Észak-Korea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk
조선 민주주의 인민 공화국
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlaja
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság zászlaja
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság címere
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság címere
Nemzeti mottó: 강성대국
Kangszongdeguk
„Erőteljes és virágzó nemzet”
Nemzeti himnusz: Egukka
Locator map of North Korea.svg

Fővárosa Phenjan
é. sz. 39° 02′, k. h. 125° 45′
Legnagyobb város Phenjan
Államforma Népköztársaság (de jure)
Pártállam (de facto)
Vezetők
Örökös elnök Kim Ir Szen
Országvezető Kim Dzsongun
Miniszterelnök Pak Pongdzsu
Hivatalos nyelv koreai
Függetlenség 1919. március 1.
Felszabadítás 1945. augusztus 15.
Hivatalos kikiáltás 1948. szeptember 9.

Elődállamok Flag of Korea (1882-1910).svg Koreai Császárság
Népesség
Népszámlálás szerint 24 554 000 fő (2011)
24 052 231 fő (2011)
Rangsorban 49
Becsült 25 027 000 fő (2014. július)
Rangsorban 49
Népsűrűség 198,3 fő/km²
Rangsorban 55
GDP 2009
Összes 28,2 milliárd (125.)
PPP: 40 milliárd
Egy főre jutó 1161 (144.)
PPP: 1800
HDI (1995) 0,766 (75.) – közepes
Írástudatlanság 1%
Földrajzi adatok
Terület 120 538 km²
Rangsorban 98
Víz 4,87%
Időzóna Koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem Észak-koreai von (KPW)
Nemzetközi gépkocsijel DPR
Hívószám 850
Internet TLD .kp
Közlekedés iránya jobb oldali
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Korea témájú médiaállományokat.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, hétköznapi nevén Észak-Korea (koreaiul 조선 민주주의 인민 공화국, átírással: Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk), független kelet-ázsiai állam, a Koreai-félsziget északi felén. Délen egy demilitarizált övezet, az Észak- és Dél-Korea közti ütközőzóna határolja, északon a Jalu és a Tumen folyó választja el Kínától, északkeleten pedig a Tumen folyó egy szakasza Oroszországtól.

Az ország a dzsucse eszmét követi, amit az első államelnök, Kim Ir Szen hozott létre. A következő államfő a fia, Kim Dzsongil volt 2011 decemberéig, az ő halálát követően pedig Kim Dzsongun vette át a hatalmat a dinasztikus utódlást folytatva.[1] A dzsucse ideológia fő elve szerint az ország csak saját magára támaszkodhat, de emellett szoros kapcsolatokat ápol más szocialista államokkal is, például Vietnammal, Laosszal, Mianmarral és Kínával. A Szovjetuniónak, mint Észak-Korea fő kereskedelmi partnerének széthullása és az 1990-es évek éhínségei nyomán Kim Dzsongil az 1995-ös reformokkal a hadseregre összpontosító és azt támogató gazdaságot hozott létre.

Fővárosa, legnagyobb városa, valamint gazdasági és politikai központja Phenjan.

A két koreai állam 1953-ban tűzszünetet kötött egymással. Megállapodásokat, illetve egyezményeket aláírtak a két ország(rész) jövőbeli esetleges egyesítésével, illetve viszonyával kapcsolatban, ugyanakkor hivatalos, kétoldalú békeszerződést azóta sem. Elméletileg a két állam jelenleg is hadban áll egymással.

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea térképe

Határok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határkő Kína és Észak-Korea határán

Az ország északi szárazföldi határát a Jalu (vagy Amnok) és a Tumen folyó alkotja, amelyek a Pektu-hegy környékén erednek. Az északi határ 1433 km hosszú: 1416 kilométer a kínai Csilin és Liaoning tartományokkal, a maradék 17 Oroszországgal érintkezik. A Pektu-hegy közeli határok pontos nyomvonala még nem tisztázott. A partvonal hossza 2495 km.

A második világháború végén a koreai félszigetet a 38. szélességi fok mentén szovjet és amerikai megszállási zónákra osztották. A békeszerződés után a demilitarizált övezet vált az Észak- és Dél-Korea közötti határrá. Ez a rendkívül védett, 4 km széles zóna keletről nyugatra szeli át a félszigetet 241 km hosszan, ebből 238 km fut a szárazföldön.

A kormány a tengerbe 370 kilométer mélyen benyúló szakaszt követel magáénak, ahová engedély nélkül külföldi hajóknak és repülőgépeknek belépni tilos.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea domborzati térképe

A 120 540 négyzetkilométernyi területű Észak-Korea a Koreai-félsziget északi részén fekszik. Területének mindössze 130 négyzetkilométerét borítja víz. A szárazföldeken három ország alkot vele közös határt; Kína és Oroszország északon és Dél-Korea délen, amitől két kilométer széles demilitarizált övezet választja el. Nyugaton a Koreai-öböl és a Sárga-tenger határolja. Az ország ezen része a Sárga-tenger felé lépcsőzetes lejtő, valamint síkságokkal tagolt dombvidék. A keleti határt képező Japán-tenger partvidéke mentén a Thebek-hegység húzódik. Japán délkeletre fekszik az országtól, a Japán-tenger másik partján.

