Katolicizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A katolicizmus a kereszténység egyik irányzata. Intézményes megjelenési formája a katolikus egyház.

A katolikus egyház összesen 24 eltérő szertartású és különböző hagyományokkal rendelkező autonóm részegyházból áll, amelyek közül a legnagyobb a nyugati katolikus egyház, pontosabban latin rítusú katolikus egyház. A többi közösséget összefoglaló néven keleti autonóm részegyházaknak, régebbi kifejezéssel unitus (azaz egyesült) egyházaknak nevezik – ezek a nagy egyházszakadás után a keleti egyházak azon kisebb részei, melyek később csatlakoztak a római katolikus egyházhoz, megtartva saját liturgikus és egyházfegyelmi hagyományaikat. Ezek közül Magyarországon legismertebb a görög katolikus egyház.

A katolikus egyház feje Róma mindenkori püspöke, a pápa, akit Szent Péter, a legfőbb apostol utódjának tekintenek. A katolicizmus egységét három alapvető kötelék biztosítja: közösség a hitben, amelynek legfőbb tanítója a pápa; közösség a liturgia közös ünneplésében; a részegyházak apostoloktól eredő és megszakítatlan jogfolytonossága.

[szerkesztés] A szó eredete

A katolikus szó egyetemest, általánost jelent. A szó eredete a görög katholikosz, amely a kata holon kifejezésből ered. Ez a kata elöljárószóból („valami felé”, „valami szerint”) és az „egészet”, „tökéleteset” jelentő holon melléknévből származik. A katholon jelentése tehát: „az egészhez tartozó”, „teljességben és harmóniában levő”, „egész szerinti”. A fogalom lényege az egyházi szóhasználatban: „tökéletes módon birtokolni Jézus Krisztus létének minden gazdagságát, a hit teljességét (depositum fidei) és az üdvösség minden eszközét” (az I. Vatikáni zsinat definíciója).

A katolikus elnevezés már az 1. század végén megjelent az apostoloktól eredő hagyomány értelmében, és azt tartalmazza, hogy a kereszténység egyéb felfogásaitól eltérően az apostoloktól kiinduló hagyománynak kell elterjednie „mindenütt” (kath’ holu) s kell elfogadottá válnia. A „katolikus” szó első ismert feljegyzésével, antiochiai Ignatiusnál találkozunk, az 110-ben keletkezett Szmirnai levélben. ^[1]^[2]

[szerkesztés] A szó többféle használata

A katolikus kifejezés több jelentéssel is bír:

A felekezeti különbözőségek ellenére minden keresztény az egyetlen egyház (katolikus kifejezéssel az Anyaszentegyház) része. (Ezt az „egyetemes” értelmezést a Nicea-konstantinápolyi hitvallás és az Apostoli hitvallás is használja.)
A nyugati katolikus egyház és a keleti autonóm katolikus részegyházak minden tagja, hite és hat különféle rítusának gyakorlata.
Azok a keresztény egyházak, akik püspökségüket egészen az apostolokra vezetik vissza, így magukat a hívők széles, „egyetemes” teste részének tekintik, és ilyen értelemben magukat katolikusnak tartják, de nem tartoznak a katolikus egyház részegyházai közé. Ilyenek az ún. ortodox egyházak, a néha „felső anglikánus”-oknak nevezett angol katolikus az ókatolikus egyházak, s az ókeleti egyházak. Mindezek az egyházak a katolikus egyházhoz hasonló fordításokban használják a Nicea-konstantinápolyi hitvallást: „... hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban”.

Megjegyzendő: Nem minden keresztény felekezet tekinti magát a szélesebb katolikus egyház részének. Bár magukat keresztényeknek vallják és származásukat szintén az apostolokra vezetik vissza, mégsem vállalnak részt az olyan ősi egyházi szervezetekből, mint például a püspöki hivatal.

A korai keresztények a katolikus kifejezést szószerinti értelemben használták az egységes, osztatlan egyház leírására. Később az egyházatyák a szektás- és eretnek csoportoktól való megkülönböztetésül kezdték használni e kifejezést.

Ma a hétköznapi életben a „katolikus” szót leggyakrabban a második jelentésben használják, azaz elsősorban a katolikus egyházra, annak különféle hagyományaira, a katolikus egyház tagjaira és azok közösségeire, a katolikus egyház híveinek életével kapcsolatos dolgokra vagy jelenségekre vonatkoztatják, és a legtöbben ezen belül is a nyugati (latin rítusú) katolikus egyházra gondolnak.

[szerkesztés] A katolikus istenkép

Alapja a Szentháromságban való hit: az egyetlen Istenben három személy, az Atya, a Fiú (Krisztus) és a Szentlélek egysége és szeretetkapcsolata. Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, Isten egyedüli megtestesülése, azaz Isten Fia és maga az Isten.

A Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet némelyek számára a keletkezés szószerinti leírása, de az egyház fenntartja, hogy Isten az emberiség számára meghagyta nemcsak a Biblia természetfölötti, hanem az ésszerű emberi elme általi természeti kinyilvánításait is. Szerintük a Biblia „egy nap”-ja összhangba hozható azzal, hogy Isten nem a mi időfogalmunkban gondolkozik. Isten a világmindenséget semmiből teremtette, így ha a „Nagy Bumm”, az ősrobbanás elmélete igaz, akkor Isten teremtette, vagy okozta azt. Hasonlóan, ha az evolúció volt az a folyamat, ami az élet különböző formáit létrehozta, akkor az az Isten akarata szerint és ellenőrzése alatt történt.

[szerkesztés] Katolikusok a ma társadalmában

A katolikus hit mélyrehatóan foglalkozik a bűn és a megváltás kérdéseivel. Napjainkban a közvélemény előtt nagy hangsúlyt kapott vitapontok: a magzatelhajtás (abortusz) és az eutanázia (kegyes halál) gyilkosság, és mint ilyen, bűnös, a kiközösítéssel járó cselekedet; a megtermékenyített embriók elpusztításával járó orvosi kutatás megengedhetetlen; a házassági kötelék szentségnek minősül és felbonthatatlan; a homoszexuális aktusok természetellenességük miatt bűnösök. A nők a legnagyobb tiszteletnek örvendenek anyai és feleségi szerepükben. A halálbüntetés csak teljesen kivételes esetben van jóváhagyva.