Lateráni bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Róma történelmi központja
Világörökség
San Giovanni Laterano Rom.jpg
A lateráni bazilika homlokzata
Adatok
Ország Olaszország/Vatikán
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1980, 1990
Elhelyezkedése
Lateráni bazilika  (Róma)
Lateráni bazilika
Lateráni bazilika
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 09″, k. h. 12° 30′ 21″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 09″, k. h. 12° 30′ 21″

A lateráni bazilika vagy Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház (olaszul Basilica di San Giovanni in Laterano) a római püspökség katedrálisa, Róma püspöke – azaz a pápa – címtemploma.

Teljes hivatalos neve latinul Archibasilica Sanctissimi Salvatoris et Sancti Iohannes Baptista et Evangelista in Laterano („a Legszentebb Megváltó és Keresztelő Szent János és János Evangélista Főszékesegyháza”). "Arcibasilica del Santissimo Salvatore e Santi Giovanni Battista et Evangelista in Laterano"),[1] A legrégibb, és – mint Róma katedrálisa, Róma püspökének temploma, a pápai trón (Cathedra Romana) székhelye – a legmagasabb rangú Róma négy pápai bazilikája közt, beleértve a jóval ismertebb Szent Péter-bazilikát is. „Minden templom anyja és feje”[2], az ökumenikus anyaegyház (azaz a teljes lakott világ anyaegyháza) cím birtokosa.

Jelenlegi (2010 augusztus) főpapja Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke.[1] A Francia Köztársaság elnöke (jelenleg François Hollande) ex officio a főszékesegyház „első és tiszteletbeli kanonoka”, ezt a címet a francia királyoktól örökölte, akik IV. Henriktől kezdve birtokolták.

A bazilika alaprajza

Helytörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika a Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség „új erődje” maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de I. Constantinus (Nagy Konstantin) leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd jelentős maradványai fekszenek pont a bazilika főhajója alatt. A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Laterana gens palotája foglalta el. A Lateranusok kormányzói posztokat töltöttek be több császár uralma alatt. Sextius Lateranus volt az első plebeius, aki consuli rangra jutott. A Lateranusok egyike, Plautius Lateranus consuljelölt arról lett híres, hogy Néró a császár elleni összeesküvéssel vádolta meg, emiatt javait elkobozták.

A lateráni palota az uralkodó kezébe került, amikor I. Constantinus elvette második feleségét, Maxentius testvérét, Faustát. Ebben az időben az épület „Domus Faustae” (Fausta háza) néven volt ismert, de később Constantinus Róma püspökének adományozta. Pontosan nem ismert, ez mikor történt, de a történészek szerint Miltiadész pápa idején, akkortájt, amikor 313-ban zsinatot tartottak, hogy választ adjanak a donatista szakadásra és a donatizmust eretnekségnek bélyegezzék. A palotát átalakították és kibővítették és ezzel megszületett Róma katedrálisa, a pápák mint Róma püspökei székhelye.

A székesegyház külső képe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főhomlokzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindössze két évvel azt követően, hogy a Corsini-házból való XII. Kelemen (1730-40) a pápai trónra lépett, versenyt hirdetett a Lateráni Szent János-bazilika új homlokzatának megtervezésére, amelyen a korszak számos építésze vett részt. A győztes a firenzei Alessandro Galilei, a barokk utolsó nagy római építésze lett egy olyan tervvel, amelyet szigorú klasszicizmus jellemzett: oszlopsor alkotta árkádját, amely pontosan követi a templomhajókat, a kései római cinquecento építészete ihlette.

A homlokzat előtt rövid lépcsősor emelkedik, az árkádsor felett pedig loggia teszi teljessé a képet. A loggia fent gerendasorban végződik, központi timpanonnal és mellvéddel, amely végighúzódik a bazilika teljes hosszán. Tizenkét szobor emelkedik itt, szenteké és egyházatyáké, ők az áldást osztó Jézust veszik körül. A munkálatokat három év alatt fejezték be, 1743-ban, majdhogynem egyidejűleg a templombelső ismertetésében szereplő Corsini-kápolnával együtt.

A nagyvonalú, harmonikus loggiasor szépségét még annak is meg kell csodálnia, akit a barokk művészet hidegen hagy. A templom címét hirdeti a dombormű felirata: „Omnium ecclesiarum Urbis et Orbis mater et caput” (a Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje). A középső antik bronzkapu a Forum Romanumról, pontosabban a Curia Juliáról való. A homlokzat felirata, Christo Salvatore a lateráni bazilikát a Megváltó Krisztusnak ajánlja. Az 56 m széles előcsarnok bal végződésénél Constantinus szobra áll

Az oldalsó homlokzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereszthajó északi bejárata

Az obeliszk terére nyíló kereszthajó homlokzatának finom, emeletes loggiáit – a régi áldás-loggiát – Domenico Fontana építette újjá, nemesen egyszerű reneszánsz stílusban. Az árkádsort szép kovácsoltvas rács zárja le. Itt is beléphetünk a bazilikába.

