Mezopotámia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ókori Mezopotámia térképe

Mezopotámia (görögül: Μεσοποταμία, az óperzsa Miyanrudan („a folyók közötti ország”) fordításából; arámi elnevezése Beth-Nahrain, vagyis a „Két folyó háza”) egy közel-keleti terület volt az ókorban. Földrajzi értelemben egy hordalékkal feltöltött síkság volt, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között feküdt, és felölelte a mai Irak, Törökország és Szíria egy részét. A területet nyugatról a Szír-sivatag, délről az Arab-sivatag, délkeletről a Perzsa-öböl, keletről a Zagrosz-hegység, északról pedig a Kaukázus határolta. Mezopotámia a világ egyik legrégibb civilizációja, a globális emberi civilizáció egyik bölcsője volt.

A Mezopotámiából előkerült írásforma (Uruk, mai Warka, uruki archaikus szövegek) közismerten a legősibb a világon, mellyel Mezopotámia elnyerte a „civilizáció bölcsője” elnevezést. A sumer írás párhuzamosan született az egyiptomi hieroglifákkal, és még néhány régebbi felirat is ismert, mely valószínűleg az írások őse lehet (Nagada-kultúra[1]).

Mezopotámiát számos ókori civilizáció benépesítette és meghódította, elsőként a sumerek, majd akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák, hettiták és médek. Itt fontos megemlíteni, hogy az ókori Mezopotámiával kapcsolatos események dátumai még mindig vitatottak, és a dátumozásnak számos különböző módszere és meghatározása van. A következőkben felsoroltak a legáltalánosabban elfogadott feltételezések.

Földrajzi adottságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz folyók közében található sivatagos-félsivatagos területen helyezkedik el. A területet keleti és északi oldalról középhegységek, délről nádban és agyagban gazdag mocsaras alföldek határolták. Mezopotámiát belül sok folyó keresztezi, így az egyébként csapadékban szegény földek is megművelhetővé váltak. A folyók áradását csatornarendszer kiépítésével használták ki, így ezek minden évben iszapot terítettek szét partjaik mentén, ami kiváló termőföldnek bizonyult. A folyamok mellett főleg gyümölcsöket, zöldségeket és gabonát termeltek, valamint itt alakult ki az állattenyésztés (főleg juh és szarvasmarha). A folyóközben nem, hanem egyedül a szélső hegységekben találhatóak meg a további nyersanyagok, mint például a fémek, a fa, és a kő, így ezeket hosszas szállítással, vagy kereskedelem útján lehetett beszerezni.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor és írott történelem előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termékeny félholdon számos különböző kultúra telepedett meg a Würm-glaciális utáni időkben (kb. 12 000–7000 éve) Ekkorra tehető a Tell Halaf-kultúra; az El Obeid-kultúra és az első uruki kultúra. Általánosságban véve a teljes társadalom kifejlődése 6000-re tehető; akkorra Jerikó már öntözőrendszerrel ellátott nyüzsgő város volt.

Sumer és Akkád[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dzsemdet Naszr-kor (i. e. 2900-2700. k.)
  • Meszilim-kor (i. e. 2600. k.)
  • Ur I. és Lagas (i. e. 2500-2350. k.)
  • Akkád-kor (i. e. 2350-2150. k.)
  • Sumer reneszánsz (i. e. 2150-1920. k.)

Az első bevándorlók: sumerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nehéz meghatározni, hogy honnan jöhettek a sumerek, mivel a sumer nyelvet a történeti nyelvészet utód nélkül kihaltnak tartja, az adott korban pedig írásbeliség nélküli nyelvekkel nem lehet összehasonlítani. Az első bizonyosan tőlük származó emlékek a Dzsemdet Naszr-korban keletkeztek. Mitológiájuk számos esetben utal a környező területre, de kisebb jelek mutatnak őshazájukra is. Ebből a korból valók az első kocsik, melyek fennmaradtak. A Tepe Gawrában folyt ásatások során kerültek elő.

Új közigazgatási forma, az állam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezopotámia kora ókori települései a mai Irak térképén. A települések kirajzolják a Tigris és az Eufrátesz ókori folyását.


