Banglades

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bangladesi Népi Köztársaság
গনপ্রজাতন্ত্রী বাংলাদেশ
Gano Projātontrī Bānglādesh
People's Republic of Bangladesh
Bangladesi Népi Köztársaság zászlaja
Bangladesi Népi Köztársaság zászlaja
Bangladesi Népi Köztársaság címere
Bangladesi Népi Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Amar Sonar Bangla
Bangladesh in its region.svg

Fővárosa Dakka
é. sz. 24° 01′ 00″, k. h. 89° 52′ 00″
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Zillur Rahman
Miniszterelnök Sheikh Hasina Wazed
Hivatalos nyelv Bengáli
Beszélt nyelvek angol
független 1971. március 26.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 8.
Becsült 156 692 000[1] fő (2014. július)
Rangsorban 8.
Népsűrűség 1066,2 fő/km²
HDI (2007) 0,543 (146) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 144 000 km²
Rangsorban 91
Víz 7%%
Egyéb adatok
Pénznem Taka (BDT)
Nemzetközi gépkocsijel BD
Hívószám 880
Internet TLD .bd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Banglades témájú médiaállományokat.

Bangladesh-CIA WFB Map.png

Banglades független ország Dél-Ázsiában, Indiával és Mianmarral határos.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banglades és környékének műholdas képe a Brahmaputra folyó völgyében

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bengáli-öböl partvidékén fekvő ország nevének jelentése "bengáli ország". Területének túlnyomó részét a Gangesz és a Brahmaputra hatalmas, mocsaras deltája alkotja. Az alföldet északról a Khászi-hegység lealacsonyodó pereme szegélyezi.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bengál-öböl partvidékén fekvő ország területének túlnyomó részét a termékeny Bengáli-alföld foglalja el, amelynek déli részét a Gangesz és Brahmaputra folyók hatalmas, mocsaras deltája alkotja. Az ország területének fele víz alá kerülne, ha a tengerszint 1 métert emelkedne. Az alföldet északról a Khászi-hegység lealacsonyodó pereme szegélyezi. Legmagasabb pontja: Keokradong, 1230 méter.

Árvíz a fővárosban 2004-ben

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfőbb folyók: Gangesz (helyi neve Padma), Brahmaputra (fő ágának helyi neve Jamuna) és Meghna. Mindezeknek számos mellékága van. Az ország határát 58 helyen keresztezi folyó.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata trópusi. Az enyhe tél októbertől márciusig tart, a forró, párás nyár márciustól júniusig. A meleg és esős monszun évszak júniustól októberig tart, ekkor esik a legtöbb eső az országban. Majd' minden évben történik valamilyen természeti katasztrófa: árvíz, trópusi vihar, tornádó, cunami.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partvidék legnagyobb része mocsaras dzsungel, helyi nevén Sundarban. Itt találhatók a föld legkiterjedtebb mangrovepálma-erdői, gazdag élővilággal. Itt él a bengáli tigris. 1997-ben a régiót veszélyeztetettnek nyilvánították.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Banglades állatvilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sundarban egy képe

Bangladesh területének 2%-a védett terület.[2] Nemzeti parkok:

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sundarban rajta van a veszélyeztetett természeti világörökségek listáján.[3]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori Bagerhat városának mecsete (Hatvan Kupola Mecset)

A nagyobb bengáli régió civilizációinak emlékei négyezer évre mennek vissza, a régióban dravida, tibeti-burmai és ausztro-ázsiai népek laktak. A 'bangla' vagy 'bengal' név pontos eredete nem ismert, de a Bang nevezetű dravida nyelvű népre vezetik vissza, amelyik i. e. 1000 körül lakott a térségben. Az indoárják érkezése után, az i. e. 7. században megalakult a Gangaridai királyság, amely utóbb Bihárral együtt a Magadha, majd a Maurja Birodalomhoz tartozott. Bengália később a 3-6. században a Gupta Birodalomhoz tartozott. Ennek összeomlása után egy Shashanka nevű bengáli alapított egy rövid életű királyságot. Az anarchia időszaka után a buddhista Pála-dinasztia uralkodott a régióban négyszáz éven át, őket követte a hindu Sena-dinasztia rövid uralma. Az iszlám térítés a 12. században kezdődött meg szufita misszionáriusok által, aztán a muszlim hódítás következtében elterjedt az egész régióban. Bakhtiar Khilji, egy török hadvezér, legyőzte a hindu Sena-dinasztiába tartozó Lakshman Sent, és meghódította Bengália nagy részét. A következő néhány évszázadban a régiót szultáni dinasztiák és feudális urak uralták. A 16. században a Mogul Birodalom ellenőrizte Bengáliát, és Dakka a mogul közigazgatás fontos tartományi központja lett.

