Ázsia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ázsia
Asia (orthographic projection).svg
Népességi adatok
Népesség 3 879 000 000 fő
Népsűrűség 89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 44 579 000 km²
Országok 48 (lásd itt)
Függő területek 4

Ázsia a legnagyobb és legnépesebb kontinens. Területe 44,4 millió km². Ez a Föld teljes területének 8,7%-át teszi ki, a szárazföldeknek pedig a 29,8%-át. Az emberi népesség mintegy 60%-a itt él.

Ázsia átnyúlik a déli féltekére is, kiterjedése észak-déli irányban 11 000 km; kelet-nyugati irányban 9000 km. Európával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Ázsia a négyötöd részét teszi ki.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál hegység Amerikától pedig a Bering-szoros határolja.

A hatalmas kontinensnek két vitatott hovatartozású területe is van. Az egyik Európa, amelytől „mesterséges” határ (a viszonylag jelentéktelen Urál hegység és Urál folyó) választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve inkább Afrikához tartozik.

Ázsia partvidéke nagyon tagolt. Déli részét nagy félszigetek alkotják: Kis-Ázsia, az Arab-félsziget, a Hindusztáni-félsziget és Indokína. Hátsó-India keskeny nyúlványa a Maláj-félsziget. Ázsia keleti partvidékén terül el Kamcsatka és a Koreai-félsziget. A legjelentősebb ázsiai szigetek és szigetcsoportok a következők (északnyugatról, az óramutató járása szerint): Novaja Zemlja, Szevernaja Zemlja, Új-szibériai szigetek, Vrangel-sziget, Szahalin, a Kuril-szigetek, a Szunda-szigetek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Térkép Ázsiáról az 1890-es évekből
Nagy Sándor birodalma

A kontinens népei rendkívül kevertek, mongolid (kínai, koreai, japán, vietnami, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid típusú emberek élnek itt. A különféle ázsiai népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt.

Eurázsia nagy kiterjedése miatt a különböző részein élő nemzetek sokáig nem sokat tudtak egymásról. Az Ázsia távoli részei közötti felfedezőutak már az i. e. 6. században elkezdődtek I. Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is a perzsák az Indus torkolatát derítették fel. Az európaiak az ókorban csak Délnyugat-Ázsia egyes részeit ismerték (a görög és római hódítások révén).

Ázsia a nagy földrajzi felfedezések korában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európaiak Ázsia keleti és belső területeivel csak a 13. századtól ismerkedtek meg. Marco Polo velencei utazó kereskedő 1271-ben szárazföldi úton elindult Kínába. Kis-Ázsián, a Kaukázus déli részén, a Kaszpi-tenger déli partvidékén áthaladva Közép-Ázsiába érkezett. Innen aztán a Pamír és a Tien-san hegységek lábainál húzódó keskeny völgyeken át eljutott a mai Kína területére, és elérte annak keleti partvidékét. Jelentős szerepe volt abban, hogy az európaiak kapcsolatba kerültek azzal a fejlett civilizációval, amely például a könyvnyomtatást és a selymet feltalálta.

A további utazók Ázsiát a tenger felől közelítették meg. A kora újkortól a portugálok, spanyolok és oroszok sorra indították expedícióikat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Vasco da Gama portugál hajós 1499-ben eljutott Indiába; előbb azonban körülhajózta Afrikát. Néhány évtizeddel később Ázsia partjaihoz délkelet felől egy további portugál expedíció érkezett. Vezetője, Ferdinand Magellan (Fernão de Magalhães) azonban nem sokkal később életét vesztette a bennszülöttekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken. Északon a Jeges-tenger és a Csendes-óceán közötti Bering-szoros felfedezésében – leküzdve a nehéz feltételeket – az orosz expedíciók szereztek érdemeket. A technikailag legfejlettebb (kínai és japán) civilizációk azonban a 19. század második feléig csaknem teljesen zárt területek maradtak az idegenek számára.

