálták meg bevenni a várat, azonban a Braun Erasmus vezette végvári vitézek egy hónapos hősies küzdelem után megfutamították őket.[10]

A városnak 1606-ban református kollégiuma, 1649-ben katolikus gimnáziuma létesült. 1663-ban a török közeledtére megerősítették, korszerű védművekkel látták el. A kurucok meg sem próbálkoztak ostromával. 1715-re az ország ötödik legnagyobb városává fejlődött. 1763-ban földrengés sújtotta. 1783-ban II. József a vár elbontását rendelte el, majd 1785-ben a városnak adta. 1808-ban ismét bővítették és megerősítették, kiépült külső erődrendszere. 1809-ben ide menekült I. Ferenc a francia hadak elől.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi vár különleges szerepet játszott. 1848 tavaszán az esztergomi nemzetőrök merész akciója következtében vér nélkül került magyar kézre. 1848. szeptember 17-én tűzvész pusztította.

1848 decemberétől az osztrákok folyamatosan ostromolták Komáromot. A várost 1849. április 22-én mentette fel a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg. 4 nappal később, 1849. április 26-án határában zajlott a komárom-szőnyi csata (első komáromi csata), amelynek során sikerült áttörni az ostromgyűrűt.

A második komáromi csata Komárom várának védői, Görgey Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt), valamint a várat ostromló osztrák-orosz sereg között zajlott 1849. július 2-án. A fiatal magyar sereg bátor helytállásával és fegyelmezettségével sikeresen verte vissza a számbeli fölényben levő ellenség támadását. A csatát július 11-én sikertelen áttörési kísérlet követte (harmadik komáromi csata). A Duna jobb partján vívott ütközetben Görgey vereséget szenvedett az osztrák seregtől. A vár a továbbiakban Klapka György parancsnoksága alatt jelentős osztrák erőket kötött le, és csak jóval a fegyverletétel után október 2-án kapitulált. Az 1850-es években tovább erődítették és hatalmas 60 000 katonát befogadó erődítménnyé vált.

A mai magyarországi város területe a 19. század végéig Szőny része volt Újszőny néven. E településrészt 1896-ban átcsatolták Komáromhoz, azután hogy 1892-ben elkészült a Duna két partját összekötő Erzsébet híd. Ezután az északi részt Öregkomáromnak is nevezték, hogy a déli parton fekvő Komárom-Újvárostól megkülönböztessék. Az akkor még egységes városnak 1910-ben 22 337 lakosából 19 924 magyar, 1248 német és 768 szlovák volt.

1919-ben, az északi rész csehszlovák megszállásakor a két városrész elszakadt egymástól, amit a trianoni békeszerződés 1920-ban megerősített.

1920 és 1923 között a Magyarországon maradt rész továbbra is törvényhatósági jogú városként működött, bár normális körülmények között mintegy 6000 főnyi lakossága alapján ez nem így lett volna. Elnevezése is bizonytalan volt, hol Újkomáromként emlegették, hol Komárom (Újváros) néven.[11] Az átmeneti állapot az 1923-as megyerendezéssel ért véget, amikor a város elnevezése Komárom lett és rendezett tanácsú várossá alakult az Esztergom székhelyű Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyén belül.

1938 és 1945 között a város magyar uralom alatt újra egyesült. 1941-ben a lakosság 96%-a magyar volt. Komárom térségében 1945. januárjában heves páncélosütközet zajlott, a város ostroma azonban viszonylag nagyobb civil veszteségek nélkül ment végbe. Január 21-én éjjel 46 bombát dobtak a városra a szövetséges bombázás során, nagyobb kár azonban nem keletkezett.[12] A második világháború után az északi rész ismét Csehszlovákia (ma Szlovákia) része lett.

1945-ben magyar lakosságából 9000 főt kitelepítettek, helyükre szlovákok jöttek. A szocializmus éveiben a város gyors fejlődésen ment keresztül, itt hozták létre Csehszlovákia legnagyobb hajógyárát. 1974-ben 27 000 lakosa volt. 2003-ban alapították és 2004-ben itt kezdte meg működését a három egyetemi karral rendelkező Selye János Egyetem.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Városi hivatal a Tiszti Pavilonban
Komárom pecsétje az 1745-ből származó kiváltságlevélen

A komáromi városi önkormányzat élén az 1990-ben elfogadott alaptörvény értelmében a polgármester áll. Jelenleg (2010 óta) ezt a tisztet Marek Anton (független) tölti be, aki az MKP-s Bastrnák Tibort követte hivatalában. A polgármester és helyettesei a Klapka-téri városházában működnek. A városi képviselő-testület 25 tagból áll, akiket a 2006-os választásokkor 5 szavazókörzetből választottak meg. A képviselő-testületnek 9 bizottsága van, irányítása alá tartozik a városi hivatal (mely a Tiszti Pavilon épületében működik), a 8 tagú városi tanács és a városi rendőrség.

A város jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komárom címeres zászlaja a Megye utcában

A város hivatalos jelképei a városi címer, zászló és pecsét, melyek leírását az 1990. évi alaptörvény rögzíti [3].

A címert a város pecsétjén már 1604-ben ábrázolják, majd 1745-ben, Mária Terézia kiváltságlevelén is látható. A címer a Duna és a Vág-Duna által körülölelt szigetcsúcsot ábrázolja, rajta a komáromi vár háromtornyú alakjával és nagy rácsos nyitott kapuval vörös háttér előtt. A vár felett két aranyszínű, hatágú csillag látható. Ugyanezek a motívumok láthatóak Dél-Komárom címerén is.

A város zászlaja zöld-sárga-piros színű trikolór, mely fecskefarokban végződik. A szocialista időszakban a város akkori címerével (mely a jelenlegihez hasonlított) együtt használták [4]. A városi zászló a városháza épületén látható a szlovák állami zászlóval, használatának feltételeit szintén az alaptörvény szabályozza.

Komárom pecsétjét a városi címer alkotja Sigillum Civitatus Comaromiensis körirattal.