Sumer istenek listája ékírással, kb. i. e. 24. század

A lakóházak egy központi épület köré, a templom köré épültek. Idővel ezekből a központokból városok fejlődtek, amelyeket fallal vettek körül. Ez nem csak azt jelezte, hogy elfogytak a környező legelők, szabad földek, hanem azt is, hogy megszületett egy új igazgatási forma, az állam. Az öntözéses földművelésen alapuló gazdaság irányítását és a város védelmét meg kellett szervezniük. Ezeket a feladatokat látták el a királyok, hivatalnokok. A későbbiekben ezeket a bonyolultabb tevékenységeket már csak despotikus módon lehetett irányítani. A király despotává vált.

Az i. e. 4. évezred közepére a különböző városállamok már nagy hatalommal rendelkeztek. Eridu, Uruk, Ur, Lagas és Girszu voltak a legfontosabb társadalmi központok. A mitológia szerint Uruk adott otthont az egyik leghíresebb mezopotámiai hősnek, Gilgamesnek.

A termelés a templomgazdaságokban és kisebb paraszti birtokokon történt, a templom illetve állami hivatalnokok irányításával. A felesleges élelmet nagy mennyiségben tárolták. A templomgazdaság önellátó egység volt. A termelő munkát a közrendű szabadok végezték, akik ezért terményben fizetséget kaptak.

A 3. évezredre a városok fokozatosan kiteljesedtek. Az uralkodók és politikai szervezetek óriási építkezéseket folytattak.

Akkád birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sarrukin vagy Naram-Szín

Az i. e. 24. században Sarrukín megalapította az agadei vagy akkád dinasztiát Mezopotámiában, majd elfoglalva a sumer városállamokat egységesítette Mezopotámiát. A városfalakat leromboltatta, központi hadsereget toborzott, elfoglalt városai élére saját hivatalnokait állította. Ez volt az első korszak, amikor egyetlen városban központosították a hatalmat.

Az akkád sémi nép volt; az akkád nyelvről szóló írásos bizonyítékok kb. 2300-ból származnak. A sumer írást adminisztratív és irodalmi célokra használták, míg az akkádnál a tudomány volt előtérben. Ez a dinasztia a i. e. 2193-as guti hódításig uralta a területet, és uralkodói között olyan nagy királyok is voltak, mint például a magát elsőként istenné nyilvánító Narám-Szín.

Sumer nyelve és kultúrája összeolvadt a hódító akkádokéval. A két műveltség összeolvadásából létrejött az egységes mezopotámiai kultúra. Későbbi utódaik ezt vették át tőlük.

Sarrukín utódai nem voltak képesek egyben tartani ezt a kezdetleges államot, a nomád gutik támadásai szétzilálták majd romba döntötték a birodalmat. Agade városát a földdel tették egyenlővé. Miután az utóbbi dinasztia uralma véget ért, különböző városállamok versengtek a hatalomért. Ugyanabban az időben a gutiknak hívott népcsoport áramlott le a Zagrosz-hegységből és vette át a hatalmat egy rövid időre.

Sumer újjászületése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Mezopotámia térképe (Babilon Babel néven)

A nomád nép, a gutik uralmának lázadás vetett véget Mezopotámiában. Ennek során falvakat, városokat fosztogattak, embereket öltek, nem gondozták az öntöző csatornákat. Agade romba döntésével Sumer új esélyt kapott arra, hogy ismét visszaállítsa korábbról ismert független államát. Elsősorban két város emelkedett ki, Íszín és Lagas. A térség végül Ur városállam hatalmába került, amikor megalapították a harmadik uri dinasztiát. Az ipari fejlődés soha nem látott szintre emelkedett a térségben. Híres uri uralkodók például Utu-hégál, Ur-Nammu és Sulgi, aki létrehozta az egyik legősibb ismert törvénykönyvet (a későbbi törvényalkotó, Hammurapi még híresebb). Ur enszijei megerősítették a központi hatalmat, felújították a régi csatornákat. Jelentősen befolyásolta a fejlődést az itt épült zikkurat. Ur tündöklése Agadéhoz hasonlóan ért véget, a betelepülő, portyázó nomád amarru törzseknek nem tudtak ellenállni. Ur városát porig rombolták. A sumer nép ezek után gyorsabban vegyült a betelepülő népekkel. Ezek után már nem követhető nyomon az elszigetelt sumer nyelv és kultúra.

Óbabiloni birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amarruk támadásai után Mezopotámiában több város emelkedett ki, amelyek közül Babilon (isten kapuja) vált a legfontosabb központtá. A város uralkodói ismét egységes központi hatalmat teremtettek egész Mezopotámiában. A kor legerősebb birodalma jött létre, amelyben i. e. 18. század körül élt a kor legnagyobb uralkodója, Hammurapi, aki törvénykönyvéről híres. I. e. 16. század elején újra beteljesedett a folyóköz sorsa: egy kis-ázsiai nép, a hettiták könnyű fegyverzetükkel és harci kocsijaikkal lerohanták a birodalmat. Babilont és a déli területeket a hettiták csak végigrabolták, de nem vonták fennhatóságuk alá, így ezt az elszikesedő vidéket a kassziták vezére szerezte meg.

Asszíria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiemelkedő városai:

Asszíria ókori történelmi régió volt Észak-Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz felső szakasza között. Ezen a vidéken nem Mezopotámiára jellemző alföldi táj terült el, hanem hegyek szabdalták a vidéket. A földművelésre öntözés nélküli technika jellemző, és legeltető állattartás. A hegyek ólomban és fában gazdagok voltak, ezért ezek váltak Asszíria legfőbb árucikkeivé. Katonai állammá válásában nagy szerepet játszott a kényszer.

Peremterületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hurrik egy ismeretlen származású, indoárja hatásokat hordozó nép volt, akik Észak-Mezopotámiát és Anatólia délkeleti részét i. e. 1600 körül népesítették be és i. e. 1450 körül létrehoztak egy kisebb birodalmat, Mitannit kelet, észak és nyugat felé terjeszkedve, és egy időre adófizetésre kényszerítették a nyugati királyságokat, még a távoli Kaftit is (minószi Kréta) és nagy fenyegetést jelentettek az egyiptomi fáraó számára.

i. e. 1300 körül a hettiták és az asszírok felbomlasztották, majd elfoglalták Mitannit. A hettiták egy nyugat-indoeurópai népcsoport (a „kentum” nyelvcsaládból), akik Kis-Ázsia nagy részét leigázták fővárosukból Hattusas-ból (a mai Törökország) és még Egyiptomot is bevették.

Újbabiloni Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszírok ellen felkelő dél-mezopotámiaiak vezére alapította meg az Újbabilóniai Birodalmat. Legjelentősebb uralkodója II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor), aki részt vett Ninive elpusztításában, majd elfoglalta Föníciát és Palesztinát. A birodalom átvette az asszírok birodalomszervező hagyományait és kegyetlen módszereit. Szamariából az asszírok, Palesztinából a babiloniak hurcolták el a zsidó lakosság egy részét (babiloni fogság, i. e. 6. század). A kegyetlen módszerek miatti elégedetlenség is szerepet játszott abban, hogy a perzsák könnyen megdöntötték a birodalmukat.

Perzsa Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilencedik századi tál Irakból
Perzsa bikafej az 5. századból

A régiónak akkor lett igazán nagy jelentősége, amikor az Akhaimenidák beolvasztották a Perzsa Birodalomba. Két alkirályságra osztották: délen volt Babilónia és északon Athura (Asszíriából). Ezidő alatt Perzsia a világ legnagyobb hatalma lett. A perzsák, akik kiváltak Babilonból és az iráni fennsíkon telepedtek le, mára visszavették ősi földjeiket, és uradalmuk alatt virágzott a matematika és asztronómia; ez később a görögökre lett nagyon jellemző.

Későbbi történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a makedónok Nagy Sándor vezetésével egész Perzsiát meghódították, a terület a Szeleukida Birodalom része lett.