Ázsia felderítői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első jelentősebb „felfedezőutat” az ókorban Nagy Sándor hadjáratai jelentették, amely során egészen az Indus torkolatáig jutott i. e. 4. században. A kereskedők révén India drágaköveivel, fűszereivel, Kína selymeivel ismerkedhettek meg a Római Birodalom népei. A középkorban egyre több hajós kereskedő jelent meg India, Malájföld, Kína partvonalainál. Az Európát Ázsiával összekötő szárazföldi kereskedelmi úton, a Selyemúton nemcsak kereskedők, hanem hittérítők, papok és követek is megfordultak. Hitelt érdemlően először a velencei Marco Polo írta le a távoli ázsiai területek, birodalmak sajátosságait az 1200-as években. 1498-ban a portugál hajós Vasco da Gama Afrika megkerülésével jutott el Indiába. 1519-ben a Ferdinand Magellan vezetésével hajóflotta indult a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közti átjáró megkeresésére a spanyol király támogatását elnyerve, az átjárót meg is találták, viszont a körbehajózás folytatását választók közül csak egyetlen hajó tért vissza 19 fővel 1522-ben (Magellán a Fülöp-szigeteken halt meg). A 17. században a hollandok eljutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágba. A 18. században a Csendes-óceánt kutató angol James Cook felfedezései voltak a legeredményesebbek. A svéd Sven Hedin a 19. század végén átkelt az óceánokon, majd Szibérián keresztül kínai és tibeti területeket járt be.

Magyar felderítők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsia megismeréséhez magyar kutatók is hozzájárultak. A legjelentősebbek: Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben kezdődő útjai során gyalog és karavánnal bejárt különböző ázsiai utakat. Egy tibeti kolostorban elkészítette egy 40 000 szóból álló tibeti-angol szótárat és nyelvtant. Baktay Ervin maga is végighaladt Kőrösi útján, ezzel hitelesítve munkáját. Ő India őskultúrájával, és történelmével foglalkozott. Id.Lóczy Lajos geológus, geográfus Széchenyi Béla expedíciójának tagjaként a Himalája földtani szerkezetét vizsgálta. Stein Aurél brit támogatással vezetett expedíciókat Ázsiába. További kutatók: Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Princz Gyula, Germanus Gyula, Xantus János.

A felfedezések után a 19. századtól Ázsia legértékesebb területeit főként európai gyarmatosítók foglalták el. A gyarmati uralom megszűnése hosszú harc eredményeként, a 20. század végére tehető.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsia másik arca a sűrű dzsungelek, mint ahogy ezt ez a tajvani tájkép is mutatja

Ázsia szorosan kapcsolódik Európához. A két földrészt együttesen Eurázsiának nevezzük. Határai: Európa és Ázsia határánál húzódik az Urál hegység, a Kaszpi-tenger, a Kaukázus, a Fekete- és a Földközi-tenger. Afrikától a Szuezi-csatorna választja el. Ázsia északi részén a Jeges-tenger, keleti részén a Csendes-óceán húzódik. Délen az Indiai-óceán és tengerei övezik. Szigetei: a Jeges-tenger szigetvilága, a Japán-, a Fülöp-szigetek és az Indonéz-szigetek, amelyeket a Föld legmélyebb tengerárkai szegélyeznek. Félszigetei: a Koreai-, az Indokínai-, a Maláj-, a Hindusztán-, az Arab-félsziget, és Kis-Ázsia félszigete. Ázsia részei: Észak-Ázsia, Közép-Ázsia (történeti fogalomként Belső-Ázsia szokott szerepelni Közép-Ázsia fogalma helyett), Kelet-Ázsia, Dél-Ázsia, Délnyugat-Ázsia.

Felszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsia tájai rendkívül változatosak. A Földközi-tenger hullámaitól a Csendes-óceán hatalmas víztömegéig fiatal, magas, gyakran jégmezőkkel borított hegységek övezik a földrészt: Kaukázus, Zagros, Hindukus, Pamír, Himalája (Mount Everest, 8848 méter, a világ legmagasabb csúcsa), és az indonéz szigetekben folytatódó, még emelkedőben lévő burmai lánchegységek. Ázsia északi területén alföldek és fennsíkok szabdalják a szibériai pajzs prekambriumi sziklarétegeit. Ázsia mai felszíne alapvetően a negyedkori gleccserek tevékenysége folytán alakult ki.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Léna folyó

Ázsia vízrajzi hálózatát nagy mértékben befolyásolja az éghajlat és a domborzat, mondhatni ezeknek a függvénye. Szibéria vizét észak felé olyan nagy folyók, mint az Ob, a Jenyiszej és a Léna vezetik le, melyek télen a nagy hideg miatt befagynak, ezzel hatalmas árvizeket okozva a tavaszi olvadáskor. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia vidékein a lefolyástalan területek a jellemzőek. A vizekben bővelkedő hegységekben a leereszkedő kevés folyó – a Tigris és az Eufrátesz kivételével – vagy a sivatagok homokjában tűnnek el, vagy beltengerekbe ömlenek. Ázsia monszun vidékein a bőséges esők duzzasztják a folyókat, melyek nyáron jelentősen megáradnak. Fontosabb ilyen folyók: Gangesz, Mekong, Jangce és a Huangho.

Kialakulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak.

Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai-hegységrendszer és a Pacifikus-hegységrendszer alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés.

Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (például Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (például a Gangesz-delta).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monszun Kalkutta fölött


Ázsia éghajlata a terület nagysága és a változatos természeti viszonyai miatt igen változó. Ázsia északi részén poláris éghajlat uralkodik, ennek sajátossága az, hogy főként a zord telek következtében nagyok a hőmérsékleti különbségek és kevés a csapadék. Legészakabban a tundra, a tundranövényzet a jellemző, azaz sovány, mohás-zuzmós sztyepp. Délebbre a tajga övezet húzódik, illetve ahol túl kevés a csapadék a fákhoz ott füves puszták találhatók. Dél-Ázsia és Kelet-Ázsia vidékein monszun-éghajlat van. A tél száraz és hűvös, a nyár meleg és esős, mert a déli passzátszél behatol az északi félgömbre. Ez a nedvességet hozó szél a nyári monszun. Az eső – különösen a magaslatokon – rendkívül bőséges. Dél felé fokozatosan az egyenlítői éghajlat válik uralkodóvá. A vidéket olyan erdő borítja, ahol mérsékelt égövi és trópusi növényzet keveredik. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia éghajlata a tengerszint feletti magasság (Arab-félsziget), illetve a tengertől távoli fekvés és a domborzati elrendezés (Tibet, Góbi sivatag) miatt száraz, helyenként hideg, máshol meleg, a csapadék kevés és rendszertelen, s a növénytakaró sem összefüggő. Csak Nyugat-Ázsia partszegélyén van igen enyhe mediterrán éghajlat.

Talajtípusok, növényzet és állatvilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Ázsia élővilága
Sztyeppvidék Kínában
Egy ázsiai Trópusi sziget

Ázsia egyik jellegzetessége, hogy a területén sokféle tájtípus fordul elő. Ezt nemcsak a nagy kiterjedése teszi lehetővé, hanem a domborzatának a nagyon eltérő tengerszint feletti magassága is.

Ázsia legészakibb részén terül el a tundra. A tundra talaja az év nagy részében befagy. A rövid nyár folyamán némileg felolvad. Ekkor a tundra kizöldül, kivirágzanak a tarka virágai. Legjellegzetesebb növénye a moha és a zuzmó. A fák közül többnyire csak elkorcsosodott nyírfák és fűzfák találhatók. Az állatvilág képviselői például a rénszarvas, a sarki nyulak és rókák, amelyek a legszélsőségesebb életfeltételeket is elviselik.

Észak-Ázsia legnagyobb részét tűlevelű erdő, a tajga borítja. Széles övezete a Nyugat-szibériai-alföldtől a Csendes-óceán partjáig húzódik. A fenyőfák lehullott tűlevele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek befolyásolják a tajga talajának a tulajdonságait. Ezt a talajt podzolnak nevezzük. A mi erdeinktől eltérően a tajga csak nehezen járható. Nyáron a helybéli emberek életét kellemetlenné teszi a rengeteg rovar, főleg a szúnyogok, mert az alacsonyan fekvő helyek mocsarasak. A tajga azonban a vadászok birodalma. A rénszarvasokon, medvéken, farkasokon és rókákon kívül előfordulnak ott a becses szibériai tigrisek is.

Közép-Ázsiában a sztyeppek keskeny sávja átmenetet képez a sivatagok és félsivatagok tájai felé. Kelet-Ázsiában a Sárga-folyó (Huang-ho) menti nagy kiterjedésű löszhátakon sztyeppek vannak. A lösztalajok a szél tevékenysége révén keletkeztek.

Sivatagok és félsivatagok húzódnak Közép-Kínától és Mongóliától kezdve egész Közép-Ázsián át az Arab-félszigetig. A sivatagok talajai terméketlenek, gyakran sok sót tartalmaznak. A szegényes növényzet lehetővé teszi a kecskék és a tevék tenyésztését; a magasabb fekvésű területeken, ahol valamivel több a nedvesség, juhokat tenyésztenek.

