Katolicizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A katolicizmus a kereszténység fő irányzata, a judaizmusból sarjadt vallások közül a legnagyobb múlttal és hagyománnyal bíró világvallás. A legtöbb hívőt a római katolikus egyház számlálja a keresztény és a katolikus egyházak között.

A katolikus szó egyetemeset jelent. Azért egyetemes, mert a katolikus egyházhoz bárki, bármilyen származású ember csatlakozhat. Ez a felfogás a Krisztus utáni első században forradalmi volt, mert majdnem minden népnek, államnak sajátos hitvilága volt. Így például a zsidó valláshoz csak izraeliták - a választott nép tagjai - tartozhattak. Katolikus az, akit megkereszteltek - szentelt vízzel a katolikus egyház keretein belül.

A katolikus egyház intézményes megjelenési formában, hierarchikusan van jelen a társadalomban. Összesen 24 eltérő szertartású és különböző hagyományokkal rendelkező autonóm részegyházból áll, amelyek közül a legnagyobb a nyugati katolikus egyház, (pontosabban latin rítusú katolikus egyház). A többi közösséget összefoglaló néven keleti autonóm részegyházaknak, régebbi kifejezéssel unitus (azaz egyesült) egyházaknak nevezik – ezek a nagy egyházszakadás után a keleti egyházak azon kisebb részei, melyek később csatlakoztak a római katolikus egyházhoz, megtartva saját liturgikus és egyházfegyelmi hagyományaikat. Ezek közül Magyarországon legismertebb a görög katolikus egyház.

A katolikus egyház feje Róma mindenkori püspöke, a pápa, akit Péter apostolnak, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspökének, a legfőbb apostol utódjának tekintenek. A katolicizmus egységét három alapvető kötelék biztosítja:

  • közösség a hitben, amelynek legfőbb tanítója a pápa;
    A világ országainak katolikus népessége százalékban számítva.
  • közösség a liturgia ünneplésében;
  • a részegyházak apostoloktól eredő és megszakítatlan jogfolytonossága.

A katolicizmus célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus papság alapvető célja, és feladata a testi-lelki tisztításban való részvétel. A hívők bűnbánat által végzik el a szentgyónást, amelyre a pap - legtöbb esetben - feloldozást ad, azaz kiszolgáltatja a szentséget - melyre egyedül ő hivatott. A katolikus hit szerint a tiszta lélekre azért van szükség, hogy a Szentlélek munkálkodni tudjon az emberben.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus szó egyetemest, általánost jelent. A szó eredete a görög katholikosz, amely a kata holon kifejezésből ered. Ez a kata elöljárószóból („valami felé”, „valami szerint”) és az „egészet”, „tökéleteset” jelentő holon melléknévből származik. A katholon jelentése tehát: „az egészhez tartozó”, „teljességben és harmóniában levő”, „egész szerinti”. A fogalom lényege az egyházi szóhasználatban: „tökéletes módon birtokolni Jézus Krisztus létének minden gazdagságát, a hit teljességét (depositum fidei) és az üdvösség minden eszközét” (az Első vatikáni zsinat definíciója).

A katolikus elnevezés már az 1. század végén megjelent az apostoloktól eredő hagyomány értelmében, és azt tartalmazza, hogy a kereszténység egyéb felfogásaitól eltérően az apostoloktól kiinduló hagyománynak kell elterjednie „mindenütt” (kath’ holu) s kell elfogadottá válnia. A „katolikus” szó első ismert feljegyzésével, antiochiai Ignatiusnál találkozunk, a 110-ben keletkezett Szmirnai levélben.[1][2]

A szó többféle használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus kifejezés több jelentéssel is bír:

  • A felekezeti különbözőségek ellenére minden keresztény az egyetlen egyház (katolikus kifejezéssel az Anyaszentegyház) része. (Ezt az „egyetemes” értelmezést a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az Apostoli hitvallás is használja.)
  • A nyugati katolikus egyház és a keleti autonóm katolikus részegyházak minden tagja, hite és hat különféle rítusának gyakorlata.
  • Azok a keresztény egyházak, akik püspökségüket egészen az apostolokra vezetik vissza, így magukat a hívők széles, „egyetemes” teste részének tekintik, és ilyen értelemben magukat katolikusnak tartják, de nem tartoznak a katolikus egyház részegyházai közé. Ilyenek az ún. ortodox egyházak, a néha „felső anglikánus”-oknak nevezett angol katolikus az ókatolikus egyházak, s az ókeleti egyházak. Mindezek az egyházak a katolikus egyházhoz hasonló fordításokban használják a Nicea-konstantinápolyi hitvallást: „… hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban”.

