A lateráni egyházi épületegyüttes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lateráni egyházi épületcsoport (Róma)
Világörökség
Piranesi- Basilica di S. Giovanni in Laterano.JPG
Piranesi: Basilica di S. Giovanni in Laterano (1764)
Adatok
Ország Olaszország/Vatikán
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1980, 1990
Elhelyezkedése
A lateráni egyházi épületegyüttes  (Olaszország)
A lateráni egyházi épületegyüttes
A lateráni egyházi épületegyüttes
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″

A lateráni épületegyüttes adott otthont, székhelyet és főtemplomot a pápáknak, mielőtt Avignonba, majd pedig a Vatikán területére tették át székhelyüket. Az itt található épületek és a bennük felhalmozódott felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű műkincs révén méltán váltak a mai Rómát felkereső hívők, művészek és művészetkedvelő turisták zarándokhelyévé.

A pápák Rómája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piazza di Porta San Giovanni

1590-ben V. Sixtus pápa (1585-1590) a következőket írta: ,,Rómának, a boldogságos Péter, az apostolok fejedelme megingathatatlan székhelyének és tiszteletet parancsoló trónusának, a keresztény hit otthonának, minden hívő ember közös hazájának, valamennyi, a világ minden tája felől feléje tartó nemzet biztos kikötőjének, nemcsak Isten óvó kezére, s a szent és spirituális erőre van szüksége, hanem arra a szépre is, amelyet a materiális díszítmények és gazdagság nyújthat. Ennélfogva pápaságunk kezdete óta egyetlen pillanatra sem veszítettük szem elől e város polgárainak és egyéb lakóinak közös és magán természetű szükségleteit, s azon voltunk, hogy növeljük lakónegyedeikben a templomok és a magánépületek számát, megújítva a régieket, és felépítve az újakat, mindezt a mindenható Isten dicsőségére és a Szentszék hírnevének gyarapítására. Akaratunk az volt, hogy minden erőnkkel a maga nagyságában és szépségében őrizzük meg ennek a városnak az egészét."

A XVIII. század pápai politikája sem távolodott el V. Sixtus akaratától. Róma a század folyamán gazdagodott: nagy városfejlesztéseket hajtottak végre, és látványos kultikus építményeket fejeztek be. A Lateráni Szent János-bazilika új homlokzatot kapott, míg a Sant Ignazio-templom elé új teret terveztek. A San Giovanni dei Fiorentini, a Santa Maria dell' Orazione e della Morte-templom, valamint a Santa Maria Maggiore bazilika pedig új homlokzattal gazdagodott.

Maga a Lateráni épületcsoport - amely a középkorban még nagyobb terjedelmű volt - a tér déli részén a Battisteróval kezdődik, majd a főtemplom oldalhajójának árkádsoros bejárata után a pápai palota következik; a bazilika főhomlokzata a palota mögötti túlsó térre néz.

Piranesi: P. di S. Giovanni in Laterano (1764)
XIII. Leó síremléke
A főszékesegyház Főhajója
S. Giovanni in Laterano
A szentély-kórus
Szentélyapszis és kórus
Kereszthajó

A Piazza di S. Giovanni in Laterano[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lateráni-bazilika, s a hozzá épült palota, a pápaság egykori székhelye előtt, a négyszögletes Piazza di S.Giovanni in Lateranon a IV. Thotmesz fáraónak (i. e. XV. század) csaknem négyezer éves egyiptomi obeliszkje áll, melyet Augustus 300 evezős hajón szállíttatott annak idején Rómába, majd a Circus Maximusban állíttatott fel. V. Sixtus idején találták meg a föld mélyében - három darabra törve – a pápa 1588-ban állíttatta fel a mai helyén.

Battistero S. Giovanni in Laterano[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(röviden: a Battistero, vagy S. Giovanni in Fonte; illetve: Szt. János Keresztelőkápolna) Eredete tisztázatlan, talán a régi római nimpheumból alakították át. Mindenesetre még római császárkori alapokon épült és valószínűleg az V-VI. században nyerte el mai nyolcszögletű formáját. Egy másik álláspont szerint 440 körül emelték. Nyolcszögletű belső tere a legérdekesebb ókori emlékek közé tartozik. A battistero belsejét nyolc antik piros porfíroszlop díszíti, melyeken további nyolc kisebb fehérmárvány oszlop áll, a késő barokk stílusú kupolát tartva. A Keresztelő Jánosról elnevezett bronzkapuja még V. századi, a János evangélistáról elnevezetté azonban csak XII. századi. Épületben található VII. századi mennyezetmozaikok is figyelemre méltóak.

