Japán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Japán (日本語 Nihongo)
Beszélik Ausztrália, Brazília, Egyesült Államok, Fülöp-szigetek, Guam, Japán, Peru, Tajvan
Terület Ausztrália és Óceánia, Észak- és Dél-Amerika, Kelet- és Délkelet-Ázsia
Beszélők száma 126 millió fő
Nyelvcsalád Japán nyelvek → japán nyelv
Írásrendszer Hiragana, Kandzsi, Katakana
Hivatalos állapot
Hivatalos Japán
Nyelvkódok
ISO 639-1 ja
ISO 639-2 jpn

A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.

A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:

  • közelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak (a két nyelvet és dialektusaikat újabban a japán nyelvek családjának nevezik),
  • a koreai nyelvvel sokan távolabbi rokonságot feltételeznek (nyelvszerkezeti hasonlóságok, csekély számú rokon szó),
  • korábban gyakran az altaji nyelvcsaládba sorolták, de ez az elmélet nem egyértelműen bizonyítható és ezért nem általánosan elfogadott,
  • néha az ajnu (Japán őslakosai) nyelvrokonság is felmerül, emellett azonban csak igen kevés érv szól.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Írás és kiejtés

Japanese (standard) vowels.svg

A japán nyelvben három írásrendszer van:

Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 000 jelből álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.

A kandzsival a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.

A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.

Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:

  • Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.
  • A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
  • A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.

Kiejtési és egyéb tudnivalók:

  • ん/ン – önálló szótagot képző n hang.
  • A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.
  • Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
  • Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
  • Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.

Részletes hiragana táblázat:

Magánhangzók Lágyítás
あ a い i う u え e お o ja ju jo
か ka き ki く ku け ke こ ko きゃ kja きゅ kju きょ kjo
さ sza し si す szu せ sze そ szo しゃ sa しゅ su しょ so
た ta ち csi つ cu て te と to ちゃ csa ちゅ csu ちょ cso
な na に ni ぬ nu ね ne の no にゃ nya にゅ nyu にょ nyo
は ha ひ hi ふ fu へ he ほ ho ひゃ hja ひゅ hju ひょ hjo
ま ma み mi む mu め me も mo みゃ mja みゅ mju みょ mjo
や ja ゆ ju よ jo
ら ra り ri る ru れ re ろ ro りゃ rja りゅ rju りょ rjo
わ wa ゐ wi ゑ we を o/wo
ん n
が ga ぎ gi ぐ gu げ ge ご go ぎゃ gja ぎゅ gju ぎょ gjo
ざ dza じ dzsi ず dzu ぜ dze ぞ dzo じゃ dzsa じゅ dzsu じょ dzso
だ da ぢ (dzsi) づ (dzu) で de ど do ぢゃ (dzsa) ぢゅ (dzsu) ぢょ (dzso)
ば ba び bi ぶ bu べ be ぼ bo びゃ bja びゅ bju びょ bjo
ぱ pa ぴ pi ぷ pu ぺ pe ぽ po ぴゃ pja ぴゅ pju ぴょ pjo

Részletes katakana táblázat:

Magánhangzók Lágyítás
ア a イ i ウ u エ e オ o ja ju jo
カ ka キ ki ク ku ケ ke コ ko キャ kja キュ kju キョ kjo
サ sza シ si ス szu セ sze ソ szo シャ sa シュ su ショ so
タ ta チ csi ツ cu テ te ト to チャ csa チュ csu チョ cso
ナ na ニ ni ヌ nu ネ ne ノ no ニャ nya ニュ nyu ニョ nyo
ハ ha ヒ hi フ fu ヘ he ホ ho ヒャ hja ヒュ hju ヒョ hjo
マ ma ミ mi ム mu メ me モ mo ミャ mja ミュ mju ミョ mjo
ヤ ja ユ ju ヨ jo
ラ ra リ ri ル ru レ re ロ ro リャ rja リュ rju リョ rjo
ワ wa ヰ wi ヱ we ヲ* wo
ン n
ガ ga ギ gi グ gu ゲ ge ゴ go ギャ gja ギュ gju ギョ gjo
ザ dza ジ dzsi ズ dzu ゼ dze ゾ dzo ジャ dzsa ジュ dzsu ジョ dzso
ダ da ヂ (dzsi) ヅ (dzu) デ de ド do ヂャ (dzsa) ヂュ (dzsu) ヂョ (dzso)
バ ba ビ bi ブ bu ベ be ボ bo ビャ bja ビュ bju ビョ bjo
パ pa ピ pi プ pu ペ pe ポ po ピャ pja ピュ pju ピョ pjo
ヴァ va ヴィ vi ヴ vu ヴェ ve ヴォ vo ヴャ vja ヴュ vju ヴョ vjo
シェ se
ジェ dzse
チェ cse
スィ szi
ズィ dzi
ティ ti トゥ tu テュ tyu
ディ di ドゥ du デュ gyu
ツァ ca ツィ ci ツェ ce ツォ co
ファ fa フィ fi フェ fe フォ fo フュ fju
Katakana obsolete yi.svg* ji (Katakana obsolete ye.svg*) イェ je
ウィ wi Katakana obsolete wu.svg* wu ウェ we ウォ wo
(クヮ) クァ kwa クィ kwi クェ kwe クォ kwo
(グヮ) グァ gwa グィ gwi グェ gwe グォ gwo

