Banglades

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

গনপ্রজাতন্ত্রী বাংলাদেশ
Gano Projātontrī Bānglādesh

Banglades zászlaja Banglades címere
Himnusz: Amar Sonar Bangla
Főváros	Dakka
Államforma	köztársaság
- Államfő	Iajuddin Ahmed
- Miniszterelnök	Begum Khaleda Zia
Hivatalos nyelv	Bengáli
független	1971 március 26.
- Pakisztántól
Terület
- Összes	144 000 km² (91.)
- Víz (%)	7%
Népesség
- 2005 évi becslés	141 822 000  (8..)
- Népsűrűség	1002 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Taka (BDT)
Időzóna	(UTC+6)
Internet TLD	.bd
Nemzetközi gépkocsijel	BD
Hívószám	+880

Banglades egy Dél-Ázsiai ország, mely Indiával és Mianmarral határos.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.3 Mezőgazdaság 5.4 Ipar 5.5 Kereskedelem 5.6 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Oktatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Források 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

A Bengál-öböl partvidékén fekvő ország területének túlnyomó részét a termékeny Bengáli-alföld foglalja el, amelynek déli részét a Gangesz és Brahmaputra folyók hatalmas,mocsaras deltája alkotja. Az alföldet északról a Khászi-hegység lealacsonyodó pereme szegélyezi. Legmagasabb pontja: Keokradong, 1230 méter.

[szerkesztés] Vízrajz

Legfőbb folyók: Gangesz, Brahmaputra.

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

A nagyobb bengáli régió civilizációinak emlékei négyezer évre mennek vissza, a régióban dravida, tibeti-burmai és ausztro-ázsiai népek laktak. A 'bangla' vagy 'bengal' név pontos eredete nem ismert, de a Bang nevezetű dravida nyelvű népre vezetik vissza, amelyik i. e. 1000 körül lakott a térségben. Az indoárják érkezése után, az i. e. VII. században megalakult a Gangaridai királyság, amely utóbb Biharral együtt a Magadha, majd a Maurja Birodalomhoz tartozott. Bengália később a III-VI. században a Gupta Birodalomhoz tartozott. Ennek összeomlása után egy Shashanka nevű bengáli alapított egy rövid életű királyságot. Az anarchia időszaka után a buddhista Pála-dinasztia uralkodott a régióban négyszáz éven át, őket követte a hindu Sena-dinasztia rövid uralma. Az iszlám térítés a XII. században kezdődött meg szufita misszionáriusok által, aztán a mohamedán hódítás következtében elterjedt az egész régióban. Bakhtiar Khilji, egy török hadvezér, legyőzte a hindu Sena-dinasztiába tartozó Lakshman Sent, és meghódította Bengália nagy részét. A következő néhány évszázadban a régiót szultáni dinasztiák és feudális urak uralták. A XVI. században a Mogul Birodalom ellenőrizte Bengáliát, és Dakka a mogul közigazgatás fontos tartományi központja lett.

Az európai kereskedők a XVI. század végén érkeztek a tartományba, és befolyásuk annyira megnőtt, hogy végül a Brit Kelet-indiai Társaság a Plassey mellett megvívott csata után 1757-ben ellenőrzése alá vonta. Az 1857-es véres szipoj felkelés után a korona hatáskörébe került az igazgatás, brit alkirályt neveztek ki. A gyarmati uralom idején az indiai szubkontinensen többször volt éhínség, közte az 1943-as nagy bengáli éhínség, aminek hárommillió ember esett áldozatul. 1905 és 1911 között elvetett javaslat született Bengália tartomány kettéosztására, Dakka lett volna a keleti rész fővárosa. Amikor Indiát 1947-ben felosztották, Bengáliát vallási alapon osztották ketté, nyugati része Indiához került, a keleti része Pakisztánnal egyesült és az úgynevezett Kelet-Bengália (később átnevezték Kelet-Pakisztánra) fővárosa Dakka lett.

1950-ben földreformot hajtottak végre Kelet-Bengáliában és felszámolták a feudális zamindari-rendszert. A keleti rész gazdasági és demográfiai súlya ellenére a pakisztáni kormány és hadsereg vezetésében a nyugati rész felső osztálya volt szinte kizárólagosan képviselve. A bengáli nyelvmozgalom 1952-ben volt az első jele Pakisztán két része közötti szakadásnak. A következő évtizedben folytatódott a bengáliak elégedetlensége a központi kormánnyal, mert az közömbös volt Bengália gazdasági és kulturális ügyei iránt. Végül az Awami Liga adott hangot a bengáli nyelvű lakosság politikai szavának. A terület autonómiája mellett agitált az 1960-as években, aztán elnökét, Mudzsibur Rahman sejket 1966-ban bebörtönözték; ez 1969-ben példátlan népfelkeléshez vezetett, ennek hatására szabadon engedték Mudzsibur Rahmant.

1970-ben súlyos ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, a központi kormány csekély segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor a Mudzsibur Rahman sejk vezette Awami Liga megszerezte a többséget az 1970-es választásokon, de megakadályozták, hogy hivatalba lépjen. A Mudzsiburral folytatott megtévesztő kompromisszumos tárgyalások után Jahja Khan bebörtönözte Mudzsibur Rahmant 1971. március 25-én éjszaka, és megindította a katonai támadást Kelet-Pakisztán ellen. Jahja hadviselése rendkívül véres volt és a háború következtében nagyon sok volt a civil halott. Fő célpont az értelmiségiek és a hinduk voltak, tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik.

Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült és emigráns kormányt alakított Indiában, Kalkuttában. A bangladeshi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A Mukti Bahini gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. decembertől az indiai fegyveres erők támogatták. A J. S. Arora altábornagy parancsnoksága alatt álló indiai hadsereg döntő győzelmet aratott Pakisztán felett 1971. december 16-án, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.

A függetlenség után Banglades parlamentáris demokrácia lett, Mudzsibur lett a miniszterelnök. Az 1973-as parlamenti választásokon az Awami Liga abszolút többséget szerzett. Az 1973-ban és 1974-ben országszerte pusztító éhínség nyomán 1975 elején Mudzsibur egypárti szocialista uralmat kezdeményezett az újonnan alapított BAKSAL párttal. 1975. augusztus 15-én Mudzsibur Rahmant és egész családját meggyilkolták középszintű katonatisztek.

A következő három hónapban véres puccsok és ellenpuccsok követték egymást, míg végül Ziaur Rahman tábornok került hatalomra, aki helyreállította a többpárti rendszert és megalapította a Bangladesi Nemzeti Pártot (BNP). Ziaur uralma azzal ért véget, hogy 1981-ben katonák meggyilkolták. Banglades következő jelentős ura Hosszain Mohammed Ersad tábornok volt, aki vértelen puccsal került hatalomra 1982-ben és 1990-ig maradt hatalmon, amikor a nyugati hitelezők lemondásra szorították, hiszen véget ért a kommunista veszély és tovább nem volt szükség antikommunista diktatúrára. Azóta tért vissza Banglades a parlamentáris demokráciához. Ziaur Rahman felesége, Khaleda Zia lett a Bangladesi Nemzeti Párt vezetője és az 1991-es választásokat megnyerve Banglades első női miniszterelnöke lett. A következő, 1996-os választásokon az Awami Liga nyert, amelynek vezetője Sheikh Hasina volt, Mudzsibur túlélő leányainak egyike. De 2001-ben A Bangladesi Nemzeti Párt visszaszerezte a hatalmat. Egyedülálló dolog, hogy két női politikus vezeti a nemzeti politikát.

2007 januárjában, széleskörű zavargások után, az ügyvezető kormányt nevezetek ki a következő általános választások végrehajtására. Az országot kiterjedt korrupció, rendetlenség és politikai erőszak jellemezte addig. Az ügyvezető kormány prioritásának a korrupció gyökeres felszámolását tekinti a kormányzat minden szintjén. Ezért sok fontos politikust és hivatalnokot, továbbá sok kevésbé fontos hivatalnokot és párttagot tartóztattak le korrupciós vádakkal. Az ügyvezető kormány a szabad és tisztességes választások megtartását igéri 2008 vége előtt.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

Az ország teljes népessége 146,6 millió fő, ezzel a Föld hetedik legnépesebb országa, ami méreténél fogva óriási népsűrűséget jelent. (1002 Fő/Km²). A népesség 23%-a él városokban. A születéskor várható élettartam a férfiaknál és a nőknél is 61 év. A népességnövekedés 1,9%-os. A lakosság 56,1%-a írástudatlan, 83% él 2 dolláros napi jövedelem alatt.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv a bengáli, beszélt nyelv még az angol. A lakosság 98%-a bengáli, 1%-a bihari, 1%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. A népesség 83%-a mohamedán, 16%-a hindu, 1%-a pedig buddhista.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Ásványkincsekben szegény, csak földgázkészletei jelentősek. Iparágai közül fejlettségével csak a textilipar emelkedik ki (juta- és pamutfeldolgozás). Alföldjét folyók hálózzák be, a termékeny iszap és a nedves trópusi éghajlat kétszeri, illetve háromszori betakarítást is lehetővé tesz.

A lakosság 35%-a a mezőgazdaságból, 19%-a az iparból, 46%-a pedig a szolgáltatásokból él. A munkaerő 64 100 000 fő, melynek 40%-a munkanélküli.

• GDP/fő:1800 USD (2002)

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Fő mezőgazdasági terményei a rizs, juta, gyapot, fűszerek. Az állattenyésztés (szarvasmarha, bivaly, baromfi) alárendelt jelentőségű.

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

A halászat fontos a fehérjehiányos táplálkozás kiegészítése miatt. Az évről évre visszatérő árvizek és egyéb természeti hatások kiszámíthatatlanná teszik a termés beérését, ezért gyakorik az éhínségek.

[szerkesztés] Közlekedés

A vasúthálózat hossza 2706 km, a közúthálózaté 207 486 km. A kikötők száma 4, a repülőtereké 15.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Nemzetközösség tagjai
Nemzetközösségi királyság	Antigua és Barbuda | Ausztrália | Bahamák | Barbados | Belize | Egyesült Királyság | Grenada | Jamaica | Kanada | Pápua Új-Guinea | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salamon-szigetek | Tuvalu | Új-Zéland
Nemzetközösségi köztársaság	Banglades | Botswana | Ciprus | Dél-afrikai Köztársaság | Dominikai Közösség | (Fidzsi-szigetek) | Gambia | Ghána | Guyana | India | Kamerun | Kenya | Kiribati | Malawi | Maldív-szigetek | Mauritius | Málta | Mozambik | Namíbia | Nauru | Nigéria | Pakisztán | Seychelle-szigetek | Sierra Leone | Szingapúr| Srí Lanka | Tanzánia | Trinidad és Tobago | Uganda | Vanuatu | Zambia
Önálló nemzetközösségi monarchiák	Brunei | Lesotho | Malajzia | Szamoa | Szváziföld | Tonga