Megjegyzendő: Nem minden keresztény felekezet tekinti magát a szélesebb katolikus egyház részének. Bár magukat keresztényeknek vallják és származásukat szintén az apostolokra vezetik vissza, mégsem vállalnak részt az olyan ősi egyházi szervezetekből, mint például a püspöki hivatal.

A korai keresztények a katolikus kifejezést szószerinti értelemben használták az egységes, osztatlan egyház leírására. Később az egyházatyák a szektás- és eretnek csoportoktól való megkülönböztetésül kezdték használni e kifejezést.

Ma a hétköznapi életben a „katolikus” szót leggyakrabban a második jelentésben használják, azaz elsősorban a katolikus egyházra, annak különféle hagyományaira, a katolikus egyház tagjaira és azok közösségeire, a katolikus egyház híveinek életével kapcsolatos dolgokra vagy jelenségekre vonatkoztatják, és a legtöbben ezen belül is a nyugati (latin rítusú) katolikus egyházra gondolnak.

A katolikus Istenkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentháromság freskó, Rožmberk palota, Prága.

Alapja a Szentháromságban való hit: az egyetlen Istenben három személy, az Atya, a Fiú (Krisztus) és a Szentlélek egysége és szeretetkapcsolata. Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, Isten egyedüli megtestesülése, azaz Isten Fia és maga az Isten.

A katolikus Istenkép alapja a szeretet. Ezt az egyházatyák Isten Fiának, Jézus egyetlen parancsából következtették ki: "Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást." Ez a katolikus Újszövetség. Szövetség a szeretetre, amely kibővül az ellenség szeretetére is. Az Isten akkor is szeret minket, ha mi emberek elfordulunk Istentől. Isten akkor is szeret, ha baj ér minket, és vádolja az ember Istent. Isten számára a lelki üdvösségünk fontosabb, mint a test kívánalmai, mert a lélek örök életet nyerhet a test viszont nem - (illetve a feltámadás misztériumában, hittitkában a test is kaphat örök életet).

Amikor Jézustól kérdezték, hol van az Atya, akkor azt felelte Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem. Továbbá a Hiszek egy... kezdetű imában benne foglaltatik, hogy ott ül (Jézus) az Atya jobbján.

Mózes első könyve azaz a Teremtés könyve, a világ keletkezésének szó szerinti leírása, némely irányzat szerint. Az egyház azonban fenntartja, hogy Isten az emberiség számára meghagyta nemcsak a Biblia természetfölötti sugallatát, hanem az ésszerű emberi elme általi természeti kinyilvánításait is. Szerintük a teremtés hét napjából „egyetlen nap” összhangba hozható azzal, hogy Isten nem a mi időfogalmunkban gondolkozik, ezért nem a földön elmúlt egy napra kell gondolni. Isten a világmindenséget semmiből teremtette, így ha a „Nagy Bumm”, az ősrobbanás elmélete igaz, akkor Isten teremtette, vagy okozta azt. Hasonlóan, ha az evolúció volt az a folyamat, ami az élet különböző formáit létrehozta, akkor az az Isten akarata szerint és ellenőrzése alatt történt.

Katolikusok a ma társadalmában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus hit mélyrehatóan foglalkozik a bűn és a megváltás kérdéseivel. Napjainkban a közvélemény előtt nagy hangsúlyt kapott vitapontok:

  • magzatelhajtás (abortusz).
  • eutanázia (kegyes halál) gyilkosság, és mint ilyen, bűnös, a kiközösítéssel járó cselekedet.
  • a megtermékenyített embriók elpusztítása és az azzal járó orvosi kutatás megengedhetetlen.
  • a házassági kötelék szentségnek minősül és felbonthatatlan.
  • a homoszexuális aktusok természetellenességük miatt bűnösök.
  • A halálbüntetés csak teljesen kivételes esetben van jóváhagyva.

A bűn azonban feloldható, a bűnbánattal, melynek kiszolgáltatója csakis felszentelt pap lehet.

  • A nők a legnagyobb tiszteletnek örvendenek anyai és feleségi szerepükben.
  • A család tiszteletére a 2011-es évet hirdette meg a katolikus papság. Ezzel kapcsolatban példának említik a Szent Családot, (Szent Józsefet, Szűz Máriát és Jézust.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]