Traianus-oszlop
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
 Traianus oszlopa |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Olaszország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Kritériumok | ||||
| Felvétel éve | 1980 | |||
Traianus-oszlop, Traianus római császár (98 – 117) római fórumának közepén álló 38 méter magas márványoszlop. "…előtte a diadalív, mely a nagy tér bejáratául szolgált, a két könyvtárépület és a basilica elpusztúltak; ez utóbbinak oszlopromjai sejtetik csak a császári forum fényét" – emlékezik róla az világtörténet.
Az 5 méter magas és három oldalról domború művekkel diszített talapzat egykor a császár hamvait foglalta magába. Tetején Traianus aranyozott bronzszobra állt. 1587 óta áll itt Péter apostol szobra.
Az oszlop törzsét a császár két daciai hadjáratát ábrázoló, kb. 200 méter hosszú, spirálisan felfutó domborműszalag díszíti 22 csigavonallal, huszonhárom márványtömbből rakták össze.
Bár Traianus kiemelkedő alakja minden ábrázolt eseménynél jelen van, a dombormű főszereplője a háborúban és az építőmunka minden terén tevékenykedő katonaság, valamint az ugyancsak sokoldalúan jellemzett ellenség. A részleteiben rendkívül valósághű relief kompozícióját a folyamatos elbeszélő stílus jellemzi: az időrendben egymást követő jelenetekben az alakok és az azoknál kisebb arányú helyszínrajzot adó tájképi elemek elrendezése nem a perspektívát, hanem a mondanivaló ábrázolásának szükségleteit követi. Ezt a sajátos képkrónika-stílust a Traianus-fórum tervező mestere, Apollodórosz a mezopotámiai művészet hagyományaiból merítette.
A császár győzelmét megörökítő dombormű egy igen jelentős történelmi esemény ábrázolására törekszik, hiszen a daciai háborúval egyidejűleg Aulus Cornelius Palma Arabiát, a Bostra és Petra között elterülő vidéket is meghódította és provinciává tette. (in. Nagy képes világtörténet, Franklin Társulat, 1895-1905.)
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
- Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet (Franklin Társulat, Bp., 1895-1905. XXX. fejezet, A Flaviusok, Nerva, Traianus és Hadrianus uralma)