Legmagasabb pontja a Pektu-hegy, amely 2744 méter magas. Legalacsonyabb pontja a Japán-tenger partvidéke mentén található. A legjelentősebb folyók a Jalu és a Tumen.[2]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea északi és keleti hegyvonulatai alkotják az ország legtöbb folyójának vízgyűjtő területét. A legtöbb folyam nyugati irányban halad és a Sárga-tengerbe torkollik. A leghosszabb a Jalu (vagy más nevén az Amnok) folyó, amely 790 km hosszú. Teljes hosszúságából 678 km-en hajózható. A Tumen folyó, az egyetlen jelentős, Japán-tengerbe ömlő folyó 521 km hosszú, de csak 85 km-en alkalmas vízi közlekedésre a meredek lejtése miatt. A harmadik leghosszabb észak-koreai folyam a Phenjant kettészelő, 397 km hosszú Tedong. A gleccsertevékenység hiánya és a földkéreg stabilitása miatt a tavak általában kicsik. Észak-koreai adatok alapján az országban 124 termál- és gyógyvízforrás van.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 38. és 43. északi szélességi fok között elhelyezkedő Észak-Korea éghajlata kontinentális jellegű, négy, jól elkülöníthető évszakkal. Az északi, hegyes területeken zord éghajlati viszonyok uralkodnak. Télen az időjárás leggyakrabban hideg, az ég felhőtlen. A Szibéria felől fújó szelek számos alkalommal okoznak heves hóviharokat. Phenjanban a januári legmagasabb és legalacsonyabb átlaghőmérséklet napközben -3°C és -13 °C. Csapadék decembertől februárig átlagosan 37 napon hullik. A nyarak rövidek, forrók, magas a páratartalom és nem ritka a csapadék a Csendes-óceán felől nedves levegőt szállító déli és délkeleti monszunok miatt. A fővárosban az átlagos legmagasabb és legalacsonyabb nyári hőmérséklet 29 °C és 20 °C. Az éves csapadékmennyiség fele a nyári időszakban hullik. A tavasz és az ősz átmeneti időszakát enyhe időjárás és enyhe légmozgás jellemzi. Az országot évente legalább egyszer trópusi ciklon sújtja.

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melegvízű forrás az ország északnyugati részében

A Szovjetunióból és Kínából beszerzett, elavult technológiát használva az ország a koreai háború után elkötelezte magát az iparosítás mellett. Ez az iparosítás és városiasodás károsította Észak-Korea környezetét, ám ennek mértékéről az információhiány miatt nem tudunk. A hasonló gazdasági politikát követő Lengyelország, Csehszlovákia és Románia az 1990-es évek elején rendkívül szennyezett levegővel, vízzel és termőfölddel rendelkezett.

A Legfelsőbb Népi Gyűlés által 1986-ban elfogadott környezetvédelmi törvény egyik kitétele felvetette, hogy Észak-Koreának komoly környezetszennyezési problémái lehetnek. Német kiadványok alapján Nampo, Hamhung és Cshongdzsin a szennyezés által legveszélyeztetettebb városok. A légszennyezés átlagos, mivel az ipar és a lakosság az elektromosságot részesítik előnyben a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben. A levegő szennyezésének elfogadható mértéke részben a gépjárművek és a benzinhasználat tiltásának következménye. Az országos vízszennyezés nagysága ismeretlen, azonban Phenjanban és környékén nem jelentős.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai bombatalálat éri Vonszan kikötővárost a koreai háborúban

Korea a második világháború végén felszabadult a japán megszállás alól. Az ENSZ határozata alapján Koreát a 38. északi szélességi fok mentén kettéosztották egy szovjet és egy amerikai megszállási zónára. 1945 augusztusában szovjet fennhatóságú ideiglenes kormányzatot hoztak létre Phenjanban, amely a szovjetbarát Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948-as megalapításáig állt fenn. Észak-Korea vezetője Kim Ir Szen lett. A kettészakadt ország fő célja az újraegyesítés volt. Dél-Korea jelentős amerikai segítséget kapott, a félszigetre amerikai harci alakulatok érkeztek az ingatag dél-koreai kormány megsegítésére. Észak-Korea reménye, hogy egy délen lezajló kommunista hatalomátvétel után egyesül az ország, szertefoszlott. Az északi kormány 1949-ben kezdett fontolóra venni egy esetleges erőszakos egyesítést, de a Szovjetunió támogatását nem tudták megszerezni. Miután 1949 júniusában kivonták az amerikai csapatokat Dél-Koreából és októberben kikiáltották a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaságot, amely hajlandó volt segíteni Észak-Koreának, a Szovjetunió Sztálin vezetésével engedélyt adott dél megszállására. 1950. június 25-én Kim Ir Szen csapatai átlépték a határvonalat és Szöul felé vették az irányt: megkezdődött a koreai háború, a hidegháború első komolyabb konfliktusa. Az ENSZ lobogója alatt több ország, köztük az Egyesült Államok Dél-Korea megsegítésére sietett és hamar visszaverték az északiak támadását. Kína belépésével fokozatosan egyenlővé váltak az erőviszonyok, a frontvonal a határvonal mentén állandósult. 1953-ban Észak- és Dél-Korea fegyverszünetet kötött, a két Korea azonban technikailag 2007-ig háborúban állt egymással.

A háború után Dél-Korea hadserege fokozatosan fejlettebbé és jobban kiképzetté vált. A békeszerződést számos határmenti hadművelet és merénylet tette próbára. Észak-Korea többször, így 1968-ban, 1974-ben és 1983-ban is megkísérelte megölni az aktuális dél-koreai vezetőket.[forrás?]

Észak-Korea Kim Ir Szen („a Nagy Vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól 1994. július 8-án bekövetkezett haláláig. Hatalmának első két évtizedében Észak-Korea gyorsan iparosodott, korábban iparilag fejlett országnak számított Ázsiában. Halála után fiát, Kim Dzsongilt nevezték ki a Koreai Munkáspárt főtitkárának (1994. október 8.). 1998-ban a törvényhozó testület megerősítette őt a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki pozíciójában, valamint az „állam legfelsőbb személyének” nyilvánította őt. Az ország nemzetközi kapcsolatai jelentősen javultak, és ennek eredményeként 2000 júniusában megtartották az első Észak-Dél csúcstalálkozót. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatát jelentősen megterheli, hogy az ország nemrégiben újraindította nukleáris programját.

