János apostol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
János evangelista, lábainál szimbóluma a sas (17. századi festmény)
Szent János evangelista (El Greco festménye)
János apostol (dombormű, Eger, Főegyházmegyei Könyvtár)

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott.[1][2] Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt[3] Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta.[4][5][6] Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet,[7] és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát.[8] Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.[9]

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.[10] Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja.[11] Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

Evangéliuma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iréneusz (Polikárp tanítványa) szerint János az evangéliumát epheszoszi tartózkodása alatt írta, hogy hívei körében megerősítse az igaz hitet a tévtanítókkal szemben. János evangéliuma sokban különbözik a másik háromtól, a szinoptikus evangéliumoktól. Míg az utóbbiak Jézus galileai tanításait, és csodáit írják meg részletesebben, addig János Jézus júdeai és jeruzsálemi működését részletezi. Ezenkívül nyelvezete sokkal bonyolultabb, sok olyan beszédet tartalmaz mit a másik három evangélium nem. János az első század kilencvenes éveiben írta evangéliumát görög nyelven. Az evangéliuma elé, Jézus Istenfiúságának és megtestesülésének szent titkába elmélyedve, ihletett hangú bevezetést írt.[12] Teológiai mélységű írásainak első része főképp Jézus jeruzsálemi működésével kapcsolatos eseményeket és tanításokat mondja el,[13] második része az Úr szenvedésének és föltámadásának története.[14]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mt 27,56
  2. Mk 15,40
  3. Jn 1,35-39
  4. Mt 10,1-4
  5. Mk 3,13-19
  6. Lk 6,12-16
  7. Jn 13,23
  8. Jn 19,25-27
  9. Jn 20,1-10
  10. ApCsel 3,4 és 8. fejezet
  11. Gal 2,9
  12. Jn 1,1-18
  13. Jn 2-12
  14. Jn 13-21 fejezetek

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz János apostol témájú médiaállományokat.