Japán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: nincs | |||||
| Himnusz: Kimi ga jo | |||||
 |
|||||
| Főváros | Tokió | ||||
| Államforma | Alkotmányos monarchia | ||||
| - Császár | Akihito | ||||
| - Miniszterelnök | Hatojama Jukio
|
||||
| Hivatalos nyelv | Japán | ||||
| Nemzetalapítás | I. e. 611. február 11. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 377 835 km² (62.) | ||||
| - Víz (%) | 0,8 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2008 évi becslés | 127 288 419 (10.) | ||||
| - 2004 évi népszámlálás | 127 333 002 | ||||
| - Népsűrűség | 337 fő/km² | ||||
| GDP | 2008 (forrás: IMF) | ||||
| - Összes | 4 923 milliárd USD (2.) PPP: 4214 milliárd USD |
||||
| - Egy főre jutó | 38 559 USD (14.) PPP: 32 980 USD |
||||
| HDI (2007) | 0,953 (8.) – magas | ||||
| Pénznem | Japán jen (JPY) |
||||
| Időzóna | Japan zónaidő (UTC+9) | ||||
| Internet TLD | .jp |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | J | ||||
| Hívószám | +81 |
||||
- Ez a szócikk az országról szól. Lásd még: japánok, japán nyelv.
Japán (japánul: 日本, átírással: Nippon vagy Nihon, hivatalosan: 日本国, átírással: Nippon-koku vagy Nihon-koku) szigetország Kelet-Ázsiában. Nyugaton a Japán-tenger, északon az Ohotszki-tenger, keleten a Csendes-óceán és délen a Kelet-kínai-tenger mossa partjait. Több mint 3000 szigetéből a legnagyobbak Hokkaidó, Honsú, Kjúsú és Sikoku. A nagy múltra visszatekintő Japán ma a második legnagyobb gazdasági hatalom az Amerikai Egyesült Államok után, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szervezet tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Tokió, a világ legnépesebb várostömörülése. A fővároson kívül még 11 milliós nagyváros található Japánban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Bővebben: Japán földrajza
A Japánhoz tartozó több mint 3000 sziget Ázsia csendes-óceáni partvidéke mentén fekszik. A legjelentősebb szigetek északról dél felé haladva Hokkaidó, Honsú (a fő sziget), Sikoku és Kjúsú. A Rjúkú-szigetek (vagy más néven Nanszei-szigetek), beleértve Okinavát, Kjúsú szigetétől délre fekszenek. Ezeket a szigetek együttesen japán szigetvilágnak is szokták nevezni.
Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely alkalmatlan mezőgazdasági, ipari és lakossági használatra a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt. Ez azt okozta, hogy a lakható területeken a népsűrűség az egekig szökött, főleg a partvidéki területeken. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon.
A felkelő nap országa a pacifikus hegységrendszer szeizmikusan aktív területén fekszik, három tektonikus lemez találkozásánál. Emiatt gyakoriak a földrengések, vulkanikus tevékenység észlelhető. A századok folyamán több, kisebb-nagyobb földrengés pusztított az országban, melyek gyakran okoztak gyilkos szökőárakat (1995-ben a Nagy Hansin földrengés több mint 6400 embert ölt meg).
[szerkesztés] Vízrajz
Az ország szigetvilág jellegéből következik, hogy igazán hosszú folyók nincsenek. De mivel az éghajlat sokfelé esős, patakban, kisebb folyóban nincs hiány, ilyenek mindenfelé vannak.
[szerkesztés] Éghajlat
Bővebben: Japán éghajlataAz éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani:
- Hokkaidó – a legészakibb. Jellemzői a hosszú, hideg telek és hűvös nyarak. A csapadék nem gyakori, de a szigetet télen gyakran sújtják hóviharok.
- Japán-tenger – Honsú nyugati partvidékén az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvösebb mint a Csendes-óceán partja, de a föhn jelenség miatt gyakran igen magas hőmérsékletek alakulnak ki.
- Közép-Japán – Tipikus kontinentális éghajlat jellemzi, a telek és nyarak, valamint a nappalok és éjszakák közti nagy hőmérsékleti különbségekkel. A csapadékmennyiség aránylag kicsi.
- Szeto-beltenger – A Csúgoku és Sikoku régiók hegyei pajzsként védik ezt a területet a szelektől, ami ennek a régiónak kellemes időjárást biztosít egész évben.