＊ ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor. A különleges (ji/wu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el. A hiragana változatának (を) azonban jelentős szerepe van a nyelvben, mivel főnevek végéhez kapcsolva ez fejezi ki a tárgyesetet. A wi (ゐ,ヰ) és a we (ゑ,ヱ) karaktereket ma már szinte egyáltalán nem használják.

A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):

Hepburn magyar
ts c
ch cs
z dz
j dzs
y j
sh s
s sz
w v
ō ē ū
(néha jelöletlen)		 ó é ú

Példák:

Japán Hepburn magyar
ローマ字 rōmaji rómadzsi
漢字 kanji kandzsi
黒澤 Kurosawa Kuroszava
小林 研一郎 Ken-Ichirō Kobayashi Kobajasi Kenicsiró

Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg Ószaka) stb.

[szerkesztés] Központozási jelek

A régi japán írásrendszerben nem található egyetlen központozási jel sem, az összefüggéseket a szövegkörnyezet és a szövegek elhelyezkedése adja. A szöveg struktúrájának megértéséhez a napjainkban használt jelek segítenek, megjegyzendő, hogy a japán írásban nincsenek szóközök, az írásjegyek egymás után következnek.


Főbb jelek:

  • 。 kicsi, karika alakú mondatvégi írásjel, használatában megfelel a magyar pontnak;
  • 、 vessző, használata a magyaréhoz hasonló, bár szabadabb helyesírási szabályok alapján. Jobb-alsó irányban kiszélesedő, könnycsepp alakú jel;
  • ・ a sorok szélességének/magasságának közepén (az írás irányától függően) levő pontot az idegen nyelvű szavak elválasztására használják, például: レオナルド・ダ・ヴィンチ reonarudo da vincsi (Leonardo da Vinci);
  • 「 」 『 』 idézőjelek, használata a magyaréhoz hasonló;
  • más latin karaktereket, így a kérdőjelet (?) és felkiáltójelet (!) is a magyarhoz hasonló módon használják. Olykor – az angol nyelv hatása miatt – az általunk is használt pont és vessző jeleket használják.

[szerkesztés] Nyelvtan

A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.

A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- – topik jelölő, ga- – (nem topik) alany jelölője, o- – tárgyjelölő, ni- – mindenféle helyviszony jelölője, no- – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula stb. Többes szám nincs, ha ez nem derül ki a mondatból, akkor megduplázzák a főnevet: Ott hegy-hegy van = ott hegyek vannak.

A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva).

A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű:

A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg- légyszíves csináld meg- tisztelettel kérlek, hogy csináld meg stb…)

Nincs magánhangzóharmónia.

A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, például a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb stb.

A japán nyelv nagy irodalommal és hagyományokkal rendelkező elsőrangú kultúrnyelv.

[szerkesztés] Nyelvjárásai

A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tokió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kiotó és Oszaka ((Ószaka-ben : Oszaka dialektus) több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt, u magánhangzó kissé az u és ü között való kiejtése, valamint a ni szótag nyi-nek ejtése); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatizáció hatása a megelőző mássalhangzóra).

A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tokiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. A Japán nyelv rengeteg szót kölcsönzött (és kölcsönöz még ma is), elsősorban a kínai (mandarin) és angol nyelvekből. Írásban ezeket katakanával szokták írni.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Japán nyelv témájú médiaállományokat.


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_nyelv”
Más nyelveken