Kis-Ázsiát, a Kaukázuson túl és Kelet-Ázsia nagyobb részét a szubtrópusi tájak közé soroljuk. Ezeken a tájakon például teacserjét, gyapotot és citrusokat termesztenek.

A szavannák Ázsiában főleg a Hindusztáni-félszigeten (Elő-India) terülnek el. Állatvilága nem olyan gazdag, mint az afrikai szavannáké. Termékeny fekete- és szürketalajait azonban az ember sokkal jobban kihasználja mezőgazdasági célokra. Itt él a bengáli tigris.

Trópusi erdők, esőerdők és monszunerdők főleg Dél- és Délkelet-Ázsia szigetein, a Maláj-félszigeten és az Indokínai-félszigeten (Hátsó-India) nőnek. Az ember a partvidék vörös és vörössárga talajait mezőgazdaságilag hasznosítja. A parttól távolabbi belső területeken az erdők megőrizték az eredeti állapotukat és összetételüket (teak), valamint állatvilágukat (majmok – makákók, gibbonfélék, orangutánok). Az indonéz szigetvilágnak néhány szigetén Ausztráliára jellemző állatok is élnek, ilyen az erszényesek közé tartozó medvekuszkusz a Celebesz-szigeten.

A hegységekben megfigyelhető, hogy a növényzet és az állatvilág magassági övezetekbe rendeződött. A nagy népsűrűségű területeken az emberek általában kedvezőtlenül alakították át a tájat.

Az erdei természeti tájak védelme (főleg az esőerdők és monszunerdők meg a mérsékelt éghajlati öv erdeinek, sztyeppjeinek a védelme) a veszélyeztetett állatfajok, például a panda, a szibériai tigris, a Przsevalszkij-ló megmentését is jelenti.

Azt, hogy az emberi tevékenység kedvezőtlenül hat a természetre, bizonyítja például Közép-Ázsiában az Aral-tó fokozatos kiszáradása. A Himalájában nehézségeket okoz az alpinisták túlzott érdeklődése a 8000 méteres hegycsúcsok leküzdése iránt, valamint az ottani növekvő számú lakosság erdőt irtó tevékenysége.

Óriáspanda egy kínai pandáknak létrehozott központban

A lakosság és a települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkong városa

Ázsiában több mint 4 milliárd fő él. Ez a legnépesebb kontinens. Itt él a Föld lakosságának több mint 60%-a. Ázsia lakosságának az elhelyezkedése nagyon egyenlőtlen. Túlnyomórészt a partvidéki területek sűrűn lakottak. A lakosság jelentős száma az ázsiai nagy folyamok közelében él. Ezzel szemben gyéren lakott a szárazföld belső része, továbbá a sivatagok és a hegyvidéki területek.

Ázsia átlagos népsűrűsége 86 lakos 1 km²-en. Ázsia a legsűrűbben lakott világrész. A Kínai-alföld egyes részein 1 km²-re több mint 1000 lakos jut.

Számos ázsiai országban különféle problémákat okoz a lakosság számának a gyors növekedése. Ezeknek az országoknak a kormányai ezt különféleképpen, főleg gazdasági intézkedésekkel igyekeznek megoldani. Például sokoldalú előnyökben részesítik azokat a családokat, amelyek kis létszámúak, művelődési programokat szerveznek stb.

Ázsia lakosságát két nagy rasszhoz (emberfajta) soroljuk. Délnyugat-, Dél- és Észak-Ázsiában a fehér rassz képviselői vannak túlsúlyban, Ázsia többi részén pedig a sárga rassz.

A legnépesebb nemzetek: a kínai, a hindu, a bengáli, az indonéz és a japán nemzet.

Ázsia régi civilizációk őshazája, ezért számos világvallás innen származik. Némelyik, például a kereszténység és a judaizmus, elterjedt Európában és fokozatosan további világrészekben is. A buddhizmus, a hinduizmus, a sintoizmus és a taoizmus Ázsia egyes részein a legjelentősebb vallások.

A világrész déli részén főleg az iszlám terjedt el. Délnyugat-Ázsia csaknem valamennyi országának a lakója ennek a hitnek a híve. Jelentős ez a vallás Dél-Ázsiában (Pakisztán, Banglades) és Délkelet-Ázsiában is (Malajzia, Indonézia). Sok muzulmán él Indiában is.