A város jelképe még a Klapka-induló [5] is, melyet az 1849-es ostrom idején komponált Egressy Béni, a komáromi védősereg zenekarának hadnagya. A diadalmas ácsi ütközet után (1849. augusztus 4-én) játszották először a városi díszfelvonuláskor [6]. Klapka utolsó seregszemléjén, október 3-án is a Klapka-indulót játszották. Később (1861-ben) Thaly Kálmán írt hozzá szöveget. Az induló 1896 óta naponta kétszer is felhangzott a városháza tornyából, 10 és 16 órakor egy huszár trombitán játszotta el. 1999-ben a szabadságharc 150. évfordulójakor felelevenítették ezt a hagyományt és azóta újra felhangzik naponta kétszer Komárom nemhivatalos himnusza.

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Belváros
  • Kikötői városrész
  • Északi városrész - Vág lakótelep
  • Singelő, Holt-Vág, Apáli-sziget
  • Külváros
  • Erzsébet-sziget

Külterületek, csatolt részek:

  • Cserhátpuszta (Čerhát)
  • Gadóc (Hadovce)
  • Gyulamajor (Ďulov Dvor)
  • Harcsás (Harčáš)
  • Kabátfalu vagy Partosújtelep (Nová Osada)
  • Kava
  • Kisizsa (Malá Iža)
  • Lándor vagy Lándorpuszta
  • Pálmajor (Pavel)
  • Őrsújfalu (Nová Stráž)

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben 34 349 lakosából 18 506 magyar (53,8%), 11 509 szlovák (33,5%), 141 roma(0,4%), 232 cseh (0,7%) és 3699 ismeretlen nemzetiségű volt.

2007. december 31-én a Szlovák Statisztikai Hivatal becslése szerint Komáromnak 36 066 lakosa volt.[13]

2001-ben 37 366 lakosából 22 452 magyar (60%), 12 960 szlovák (35%), 459 roma(1,2%), 368 cseh (1%), 24 német, 17 ukrán és 5 ruszin nemzetiségű volt.

Az 1991-es népszámláláskor 37 370 lakosából 23 753 magyar (63,5 %), 12 641 szlovák (33,8 %), 540 cseh (1,44 %) és 254 roma (0,68 %) nemzetiségű volt. Ugyanekkor 16 678 római katolikus (44,6 %), 3153 református (8,4 %) és 1391 evangélikus (3,7 %) vallású lakosa volt a városnak. A felekezeten kívüliek száma 7715 volt (20,6 %), 8096 lakos felekezeti hovatartozását a népszámlálás nem állapította meg.[14]

Népességszám-változás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

forrás[15]

Év Lakosság
1715 - 8 321
1720 - 10 420
1780 - 11 007
1787 - 12 067
1847 - 20 660
1850 - 11 214
1870 - 12 812
Év Lakosság
1880 - 13 108
1891 - 13 076
1910 - 22 337[16]
1921 - 17 715
1930 - 21 158
1940 - 21 957[17]
1950 - 16 343
Év Lakosság
1961 - 23 995
1970 - 26 633
1980 - 32 520
1991 - 37 346
2001 - 37 366
2011 - 34 349[18]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komáromi hajógyár
  • A város legfontosabb ipari üzeme az 1947-ben alapított Szlovák Hajógyár (Slovenské lodenice), mely a rendszerváltás előtt Steiner Gábor kommunista politikus nevét viselte. A folyami és tengeri hajókat (korábban szovjet, napjainkban főleg német megrendelésre) egyaránt előállító vállalat a 2000-es évek elején a csőd közelébe került, de állami beavatkozással sikerült megmenteni a bezárástól, bár foglalkoztatottainak száma töredékére csökkent (mintegy 800 alkalmazott 2006-ban). A városban már 1898 óta működött hajógyár, akkor még az Erzsébet-sziget nyugati részén (a mai határátkelő közelében). 1923-ban a csehszlovák állam bérbe adta a Škoda részvénytársaságnak, mely hajójavítással, motoros vontatók, uszályok, monitorok előállításával foglalkozott. Az 1920-as években 300-500 alkalmazottja volt a gyárnak. Az új hajógyár alapkövét 1947. április 23-án tették le a város nyugati részén, a Nádor-vonal I. erődjénél, melyet a gyár építésekor lebontottak. A gyorsan bővülő üzem 1950-ben önálló nemzeti vállalattá alakult és Steiner Gábor nevét vette fel, ebben az évben kezdődött meg a termelés. hamarosan a város és a járás legnagyobb munkaadójává vált. Az 1954-es és az 1965-ös árvizek súlyos károkat okoztak. A gyár fénykorában folyami és tengeri hajókat, kotrógépeket és uszályokat is előállítottak.
  • Az élelmiszeripar fő képviselői az 1970-ben a Szövetkezeti utcában átadott sütöde és a Gadóci úton található húsfeldolgozó üzem. A 2000-es években rövid ideig jegestea-üzem (London Ice) is működött Komáromban.
  • A komáromi nyomda az egykori Szt. József ispotály helyén 1904-ben épült Spitzer-házban működött 1950-ig. Mai helyére, a Duna-rakparti épületbe 1985-ben költözött. 1960 óta főként újságokat, folyóiratokat állít elő, az Új Szó kivételével csaknem az összes szlovákiai magyar sajtóterméket itt állítják elő, de sok magyarországi hetilapot is itt nyomtatnak.
  • A bőrgyár a Pozsonyi úton, a cipőgyár a Szabadság utcában (a gútai út mellett) fekszik. A cipőgyárat az 1970-es években hozták létre elsősorban a női munkaerő hasznosítására.
  • Őrsújfalun a korábbi tejfeldolgozó üzem helyén 2006 óta bútorgyár működik.
  • A rendszerváltás előtt dohánygyár is működött a városban, melyet 1923-ban hoztak létre a nem sokkal korábban megszüntetett lőporgyár helyén. 1965 után füstszűrőket is előállítottak az üzemben, ahol 1973-ban 270-en dolgoztak.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi buszpályaudvar
Az egykori határátkelőhely Magyarország felől
A vasúti Duna-híd
Kis-Duna-ág