Kim Dzsongil uralma alatt (az 1990-es évektől) az ország gazdasága jelentős hanyatlásnak indult, az élelmiszerhiány általánossá vált. A segélyszervezetek szerint több millió ember éhezik, emiatt számos észak-koreai lépte át illegálisan a kínai határt, hogy élelmet szerezzen.

Észak-Korea külügyminisztériuma 2013. március elején bejelentette, hogy az 1953-ban kötött fegyverszünetet felmondja. Martin Nesirky, Pan Gimun szóvivőjének kijelentése szerint: „A fegyverszüneti megállapodás feltételei egyik fél számára sem teszik lehetővé, hogy attól egyoldalúan szabaddá tegyék magukat”.[3][4][5][6][7][8] Március 30-án Észak-Korea bejelentette a hadiállapotot Dél-Korea ellen.[9]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Propaganda plakát a keretben Kim Ir Szen fotójával

Észak-Korea saját bevallása szerint dzsucse (önellátó) állam[10] Kim Ir Szen, az államalapító, valamint fia és örököse, Kim Dzsongil személyi kultuszával. Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála után nem neveztek ki senkit utódjául, hanem a köztársaság örökös elnökének kiáltották ki. Az ország államformáját nem hivatalosan szocialista örökletes monarchiának lehet mondani,[11] ahol a Kim-dinasztia uralkodik.[12]

Észak-Korea megalakulása óta három alkotmánya volt. A jelenleg érvényben levőt 1998. szeptember 5-én fogadták el, az előzőket 1948-ban és 1972-ben. Az alkotmány szabályozza a kormányzat működését és a Koreai Munkáspárt jogköreit a kormányzással kapcsolatban.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formálisan a miniszterelnök az állam vezetője, de az igazi hatalom Kim Dzsongun kezében van, aki a KMP és a hadsereg feje. Ezen felül rengeteg más tisztsége van még, melyek közül a fontosabbak: a Koreai Munkáspárt Főtitkári, a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki és a Koreai Néphadsereg főparancsnoki cím. Az államon belül immár „legfelsőbb vezető” néven emlegetik, míg apját, Kim Dzsongilt „kedves vezetőnek”, nagyapját, Kim Ir Szent, „nagy vezetőnek” hívják. A miniszterelnök elsősorban a gazdaságpolitikáért felelős. 2010 júniusában új miniszterelnököt neveztek ki Cshö Jongrim személyében. 2009-ben eltávolítottak minden kommunista ideológiára utaló elemet az ország alkotmányából, 2012-ben eltávolították a Kim Ir Szent térről Lenin arcképét, illetve Kim Dzsongun megszüntette a kommunizmust, és bevezette a „félkapitalizmust”.[13][14][15]

A Dzsucse-torony Phenjanban

A törvényhozás szerve a Legfelsőbb Népi Gyűlés, az ország egykamarás parlamentje. Tagjai a 687 választókörzet küldöttei, őket 5 évente választják meg. Minden küldött a Demokratikus Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért nevű pártot képviseli, amely alá a Koreai Munkáspárt is tartozik. Rendszerint csak évente párszor ülésezik, ekkor általában jóváhagyják az uralkodó párt döntéseit. Bár a Népi Gyűlés feladata a törvényhozás, gyakran átruházza ezt a hatalmat a kisebb, de erősebb elnökségre, amelyet a tagjai közül választanak. Az elnökség dönt akkor is, amikor a Gyűlésnek épp nincs ülésszaka.

Politikai pártok és viszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea pártállam. Az uralkodó párt a Demokrata Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkáspárt és két kisebb politikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Ezek a pártok nevezik ki a Legfelsőbb Népi Gyűlés összes képviselőjét.

Az Amnesty International kétszázezer politikai fogolyról számol be, akik koncentrációs táborokhoz hasonló körülmények közt élnek.[16]

Politikai propaganda hirdetés a fővárosban

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sz. Magyar név Koreai név Térkép
Közvetlenül irányított városok Provinces of North Korea.PNG
1 Phenjan (főváros) 평양 직할시
Különleges közigazgatású régiók
2 Raszon 라선특별시
3 Keszong iparvidék 개성 공업 지구
4 Gyémánt-hegység turistarégió 금강산 관광 지구
5 Sinidzsu különleges közigazgatású régió 신의주 특별 행정구
Tartományok
6 Csagang 자강도
7 Észak-Phjongan 평안 북도
8 Dél-Phjongan 평안 남도
9 Dél-Hvanghe 황해 남도
10 Észak-Hvanghe 황해 북도
11 Kangvon 강원도
12 Dél-Hamgjong 함경 남도
13 Észak-Hamgjong 함경 북도
14 Rjanggang * 량강도
* Helyenként, főként Dél-Koreában „Janggang” néven szerepel.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-koreai katonák Dél-Koreát figyelik a demilitarizált övezetnél

Kim Dzsongun a hadsereg főparancsnoka és a Nemzetvédelmi Bizottság elnöke. Az ország fegyveres erői a Koreai Néphadsereg nevet viselik. Négy részre oszlik: ezek a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a rakétavezérlő ügynökség. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint az észak-koreai haderő az ötödik legnagyobb a világon, a személyi állomány mérete meghaladja az 1,2 milliót. A 17–54 év közötti férfi lakosság 20%-a a hadsereg katonája.

