Lateráni egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lateráni egyezmény vagy lateráni szerződés az olasz fasiszta kormány és a katolikus egyházfő között Rómában, a lateráni palotában megkötött egyezmény az olasz állam és a pápaság viszonyának rendezéséről. 1929. február 11-én írta alá XI. Piusz pápa és Benito Mussolini.

Az egyezmény tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megegyezés politikai és pénzügyi megállapodásból, valamint konkordátumból állt.

Politikai megegyezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római katolikus vallás Olaszország egyetlen államvallása.
  • A Vatikán teljesen független, szuverén állam, Róma pedig Olaszország fővárosa.
  • Rögzítette a Vatikán területét, illetve a hozzá tartozó, területen kívüliséget élvező ingatlanokat (huszonhárom ilyen van Róma városában, ezen kívül a Radio Vaticana központja, egy pedig a Castel Gandolfó-i pápai nyaraló).[1]
  • A pápa személye szent és sérthetetlen.

Pénzügyi megállapodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megegyezés értelmében az olasz állam a ratifikációval egy időben átad a Szentszéknek 750 millió lírányi készpénzt és egymilliárd lírányi, 5%-os kamatozású államkötvényt. Ezzel a Szentszék végérvényesen rendezettnek tekinti az olasz állammal szemben az 1870-es események kapcsán támasztott pénzügyi követeléseit.[2]

A konkordátum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A konkordátum előjogokat, privilégiumokat biztosított Olaszországban a katolikus egyháznak.

  • Biztosította az egyház joghatósági hatalmának gyakorlását.
  • A nyilvános istentiszteletek szabad végzését.
  • Biztosította az egyházi állam védelmét.
  • Az egyházellenes törvények eltörlése.
  • Kimondta az egyházi házasság civiljogi érvényességét
  • Kötelezővé tette a hitoktatást az elemi iskolákban.
  • Megtiltotta a papok politikai tevékenységét.


A ratifikálás és az érvényeség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyezmény ratifikálására 1929. június 7-én került sor. Ezzel egyben az ú.n. "római kérdés" is rendeződött, amely Olaszország egyesítésével és Rómának az állam fővárosává válásával keletkezett.

A lateráni szerződés a fasizmus bukása után is érvényben maradt. 1958-ban módosították (Olaszországban azóta nem államvallás a katolikus).

A Lateráni Szerződéssel együtt aláírt, a katolikus egyház olaszországi tevékenységét szabályozó konkordátumot 1984. február 18-án a II. vatikáni zsinat és az 1983-as Kánonjogi Kódex változtatásait, valamint az olasz társadalmi fejlődést tükröző Villa Madama-i Megállapodás váltotta fel, ma ebben a változatban van érvényben.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zone extraterritoriali vaticani (olasz nyelven). A Szentszék hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2010. július 3.)
  2. A Lateráni Szerződés
  3. http://vatikanifigyelo.freeblog.hu/archives/2009/02/18/Az_olasz_konkordatum__80_es_25_evfordulo/ A Lateráni Szerződés évfordulója]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar lexikon I–VIII. Szerk. Berei Andor et al. Budapest: Akadémiai. 1960–1981.
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. Ecclesia, Bp. 1988. 537-542. ISBN 963-363-495-4