Ázsia lakosságának a többsége vidéken él, és mindenekelőtt mezőgazdasággal foglalkozik. Fokozatosan növekszik a városi lakosság részaránya. Az emberek főleg a nagyvárosokba költözködnek. Ennek ellenére az összes lakott világrész közül Ázsiában, hasonlóképpen mint Afrikában, a városi lakosság részaránya a legkisebb (kb. egyharmada). Csak Japánban és Izraelben jelentős a városi lakosság túlsúlya. Néhány ázsiai nagyváros, például Sanghaj, Tokió, Peking, Kalkutta, Mumbai, Jakarta, a világ legnagyobb városai közé sorolható.

Ázsia térségei és országai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természeti környezet jellege és a gazdasági viszonyok alapján az ázsiai világrészt négy nagy térségre osztjuk. Ezek: 1) a délnyugati, 2) a déli és a délkeleti, 3) a keleti és középső, 4) az északi. Az északi térségben Oroszország ázsiai része terül el. Tekintettel arra, hogy Oroszország gazdasági súlypontja Európában van, az ázsiai részét is az Orosz Föderáció földrajzi jellemzésébe soroljuk Európa keretében.

Délnyugat-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két óceán, az Atlanti- és az Indiai-óceán perem- és beltengerei mossák a legtöbb délnyugat-ázsiai ország partjait.

Idesoroljuk a térség két legfejlettebb országát: Törökországot és Izraelt, továbbá az Arab-félszigetet és a Perzsa-öböl országait (Szíria, Libanon, Jordánia, Szaúd-Arábia, Irán, Irak stb.), valamint Ciprust. Külön csoportba tagoljuk a Kaukázuson túli országokat, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt.

Dél- és Délkelet-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél- és Délkelet-Ázsia az összes ázsiai térség közül a legnépesebb. Ez a legtermékenyebb térség, bár a felszíne túlnyomórészt hegyvidéki jellegű, és a partvidéki alföldeken kívül ott csak a Hindusztáni-alföld terül el. A lakosság gyakran a hegyoldalakon teraszokat alakít ki, hogy ezeken mezőgazdasági terményeket termeszthessen.

A kiterjedése és a lakosság száma alapján a térség legnagyobb állama India.

Kelet-Ázsia és Belső-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína, Japán, a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kelet-Ázsiában terül el. Belső-Ázsiában fekszik Kína egy része, Mongólia (melyet gyakran Kelet-Ázsiához is sorolnak), valamint Afganisztán és az egykori Szovjetunió köztársaságai közül Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán. Az utóbbiakat összefoglaló néven Közép-Ázsiának is nevezik. A Belső-Ázsia kifejezést ugyanakkor gyakran csak Mongóliára és Kína nyugati felére használják.

A térség eltérő természeti feltételei befolyásolják a lakosság elhelyezkedését. A hegyvidéki jellegű, illetve sztyeppés Közép-Ázsiában a száraz éghajlat, valamint a nyár és a tél közötti nagy hőmérsékleti különbségek nem kínálnak kedvező életfeltételeket az emberek nagyobb csoportjai számára. A Csendes-óceán peremtengerei közelében elterülő térségek sűrűn lakott területek, sőt a Kínai-alföld egyes részein már a túlnépesedés figyelhető meg (Kína, Japán).