Az európai kereskedők a 16. század végén érkeztek a tartományba, és befolyásuk annyira megnőtt, hogy végül a Brit Kelet-indiai Társaság a Plassey mellett megvívott csata után 1757-ben ellenőrzése alá vonta. Az 1857-es véres szipojfelkelés után a korona hatáskörébe került az igazgatás, brit alkirályt neveztek ki. A gyarmati uralom idején az indiai szubkontinensen többször volt éhínség, közte az 1943-as nagy bengáli éhínség, aminek hárommillió ember esett áldozatul. 1905 és 1911 között elvetett javaslat született Bengália tartomány kettéosztására, Dakka lett volna a keleti rész fővárosa. Amikor Indiát 1947-ben felosztották, Bengáliát vallási alapon választották ketté, nyugati része Indiához került, a keleti része Pakisztánnal egyesült, és az úgynevezett Kelet-Bengália (később átnevezték Kelet-Pakisztánra) fővárosa Dakka lett.

1950-ben földreformot hajtottak végre Kelet-Bengáliában, és felszámolták a feudális zamindari-rendszert. A keleti rész gazdasági és demográfiai súlya ellenére a pakisztáni kormány és hadsereg vezetésében a nyugati rész felső osztálya volt szinte kizárólagosan képviselve. A bengáli nyelvmozgalom 1952-ben volt az első jele Pakisztán két része közötti szakadásnak. A következő évtizedben folytatódott a bengáliak elégedetlensége a központi kormánnyal, mert az közömbös volt Bengália gazdasági és kulturális ügyei iránt. Végül az Awami Liga adott hangot a bengáli nyelvű lakosság politikai szavának. A terület autonómiája mellett agitált az 1960-as években, aztán elnökét, Mudzsibur Rahman sejket 1966-ban bebörtönözték; ez 1969-ben példátlan népfelkeléshez vezetett, ennek hatására szabadon engedték Mudzsibur Rahmant.

1970-ben súlyos ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, a központi kormány csekély segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor a Mudzsibur Rahman sejk vezette Awami Liga megszerezte a többséget az 1970-es választásokon, de megakadályozták, hogy hivatalba lépjen. A Mudzsiburral folytatott megtévesztő kompromisszumos tárgyalások után Jahja Khan bebörtönözte Mudzsibur Rahmant 1971. március 25-én éjszaka, és megindította a katonai támadást Kelet-Pakisztán ellen. Jahja hadviselése rendkívül véres volt, és a háború következtében nagyon sok volt a civil halott. Fő célpont az értelmiségiek és a hinduk voltak, tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik.

Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült, és emigráns kormányt alakított Indiában, Kalkuttában. A bangladeshi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A Mukti Bahini gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. december 4-től az indiai fegyveres erők támogatták. A J. S. Arora altábornagy parancsnoksága alatt álló indiai hadsereg döntő győzelmet aratott Pakisztán felett 1971. december 16-án, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.

A függetlenség után Banglades parlamentáris demokrácia lett, Mudzsibur lett a miniszterelnök. Az 1973-as parlamenti választásokon az Awami Liga abszolút többséget szerzett. Az 1973-ban és 1974-ben országszerte pusztító éhínség nyomán 1975 elején Mudzsibur egypárti szocialista uralmat kezdeményezett az újonnan alapított BAKSAL párttal. 1975. augusztus 15-én Mudzsibur Rahmant és egész családját meggyilkolták középszintű katonatisztek.

A következő három hónapban véres puccsok és ellenpuccsok követték egymást, míg végül Ziaur Rahman tábornok került hatalomra, aki helyreállította a többpárti rendszert, és megalapította a Bangladesi Nemzeti Pártot (BNP). Ziaur uralma azzal ért véget, hogy 1981-ben katonák meggyilkolták. Banglades következő jelentős ura Hosszain Mohammed Ersad tábornok volt, aki vértelen puccsal került hatalomra 1982-ben, és 1990-ig maradt hatalmon, amikor a nyugati hitelezők lemondásra szorították, hiszen véget ért a kommunista veszély, és tovább nem volt szükség antikommunista diktatúrára. Azóta tért vissza Banglades a parlamentáris demokráciához. Ziaur Rahman felesége, Khaleda Zia lett a Bangladesi Nemzeti Párt vezetője, és az 1991-es választásokat megnyerve Banglades első női miniszterelnöke. A következő, 1996-os választásokon az Awami Liga nyert, amelynek vezetője Sheikh Hasina volt, Mudzsibur túlélő leányainak egyike. De 2001-ben A Bangladesi Nemzeti Párt visszaszerezte a hatalmat. Egyedülálló dolog, hogy két női politikus vezeti a nemzeti politikát.

