Katakana

A katakana (japán: カタカナ vagy かたかな „töredékes kana”) a kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével, a 11. században kialakított szótagírás.

Önmagában a katakana is elég lenne a japán nyelv írásban való rögzítésére, de a hangalakjában azonos, jelentésében viszont eltérő fogalmak közti különbségek érzékeltetésére alkalmatlan.

Kialakulás

A kínai hatás századokon át erősen rányomta bélyegét a japán kultúrára. Japán és Kína a IV. századtól kezdve szoros kapcsolatban álltak. A japánok kínai mintákat követtek az államigazgatásban, az irodalmi és a képzőművészeti alkotásokban. Ebben az időben vették át és alkalmazták a kínai szóírás jeleit a japán beszéd írásban való rögzítésére. A kínai és japán nyelvek azonban alapvetően különböznek egymástól. A kínai izoláló nyelv, nem ismeri a ragozást, a japán ezzel szemben agglutináló, ragozó nyelv. A kínai írásjeleket változtatás nélkül vették át a japánok, majd a 8-9. században a kínai fű-írás jeleiből kialakították a hiragana elnevezésű szótagírást. A hiraganának köszönhetően létrejött a japán nyelvhez idomított sajátos írás, és ez lehetővé tette a nemzeti irodalom kialakulását. A kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki második szótagírásukat, a katakanát. Ennek jelei a hiragana ívelt formáitól eltérően szögletesek. A jelek alapvető formai különbségei alól kivételt képez két szótag, a „ri” és a „he”, melyek hiragana és katakana jele azonos.

Felépítése

A katakana szótagírás jeleinek tanítását általában a magánhangzókkal kezdik. A japán nyelvben csupán öt magánhangzó van, ezek az a,i,u,e,o. Az öt magánhangzóhoz és negyven szótagjelhez két diakritikus jelet kapcsolhatunk, a nigorit: ” és a marut: °. A mássalhangzók lágyítását értjük nigorizáláson. (Így képezhetünk például a ka-ból ga-t, a sa-ból za-t, a ta-ból da-t stb.) A maru kis karikajele félnigorizálást eredményez és csupán a h mássalhangzóval kombinálják. (Ezzel képzünk ha-ból pa-t, hi-ből pi-t, fu-ből pu-t, he-ből pe-t és ho-ból po-t.) A jelek sorát egy önálló szótagértékű mássalhangzó zárja, az n.

N-nel jelölt hang: a japánban önálló szótagot alkotó nazális szonáns, mindig magánhangzó után áll. Magyarban mindig n-nel jelöljük, p, b, m előtt m-nek ejtjük.

„Gégezárhang” jelölése kettős mássalhangzóval: A japánban nincs mássalhangzó kettőzés. A latinbetűs átírásokban duplázott mássalhangzóval jelölt hangoknál valójában a mássalhangzó artikulációs formáját képezve egy szótagnyi légzésszünet van.

A magánhangzók nyújtása nem hosszú magánhangzóval egyenértékű, hanem az előző magánhangzó egy szótagnyi időtartamú nyújtását jelenti. A japán nyelvben nincs hosszú magánhangzó. A magyar átírás megtévesztő lehet, mivel ott hosszú magánhangzóval jelöljük. A hyoujun-shiki kettőzéssel vagy vízszintes vonallal jelöli. A latinbetűs átírások gyakran elhagyják a nyújtás jelölését, pedig a japánban, a magyarhoz hasonlóan, értelemmegkülönböztető szerepe van, tehát fontos.

Átírás latin betűre

Hyoujun-shiki: J.C. Hepburn amerikai missziós orvos 1867-ben készített japán-angol szótárában alkalmazott angolos átírási rendszer javított változata. Francia és német nyelvterületen is egyre gyakrabban használják.

Nihon-shiki: Tanakadate Aikitsu fizikus vezetésével 1905-ben kialakított rendszer.

1954-es kormányrendszer: A korábbi, 1937-es kiadású kormányrendszer, a Kunrei-shiki megjegyzésekkel kiegészített átírási rendszer. (A Nihon-shiki és a Hepburn-rendszer keverékének mondható.)