- Csendes-óceán – A keleti part télen hideg, gyakori a hóesés, a nyár viszont meleg a délkeleti monszunszél miatt.
- Délnyugati-szigetek – Éghajlatuk szubtrópusi, meleg telekkel és forró nyarakkal. A csapadék nagyon gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.
A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős mérsékelt égövi ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepén kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyiségű csapadékot.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Japán erdői kilenc ökorégiót alkotnak, amelyek tükrözik a szigetek éghajlatát és domborzatát. Délről észak felé utazva Rjúkú- és Bonin-szigetek nedves trópusi és szubtrópusi erdeivel találkozunk először. A fő szigetek mérsékelt éghajlatú területein mérsékelt égövi lombhullató- és vegyes erdőket láthatunk, a hideg északi régióban pedig fenyveseket.
Az ötvenes és hatvanas évek gyors iparosítása közben elhanyagolták a környezet védelmét. Azóta viszont nagy erőfeszítéseket tesznek az élhető környezet fenntartásáért. Sikereket is értek el. Jelenleg legfontosabbnak a következőket tartják: a városi légszennyezés csökkentése, a szennyvíz-kezelés, a vizek túlságos feldúsulása tápanyagokkal ("algásodás"), a vegyszerek kezelése.
Japán élenjáró ország az új, környezetbarát technológiák fejlesztésében. Ezeknek mára a gazdasági jelentősége is nagy, exportálható árut jelentenek.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
Hokkaido
- Rishiri-Rebun-Sarobetsu Nemzeti Park
- Shiretoko Nemzeti Park
- Daisetsuzan Nemzeti Park
- Akan Nemzeti Park
- Kushiro Shitsugen Nemzeti Park
- Shikotsu-Toya Nemzeti Park
Tohoku
- Towada-Hachimantai Nemzeti Park
- Rikuchu Kaigan Nemzeti Park
- Bandai-Asahi Nemzeti Park
Kantō
- Nikkō Nemzeti Park
- Oze Nemzeti Park
- Chichibu Tamakai Nemzeti Park
- Joshinetsu Kogen Nemzeti Park
- Ogasawara Nemzeti Park
- Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Park
Chūbu
- Chūbu-Sangaku Nemzeti Park
- Hakusan Nemzeti Park
- Minami Alps Nemzeti Park
Kansai
- Ise-Shima Nemzeti Park
- Yoshino-Kumano Nemzeti Park
Chūgoku & Shikoku
- San-in Coast Nemzeti Park
- Daisen-Oki Nemzeti Park
- Setonaikai Nemzeti Park
- Ashizuri-Uwakai Nemzeti Park
Kyūshū
- Saikai Nemzeti Park
- Unzen-Amakusa Nemzeti Park
- Aso Nemzeti Park
- Kirishima-Yaku Nemzeti Park
Okinawa
- Iriomote Nemzeti Park
[szerkesztés] Természeti világörökségei
Az UNESCO a természeti világörökségek listájára vette:
- Jakusima - ősi cédruserdő;
- Sirakami-szancsi - bükkös;
- Siretoko-félsziget.
[szerkesztés] Történelem
Bővebben: Japán történelmeA civilizáció első jelei a japán szigetvilágban a Dzsómon-korszakból származnak és az i. e. 14. évezredig nyúlnak vissza. Ezek mezolitikus és neolitikus, félig letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmódra és a mezőgazdaság kezdetleges formáira utalnak. Az ebből az időszakból származó, agyagból készült, díszes mintázatú edények, a fazekasság legősibb darabjai közé tartoznak a világon.[1]
Az i. e. 3. században kezdődött Jajoi-korszakban jelent meg először a rizstermesztés, a vas- és bronzművesség és a fazekasság új formája, amelyet a Kínából és Koreából érkező bevándorlók hoztak magukkal. A Jajoi kultúra idején megkezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése.[2][3][4][5]
A kínai Han könyvben található az első írásos említés a japánokról. A koreai három királyság feljegyzései szerint a legerősebb királyság a szigetvilágban a 3. század alatt a Jamataikoku volt.