Komárom Dél-Szlovákia fontos közúti csomópontja, az Erzsébet-híd révén pedig a magyarországi úthálózathoz is kapcsolódik. A 63-as főút köti össze Dunaszerdahelyen (50 km) keresztül Pozsonnyal (100 km), valamint Párkánnyal (50 km). 2001 óta, a Mária Valéria híd átadásával ez utóbbi szakasznak megnőtt a jelentősége és a forgalma. A 64-es főút Érsekújvárral (29 km) és Nyitrával (70 km) teremt összeköttetést. Az 573-as út Gútával (23 km) köti össze Komáromot, Gútán keresztül pedig a Vág-Duna jobbparti településeivel és Vágsellyével (52 km) teremt összeköttetést. A járás településeivel és Szlovákia legtöbb városával az SAD társaság (melynek városi telephelye a város nyugati végén, a Pozsonyi úton található) Karosa autóbuszai kötik össze Komáromot, bár napjainkban megjelentek a magánkézben levő buszjáratok is. A központi buszpályaudvar a vasúti pályaudvar mellett található (korábban a Kossuth téren volt) a Petőfi utca északi végénél. Kisebb buszpályaudvar található a hajógyár mellett, a Pozsonyi úton is. A 63-as út városon áthaladó szakaszát (Pozsonyi út – Megyercsi út – Rákóczi utca) az 1970-80-as években szélesítették ki négy sávosra, a II. bástyánál a vasúti síneket átívelő felüljárót 1984 augusztusában adták át.

A városnak két közúti hídja van. A Dunán átívelő Erzsébet híd 1892-ben épült fel. A 414 m hosszú híd északi lábánál, az Erzsébet-szigeten építették fel 1982-ben a komáromi határátkelőhelyet. 2007. december 21-én, a schengeni egyezménybe való belépéskor megszűnt az határellenőrzés, azóta teljesen szabad az átjárás a magyarországi és a szlovákiai városrész között. A városból a Kertész utca vezet az Erzsébet hídra, amely a Kis-Duna-ágon átvezető, 1968-ban épült felnyitható hídon vezet át (elődjét, a kis-dunai acélhidat, 1898. november 21-én adták át a forgalomnak). Az 1913-ban épült, a második világháborúban felrobbantott vág-dunai híd helyett 1946-1948 között fahidat építettek, amely azonban 1950-ben leégett. Helyette egy ideig összerakható acélhíd szolgálta a forgalmat, majd 1955-ben átadták a mai Vág-hidat.

Az ezredforduló után, a dél-komáromi ipari park megnyitásával és az Európai Uniós csatlakozással jelentősen megnövekedett az országúti forgalom a városban, mely egyre nagyobb terhelést jelent az Erzsébet hídnak és a Komáromon áthaladó főutaknak. Ezért döntés született a vasúti Duna-híd mellett egy új híd megépítéséről,[19] melynek építése a tervek szerint 2016-ban kezdődik meg. A hidat eredetileg a Vág-Dunától keletre, Harcsásnál tervezték felépíteni, de később a jelenlegi helyszín mellett döntöttek. Az Új Duna-híd Komárom egypilonos szerkezetű, 590 m hosszú létesítmény lesz [7].

Vasúti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1884-ben épült meg a az Újszőny–TataBudapest vasútvonal, melynek állomása a Duna jobb partján létesült. A város lakói csak 1892, az Erzsébet híd megépülése után jutottak el akadálytalanul az új állomásra, mely Újszőny (a mai Dél-Komárom) gyors fejlődését hozta (1896-ban hivatalosan is Komáromhoz is csatolták). 1896-ban elkészült a Pozsonyt Komárommal összekötő csallóközi vasútvonal, melyen november 16-án indult el az első vonat Dunaszerdahely felé. Állomása (az indóház) az akkori városon kívül, a Kisér mellett épült fel. A vasúti közlekedés fejlődésének nagy lökést adott a Komárom–Érsekújvár vasútvonal átadása 1910. május 4-én. A vonal kiépítésével járt a vasúti Vág-híd felépítése, új állomásépület létesítése (a mai helyén, 150 méterre az indóháztól), a mocsaras területen egy magas töltés létrehozása. 1910–1914 között felépült a vasúti Duna-híd és így megvalósult a Duna két oldalán futó vasútvonalak összekapcsolása. Ehhez új vasúti töltéseket kellett létrehozni és a Nádor-vonalat átvágni az I. és II. bástya között. 1914. április 9-én megindult a forgalom a közadakozásból épült Komárom–Gúta szárnyvonalon is.

1944. október 7-én és 14-én amerikai repülőgépek több hullámban bombázták Komáromot és a vasútállomást majdnem teljesen lerombolták. A vasúti hidakat a németek robbantották fel 1945 márciusában. 1947-ben indulhatott csak meg újra a vasúti forgalom Érsekújvár felé, az ideiglenes vág-dunai acélhíd megnyitásával (1953 júliusában építették újjá). 1954. december 28-án újjáépítették a dunai acélhidat is és január 1-jén megindulhatott a forgalom a magyarországi Komáromba vezető vonalon. Az 1950-es évek elején épült meg a hajógyár felé leágazó üzemi szárnyvonal is.

Az érsekújvári vasútvonalat 1967–1969 között villamosították, az első villanymozdonnyal vontatott szerelvény 1969. szeptember 27-én futott be a komáromi állomásra. 1972. május 24-én a magyarországi Komáromba vezető vasútvonal villamosítása is befejeződött. 2003-ban a Szlovák Vasutak (tucatnyi más mellékvonallal együtt) megszüntette a forgalmat a Komárom-Gúta mellékvonalon.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komárom Szlovákia második legfontosabb kikötője (Pozsony után). A dunai kikötő elsősorban teherforgalmat bonyolít le, a személyforgalom jelentéktelen. A legfontosabb áru a Dél-Szlovákiában termelt gabona, amelyet a Kis-Duna-ág északi partján kiépült rakpart darui raknak át a szállítóuszályokba. A két világháború között kiépült kikötőt a várostól magas kerítés választja el, így a város életéhez az szinte egyáltalán nem kapcsolódik.

Helyi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi tömegközlekedést az érsekújvári igazgatósághoz tartozó komáromi SAD (Slovenská autobusová doprava) társaság látja el. A városi buszok 5 vonalon (MHD 2, 3, 6, 7, 8) közlekednek [8]. A városban 4 taxivállalat is működik [9].

Kultúra, művelődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar nyelvű Jókai színház esti fényben
A Klapka tér Klapka György szobrával
Városközpont a Szent András-templommal

Komárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, 1952 óta itt működik a Jókai Színház. Színielőadásokat tartanak még a Városi Művelődési központban (VMK), melynek épülete az 1980-as évek elején épült az Anglia-parkban, az Újvár kapujának közelében. Ekkor a Barátság háza nevet kapta és a szovjet kultúra népszerűsítését szolgálta, egyben a várban állomásozó szovjet katonaság kultúrháza volt. 1990 óta művelődési központ. Később Csokonai Vitéz Mihályról nevezték el.