Ázsia országai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Független államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Függő területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem elismert, de facto államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonytalan státuszú területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsián kívüli állam ázsiai területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Területének egy része Európában van.
  2. Afrikai országnak számít, területének 6%-a van Ázsiában.)
  3. Az Új-Guinea szigetén található része Óceániához tartozik.
  4. Területének 13%-a, az Urál folyótól nyugatra és északra fekvő rész Európában van.
  5. Az Urál hegységtől nyugatra fekvő területei Európához tartoznak.
  6. Területének 3%-a, a Boszporusztól és a Márvány-tengertől nyugatra Európában van.
  7. Brit szuverén támaszpontok Ciprus szigetén.
  8. ^ a b Ausztrália külső területe.
  9. Nemzetközi jogilag Ciprus része, csak Törökország ismeri el önálló államnak.
  10. Azerbajdzsán területén.
  11. Nemzetközi jogilag Kína része, 24 ország önálló államnak ismeri el.
  12. Csak a Srí Lankán élő tamilok ismerik el független államként
  13. Az országok több mint fele elismeri, jelenleg Izrael szuverenitása alá tartozó félautonóm államkezdemény.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Detre Józsefné (szerk.): A Kultúra Világa. A Világ Népei – Ázsia [Budapest, 1965.]
  • Kiszely István: A Föld népei 2. – Ázsia népei [Budapest, 1984.]
  • Stefány Judit et al.: Ázsiai kultúrák [Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, 1994.]
  • Winfried Scharlau: Ázsia, Ausztrália [ADAC, Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993.]
  • Boros János: A Kaukázus – a népek hegye [Budapest, 1980.]
  • Oláh László: Kelet [Pátria, Budapest, 1990.]
  • Patkó Imre: Tibet [Budapest, 1957.]
  • Baktay Ervin: India Bölcsessége [Budapest, 1943.]
  • Mayer, Adrian: India [Biográf, Budapest, 1996.]
  • Waterstone, Richard: India [Magyar Könyvklub – Helikon, Budapest, 1996.]
  • Wojtilla Gyula: A Mesés India [Gondolat, Budapest, 1988.]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alleg, Henri: Vörös Csillag és Zöld Félhold [Budapest, 1988.]
  • Bacski György (szerk.): Szovjetunió [Panoráma útikönyvek, Budapest, 1979.]
  • Balázs, Etienne: Gazdaság és társadalom a régi Kínában [Budapest, 1976.]
  • Balogh András: Társadalom és politika a gyarmati Indiában [Budapest, 1977.]
  • Béládi László – Miszlivecz Ferenc (szerk.): Történelmi átmenetek, átmeneti társadalmak [Fejlődéstörténeti Tanulmányok II., Budapest, ELTE JTK1983.]
  • Bitterli, Urs: „Vadak” és „Civilizáltak” [Budapest, 1882.]
  • Bodrogi Tibor – Boglár Lajos (szerk.): Törzsi művészet II. kötet: Amerika, Ázsia [Budapest, 1981.]
  • Boulnois, Luce: A Selyemút [Budapest, 1972.]
  • Brentjes, Burchard: Kánok, szultánok, emírek [Budapest, 1985.]
  • Ecsedy Ildikó: Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában [Budapest, 1990.]
  • Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők Kína határán [Budapest, 1972.]
  • Erdélyi István: Ázsiai lovas nomádok [Budapest, 1982.]
  • Fitzgerald, Patrick: Az ősi Kína [Budapest, 1978.]
  • Gáthy Vera: Államigazgatás a gyarmati és független Indiában [Budapest, 1985.]
  • Gáthy Vera: Kasztok és falvak a változó Indiában [Fejlődéstörténeti Tanulmányok. Regionális., Budapest, ELTE JTK1985.]
  • Halász György: Afganisztán gyújtópontban [Budapest, 1980.]
  • Kidder, Edward: Az ősi Japán [Budapest, 1987.]
  • Maspero, Henri: Az ókori Kína [Budapest, 1978.]
  • Maszanori, Jamadzsi: Japán, történelem és hagyományok [Budapest, 1976.]
  • Pilbeam, Mayis: Nagy civilizációk [Budapest, 1990.]
  • Terebess Gábor: Ezerízű Kína [Budapest, 1986.]
  • Tőkei Ferenc: Őstársadalmak és ázsai termelési mód [Budapest, 1982.]

Útleírások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor [Budapest, 1962.]
    • Bakonyi Péter: Kalandok Keleten [Interart, Budapest, 1990.]
    • Bodrogi Tibor (szerk.): Messzi népek magyar kutatói [Budapest, 1978.]
    • Brunton, Paul: India titkai [Sorger, Budapest, 1991.]
    • David-Neel, Alexander: Mágusok között Tibetben [Sorger, Budapest, 1991.]
    • Györffy György (közr.): Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései [Budapest, 1965.]
    • Hedin, Sven: A rejtelmes India felé I-II. [Budapest, én.]
    • Hedin, Sven: Első utam Ázsiába [Budapest, én.]
    • Jankó János: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai [Budapest, 1897.]
    • Landor, Henry S.: Utazás a rejtelmes Tibetbe [Tolnai, Budapest, 1930.]
    • Ligeti Lajos: Sárga Istenek, Sárga Emberek [Kentaur, Budapest, 1988.]
    • Molisch, Hans: A felkelő nap országában [Budapest, 1930.]
    • Takács Zoltán: Buddha Útján…1-2. [Akadémia, Budapest, 1938.]
    • Vajda Imre (ford.): Marco Polo utazásai [Budapest, 1963.]

Kapcsolódó témák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ázsia témájú médiaállományokat.
Wikinews
Wikihírek egyik portáljához itt egy link: