Dél-Európa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dél-Európa az európai földrész egyik régiója. A régió meghatározására több definíció is létezik.

A szűkebb értelemben vett Dél-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legáltalánosabban elfogadott meghatározás szerint ebbe a régióba az Ibériai-félsziget és az Appennini-félsziget országai tartoznak:

Az Ibériai-félszigetet és Franciaország déli területeit együtt gyakran Délnyugat-Európa régióként is említik.

Dél-Európa tágabb értelemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tágabb értelemben vett Dél-Európa kulturális és nyelvi megoszlása. Kékkel jelöltük az újlatin nyelvű országokat, zölddel pedig a Balkán európai országait (déli szláv országok, Albánia, Koszovó és Görögország) Románia kivételével.

Tágabb értelemben Dél-Európába sorolják valamennyi olyan európai országot, amely a Földközi-tenger partján helyezkedik el, tehát Délkelet-Európa nagy részét is.

A szűkebb értelemben vett Dél-Európa országain kívül ide tartozik még:

A tágabb földrajzi meghatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi szempontból a tágabban értelmezett Dél-Európa az európai földrész egész déli felét is jelentheti. Ez a meghatározás azonban szükségszerűen viszonylagos, mivel a térségnek nincsenek pontos határai.

Az Alpok hegység fizikai határt képez Olaszország és Közép-Európa között, de ez a határ eltűnik Franciaországban, ahol Európa déli és északi fele világos határ nélkül találkozik. Ugyanígy, Európa keleti részén sem határozható meg egy egyértelmű határvonal.

Az ENSZ geopolitikai meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ENSZ saját hivatalos jelentéseiben és publikációiban régió elnevezéssel csoportosítja az országokat. Ez a csoportosítás gyakran önkényes, elsősorban az országhatárok alapján határozzák meg az egyes régiókat, így Dél-Európát is. Ez a gyakorlat olyan furcsaságokhoz vezet, hogy a földközi-tengeri Korzika szigetét (mivel Franciaországhoz tartozik) nem sorolják Dél-Európához, de például a németlakta Dél-Tirolt igen (mivel Olaszország részét alkotja).

Éghajlati meghatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Európa éghajlatát talán mediterránként lehetne legjobban meghatározni. Legtöbben úgy tartják, hogy a jól ismert hagyományos élelmiszerek jelentős részének eredete is a mediterrán éghajlathoz köthető, mint például az olajbogyó, a bor és a búza kultúrája.

A mediterrán éghajlati övben igen hasonló tájakat láthatunk (száraz dombok, kis síkságok, tűlevelű erdők, olajfák) és az állatvilág is igen jellemző.

Az éghajlat alapján meghatározott tágabb Dél-Európa területe magába foglalja Portugália déli kétharmadát, Spanyolország déli felét + keleti partvidékét, Franciaország délkeleti partjait + Korzikát, Olaszország nagy részét (kivéve a Pó-síkságot és az Alpok térségét), a volt-Jugoszlávia partvidékét, Albánia partjait, Görögország jelentős területeit, Ciprust és Máltát.

Nyelvi és kulturális meghatározás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség újlatin (spanyol, portugál, francia, olasz) nyelvű országait nevezik Romaniának vagy néha „Latin-Európának” is.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Az ENSZ ezeket az országokat Nyugat-Ázsiához sorolja.