Mohák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A települést lásd a Moha (település) cikk alatt.

A mohák az egész Földön elterjedt növények. A nem szövetes, embriós növények tartoznak hozzájuk. Mintegy 26 000 fajuk ismert. Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld színű spórás növények, gyökerek és szállítószövetek nélkül.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Osztályozás

Hagyományosan törzsi szinten (Bryophyta néven) tárgyalták őket, a legtöbb új vizsgálat szerint azonban a mohák nem alkotnak monofiletikus csoportot (nincs kizárólagos közös ősük, ezért parafiletikusak). A filogenetikus értékelések szerint három „moha-vonalra” szokás osztani őket, amiket törzsi szinten szerepeltetnek:

Mindhárom törzsnek vannak bizonyos közös jellemzői, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.

Régebbi osztályozásuk:

  • Mohák (Bryophyta)
    • Májmohák (Herpaticae) osztálya
    • Lombosmohák (Musci) osztálya

[szerkesztés] Közös jellemzőik

  1. Mint minden embriós növényre (Embryophyta), rájuk is jellemző az embrió jelenléte: a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton a gametofiton szervezetében marad egy ideig.
  2. A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a moháknál is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, valódi rostasejtek és lignin semmiképpen sincsen bennük.
  3. Életfázisaik váltakozása során a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben
  4. Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon csak egyetlen sporangium fejlődik ki, a többi embriós növénnyel szemben
  5. Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő, a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképes maradnak, életfolyamataik víz jelenlétében teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányoké is)

[szerkesztés] Evolúciójuk

A mohák törzsfejlődése, evolúciós kapcsolatrendszere, a többi embriós növényhez való viszonyuk még nincsen teljesen feltárva. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható ezzel kapcsolatban:

Moha kladogram 1.svg
Májmohák alapi helyzetben
Becősmohák alapi helyzetben

[szerkesztés] Törzseik és ismertebb nemeik

Becősmohák

Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.

  • Csillagos májmoha (Marchantia)
  • Anthoceros
  • Vízicsipke (Riccia)
    1-6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori. Tarthatjuk akváriumban.
  • Békalencsemoha (Ricciocarpus)
    Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéllyal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
  • Illatos májmoha (Mannia)
    A teleptest 1-2 cm nagyságú. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.

Lombosmohák – a leveles szár jellemzi őket. A levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajtáknál a spóratok a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon fejlődnek ki.

[szerkesztés] Források

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Moh%C3%A1k”
Személyes eszközök