Belső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatalmas, öthajós ókeresztény bazilikának jóformán csak az alaprajza maradt meg. X. Ince pápa megbízásából a különc barokk mester, Francesco Borromini 1650-ben teljesen kora képére alakította át.

A főhajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borromini a 16 m széles, 87 m hosszú főhajó antik oszlopsorai köré pilléreket épített, s az azokban kialakított fülkékben elhelyezett nagy barokk szobrok áldrámai mozgalmassága űzi el az ókeresztény egyház hangulatát.

A főhajót záró nagy apszis és középkori mozaikképei szerencsére átélték a sok tűzvészt és átalakításokat. Az apszis és a négyezeti tér közé eső – mai megjelenésében – gyönyörűen díszített kórus átalakítása és díszítése megtervezésével korábban Piranesi-t bízták meg, ez azonban nem valósult meg.

Az apszisbeli boltív tetején a Megváltó óriási mellképe angyalok között. Alatta egy dombból kiemelkedő nagy kereszt és jelképes „Új Jeruzsálem" látható, a négy evangéliumot szimbolizáló folyóval. A kereszt lábánál Mária látható apostolokkal, Szent Antallal, Szent Ferenccel és a képet megrendelő IV. Miklós pápa pápával (1288-92), aki megválasztása előtt szintén ferences szerzetes volt. Lejjebb, az apszis csúcsíves ablakai között apostolok képei; a mellettük térdeplő két jóval kisebb alakú ferences barát egyike a mozaikok mestere, Torriti- kezében zománcozó szerszámmal,és a másik a segédje. Valószínű, hogy Torriti csak részben alkotta, részben pedig restaurálta a mozaikokat. Krisztus alakja és a folyók virágos rétje a gyermekekkel, madarakkal a IV. század stílusára vall.

A fő- és kereszthajók alkotta négyezeti térben emelkedő nagy gótikus márvány tabernákulum (1367) rejti Péter és Pál apostolok koponyáit. Sajnos, ez a középkori építmény is átalakítást szenvedett a 19. században.

Magyar vonatkozású a második pilléren, II. Szilveszter pápa sírja felett a szent korona küldéséről 1909-ben készített dombormű (Damkó József műve). A dombormű elhelyezését a magyar püspöki kar kezdeményezte.

Mellékhajók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jobb első oldalhajó első pillérén helyeztek el egy Giottónak tulajdonított freskót, mely egykor az áldás-loggiát díszítette. VIII. Bonifác pápát ábrázolja, aki elsőnek használta a „Szt. Péter helytartója” helyett „Krisztus földi helytartója” címet. A képen az 1300-as szentévet nyitja meg. Akkor, tekintélye tetőpontján, százezernyi zarándok és fejedelmek ünneplésének középpontjában állott. Mire a kép elkészült, a főurak már megfosztották a pápai tróntól.

A negyedik pillérrel szemben szép cosmata síremlék található. A Borromini által kialakított, pillérekbe mélyített fülkékben egyházatyák szobrai nyertek elhelyezést.

A gazdagon aranyozott kazettás mennyezet égszínkék és bíborvörös színei még késő reneszánsz szellemet árasztanak (1562-1567).

Corsini-kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika legpompásabb kápolnája a Capella Corsini, melyet XII. Kelemen pápa emeltetett a főhomlokzatot tervező Galileivel (1734) egy szentté avatott családtagja tiszteletére. A kápolna színes márványokkal borított. A pápa síremléke antik porfír kád, amely Agrippa termáiból való.

A kolostorkert[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bal kereszthajóból nyílik kijárat a templomhoz tartozó gyönyörű 13. századi kolostorkerthez, melynek változatosan faragott, cosmata - berakásos oszlopokkal ékes keresztfolyosója nyújtja azt, amit az óriási bazilikában már hiába keresünk: a régmúlt hangulatát.

További képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Basilica papale (olasz nyelven). Vicariatus Urbis - Portal of the Diocese of Rome. (Hozzáférés: 2008. augusztus 7.)
  2. A Lateráni bazilika a szeretet temploma (magyar nyelven). Magyar Kurír. (Hozzáférés: 2010. június 8.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lateráni bazilika témájú médiaállományokat.