Észak-Koreában a legmagasabb az egy főre jutó katonai személyzet száma: minden 25 lakosra jut egy katona. Az országé egyike a legnagyobb különleges erőknek, amelyeket háború idején az ellenséges vonalak mögötti szabotázsra képeztek ki. A Néphadsereg katonáinak nagy része a dél-koreai határon, az erősen védett demilitarizált övezet mentén állomásozik. A szárazföldi erőknek nagy számú felszerelései vannak, több mint 4000 harckocsi, 2500 páncélozott szállító harcjármű, 17 000 tüzérségi üteg és 11 000 légvédelmi ágyú áll rendelkezésére, a haditengerészetnek legalább 915 hajója van, a légierő repülőgépeinek száma meghaladja az 1700-at. A felszerelés második világháborús járművek és kézifegyverek, hidegháborús, valamint modernebb szovjet fegyverek keveréke.[17][18]

Nukleáris program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea éveken át dolgozott nukleáris programján. A programot élelmiszer- és fűtőolaj-segítség fejében többször is felfüggesztették, majd - jellemzően az egyezmények megszegésére, illetve amerikai és dél-koreai katonai fenyegetésre hivatkozva - újrakezdték.

Az ország első atombombáját 2006. október 9-én robbantotta fel. A bomba ereje jóval kisebb volt a tipikus, maghasadáson alapuló (urán- vagy plutóniumalapú) bombákénál, feltehetőleg a bomba „befulladt” (a hasadóanyagot nem sikerült elég hosszú ideig egyben tartani ahhoz, hogy kellő mennyiségben részt vegyen a maghasadásban).[19]

2009. május 25-én Észak-Korea sikeresen végrehajtotta második kísérleti, föld alatti atomrobbantását. Az ügy miatt még aznap rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A KCNA hivatalos phenjani hírügynökség szerint a kísérleti atomrobbantás az észak-koreai nukleáris elrettentő erő erősítését célzó lépések részét képezi, ami az ország védelmét szolgálja.[20][21]

A harmadik föld alatti kísérleti atomrobbantás 2013. február 12-én történt a Pungje-ri kísérleti telepen (Észak-Hamgjong tartomány, Kildzsu megye). A robbanás ereje 6-9 kilotonna TNT-nek felelt meg, és kb. 5,1-es magnitúdójú (MMS) földrengést okozott. A KCNA észak-koreai hírügynökség jelentése szerint a „kísérlethez egy miniatürizált nukleáris eszközt” használtak.[22] (A Hirosimára, illetve Nagaszakira 1945-ben ledobott atombombák 16, illetve 21 kilotonnásak voltak.)

Mivel az atombombák célba juttatásához repülő eszközökre is szükség van, Észak-Korea intenzíven fejleszti nagy hatótávolságú ballisztikus rakétatechnológiáját is. A kísérletek hivatalosan egy műholdfellövési program (Kvangmjongszong) keretében zajlanak. Az első sikeres műhold (Kvangmjongszong-3 II. egység) fellövése 2012. december 11-én történt, egy háromlépcsős Unha-3 hordozórakéta segítségével a Szohe rakétakilövő telepről.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességi mutatók[23]
Népesség 22 665 345 fő (2009)
Népességnövekedés 0,42% (2009)
Várható élettartam férfiak: 61 év
nők: 66 év
(2009)
Írástudatlanság 1% (2009)
Férfiak/nők aránya 0,95 (2009)

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Phenjan
Észak-koreai emberek Kim Ir Szen 100. születésnapi ünnepségén (2012)

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Phenjan (평양), 3 171 800 fő
  • Hamhung (함흥시, 咸興市), 821 200 fő
  • Cshongdzsin (청진시, 淸津市), 674 000 fő
  • Nampho (남포 특별시), 655 100 fő

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koreai-félszigetet először a tunguzok népesítették be, akik Ázsia északnyugati részéből érkeztek erre a területre (akárcsak Mandzsúriát), a koreaiak és a mandzsúriaiak még ma is mutatnak hasonlóságokat.

Észak-Korea buddhista és konfucianista vallási örökséggel rendelkezik, de kimutatható a kereszténység és a cshondoizmus hatása is. Az ország hivatalosan ateista, és bár a 2010-ben módosított alkotmány 68. paragrafusa szerint hivatalosan továbbra is vallásszabadság van, ugyanezen paragrafus szerint senki nem használhatja a vallást idegen hatalom céljaira vagy az állam, illetve a társadalmi rend kárára. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Észak-Koreát a világ vallásszabadság szempontjából különösen aggasztó helyzetű 8 országa közé sorolja. A Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság 2013-as jelentése szerint a kormány szorosan ellenőriz minden vallási tevékenységet, és a Kim családot dicsőítő, vallásos jellegű szélsőséges személyi kultuszt tart fenn; minden más vallást a dzsucse ideológia vetélytársának tekintenek. A nem engedélyezett vallási tevékenységet tiltják, az engedélyezettet szoros felügyelet alatt tartják.

1988-ban az állam országos szervezeteket hozott létre a buddhisták, a cshondoisták, a protestánsok és a katolikusok számára, ezek azonban csak a nemzetközi nyomás enyhítését célozzák. A buddhista szentélyeket a kulturális örökség részeként tartják fenn, vallási tevékenység nélkül; bizonyos buddhista szertartások engedélyezettek. Phenjanban az 1990-es évek óta egy katolikus, két protestáns és egy orosz ortodox templom épült, de ezek szoros felügyelet alatt vannak, és lényegében a külföldi vallásos segélyszervezetek és látogatók felé szolgálnak kirakatként, valamint utóbbi az országban élő orosz közösséget szolgálja. Az országban katolikus papság nincsen jelen. A titkos protestáns vallási életben, illetve a jövendőmondásban részt vevőkre bebörtönzés, kínzás és kivégzés vár. Ezreket tartanak fogva hitükért büntető kényszermunkatáborokban. Az állam tart a vallásosság Kínából való beszivárgásától, ezért az onnan visszatelepülőket részletesen kivallatják, a rendőrség és a nemzetbiztonság emberei beépülnek kínai protestáns közösségekbe, sőt ál-összejöveteleket is szerveznek, hogy lebuktassák a hívőket. A nyílt elnyomás ellenére növekszik a föld alatti vallási tevékenység.[24]

A koreaiak származásukat és nyelvüket tekintve egységesek. Habár Észak-Koreában nincsenek bennszülött kisebbségek, az országban él egy kis kínai közösség (kb. 50 000 fő).