2007 januárjában, széles körű zavargások után ügyvezető kormányt neveztek ki a következő általános választások végrehajtására. Az országot kiterjedt korrupció, rendetlenség és politikai erőszak jellemezte addig. Az ügyvezető kormány prioritásának a korrupció gyökeres felszámolását tekinti a kormányzat minden szintjén. Ezért sok fontos politikust és hivatalnokot, továbbá sok kevésbé fontos hivatalnokot és párttagot tartóztattak le korrupciós vádakkal. Az ügyvivő kormány 2008. december 29-én tisztességes és szabad választást tartott. A Hasina vezette Awami Liga elsöprő győzelmet aratott.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete Dakkában
Banglades körzetei
Bangladesi kommandósok

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parlamentáris köztársaság

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dakka egy nyüzsgő utcája

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország teljes népessége 156 millió fő [4], ezzel a Föld nyolcadik legnépesebb országa, ami méreténél fogva óriási népsűrűséget jelent (több mint 1000 fő/km²). A népesség 23%-a él városokban. A születéskor várható élettartam a férfiaknál és a nőknél is 61 év. A népességnövekedés továbbra is gyors, 1,9%-os. A lakosság 56,1%-a írástudatlan, 83% él 2 dolláros napi jövedelem alatt.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a bengáli, beszélt nyelv még az angol. A lakosság 98%-a bengáli, 1%-a bihári, 1%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. A népesség 83%-a muszlim, 16%-a hindu, 1%-a pedig buddhista.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agrárország. A Föld egyik legszegényebb állama. Alföldjét folyók hálózzák be, a termékeny iszap és a nedves trópusi éghajlat kétszeri, illetve háromszori betakarítást is lehetővé tesz. A nagyfokú túlnépesedés és az évről évre visszatérő árvizek és egyéb természeti csapások kiszámíthatatlanná teszik a termés beérését, ezért szinte kilátástalanná teszik az ország számára a szegénység felszámolását.

A 21. század elején a lakosság 35%-a a mezőgazdaságból, 19%-a az iparból, 46%-a pedig a szolgáltatásokból él. A munkaerő nagy része munkanélküli.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő mezőgazdasági terményei a rizs, juta, búza, gyapot, cukornád, fűszerek. Az állattenyésztés (szarvasmarha, bivaly, baromfi) a kevés legelő miatt alárendelt jelentőségű. Halászata jelentős.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben szegény, csak földgázkészletei jelentősek. Iparágai közül fejlettségével leginkább a textilipar emelkedik ki (juta- és pamutfeldolgozás). Nő a vegyipar, a cementgyártás és az élelmiszeripar jelentősége.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízi élet Sadarghat kikötőjénél a fővárosban

A vasúthálózat hossza 2706 km, a közúthálózaté 207 486 km. A kikötők száma 4, a repülőtereké 15.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bangladesben a gyerekek az általános iskolával kezdik meg a tanulmányaikat. Itt megtanulnak írni, olvasni és számolni, illetve a Koránt tanulmányozzák.

Ezt követően középiskolákban folytatják a gyerekek a tanulást. Utolsó tanév végén a tanulóknak vizsgát kell tenniük bengáli nyelvből, angol nyelvből, matematikából és két szabadon választott tantárgyból. Ezekre a tantárgyakra külön-külön százalékot kapnak. Majd a rész-százalékokat összevonják és egyetlen százalék-eredmény jön ki, amire minősítést kapnak. Ezt követően választhatnak, hogy szakmát tanulnak vagy egyetemre mennek.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banglades ételei változatosak. Ételeik jellemzően fűszeresek, csípősek, színesek. Sok ételük megtalálható az indiai konyhában is. Mivel többségük muszlim, így kiemelt szerepet kap, hogy az étel halal legyen. Kedvelt étel a rizs és a porota. Illetve húsnak a tandori csirke, bárány. Az emberek jellemzően kézzel esznek.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bangladesi "Tádzs Mahal" a főváros mellett, Szonargaonban

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Bangladesbe utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Bangladesben nagy a kockázata a betegségnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krikett-játékosok a Sher-e-Bangla Stadionban, Dakka
Kabaddi, a nemzeti játék

A krikett, a labdarúgás és a kabaddi a legnépszerűbb sportok közé tartoznak. További népszerű sportágak a gyeplabda, tollaslabda, kézilabda, kosárlabda, röplabda, tenisz, sakk, sporthorgászat.

Eddig egyetlenegy bangladesi sportoló sem nyert még érmet az olimpiai játékokon.

A Bangladesi labdarúgó-válogatott még nem ért el kimagasló eredményeket.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Március 26. - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja 1971

Két nagy ünnepük van ezen kívül, az egyik a Ramadánt megelőző, míg másik a Ramadánt bezáró fesztivál. Mivel a Ramadán mozgó ünnep, így ez a kettő dátuma is változik évről évre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Banglades témájú médiaállományokat.