A városi filmszínház a Megye utcában, a vármegyeházzal szemben, az egykori Centrál szálló szomszédságában álló Tatra-mozi. 1924-1928 között a Centrál kibővítésével hangversenytermet hoztak létre, később mozivá alakították át, melynek nézőtere 332 férőhelyes. A II. lakótelepen szabadtéri mozi található, melyet 2007-ben újítottak fel.

Komárom legnagyobb könyvtára a Szinnyei József Könyvtár (korábbi nevén Komáromi Járási Könyvtár) az Eötvös utcában, de a Selye János Egyetem is gazdag könyvtárral rendelkezik. A képtárak közül meg kell említeni a volt helyőrségi templomban működő Limes galériát és a Nádor-vonal V. bástyájában található T galériát is.

A városnak 1966 óta saját kamarazenekara is van, mely a Comorra nevet viseli. A zenekar főként a komáromi zeneiskola pedagógusaiból áll, évente többször tart előadásokat.

A város legjelentősebb ünnepi rendezvénye az 1991 óta minden év április végén megrendezett Komáromi Napok.

Helyi sajtó, média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komáromban három fontosabb helyi lap jelenik meg:

  • Komárom város önkormányzatának hivatalos lapja az ingyenesen terjesztett Komáromi Lapok, mely 1849-ben jelent meg először. 1871-1944 között folyamatosan megjelent hetilapként, sokáig Tuba János főszerkesztése alatt. 1991-ben újraindították, de immár kétnyelvű kéthetilapként és elődjénél jóval kisebb terjedelemmel [10].
  • A Delta a Komáromi járás hetilapjaként határozza meg magát, szintén kétnyelvű újság, 2003 óta jelenik meg.
  • A Dunatáj magyar nyelvű regionális hetilap, 1990 óta jelenik meg

A Komáromi Városi Televízió kétnyelvű, hetente változó félórás műsorral jelentkezik. Komáromon kívül a járás csaknem felében fogható az adása (Lefedettségi térkép).

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középfokú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Selye János Gimnázium – az 1649-ben a jezsuiták által alapított későbbi bencés gimnázium a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb oktatási intézménye. Jelenlegi épülete 1908-ban épült a Király püspök utcában. Egykori híres diákjának nevét 1994-ben vette fel.
  • Ľudovít Šulek Gimnázium – a Széna téren található épületét eredetileg polgári fiúiskolának emelték 1910-ben. A szlovák nyelvű gimnázium 1936 szeptemberében kezdte meg működését, 1995-ben vette fel a komáromi vár kazamatáiban 1849-ben elhunyt szlovák Štúr-követő nevét, akinek emléktáblája is van a gimnázium alagsorában.
  • Ipari Szakközépiskola – a Jókai színházzal szemben, a Petőfi utcában található főépületét 1964. február 17-én adták át.
  • Gépészeti Szaktanintézet – a hajógyár szakmunkás-utánpótlásának képzésére alapították az 1950-es években. Épülete a Vár utcában található, a sporttelep mellett.
  • Építők Utcai Szaktanintézet - 2007-ben egyesítették a Gadóci Mezőgazdasági Szakközépiskolával.
  • Marianum Iskolaközpont - magyar nyelvű egyházi iskola, alap- és középfokú képzéssel, óvoda is tartozik hozzá. Az 1929-ben alakult Marianum Kisszeminárium épületében működik a Király püspök utcában 1994 óta.

Alapfokú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Munka utcai Alapiskola1966-ban épült fel a város legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája.
  • Eötvös utcai Alapiskola - a kikötői lakótelepen található a város 2. legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája, melyet 2008-ban 450 diák látogatott.
  • Jókai Mór Alapiskola - korábban Béke utcai Alapiskola néven, magyar nyelvű.
  • Komenský utcai Alapiskola - szlovák nyelvű.
  • Határőr utcai Alapiskola - szlovák nyelvű, az egykori Leánypolgári épületében működik.
  • Rozmaring utcai Alapiskola - szlovák nyelvű.
  • Kisegítő Alapiskola

Turizmus, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belváros:

Kikötői városrész:

Singelő:

  • Komáromi erődvonal VI. Bástya - római kőtár (lapidárium)
  • V. bástya - T-galéria
  • Apáli-kapu