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Phenjani diáklány

Észak-Koreában az oktatásügy az állam szigorú ellenőrzése alatt áll. Az oktatás ingyenes, 4 és 15 év között kötelező. Az iskolarendszer 4 fokozatból áll: 2 éves óvodából (amelyből csak a második év kötelező), 4 éves általános iskolából (népiskola), 6 éves középiskolából és a már nem kötelező felsőfokú oktatásból, egyetemekből és főiskolákból. Az írástudók aránya 15 év felett 99%, hasonlóan a legtöbb fejlett és fejlődő országhoz. 2000-ben nyilvánosságra hozott észak-koreai adatok szerint több mint 2,2 millió gyerek járt óvodába, 1,6 millió általános iskolába és 2,1 millió középiskolába. Az ország több mint 300 felsőfokú intézményét csaknem 1,9 millió hallgató látogatta. A tanárok számáról szóló információk jóval régebbiek: az UNESCO 1988-as adatai szerint 232 000 tanár tanított az észak-koreai oktatásügyben.[25]

2007-ben Észak-Korea megkezdte oktatási rendszerének reformját. Nagyobb hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek oktatására és a számítógépekkel való munkára, előnyben fogják részesíteni a kreativitást a memorizálással szemben.[26]

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország gazdasága az iparra összpontosít, ami központilag irányított, autarkikus tervgazdaság. Kuba mellett Észak-Koreáé a két teljesen központosított, állami tulajdonú gazdaság egyike.

A zárt gazdálkodási forma azt jelenti, hogy nincs kapcsolat a külvilággal, ezzel a gazdaság jelentős növekedési potenciáltól esik el. Néhány feltételezés szerint az észak-koreai gazdaság a stratégiai elhelyezkedés, az olcsó, fiatal és jól képzett munkaerőnek köszönhetően akár évi 6–7%-kal is bővülhetne a megfelelő intézkedések és reformok mellett.[27]

Hatalmas gép- és szerszámgyár Hicshonban (Csagang tartomány)

Az 1960-as és 1970-es években az ország gazdasága jelentős mértékben fejlődött, az 1970-es évekig néhány elemző szerint erősebb és fejlettebb volt, mint a szomszédos Dél-Koreáé. A kormány kezében lévő ipar termeli az ország iparcikkeinek döntő többségét. Amióta Kim Dzsongil bevezette a hadsereget előnyben részesítő politikáját, a szongunt, az ország az ipari termelésben a nehéz hadiiparra és annak termékeire összpontosít. A vezetők ezzel a politikával kívánták életben tartani a gazdaságot az éhínségek és a mezőgazdaság katasztrofális helyzete ellenére, ám az ország évente mindössze 1-2%-os növekedést tud produkálni.[28] Az észak-koreai gazdaságról szóló adatok azonban csak durva becslések, mivel az ország nem ad ki semmilyen hivatalos információt és a vezetés titkolózása nehézzé teszi az értékelést. A nemzetközileg elfogadott adatok szerint Észak-Korea évente 5 milliárd dollárt költ a világ negyedik legnagyobb haderejének fenntartására 20,9 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből, miközben Dél-Korea 852,74 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből 15,47 milliárd dollárt költ a védelmi erőkre.[29] 2002-ben néhány gazdasági reform (mint a szongun) miatt megnőtt az infláció és vele együtt az alapvető élelmiszerek és ipari termékek ára.

Vonszan jelentős kikötőváros és katonai támaszpont az ország délkeleti részén
Hőerőmű a főváros szélén
A Koreai-félsziget és környezete egy éjszakai műholdfelvételen. Észak-Korea közvilágítása a szomszédaihoz képest megdöbbentően fejletlen

Az 1990-es években Észak-Korea számos természeti katasztrófa, gazdasági bizonytalanság, rengeteg éhínség és a keleti blokk (amelybe az ország tartozott a hidegháború alatt) felbomlásának szemtanúja lehetett. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy a gabonafélék rendkívüli hiánya lépett fel, ami Észak-Koreában 1990 és 2000 között csaknem 2 millió embert ölt meg.[30] 1999-ben a nemzetközi segélyek csökkentették ezekknek a haláleseteknek a számát, de az, hogy Észak-Korea folytatta nukleáris programját, az élelmiszer- és ipari segélyek szállításának megszakítását eredményezte. 2005 tavaszán a Világélelmezési Program jelentése szerint újra élelmiszerhiány állhatott fel a szocialista államban. Ennek megakadályozására az ország vezetése több millió városlakót küldött rizsfarmokra a betakarítási és termesztési munkák megsegítésére. 2005-ben a Kína által élelmiszersegélyekre felajánlott 577 000 tonna élelmiszer 92%-a Észak-Koreába érkezett, ami az országba küldött segély 59%-át tette ki.[31] Dél-Korea volt a második legtöbbet adományozó állam 2005-ben, a segélyek 36%-ával. Ezek ellenére az észak-koreai lakosság 22%-a alultáplált és a jelenlegi adatok szerint az éhínség tovább folytatódik.[32]

Az ország egy főre jutó bruttó hazai termelése az 1995–2004-es időszakban (amerikai dollár)

2006-ban az Amnesty International jelentése szerint az észak-koreai kormány, az UNICEF és a Világélelmezési Program által végzett felmérés kimutatta, hogy az észak-koreai gyerekek 7%-a súlyosan alultáplált, 34%-a kórosan alultáplált és 23%-a rendkívül sovány.