A belső térben, középen nagy, kerek medence van. Abban az időben még - felnőtt korban, alámerítéssel - kereszteltek, vagyis meztelenül merítették vízbe a neofitákat (keresztségre várókat, más szóval az új hitre térőket). Ezért az oldalsó kápolnahelyiségekben különítették el a férfiakat a nőktől. Ezek, az épülethez csatlakozó kis kápolnák is igen szépek.[1] [2] [3]

A Lateráni Palota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térbe mélyen benyúló Lateráni Palota mai formájában a 16. század végén épült. Mestere, Domenico Fontana azt a megbízást kapta, hogy Sangallónak a Farnese-palotához készített eredeti tervét vegye mintául. A pápák nem költöztek be, mert akkoriban a vidék már erősen szenvedett a trópusi maláriától. 1840 és 1962 között múzeum működött a palotában. Anyagát 1970 óta a Vatikáni Képtár melletti új múzeumépületben mutatják be.

A S. Giovanni in Laterano bazilika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reneszánszig a kereszténység főtemploma volt, ma is a római püspök székesegyháza, a hét főszékesegyház-, illetve a négy patriarchális bazilika egyikének számít. Többször leégett, többször átépítették.

Építészeti kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatalmas, öthajós ókeresztény bazilikának jóformán csak az alaprajza maradt meg. X. Ince pápa megbízásából a különc barokk mester, Borromini 1650-ben teljesen kora képére alakította át. A 16 m széles, 87 m hosszú főhajó antik oszlopsorai köré pilléreket épített, s az azokban kialakított fülkékben elhelyezett nagy barokk szobrok áldrámai mozgalmassága űzi el az ókeresztény egyház hangulatát.

A főhajót záró nagy apszis és középkori mozaikképei szerencsére átélték a sok tűzvészt és átalakításokat. Az apszis és a négyezeti tér közé eső - mai megjelenésében - gyönyörűen díszített kórus átalakítása és díszítése megtervezésével korábban Piranesi-t bízták meg, ez azonban nem valósult meg.

Az épület díszítményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apszisbeli boltív tetején a Megváltó óriási mellképe angyalok között. Alatta egy dombból kiemelkedő nagy kereszt és jelképes „Új Jeruzsálem" látható, a négy evangéliumot szimbolizáló folyóval. A kereszt lábánál Mária látható apostolokkal, Szt. Antallal, Szt. Ferenccel és a képet megrendelő IV. Miklós pápa pápával (1288-92), aki megválasztása előtt szintén ferences szerzetes volt. Lejjebb, az apszis csúcsíves ablakai között apostolok képei; a mellettük térdeplő két jóval kisebb alakú ferencrendi barát egyike a mozaikok mestere, Torriti- kezében zománcozó szerszámmal,és a másik a segédje. Valószínű, hogy Torriti csak részben alkotta, részben pedig restaurálta a mozaikokat. Krisztus alakja és a folyók virágos rétje a gyermekekkel, madarakkal a IV. század stílusára vall.

A fő- és kereszthajók alkotta négyezeti térben emelkedő nagy gótikus márvány tabernákulum (1367) rejti Péter és Pál apostolok koponyáit. Sajnos, ez a középkori építmény is átalakítást szenvedett a XIX.században.

Magyar vonatkozású a második pilléren, II. Szilveszter pápa sírja felett a szent korona küldéséről 1909-ben készített dombormű(Damkó József műve). A dombormű elhelyezését a magyar püspöki kar kezdeményezte.

A jobb első oldalhajó első pillérén helyeztek el egy Giotto-nak tulajdonított freskót, mely egykor az áldás-loggiát díszítette. VIII. Bonifác pápát ábrázolja, aki elsőnek használta a „Szt. Péter helytartója" helyett „Krisztus földi helytartó¬ja" címet. A képen az 1300-as szentévet nyitja meg. Akkor, tekintélye tetőpontján, százezernyi zarándok és fejedelmek ünneplésének középpontjában állott. Mire a kép elkészült, a főurak már megfosztották a pápai tróntól.

A negyedik pillérrel szemben szép cosmata síremlék található. A Borromini által kialakított, pillérekbe mélyített fülkékben egyházatyák szobrai nyertek elhelyezést. [4] [5] [6] [7]

A gazdagon aranyozott kazettás mennyezet égszínkék és bíborvörös színei még késő reneszánsz szellemet árasztanak (1562-1567).

Capella Corsini[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika legpompásabb kápolnája (színes márványokkal borított), melyet XII. Kelemen pápa emeltetett a főhomlokzatot tervező Galileivel (1734) egy szentté avatott családtagja tiszteletére. A pápa sírja antik porfír kád, Agrippa termáiból való.