Szobrok, emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai szobra a Duna Menti Múzeum előtt
A Meghurcoltak emlékműve az 1945 után kitelepítetteknek állít emléket
Az Apáli Természetvédelmi Terület Lándornál
  • Klapka György tábornok szobra – a város Klapka tábornokról elnevezett főterén áll, 1896. november 15-én avatták fel. Alkotója Róna József, aki a tábornok budapesti síremlékét is készítette. 1895-ben megalakult a Klapka-szobor bizottság, amely gyűjtést kezdett a szobor állítására. A kőtalapzat (melyet október 22-én állítottak fel) előtt áll a tábornok és a katonák vitézségét jelképező harci oroszlán. Eredetileg díszes vasrácsozat vette körül a szobrot. 1947. április 30-án a szobrot eltávolították a térről és helyére egy évvel később Milan Rastislav Štefánik szobrát állították. Tárgyalások folytak a szobor átadásáról Magyarországnak, ami végül nem történt meg. 1965-ben, a várossá emelés 700. évfordulóján állították újra fel az Anglia-parkban, majd 1991. május 5-én nagyszabású ünnepség keretében visszakerült eredeti helyére.
  • Jókai Mór szobra – Berecz Gyula alkotása, a Duna Menti Múzeum előtt látható. Az egész alakos ülőszobrot 1937. november 28-án adták át. A második világháború után lebontották, de már 1952-ben visszakerülhetett eredeti helyére. Bővebben
  • A Kis-Duna hídjának lábánál található Lehár-parkban (a zeneszerző szülőházának helyén) áll Lehár Ferenc bronzszobra, mely a műszét karnagyként ábrázolja. Emil Venkov pozsonyi szobrász alkotását 1980. június 5-én avatták fel.
  • Csokonai Vitéz Mihály szobra a Gomba utcában áll. A 2 m magas, egész alakos bronzszobrot – Darázs Rozália alkotását – a költő halálának kétszázadik évfordulóján, 2005-ben avatták fel.
  • Kaszás Attila egész alakos szobrát 2008. április 19-én avatták fel a Jókai színház előtt.
  • Szent István király lovasszobrát 2009. augusztus 21-én avatták fel a Lúdpiac téren.
  • Milan Rastislav Štefánik egész alakos szobra (Otakar Špániel cseh szobrász alkotása) a róla elnevezett téren áll, a Matica slovenská székháza előtt. A szobrot eredetileg 1930-ban emeltette a várban állomásozó 12. csehszlovák gyalogezred az Anglia-parkban, a várba vezető út mellett. 1938 őszén Besztercebányára menekítették, ahol az Urpín-hegyen állították fel. 1948. május 9-én állították fel újra a főtéren, a mai Klapka-szobor helyén. Az 1950-es évek elején lebontották, majd 1968-1974 között ismét az Anglia-parkban állt. Mai helyén 1990. október 28-án avatták fel.
  • V. László mellszobra – a városban született király mellszobrát 2000-ben avatták fel az Anglia-park szélén, a Városi Művelődési Központtal szemben.
  • Selye János mellszobra a Tiszti Pavilon udvarán áll.
  • A meghurcoltak emlékműve a Megye utcában a kitelepített komáromiaknak és a második világháborúban elhurcoltaknak állít emléket. A súly alatt görnyedő emberalakokat ábrázoló szobrot 1999. május 2-án adták át.
  • A második világháború áldozatainak emlékműve a Széna-téren áll. Emil Venkov alkotását 1971. május 21-én avatták fel, a nyilasok által 1944-1945-ben meggyilkolt 34 antifasiszta emlékét őrzi.
  • Az aradi vértanúk emlékműve az Anglia-parkban található.
  • A szovjet tengerész szobrát, Ľudmila Cvengrošová szobrászművész alkotását 1965. március 30-án állították fel a Štefánik téri parkban.

Természeti látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vág-holtág üdülőtelep
  • Apáli-sziget - Apáli Természetvédelmi Terület