Észak-Korea ma is élelmiszersegélyeket kap Kínától, Dél-Koreától és az Amerikai Egyesült Államoktól nukleáris programjának beszüntetéséért cserébe. 2005. júniusában az Egyesült Államok bejelentette, hogy 50 000 tonna élelmiszert küld Észak-Koreába,[33] miközben 2004-ben 50 000, 2003-ban pedig 100 000 tonna segélyt nyújtott. 2005. szeptember 19-én Észak-Koreának élelmiszerküldeményt ígért Dél-Korea, az Egyesült Államok, Japán, Oroszország és Kína kormánya szintén a nukleáris program leállítása ellenében. Kína a jelentős élelmiszersegélyek mellett kőolajat is exportál Észak-Koreába, a világpiacinál jóval alacsonyabb áron. Ez az országba érkező összes kőolajszállítmány 80-90%-át teszi ki.

Az élelmek elkobzása (padlássöprés) és a szárazságok miatt súlyos az éhezés Észak-Koreában. Az éhinség következtében felütötte a fejét a kannibalizmus az országban, főleg a vidéken. Például egy éhező férfi elkeseredésében megölte és megette két gyermekét, a férfit 2012 májusában kivégezték. Szintén ez évben és hónapban végeztek ki egy férfit, aki saját munkatársát ölte meg és ette meg, majd a maradványait birkahúsként próbálta értékesíteni.[34][35][36][37]

2002. júliusában Észak-Korea kapitalista gazdasági formával kezdett el kísérletezni a Keszong Iparvidéken.[38] Azóta már néhány más különleges közigazgatású régiót is kialakítottak, mint például Sinidzsunál, a kínai határvonal mentén. A rendelkezésre álló adatok szerint Phenjanban a mobiltelefonok száma a 2002-es 3 000-ről 2004-re 20 000-re nőtt,[39] bár 2004 júniusában a mobiltelefonok használatát a kormány ismét betiltotta. Néhány, a legfelsőbb észak-koreai vezetés szerint „kapitalista elem” az országban a különleges zónákon kívülre is elterjedt (például hirdetőtáblák találhatók számos autópálya mentén). Az országba látogatók keszoni és phenjani szabadtéri piacokról is beszámoltak, ahol a gazdák szabadon árusíthatják termékeiket.

A dél-koreai Egyesítési Minisztérium alapján Észak-Korea bruttó hazai termelése 1999-ben 6,2%-kal, 2001-ben már csak 1,3%-kal, 2002-ben 3,2%-kal, 2003-ban 1,2%-kal és 2004-ben 1,8%-kal nőtt.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csagang tartományban található Hungju farm, mely Kanggje polgárait látja el
Munkások a földeken

Az észak-koreai gazdaság meghatározó ágazata az ipar 43,1%-kal, ezt követik 33,6%-kal a szolgáltatások és 23,6%-kal a mezőgazdaság.[40] Az ipar főként a harci eszközök gyártásán alapszik, de fontos a gépgyártás, a textilipar, a bányászat, a fémkohászat, a vegyipari termékek előállítása, az élelmiszer-feldolgozás és a turizmus is.

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai háború után romokban heverő mezőgazdaság fellendítése rendkívül nehéz feladat volt. Az ország csekély természeti forrásai korlátozták a mezőgazdasági növekedést. Az éghajlat, a terepviszonyok, a termőföld minősége nem megfelelő a gazdálkodásos életmódhoz. Az összterület mindössze 18%-a, azaz 22 000 négyzetkilométer művelhető, mivel az ország nagy része egyenetlen, hegyes vidék. A csapadékmennyiség régiónként és évszakonként szabálytalanul váltakozik. Észak-Korea nagy részében az éves csapadék fele a három nyári hónapban hullik. Az időjárás nagyban függ a tengerszint feletti magasságtól is. A 400 méter felett fekvő területek a kevés csapadék és a terméketlen talaj miatt a legeltetésen kívül alkalmatlanok bármilyen mezőgazdasági kihasználásra. Az előbb felsorolt tényezők kedveznek a rizstermesztésnek a melegebb, öntöző- és árvízvédelmi rendszerekkel felszerelt területeken. Ahol azonban ezek hiányoznak, ott a gazdálkodók kénytelenek az országban közkedvelt rizst gabonafélékkel és más növényekkel helyettesíteni.

A gazdálkodás a három nyugati tengerparti tartományban összpontosul, ahol hosszabb a tenyészidő, a terület kedvező magassága, a csapadék egyenletes eloszlása és a jó minőségű termőtalaj kedvezően hat a mezőgazdaságra. A keleti parton szintén egy hasonlóan alkalmas, keskeny öv fut végig a három keleti régióban. A belső tartományok azonban túl hegyesek, hidegek és szárazak a gazdálkodáshoz. Ezek a hegyek tartalmazzák Észak-Korea fakészleteinek nagy részét, a csúcsok lábánál pedig haszonállatok legeltetése és gyümölcstermesztés folyik.

Mivel a dzsucse, az állam hivatalos ideológiája az önellátáson alapul, az ország mezőgazdaságának a teljes lakosságot el kellene látnia. A kormány egyik célja a városi és a vidéki rétegek közti különbségek csökkentése, ami a mezőgazdaság folyamatos fejlesztését igényli. Az ország stabilitása egy folyamatos ütemben növekedő mezőgazdasági termeléstől és egy jól átgondolt árszabályozási rendszertől függ.

Az észak-koreai mezőgazdasággal legátfogóbban foglalkozó mű Kim Ir Szen Szocialista Agrárkérdés Országunkban című könyve, amelyben az író a kormány lehetőségeit feszegeti a mezőgazdaság terén. Kim alkotásában kihangsúlyozta a vidék technológiai és oktatásügyi fejlesztésének fontosságát, a köztulajdon és a közös vezetés kialakításának elkerülhetetlenségét. Az iparosítással 1945-ről 1990-re 63,5%-ról 26,8%-ra csökkentek a mezőgazdaságból származó bevételek. A foglalkoztatottak száma is csökkent, 1960 és 1989 között 23%-kal.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnerei Kína és Dél-Korea. A Kínával folytatott kereskedelem 2003-ban 38%-os növekedést mutatott és ezzel 1,02 milliárd dollárra nőtt, Dél-Korea pedig 12%-os növekedést és 724 millió dollárnyi emelkedést könyvelhetett el.