A hellenisztikus kor után Mezopotámia nagy része a perzsa Párthus Birodalom része lett. A Parthus Birodalom fővárosa Ktésziphón volt. Az északnyugati rész azonban római fennhatóság alá került. A tetrarchia időszaka alatt a terület két provinciára oszlott, Osroenére (Edessa környékén; nagyjából a mai Törökország és Szíria közötti határ területén) és Mesopotamiára (északkeletre).

A szászánidák vezette Perzsa Birodalom idején, mely sokkal nagyobb volt, a mezopotámiai részt Del-e Iranshahr-nak, azaz „Irán szívének” hívták és fővárosa Ktésziphón volt (szemben az ókori Szeleukeiával, mely a Tigris mentén helyezkedett el), Perzsia fővárosa Mezopotámia területére esett.

Miután a korai kalifák az egész Perzsa Birodalmat egyesítették és még tovább növelték, Mezopotámia újra egyesült, ám két provinciaként kormányozták: Észak-Mezopotámia (Moszullal) és Dél-Irak(Bagdaddal, mely várost a Perzsák építették, majd később a kalifák fővárosa lett).

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezopotámia művészete a nagy hódítások idején egybeolvadt a környező, hódító népek kultúrájával. Viszont amíg Mezopotámia városállamai önálló életet éltek addig fejlett és sokrétű művészet alakult ki.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori mezopotámiaiak már használtak égetett agyagból készült téglát, de csak a paloták építéséhez, a lakóházakhoz levegőn szárított téglát, ezen kívül nádat alkalmaztak. A téglákat kifestették így mozaikszerű mintákkal díszítették az épületeket. Alapozáshoz bitument kevertek ki. Hatalmas palotáikat fényűző lakosztályok és templomegyüttesek és fogadórészek jellemezték.

Ál-Untas-Napirisa (mai nevén Csogá Zanbil), amit az iráni Szúza városa közelségében a i. e. 13. században építtetett Untas-Napirisa elámi király, egyike a legjobb állapotban fennmaradt zikkuratoknak.

A zikkurat, más írásmód szerint ziqqurat (szó szerint: „kimagasló (építmény)”) a nagyobb mezopotámiai városok templomnegyedének középpontja. Hét, esetleg kilenc egyenetlenül csökkenő szintből álló toronyépület, amelyen az első emelet – rendszerint a torony dereka – kétoldalt lépcsőfeljárón közelíthető meg. Az emeletek mindegyike más-más színűre volt festve. Csupán a legfelső részt képezték ki szobává, itt őrizték az istenség szobrát, itt folytak le az évenként megismételt szertartások, s minden bizonnyal ez szolgált a zikkurat tetején folytatott csillagászati megfigyelések helyszínéül is. A leghíresebb zikkurat a babiloni Étemenanki, azaz „az ég és a föld alapjának temploma”. Ez az i. e. 2. évezred elején készült. A hettita invázióban erősen megrongálták, és az ókori írók által említett i. e. 6. századi újjáépítése kapott legendás hírt, egyes kutatók szerint ugyanis ehhez fűződik a Bibliából ismert „Bábel tornya” történet. Ez a zikkurat eredetileg Marduk kultuszhelye volt.

Festészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos volt a festészet. A palotáikat díszítették vele. Kedvelt volt az épületek mozaikkal való díszítése.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vallásban szereplő irodalom nagy részét a himnuszok és az istenségekről szóló prózák töltötték ki. Kedvelték a bölcseleti hangvételű költeményeket, a vetélkedéseket. Sok tudományos témájú feljegyzést is készítettek a megfigyeléseikkel kapcsolatban. Ezeknek a leírásoknak a főbb témái a csillagászat és az orvostudomány. A városállamok uralkodói fontosnak tartották, hogy a törvények is le legyenek jegyezve ezért ilyen irodalmi források is maradtak fenn.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenéjükben különböző hangszereket használtak, például hárfát, lantot, lírát, cimbalumot, üstdobot, dobot, kereplőt, csörgőt, fuvolát, nádsípot. A zene összekapcsolódott az énekléssel és a tánccal. Zenéjükben főleg a ritmus játszott nagy szerepet.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek a civilizációk hozták létre a korai építményeket és kultúrákat, melyek elsőként végeztek gazdálkodást.

A régió korábbi városai:

Olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Tarr László: A kocsi története