Sport, szabadidő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szervezett sportélet a városban az 1896-ban alapított városi és vármegyei sportegyesület működésével indult meg. 1900-ban alakult meg a ma is működő KFC (Komáromi Football Club). A 20. század elején létrejött a KAC (Komáromi Atlétikai Club), ahol labdarúgással, tenisszel és vízi sportokkal foglalkoztak.
  • Komárom sportéletének központja az Anglia-park északi oldalán, a termálfürdő szomszédságában levő sporttelep. A középkorban itt folyt a Vág-Duna, később egy liget keletkezett (Pintyliget), melynek fáit a 19. században kivágták és katonai gyakorlóteret hoztak létre. Itt létesült később a Spartak SE stadionja, 1973-1978-ban épült a 800 férőhelyes sportcsarnok, majd 1980-1981-ben a röplabda- és a birkózócsarnok.
  • A város évente megrendezett jeles sporteseménye a két Komárom közötti futóverseny, melyet a Komáromi Napok alkalmából tartanak.
  • A hagyományos András-napi vásár.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. www.statistics.sk
  2. Bucz, V. 2013: Hniezdenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Komárno v období 2011–2013. Iuxta Danubium 15, 77-86; bociany.sk
  3. Kaán Károly 1909: A természeti emlékek fentartása. Budapest, 32; Természettudományi Közlöny 1897, 444-445.
  4. Ján Stanislav 1948: Slovenský juh v stredoveku II. Turčiansky Sv. Martin, 277-278; Lásd Zalakomár.
  5. Bár ő az avaroknak tulajdonítja a nevet. Lásd Alapy Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján, Nemzeti Kultúra 1933/1, 38
  6. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=4324
  7. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=4150
  8. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=3709
  9. Tarnóczy András levele a nádorispánnak (Takáts Sándor: A török hódoltság korából. 317.)
  10. Bagi Zoltán Péter 2013: Komárom 1594. évi ostroma. Várak - Kastélyok - Templomok 9, 32-35.
  11. [Magyarország Helységnévtára 1922.]
  12. Számvéber Norbert 2008: Páncélosok a Felvidéken - Páncélosütközetek a Dunától északra 1944-1945. Debrecen, 112.
  13. http://www.statistics.sk/mosmis/eng/prvav2.jsp?txtUroven=420401&lstObec=501026&Okruh=demograf
  14. Mácza Mihály: Komárom - történelmi séták a városban, 18.p.
  15. Mácza Mihály: Komárom - történelmi séták a városban, 9-18.p.
  16. Újszőnnyel együtt
  17. Az egyesített város lakossága 30 842 fő volt
  18. [1]
  19. [2]
  20. ŠOBA Ivanka pri Nitre, Kom. Župa - župné písomnosti 1861-1918 - Inventár 1991, 70 (1894/471, 632)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József 1863: Adatok Rév-Komárom halászatához, Vasárnapi Ujság
  • Szinnyei József 1863: A révkomáromi földrengésekről, Vasárnapi Ujság
  • Hamary Dániel 1867: A komáromi várőrség utolsó szép napja
  • Hamary Dániel 1868: A komáromi nemzetőrök jegyzőkönyve 1849-ben
  • Hamary Dániel 1868: Komáromi vár napjai s emlékek 1849-ből. Országos Honvéd Naptár
  • Hamary Dániel 1869: Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt, Pest
  • Hamary Dániel 1875-76: Az 1849. komáromi honvédparancskönyvből, Pozsonyvidéki Lapok
  • Szinnyei József 1881: A komáromi magyar színészet története, Komárom
  • Pesty Frigyes 1882: Magyarországi várispánságok története különösen a XIII. században
  • Takáts Sándor 1885: Adalékok Komárom városának történelméhez, Komáromi Lapok VI.
  • Takáts Sándor 1885: Árpád-kori történelmünk legfontosabb része (1239-1269) Komáromi Lapok VI.
  • Takáts Sándor 1885: Komárom IV. Béla alatt, Budapest
  • Takáts Sándor 1886: Lapok egy kis város multjából, Komárom (Előbb a Komáromi Lapokban)
  • Takáts Sándor 1886: A komáromi boszorkányok, Budapesti Hírlap 8.
  • Klapka György 1886: Emlékeimből, Budapest
  • Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a kőkorban, Komáromi Lapok VIII/14, 2.
  • Szinnyei József 1887: Komárom 1848-49-ben. Naplójegyzetek. Budapest
  • Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a bronzkorban, Komáromi Lapok VIII/15, 1-3.
  • Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a népvándorlás és a vezérek korában, Komáromi Lapok VIII/18, 2-3.
  • Gyulai Rudolf 1888: Adalék megyénk római hódoltsága korához, A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1887. évi jelentése, 1-10.
  • Gyulai Rudolf 1889: Komárom-vármegye és város Róbert Károly koráig való történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1889. évi jelentése, 3-45.
  • Kacz Lajos 1889: Huszonöt év a komáromi dalárda történetéből. Komárom
  • Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 3-89.
  • Gyulai Rudolf 1891: Komárom-vármegye nemes családainak történetéhez, A Komáromvármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egylet 1890. évi Jelentése, 108-165.
  • Gyulai Rudolf 1892: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1891. évi jelentése, 3-165.
  • Gyulai Rudolf 1893: Adatok Komárom vármegye monográfiájához, A Komáromvármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egylet 1892. évi Jelentése, 3-48.
  • Gyulai Rudolf 1894: Törökvilág Komárom megyében
  • Csepy Dániel 1896 Emléklapok a komáromi első takarékpénztár ötvenéves történetéből. 1845. július 1-jétől 1896. június 30-ig. Komárom
  • Kacz Lajos 1895: Emléki lapok. A komáromi önsegélyző egyesületnek (Népbank) 25 éves története. Komárom
  • Gyulai Rudolf 1896: A cs. k. szabaditékos révkomáromi Biztositó Társaság története. Komárom
  • Gyulai Rudolf 1896: Az alsócsallóközi ármentesitő társulat története. Budapest
  • Gyulai Rudolf 1896: A komáromi benediktinus gimnázium és társház története. Komárom
  • Gyulai Rudolf 1896: A komáromi kath. főgimnázium története 1812-től, A sz. B. r. Komáromi IV. oszt. kath. gimnáziumának Értesitője az 1895/6 évről
  • Csánki Dezső 1897: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest
  • Gyulai Rudolf 1897: A komáromi Szent András templom és kath. elemi iskola történeti vázlata. Magyar Sion
  • Takáts Sándor 1897: A komáromi vizahalászat a XVI. században. Vasárnapi Újság
  • Takáts Sándor 1898: A komáromi harminczadosok dolga a XVI. és XVII. században. Vasárnapi Újság.
  • Gyulai Rudolf 1903: Komárommegye őskora. A Komárom vármegyei és városi Muzeum-egyesület 1901/2. évi Értesítője XV-XVI, 24-38.
  • Farkas Benő 1903: Komárom szab. kir. város vizvezetéki művének és csatornázásának ismertetése. Komárom