Lásd még: Észak-Korea ipara, Észak-Korea energiapolitikája

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országnak 23 000 km-es közúthálózata és 8533 km-es (ebből 3194 km villamosított) vasúthálózata van.[41]

A legfontosabb kikötők Nampho és Hungnam városa. Az ország egyetlen nemzetközi repülőtere a Phenjanban lévő Szunani nemzetközi repülőtér.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisztelgés Kim Ir Szen szobra előtt

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO által elismerten a Világ kulturális örökségének része a Kogurjo-síremlékek.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea kiemelt ügyként kezeli az elektronikus hadviselést és a CIA-val összemérhető képességű hackerek kifejlesztését, akik a déliek szerint már több alkalommal támadták szervezeteiket.[42]

Űrkutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea 2009. április 5-én kísérleti rakétaindítást hajtott végre, melynek során egy Tephodong-2 rakétát lőttek ki a Csendes-óceán irányába. A hivatalos bejelentés szerint műholdat kívántak pályára állítani, külföldi megfigyelők szerint azonban kísérleti rakétaindításról volt szó. A rakéta mintegy 3800 km-t tett meg, közben rövid ideig elérte a 80 km-es magasságot, nagyjából a világűr határát. A tervezettel ellentétben a szilárd hajtóanyagú harmadik fokozat begyújtásakor hiba történt, miután a második fokozat normál üzeme véget ért, a Japán Védelmi Minisztérium és az Amerikai Védelmi Minisztérium jelentése szerint. A jelentést radarokkal való követésre és az Amerikai Légierő korai műholdas riasztórendszerének adataira alapozták. A rakéta fejlett irányítási rendszerrel rendelkezett. A második fokozat Scud-ER rakétahajtóművet használt (ER: extended range = megnövelt hatótávolság).[43]

2012. december 12-én felbocsátották a Kvangmjongszong―3 2. egység (Chosŏn'gŭl: 《광명성―3》호 2호기; Hanja: 光明星3号2号機; magyar jelentése: „fényes csillag”, vagy „vezérlő csillag”) nevű műholdat. Észak-Koreának ez az első olyan műholdja, ami sikeresen elérte a világűrt és pályára állt. A műhold az április 13-i sikertelenül felbocsátott műhold tervezett helyére kerül.[44] Feladata földmegfigyelés.

Politikai és katonai megfigyelők szerint a felbocsátás valódi célja ballisztikus rakéta kipróbálása volt, aminek hatótávolsága mintegy 10 000 km, tehát akár az USA nyugati partvidékét is el tudja érni.[45]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Észak-Korea irodalma, Észak-Korea zenéje.

Az országban óriási személyi kultusz alakult ki Kim Ir Szen és Kim Dzsongil körül, és a legtöbb észak-koreai irodalmi alkotás, zenei mű, színházi előadás és film őket dicsőíti.

Észak-Koreában igen népszerű esemény a Tömegjátékok, a legutolsó és egyben a legnagyobb az Arirang népdalról kapta a nevét. A két hónapon át tartó rendezvényen hetente hat éjszakán összesen több mint 100 ezer előadó lépett fel. A tömegjátékokon gimnasztikai és tánc előadások láthatók összehangolt koreográfiával, amelyek Észak-Korea történelmét és a Koreai Munkáspárt forradalmát dicsőítik. Ezeket a játékokat Phenjanban tartják, különböző helyszíneken (amelyek a játékok méretétől is függenek), mint például a Május Elseje Stadionban.

Az állam kultúráját hivatalosan a kormány védelmezi. A vezetés hatalmas kulturális központokként funkcionáló épületeket építtetett, ilyenek például a Nagy Népi Tanulás Palotája vagy a Népi Kultúra Palotája (mindkettő Phenjanban található). A fővároson kívül található az ország legnagyobb színháza, a hamhungi színház, és minden városban található központilag irányított színház és stadion.

Az 1910 és 1945 közötti megszállás alatt Japán asszimilációs politikát folytatott a területen, ami erősen megviselte a helyi kultúrát: a koreaiakat arra kényszerítették, hogy japánul tanuljanak, fogadják el a névrendszert és a sintó vallást, és megtiltották, hogy az iskolákban, hivatalokban és nyilvános helyeken koreaiul beszéljenek.[46] Számos koreai emlékművet és palotát romboltak le ez idő alatt, így például a Konkpogkunkot, és elpusztítottak minden fellelhető iratot, amelyekben Japánt rossznak ábrázolták.

2004 júliusában a Kogurjo-síremlékek felkerültek az UNESCO Világörökségeinek listájára, és ezzel az első észak-koreai műemlékké váltak.

2012-ben megalakult az ország első lányegyüttese, a Moranbong Band.


Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rungnado Május 1. stadion, Phenjan

Észak-Korea az olimpiákon nem szerepel olyan sikeresen. Összesítve 14 arany- 13 ezüst- és 22 bronzérme van. Legsikeresebb sportágaik a súlyemelés és a birkózás. Labdarúgó világbajnokságon kétszer szerepeltek. Az első – sikeresebb – részvételük 1966-ban volt. Itt a negyeddöntőig jutottak, és ott a portugálok győzték le őket 5:3 arányban. Ezután sokat kellett várni az új részvételhez, amire 2010-ben került sor a dél-afrikai rendezvényen. A csoportkörben a braziloktól kaptak ki 2:1-re, ám ez csak a látszat volt. A második mérkőzésükön Portugália ellen meg sem közelítették az 1966-os teljesítményt, és 7:0-ra kikaptak. Ezután Elefántcsontpart verte meg őket 3:0-ra, és a vb-n – a nagy várakozások ellenére – utolsóak lettek.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kim Dzsongil rejtélyes fia veheti át a hatalmat (Index, 2010. szeptember 30.), Megjelent az első hivatalos fotó Kim Dzsongil fiáról (Index, 2010. szeptember 30.)
  2. Korea földrajza, Bill Caraway (2007). A Koreai történelmi projekt része. Kiadva 2007. augusztus 1-jén.
  3. Choe Sang-hun: North Korea Declares 1953 War Truce Nullified (angol nyelven) (HTML). nytimes.com/. The New York Times, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  4. South Korea warns North on armistice threat (angol nyelven). bbc.co.uk. BBC, 2013. március 12. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  5. Madison Park: North Korea declares 1953 armistice invalid (angol nyelven). cnn.com. CNN, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  6. MTI: ENSZ: Észak-Korea nem jogosult a fegyverszünet felmondására (magyar nyelven) (PHP). nepszava.hu. Népszava, 2012. március 12. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  7. MTI: ENSZ: Észak-Korea nem jogosult a fegyverszünet felmondására (magyar nyelven). stop.hu. STOP!, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  8. MTI: Észak-Korea nem mondhatja fel a fegyverszünetet (magyar nyelven). hir24.hu. Hír24, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
  9. MTI: Észak-Korea kihirdette a hadiállapotot (magyar nyelven) (HTML). origo.hu. [origo], 2013. március 30. (Hozzáférés: 2013. március 30.)
  10. DPR Korea FAQ: Is North Korea a 'Stalinist' state?. Észak-Korea hivatalos weboldala, 2005. május 5. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  11. Panoráma, 2010. október 24.
  12. Kim-dinasztia
  13. [1]
  14. [2]
  15. [3]
  16. Kétszázezer politikai fogoly van Észak-Koreában (Index, 2011. május 4.)
  17. Country Profile: North Korea. Library of Congress – Federal Research Division, 2007. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
  18. Background Note: North Korea. Külügyminisztérium, Egyesült Államok, 2007. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
  19. http://news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/8066615.stm BBC
  20. http://www.origo.hu/nagyvilag/20090525-eszakkorea-atomrobbantast-hajtott-vegre.html origo.hu: Atomrobbantást hajtott végre Észak-Korea (2009. május 25.)
  21. http://edition.cnn.com/2009/WORLD/asiapcf/05/24/nkorea.nuclear/index.html CNN
  22. Hír a hirado.hu honlapon
  23. CIA - The World Factbook -- Korea, North. CIA World Factbook, 2009. március 19. (Hozzáférés: 2009. március 25.)
  24. Annual Report 2013 (pdf) (angol nyelven), Washington: United States Commission on International Religious Freedom, 3–4, 108–109. o. Hozzáférés ideje: 2013. május 22. 
  25. COUNTRY PROFILE: NORTH KOREA: Education and Literacy (pdf). Kongresszusi Könyvtár, 2007. 7. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  26. Kim Minsze: North Korea: Education Revolution In Progress. The Daily NK, 2007. szeptember 14. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  27. Michael Ha: [58 Anniversary Major Changes Are Coming to N. Korea]. The Korea Times, 2008. október 29. (Hozzáférés: 2009. december 6.)
  28. Homer T. Hodge: North Korea's military strategy (angol nyelven). Parameters, 2003. február 7. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  29. Research library: Korea, South (angol nyelven). ICONS Project, 2007. február 21. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  30. May Lee; The Associated Press: Famine may have killed 2 million in North Korea (angol nyelven). CNN, 1998. augusztus 19. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  31. James Brooke: North Korea, facing food shortages, mobilizes millions from the cities to help rice farmers (angol nyelven). The New York Times, 2005. június 1. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  32. Evan Williams: North Korea - secret revolution (angol nyelven). ABC, 2005. október 18. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  33. US to ship 50 000 tons of food to North Korea (angol nyelven). VOAnews, 2005. június 22. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  34. Rob Williams: North Korean cannibalism fears amid claims starving people forced to desperate measures (angol nyelven) (HTML). independent.co.uk. The Independent, 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  35. Faine Greenwood: New rumors surface of famine-induced cannibalism in North Korea (angol nyelven). globalpost.com. GlobalPost, 2013. január 27. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
  36. [origo]: Kannibálokat végeztek ki Észak-Koreában (magyar nyelven) (HTML). origo.hu. [origo], 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  37. ATV: Növekszik a kannibalizmus Észak-Koreában (magyar nyelven). atv.hu. ATV, 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  38. Howard W. French: North Korea to let capitalism loose in investment zone (angol nyelven). The New York Times, 2002. szeptember 25. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  39. Rebecca MacKinnon: Chinese cell phone breaches North Korean hermit kingdom (angol nyelven). YaleGlobal Online, 2005. január 17. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  40. CIA – The World Factbook – Korea, North. (Hozzáférés: 2009. január 18.)
  41. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  42. „Az észak-koreai hackerek legalább olyan jók, mint a CIA szakértői” (InfoRádió, 2011. május 6.)
  43. http://spaceflightnow.com/news/n0904/10northkorea/ North Korean rocket flew further than earlier thought - BY CRAIG COVAULT, SPACEFLIGHT NOW, Posted: April 10, 2009
  44. North Korea defies warnings to launch rocket. BBC, 2012. december 12. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  45. North Korea launches rocket in defiance of critics. Reuters, 2012. december 12. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  46. Országtanulmány: Észak-Korea, Kongresszusi Könyvtár USA. Kiadva 2005. november 9-én.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Korea témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riportok az ország 2010-es látogatása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További riportok, filmek, képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]