Francesco Borromini
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Francesco Borromini, eredetileg Francesco Castelli (Ticino kanton, Bissone, 1599. szeptember 25. – Róma, 1667. augusztus 3.) svájci származású építész, a barokk kori művészet meghatározó egyénisége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fiatalkora és első munkái
Giovanni Domenico Castelli kőfaragó és Anastasia Garovo gyermekeként maga is kőfaragással kezdett el foglalkozni, és hamarosan Milánóba költözött, hogy kitanulhassa édesapja mesterségét. Születésének helye után Bissonénak is nevezték. 1619-ben Rómába utazott, hogy egy távoli rokona, Carlo Maderno szolgálatába álljon a Szent Péter Székesegyház építésénél (nevét is itt változtatta Borromini-re). Maderno 1629-es halála után Borromini csatlakozott Gian Lorenzo Bernini alkotócsoportjához, hogy befejezzék a Barberini palota homlokzatát és kibővítését.
[szerkesztés] San Carlino (San Carlo alle Quattro Fontane)
Borromini első független munkája, amely 1634-tól 1637-ig tartott, a San Carlino templom belső terének és a szomszédos épületek felújítása volt; a homlokzatot csak élete végén készítette el. A templomot San Carlo Borromeónak szentelték, s ez sarkallta később nevének megváltoztatására. A kis méretű épületben rengeteg, a barokk korra jellemző mestermű található. Borromini elvetette a klasszikus egyenes vonalakat és az egyszerű kerek formákat; sokkal inkább a hullámos, ovális vonalvezetést részesítette előnyben. Az ovális kupolát nyolcszög, hatszög és kereszt alakú kazettákkal díszítette, amelyek a sötét belső tér egyetlen fényforrásához, a lanternához közeledve egyre kisebb méretűek lesznek. A konvex és konkáv formákat ellensúlyozza a főhajó gömbölyded alakja. Borromini művében jóval dominánsabbak a merész, bonyolult geometriai díszítőelemek, mint a figuratív szobrok, ellentétben a közelben található Bernini alkotásaival büszkélkedhető Sant’Andrea al Quirinale templommal. A homlokzat (1662-67) hullámos elemei egy párkányban csatlakoznak egymáshoz; mélyedésekben elhelyezett, mesterien kifaragott szobrokkal díszítette a művész. Borromini merész görbe vonalai különösen nagy hatással voltak a kései nápolyi és szicíliai barokk alkotásokra.
[szerkesztés] Sant’ Agnese in Agone
A Piazza Navonán található Sant’ Agnese in Agone esetében Borromini Girolamo Rainaldi eredeti tervét vette alapul, amely szerint a főbejárat a Via di Santa Maria dell’Anima-n lett volna. A homlokzatát kiszélesítették és összeépítették a szomszédos Pamphilj palotával, hogy szabad teret nyerjenek a két harangtorony számára (a Szent Péter Székesegyházhoz hasonlóan mindkét tornyon található egy óra, az egyik a római időt, míg a másik az európai időt mutatja). Borromini megbízatása még a templom befejezése előtt véget ért X. Ince pápa 1655-ben bekövetkezett halála miatt. Az új pápa, VII. Sándor és Camillo Pamphilj herceg Carlo Rainaldit, Girolamo Rainaldi fiát nevezték ki a templom megtervezőjévé, aki azonban alig változtatott az épületen, így az tulajdonképpen Borromini elképzeléseit tükrözi.
[szerkesztés] Sant’ Ivo alla Sapienza
1640-től 1650-ig dolgozott a Sant’ Ivo alla Sapienza templomon és annak udvarán a Római Egyetem, a „La Sapienza” közelében. A munka elvégzésére Bernini ajánlotta 1932-ben, akinek korábban a Barberini palotával kapcsolatos munkálatok során volt a segédje. Az épület kupolája és csiga alakú tornya nemcsak hogy igazi különlegességnek számítanak, hanem jellemző motívumok Borromini egyéni stílusára, amely elkülöníti a többi kortárs alkotótól. A szokatlan, központosított alaprajzú főhajó – amelynek oszlopai egy szabályos hatszöget határoznak meg – felett emelkedik a csillagokkal díszített kupola. Az épületben felfedezhető dinamikus barokk vonalak és a racionalista geometrikus formák egymással harmóniában állnak.
[szerkesztés] Oratori dei Filippini
A filippini gyülekezet rendelkezett az egyik legdíszesebb barokk templommal egész Rómában, és hogy hitük elmélyülését segíthesse a zene is, egy oratórium építését tervezték a Chiesa Nouva templom szomszédságában, amely Róma zsúfolt központi területén fekszik. Az épület megtervezésének jogát több vetélytársával szemben Borromini nyerte el. Csaknem tizenhárom évig dolgozott az oratóriumon, amelynek kidolgozása gyakran igen aprólékos munkát igényelt. 1640-re már használatba vehették a hívek az oratóriumot, majd három évvel később a hozzá tartozó könyvtár is elkészült. A templom feltűnő homlokzata vajmi keveset enged látni a szerkezetéről; az oratórium fél oszlopokon és pilasztereken nyugszik.
Borromini kortársa, és később, főleg élete végén vetélytársa volt a pápák által pártfogolt Gian Lorenzo Bernininek. Komoly hatást gyakorolt a piemonti építész, Camillo-Guarino Guarinire és követőire.
[szerkesztés] A Falconieri palota
Az eredetileg gótikus stílusban épült palota felújítására 1640-ben kérte fel Borrominit a dúsgazdag Falconieri kereskedőcsalád. Az építész munkájának köszönhetően nyerte el az épület a mai, a barokk kor ízlésének megfelelő formáját. Különösen értékes művek a palota szobáinak mennyezetét díszítő freskók és stukkók. A Falconieri palota 1927 óta ad otthont a Római Magyar Akadémiának, s így a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana.
[szerkesztés] Halála
1667 nyarán az idegrendszeri zavaroktól és depressziótól szenvedő Borromini öngyilkosságot követett el nem sokkal az után, hogy elkészítette a Falconieri kápolnát a San Giovanni in Fiorentini templomban, ahol ma is nyugszik.
[szerkesztés] Emlékezete
Az 1980-as években Borromini arcképét viselte a 100 frankos svájci bankjegy.