Orosz: A japán-orosz nagyszótár átírása. (Bolsoj japonszko-russzkij szlovar, 1-2. kötet, Moszkva 1970)

Magyar: A magyar és japán fonetika, a magyar helyesírás szabályai, valamint az ELTE japán kurzusán Yamaji Masanori által alkalmazott magyaros átírási rendszer alapján készült.

Felhasználása

A napjainkban használt japán írás alapvetően a kanji és a hiragana kombinációjából épül fel. A katakanát leginkább az idegen kifejezések átírására használják. A II. világháborúig a kínai írás mellett a kanji-katakana kombinációs írás dominált. A hat elemi osztály és a középiskola három alsó osztályának elvégzése mindenki számára kötelező Japánban. A gyerekek az elemi iskola első osztályában tanulják a hiraganát, a másodikban a katakanát és közben a fogalomírás jeleivel is folyamatosan megismerkednek.

Katakana-táblázatok

Katakana szótagábécé

	Egyjegyűek (gojūon)					Kétjegyűek (yōon)
	a	i	u	e	o	ja	ju	jo
∅	ア a	イ i	ウ u	エ e	オ o
K	カ ka	キ ki	ク ku	ケ ke	コ ko	キャ kja	キュ kju	キョ kjo
S	サ sza	シ si	ス szu	セ sze	ソ szo	シャ sa	シュ su	ショ so
T	タ ta	チ csi	ツ cu	テ te	ト to	チャ csa	チュ csu	チョ cso
N	ナ na	ニ ni	ヌ nu	ネ ne	ノ no	ニャ nja	ニュ nju	ニョ njo
H	ハ ha	ヒ hi	フ fu	ヘ he	ホ ho	ヒャ hja	ヒュ hju	ヒョ hjo
M	マ ma	ミ mi	ム mu	メ me	モ mo	ミャ mja	ミュ mju	ミョ mjo
J	ヤ ja		ユ ju		ヨ jo
R	ラ ra	リ ri	ル ru	レ re	ロ ro	リャ rja	リュ rju	リョ rjo
V	ワ va				ヲ o/vo
*	ン n			ー (magánhangzónyújtás jele)
	Mellékjelek					Kétjegyűek mellékjelekkel
	a	i	u	e	o	ja	ju	jo
G	ガ ga	ギ gi	グ gu	ゲ ge	ゴ go	ギャ gja	ギュ gju	ギョ gjo
Dz	ザ dza	ジ dzsi	ズ dzu	ゼ dze	ゾ dzo	ジャ dzsa	ジュ dzsu	ジョ dzso
D	ダ da	ヂ dzsi	ヅ dzu	デ de	ド do	ヂャ dzsa	ヂュ dzsu	ヂョ dzso
B	バ ba	ビ bi	ブ bu	ベ be	ボ bo	ビャ bja	ビュ bju	ビョ bjo
P	パ pa	ピ pi	プ pu	ペ pe	ポ po	ピャ pja	ピュ pju	ピョ pjo
	Kiegészített katakana
	a	i	u	e	o	ja	ju	jo
J		イィ ji		イェ je
V	ウァ va	ウィ vi	ウゥ vu	ウェ ve	ウォ vo		ウュ vju
V*	(ヷ) ヴァ va	(ヸ) ヴィ vi	ヴ vu	(ヹ) ヴェ ve	(ヺ) ヴォ vo	ヴャ vja	ヴュ vju	ヴョ vjo
Vj				ヴィェ vje
Kj				キェ kje
Gj				ギェ gje
Kv	(クヮ) クァ kva	クィ kvi		クェ kve	クォ kvo
Gv	(グヮ) グァ gva	グィ gvi		グェ gve	グォ gvo
S				シェ se
Dzs				ジェ dzse
Sz		スィ szi
Dz		ズィ dzi
Cs				チェ cse
C	ツァ ca	ツィ ci		ツェ ce	ツォ co		ツュ cju
T		ティ ti	トゥ tu				テュ tju
D		ディ di	ドゥ du				デュ dju
Nj				ニェ nje
Hj				ヒェ hje
Bj				ビェ bje
Pj				ピェ pje
F	ファ fa	フィ fi		フェ fe	フォ fo	フャ fja	フュ fju	フョ fjo
Fj				フィェ fje
H			ホゥ hu
Mj				ミェ mje
Rj				リェ rje
L	ラ゜ la	リ゜ li	ル゜ lu	レ゜ le	ロ゜ lo