A kolostorkert[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bal kereszthajóból nyílik kijárat a templomhoz tartozó gyönyörű XIII. századi kolostorkerthez, melynek változatosan faragott, cosmata - berakásos oszlopokkal ékes keresztfolyosója nyújtja azt, amit az óriási bazilikában már hiába keresünk: a régmúlt hangulatát.[8][9][10]

A székesegyház külső képe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az obeliszk terére nyíló kereszthajó homlokzatának finom, emeletes loggiáit - a régi áldás-loggiát – Domenico Fontana építette újjá, nemesen egyszerű reneszánsz stílusban. Az árkádsort szép kovácsoltvas rács zárja le. (Itt is beléphetünk a bazilikába).

A Porta S. Giovanni Laterano tágas terére a nagyarányú barokk homlokzat alatti főkapun lépünk ki. A mai homlokzatot XII. Kelemen pápa megbízásából 1743-ban emelte Alessandro Galilei, a barokk utolsó nagy római építésze. A nagyvonalú, harmonikus loggiasor szépségét még annak is meg kell csodálnia, akit a barokk művészet hidegen hagy. A loggiasor fölött a templom címét hirdeti a felirat:

„Omnium ecclesiarum Urbis et Orbis mater et caput”

(a Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje).

A főhomlokzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindössze két évvel azt követően, hogy a Corsini-házból való XII. Kelemen (1730-40) a pápai trónra lépett, versenyt hirdetett a Lateráni Szent János-bazilika új homlokzatának megtervezésére, amelyen a korszak számos építésze vett részt. A győztes a firenzei Alessandro Galilei lett egy olyan tervvel, amelyet szigorú klasszicizmus jellemzett:)oszlopsor alkotta árkádját, amely pontosan követi a templomhajókat, a kései római cinquecento építészete ihlette. A homlokzat előtt rövid lépcsősor emelkedik, az árkádsor felett pedig loggia teszi teljessé a képet. A loggia fent gerendasorban végződik, központi timpanonnal és mellvéddel, amely végighúzódik a bazilika teljes hosszán. Tizenkét szobor emelkedik itt, szenteké és egyházatyáké, ők az áldást osztó Jézust veszik körül. A munkálatokat három év alatt fejezték be, majdhogynem egyidejűleg a templombelső ismertetésében szereplő Corsini-kápolnával együtt. Az 56 m széles előcsarnok bal végződésénél Constantinus szobra áll. A középső antik bronzkapu a Forum Romanumról, pontosabban a Curia Juliáról való.[11] [12] [13] [14]

Scala Santa, Sancta Sanctorum és az Exedra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az exedra mozaikdísze

A főhomlokzattól északra, a Porta S. Giovanni tágas terén külön épület rejti a régi lateráni palota maradványát, a „Szent Lépcsőt" és a pápák egykori házi kápolnáját. A Scala Santa a hagyomány szerint az a márványlépcső, melyen Krisztust Pilátus elé vezették és amelyet Constantinus anyja, Heléna császárné hozatott Rómába de csak 845-ben állították fel a mai helyén. A lépcső 28 fokát faburkolat borítja, a bennük levő kristállyal fedett lyukak Krisztus vércseppjeinek helyét jelképezik.

A látogatók csak térdepelve haladhatnak a lépcső felső fokáig. (Visszafelé már a kétoldali barokk lépcsőkön lehet lejönni.) A szent lépcső felett van a középkori pápai kápolna, a “Sancta Sanctorum”. Architrávja fölött büszke felirat:

„Nincsen a világon ennél szentebb hely".

A kápolna sok nagyrabecsült ereklyét őriz, köztük Lukács evangelistának a legenda szerint sajátkezűleg festett Krisztus-képét, melyet angyalok fejeztek be. A Scala Santa épületéhez a térre nyíló nagy exedra csatlakozik. Itt akarták elhelyezni az egykori pápai palota fogadótermét díszítő IX. századbeli mozaikokat. Átszállítás közben azonban darabokra törték, és csak emlékezetből másolták le újra. Köztük Nagy Károly koronázásának jelenetét ábrázolót is.

A szentély 12. századi mozaikdíszítése
Cosmata padlóburkolat

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán - 2005. Perseus - ISBN 88-7280-534-1
  • Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) - Bp. 2008. Corvina - ISBN 978 963 135 6601
  • Pogány Frigyes kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet - Bp. Műszaki K.
  • Luca Mozatti: ROM – Roma, 2003. Electa K -. ISBN 88-370-2070-8
  • A. M. Hind: Ci riferiamo all’ opera…(G. B. Piranesi…) London, 1922.
  • A Világ természeti csodái és kulturkincsei (UNESCO sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra K. 1998. ISBN 963-367-345-3
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) - Bp. 1977. Panoráma K. - ISBN 963-243-119-7
  • Wellner István: Velencétől Rómáig – Bp. 1973. Panoráma K. - ISBN 963-243-012-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Laterán témájú médiaállományokat.