  • Takáts Sándor 1906: Thelekessy Imre, mint komáromi naszádos kapitány. A komáromvármegyei és városi muzeum-egyesület 1905. évi értesítője, 16-24.
  • Komárom vármegye és Komárom. In Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. 1907.  
  • Takáts Sándor 1908: Komárom vidéke és Brigetio a 18. század közepén. A komáromvármegyei és városi muzeum-egyesület 1907. évi értesítője, 24-33.
  • Takáts Sándor 1909: Komáromi daliák a XVI. században. Budapest
  • Alapi Gyula 1910: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Komárom
  • Alapi Gyula 1911: Komáromvármegye nemes családai. Komárom
  • Baranyay József 1913: A kisgimnázium. Komáromi Újság 1913/10.
  • Alapi Gyula 1914: A komáromi kulturház, MK Ért. VIII/1, 1-15.
  • Alapi Gyula 1914: A komáromi görög-keleti templom faragott műkincsei. Archeologiai Értesítő 1914/2.
  • Alapi Gyula 1916: Plébánosok Komáromban (1773-1915). Komáromi Lapok XXXVII/ 6.
  • Alapi Gyula 1916: Az elnémult komáromi harangok. Komáromi Lapok XXXVII/ 35.
  • Alapi Gyula 1917: Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei. Komárom
  • 1925 A komárnoi országos Jókai emlékünnepélyen. Magyar Tanító V, 147.
  • Edelényi Szabó Dénes 1927: Komárom megye felekezeti és nemzetiségi viszonyai a mohácsi vésztől napjainkig. Magyar Statisztikai Szemle
  • Filous, Josef 1930: Pevnost Komárno. Komárno
  • Alapi Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján. Nemzeti Kultúra I, 33-43.
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 32 No. 10.
  • O'sváth Andor 1938: Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene. Budapest
  • Kovács Alajos 1940: Komárom város népességének fejlődése és összetétele Magyar Statisztikai Szemle 1940/május
  • Thirring Gusztáv 1940: Komárom város és vármegye népessége II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle
  • Szél Tivadar 1940: Komárom közegészségügye. Magyar Statisztikai Szemle
  • Sajóhelyi István 1940: Komárom vármegye és Komárom tj. város területe, mívelési ágmegoszlása, földbirtokviszonyai és mezőgazdasági termelési adatai. Magyar Statisztikai Szemle
  • Benisch Artúr 1941: A szociális vármegye. A komáromvármegyei közjóléti és gazdasági szövetkezet működése. Magyar Statisztikai Szemle
  • Györffy György 1963–1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest.
  • Komárno és környéke, Sport, 1967
  • Güntherová, Alžbeta a i. 1968: Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava, 65.
  • Ginzeri Árpád - Dobi Géza - Kajtár József 1970 (összeáll.): Franz Lehár (1870-1970). Komárno
  • František Buda 1972: Naša dychovka komárňanská. Komárno
  • Vojtech Gecző 1972: 50 rokov športového rybárstva v Komárne - A komárnói sporthorgászat 50 éve
  • Kecskés László 1973: Komárom története
  • Kajtár, J. 1973 (összeáll.): Komárno és vidéke műemlékei. Komárno
  • Vojtech Tok 1974: Komárňanská pevnosť - A komáromi erődítmény. Komárno
  • Štefan Bende a kol. 1975: Komárno 1945-1975. Komárno
  • Kecskés László 1975: A Komárom környéki halászat. Irodalmi Szemle XVIII/4, 325-344.
  • Kecskés László 1975: Komárom emlékműve, műemlékei, utcanévadói
  • Vida, F. 1976 (szerk.): 80 rokov vodných športov a tenisu v Komárne - A komárnoi vízisport és tenisz 80 éve. Komárno
  • Bölcskei, J. - Mácza, M. 1977: No pasaran! - spomienky a dokumenty o španielskych interbrigadistoch z Komárna
  • Érsek János 1978: Komáromi útmutató. Komárom
  • Anton Točík 1978: Ďalšie pohrebisko z doby avarskej ríše v Komárne. AVANS 1977, 229-232.
  • Kecskés László 1978/2006: Komáromi mesterségek
  • Kecskés László 1978: Komárom erődrendszere.
  • Kecskés László 1979: Komárom irodalmi élete
  • Michal Mácza 1981: Robotnícke hnutie Komárna a okolia vo fotodokumentoch. Komárno
  • Štefan Korbeľ 1981: Visszatekintő elmélkedés az iszonyatos földrengésről - A komáromi földindúlásról
  • Mačanský, L. - Kajtár, J. 1982 (összeáll.): A komárnói járás. Bratislava
  • Trugly Sándor 1982: Pohrebisko z doby Avarskej ríše v Komárne-Robotníckej štvrti. Spravodaj Oblastného podunajského múzea v Komárne 2, 5-49.
  • Tok Béla 1982: Adatok a komáromi építőácsok történetéhez. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 2, 49-67.
  • 1984 30 rokov Štátneho okresného archívu v Komárne. Komárno
  • Szénássy Zoltán 1984: Komáromi Olympos. Košice
  • Kecskés László 1984/1993: Komárom az erődök városa
  • Kecskés László 1985: Komárom. Győr
  • Mácza Mihály 1985: Komárom fejlődése képekben. Bratislava
  • 1985 Komárno -Štyridsať slobodných rokov - Negyven szabad esztendő. Komárno
  • Gráfel, Ľ. 1987: Pevnostný systém mesta Komárna. Ochrana prírody a pamiatok v Západoslovenskom kraji I/ 1, 88-93.
  • Szénássy Zoltán 1987: Új Komáromi Olympos. Tatabánya.
  • Tapolcainé Sáray Szabó Éva 1987: A komáromi nyomdászat és sajtó 1849-ben. Tatabánya
  • Tok Béla 1987-1988: A komáromi Jókai Egyesület I-II. Irodalmi Szemle 1987/10, 1081-1090, 1988/1, 65-73.
  • Mácza Mihály – Pusztai ÁgotaFűrészné Molnár Anikó: Fotográfusok Komáromban, Tatán, Tatabányán. Tatabánya, 1988
  • Gombkötő Gábor 1988 (főszerk.): Komárom megye története I. Komárom.
  • Varga Imre 1989: Szülőföldem, Csallóköz, Európa
  • Szénássy Zoltán 1989: Komárom ostroma 1849-ben. Komárom. ISBN 963-03-29840 (cikke az Irodalmi Szemle 1989/3, 304-312. oldalain)
  • Lakatošová Veronika 1989: Dokumenty k dejinám osláv 1. mája - Výberový katalóg. Komárno
  • Mácza Mihály 1991: A komáromi temetőkről. Iuxta Danubium 9, 16-42.
  • Reško Marian 1991: Staré pohľadnice Komárna - Régi komáromi képeslapok
  • Bartakovics István: Pünkösdi harangzúgás Komáromban. Partizánske
  • Mácza Mihály 1992: Komárom – történelmi séták a városban. Košice
  • 1992 100 éves a komáromi Erzsébet-híd - Dunajský most v Komárne 100 ročný. Komárom
  • Bilkó István 1993: Komárom város tűzvédelmének története. Komárom
  • Koncsol László 1993 (szerk.): Kúr Géza - A Komáromi Református Egyházmegye. Csallóközi Kiskönyvtár. Partizánske
  • Koncsol László 1994 (szerk.): Fényes Elek - Komárom vármegye leírása (1848). Csallóközi Kiskönyvtár. Dunaszerdahely
  • Bárdos I. - Kecskés L. - Mácza M. 1994 (zost.): Komárno - Komárom - mesto na oboch brehoch Dunaja. Budapest
  • Szénássy Árpád 1994: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története (1789-1989)
  • 1995 Bél Mátyás - Komárom vármegye leírása (1730-1740 körül). Csallóközi Kiskönyvtár
  • Horváth Csaba 1995: Adalékok Komárom 1920-1942 közötti katonai szerepéhez. Limes 1995/3, 133-140.
