Nagyváradi római katolikus székesegyház
| Nagyváradi római katolikus székesegyház („Szent László-székesegyház” „Bazilika”) |
|
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Nagyváradi római katolikus egyházmegye |
| Egyházközség | Nagyvárad-Székesegyház Plébánia |
| Püspök(ök) | Nm. és Ft. Böcskei László Nyugalmazott Püspök: Nm. és Ft. Tempfli József |
| Pap(ok) | Ft. Hársfalvi Ottó plébános |
| Főesperes | Mons. Fodor József plébános, általános helynök, nagyprépost |
| Kanonok |
székeskáptalan:
|
| Segédlelkész | Mahajduda János |
| Építési adatok | |
| Építése | 1752-1779 |
| Stílus | Barokk |
| Tervezője | Franz Anton Hillebrandt |
| Építtetője | Forgách Pál püspök |
| Felszentelés | 1780. június 25. |
| Felszentelő | Kollonits László püspök |
| Elérhetőség | |
| Település | Nagyvárad |
| Cím | 410161 – Oradea (Nagyvárad), Șirul Canonicilor (Kanonoksor) 7. szám |
| Telefon | +40 0259 418235 |
A nagyváradi római katolikus székesegyház a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30-40 m. Falait vaskói és carrarai márvány borítja. Két oldalsó hajója és két templomtornya van. II. János Pál pápa 1991-ben a templomot basilica minor rangra emelte. A székesegyház előtt látható Szent László lovas szobra, mely eredetileg a főtéren állt, de az új román hatalom elől 1921-ben idekerült. Közel hozzá, látható egy másik kisebb méretű Szent László szobor is. Kőből készült, és csupán 2000-ben a restaurálási munkák befejezése után került a talapzatra. A szobrot ugyanis 52 éven át a föld alatt rejtegették. Ez Nagyvárad legrégebbi barokk kőszobra. A püspöki palota, a Kanonok-sor és a székesegyház együtt alkotják Nagyvárad barokk városrészét.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A templomot még Szent László alapította, és valószínűleg csak 1116-ban temették ide, a Nagyboldogasszonynak szentelt templomba. A tatár, a török pusztítás után földrengés érte, ekkor dőlt le két tornya. Bethlen Gábor uralkodása alatt végleg elpusztult. A 18. században osztrákok birtokolták a várat, és újjáépítették.[1] A tervet 1750-ben a híres osztrák tervező, Franz Anton Hillebrandt készítette, ám a Giovanni Battista Ricca vezette munkálatok csupán két év múlva. 1752-ben kezdődtek el, miután alapkövét Forgách Pál püspök 1752. május 1-jén letette. Az olasz építész halála a munkálatok leállítását eredményezte. Végül 1762-ben Domenico Lucchini vállalja el az építkezés folytatását. Ekkor kezdődtek a püspöki palota munkálatai is. Az építkezést 1779. december 8-án fejezték be, és 1780. június 25-én gróf Kollonits László püspök szentelte fel. Orgonája Mária Terézia adománya.
Legenda és ereklye [szerkesztés]
A legenda szerint Szent László a templomban van eltemetve. Nagy ünnepek alkalmával körmenetet tartanak Szent László hermájával, amelyik az ereklyét őrzi. Az ereklye Szent László koponyájának egy darabja, a herma pedig egy hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amelyik híven követi Szent László arcvonásait.
Búcsú [szerkesztés]
Az egyházmegye búcsúja- Szent László ünnepe -mindig Húsvét után V. vasárnap volt és van megtartva , amikor az egyházmegye főpásztora ,papjai és hívei kíséretében a szentmise végén körbehordozzák a bazilika előtti téren a dicső szent király hermáját és koponyacsont ereklyéje előtt tiszteleghetnek a krisztushívők sokasága. Minden év augusztus 15-én tartják a bazilika titulusának búcsúját Nagyboldogasszony ünnep napján.[2].