  • Takáts Sándor 1996: Fejezetek Komárom művelődés- és gazdaságtörténetéből (Hídvégi Violetta). Tatabánya
  • Bihary Mihály 1996: A régi Komárom (egy borbély emlékiratai)
  • Horváth Csaba 1997: Komárom, a katonaváros 1920-1945. Limes 1997/3, 119-133.
  • Virág Jenő 1997 (szerk.): Id. Szinnyei József komáromi históriái. Tatabánya
  • Szénássy Árpád 1997: A népi élelmiszerelőállítástól az ipari feldolgozásig Komárom megyében 1945-ig. Komárom
  • Mácza Mihály 1997: A komáromi Simor-zárda története. Érsekújvár
  • Holka, F. - Bednár, M. 1998 (zost.): Slovenské lodenice Komárno - 100 rokov stavby lodí. Bratislava
  • Mácza Mihály 1998: Mert a haza kívánja - 1848-49 komáromi dokumentumai. Komárom
  • Reško, A. - Danko, R. 1998: Komárno - Evanjelický a. v. kostol. Malá vlastivedná knižnica 95. Bratislava
  • Szamódy - Csikány - Horváth 1998: Komárom erődváros. Komárom
  • Szénássy Zoltán 1998/2005: Rév-Komárom
  • Gráfel Lajos 1999: Nec arte Nec marte - a komáromi erődrendszer. Komárom. ISBN 8096793020
  • Bartakovics István 1999: Hív a komáromi imanapi harangszó. Komárno. ISBN 80-8056-122-2
  • Mácza Mihály 1999 (zost.): Komáromi kalendárium a 2000. esztendőre. Érsekújvár
  • Ratimorsky Piroska 2000: Rímske lapidárium v Komárne. Pamiatky a múzeá 2000/3, 62-63.
  • Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből
  • Raab Ferenc 2000: A komáromi zsidók múltja és jelene. Komárno.
  • Valesius Antal János 2000: Levelek 1725-1740 - A komáromi református egyházmegye iktatókönyve
  • Eva Ďurčová 2001/2006 (zost.): Slovník osobností komárňanského regiónu
  • Kecskés László 2002: Komáromi szekeresgazdák. Komárom
  • Számadó Emese 2002: 110 éves a komáromi Erzsébet híd 1892-2002. Komárom
  • Mácza Mihály 2002: Jókai és szülővárosa. Veszprém
  • Mácza Mihály 2002: Komárom nevezetességei
  • Kecskés László 2003: Komáromi ötvösök és asztalosok. Komárom
  • Kiss Vendel 2003 (szerk.): Magyarország legerősebb bástyája Komárom. Komárom
  • Csikány Tamás 2003: Csata Komáromnál 1849. július 2-án avagy a szabadságharc harcászata.
  • Mácza Mihály 2004: Az impériumváltás és következményei Komáromban (1919–1938). Limes 2004/3. 113–126.
  • Kürthy Anna - Tóth Krisztina 2004: Komárom és Szőny képviselőtestületi jegyzőkönyveinek kivonatai 1879-1950.
  • Szénássy Zoltán - Szénássy Árpád 2005: Komárom, a Duna Gibraltárja
  • 2005 Komárom és környéke - turisztikai útikalauz. Komárom
  • Kecskés László 2005: Komáromi halászok
  • Veronika Lakatosova: Forrásanyagok a családi iratok kutatásához a Komáromi Állami Járási Levéltárban. In: Csombor Erzsébet: Levéltár és helytörténet - Archív a regionálna história. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. Esztergom, 2005
  • Szénássy Zoltán 2006: Új komáromi Olympos
  • Gráfel Lajos 2006: Nec arte nec marte - A komáromi erődrendszer. Komárom
  • Kvasnicová, Magdaléna 2006: Architektonicko-historický a umeleckohistorický výskum uličného krídla bývalej rezidencie jezuitov v Komárne. Monumentorum Tutela 17, 131-144.
  • B. Bartal Mária 2007: Komárom templomai
  • Farkas Veronika 2007: Rév-Komárom - A Szent András-templom műkincsei. Komárno
  • Ratimorsky P. - Bednár, P. 2007: A jezsuiták egykori komáromi rendháza és kollégiuma – Előzetes jelentés a régészeti feltárás eredményeiről. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője. Komárom, 125-142.
  • Sikos T. Tamás - Tiner Tibor 2007 (szerk.): Egy város - Két ország - Komárom - Komárno. Komárom
  • König, T. 2007: Ďalšie včasnostredoveké sídlisko v Komárne. Musaica XXV, 99-111.
  • Számadó Emese 2009: "Retirálja, retirálj, Komáromig meg se állj" - 200 éves a komáromi erődrendszer. Komárom
  • György Károlyné Rabi Lenke: 2009: "Ki gépen száll fölébe..." - Komárom, és a környező ipartelepek bombázása 1944-1945. Komárom
  • Rédli Margit - Számadó Emese 2010: Révkönyv - Komárom 2010. Komárom
  • L. Balogh Béni 2010: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között. In: Évkönyv 2010 - A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyve, 195-245.
  • Hudi József 2011: Kacz Lajos visszaemlékezései. Pápa
  • 2011 Umelecké skvosty pravoslávnej cirkevnej obce v Komárne - A komáromi ortodox egyházközség műkincsei. Komárno ISBN 978-80-89392-43-8
  • Vajda Barnabás (szerk.) 2011: Államhatár és identitás – Komárom/Komárno. Komárom
  • Illés Pál Attila 2012: A komáromi bencés rendház a két világháború közötti korszakban. In: Illés, P. A. - Juhász-Laczik, A. (szerk.): Örökség és küldetés - Bencések Magyarországon 1. METEM - Rendtörténeti konferenciák 7/1. Budapest, 385-398.
  • Csikány Tamás 2012: Komárom, a szűz vár - 1809
  • 2012 Profil komárňanskej fotografie - Komáromi fotográfia arculata. Komárno
  • Moravitz Péter 2012: 1945 tavasza leventék menetelése nyugat felé - Napló. Komárom
  • Prohászka Péter - Trugly Sándor 2012: Avarské nálezy zo 7. storočia z Komárna z Bercsényiho (dnes Gombaiho) ulice. Zborník SNM CVI – Archeológia 22, 193-204.
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 186.
  • Csikány Tamás 2013: Egy céltalan haditerv – Komárom 1849. július 11. Hadtörténelmi Közlemények 1262/2.
  • Marek Gere 2013: Záchranný archeologický výskum Komárno – „Nová pevnosť“. Predbežné výsledky. Iuxta Danubium 15, 87-108.
  • Dikácz Norbert 2013: A komáromi Szent András-templom kriptája. Iuxta Danubium 15, 120-133.
  • Jančár, M. 2013: Országgyűlési képviselőválasztások Komárom szabad királyi városban az 1910-es évben. Iuxta Danubium 15, 134-143.
  • Kiss Vendel 2013 (szerk.): Komárom ismeretlen csillagai - Komárom 1848-as történetének históriai félárnyékba került szereplői
  • Dohnanec Tibor 2013: Csaták Komárom vára alatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejében. Hallgatói Műhelytanulmányok 2. Debrecen, 76-84.
  • Prohászka Péter – Trugly Sándor 2014: A Komárom-Bercsényi (ma Gombai) utcai 7. századi avar leletek. In: Anders, A. - Balogh, Cs. - Türk, A. (szerk.): Avarok pusztái. Budapest, 313 nn.
  • Okres Komárno. Krajské pamiatkové stredisko Bratislava
  • Kovács György é.n.: A Komárom megyei dolgozók harca a proletárhatalomért 1918-1919
  • Ľudovít Gráfel é.n.: Pevnostný systém Komárna. Bratislava
  • Eduard Brown: Cesta z Komárna do banských miest v Uhorsku a odtiaľ do Viedne

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom (Szlovákia) témájú médiaállományokat.