A 6. században a Korea királyságain keresztül érkező mahájána buddhizmus behatolt Japánba. A kezdeti ellenállás dacára a buddhizmus az Aszakusza korszak vezető rétegében egyre jobban elterjedt.[6]
A 8. századi Nara korszakban kezdett virágozni az egységes és erős vezetéssel rendelkező Japán. Központja az akkori császári székhely, Heidzsókjó (mai nevén Nara) volt. A kínai adminisztrációs rendszer fokozatos átvétele után a Nara-korszakban kezdődött az írott irodalom. Ekkor keletkezett két jelentős krónika, a Kodzsiki (712) és a Nihonsoki (720).[7] Ezek az iratok főként valós történeteket, de mítoszokat is tartalmaznak.
784 és 794 között Kammu császársága idején az uralkodó székhelyét Nagaokakjóba helyezték. 794-ben a fővárost ismét átköltöztették. Új helye Heiankjó, a mai Kiotó lett, ami a császárok székhelye maradt több mint 1000 évig.[8] Az újonnani áthelyezéssel megkezdődött a Heian-korszak, mely során kialakult a sajátos japán irodalom, költészet és művészet. Ekkortájt született Sikibu Muraszaki Gendzsi monogatari című alkotása és a Kimi ga jo, a mai Japán himnusz[7]
Japán feudális korszakát egy új uralkodó harcos osztály, a szamuráj réteg kialakulása vezette be. 1185-ben Minamoto no Joritomot, aki legyőzte az ellenséges Taira klánt, kinevezték sógunnak és az ország katonai és igazgatási központját Kamakurában hozták létre. Joritomo halála után a Hódzsó klán került hatalomra a sógunok kormányzójaként. A zen buddhizmus is a Kamakura-korszakban, 1185 és 1333 között kezdett terjedni és népszerűvé válni a szamurájok körében. 1274-ben és 1281-ben a Kamakura sógunátust mongolok támadták meg, de pusztító viharok miatt ezek a támadások nem jártak sikerrel. Ezeket a viharokat a japánok isteni segítségnek hitték, és kamikadzéknak (magyarul isteni szél) nevezték el őket. A Kamakura sógunátusnak Go-Daigo császár vetett véget, ám őt 1336-ban Takaudzsi Asikaga sógun megölte.[9] Az ezután következő Asikaga sógunátus széttagolódott a feudális hadurak (japánul daimjó) birtokaira. Ekkor tört ki az Ónin háború[9]
A 16. század alatt misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba Portugáliából. Őket Nanbantnak (magyarul déli barbárok) nevezték. Megindult a Japán és a nyugat közötti gazdasági és kulturális csere.
A 16. század második felében Oda Nobunaga számos hadúr területét hódította meg Európából beszerzett fegyverek segítségével, ám 1582-ben, amikor már majdnem az egész országot egyesítette, merénylet áldozata lett. Nobunagát Tojotomi Hidejosi követte a sógun tisztségében, aki 1590-ben egyesítette a nemzetet. Hidejosi kétszer is elfoglalta Koreát, de a koreaiaktól és kínaiaktól vereségek, valamint a vezér halála miatt 1598-ban a japán seregek Korea elhagyására kényszerültek.[10]
Hidejosi halála után Tokugava Iejaszu lett az ország tényleges ura. Miután 1600-ban háború tört ki, Iejaszu a Sekigaharai csatában legyőzte az ellenséges klánokat, és 1603-ban sógunná nevezte ki magát, megalapítva az edói (a mai Tokió) székhelyű Tokugava sógunátust. Ekkoriban fontos rendeleteket hoztak. Ilyen volt a szankin-kotai, amellyel a daimiók hatalmát akarták korlátozni, és a szakoku, amely két és fél évszázadra elzárta Japánt a külvilágtól. Az Edo korszakban fejlődött a kokugaku, Japán japánok általi tanulmányozása, valamint a rangaku, a nyugati ismeretek terjedése.[11]
1854. március 31-én Matthew Perry sorhajókapitány vezetésével az Egyesült Államok haditengerészetének fekete hajói Japánra erőltették a a tipikusan egyenlőtlen szerződés jellegű kanagavai egyezményt. Ezzel az ország kikötői megnyitására kényszerült a külvilág számára. Az 1867 és 1868 közötti Bosin háború megbuktatta a sógunátust, és Meidzsi császár reformjaival egy császárközpontú országot hozott létre. Japán átvette a nyugati politikai, igazságügyi és katonai intézményeket, Nagy Britanniáéhoz hasonló parlamentáris rendszert. 1882-ben Itó Hirobumi lett Japán első miniszterelnöke. A Meidzsi-korszak reformjai a Japán Birodalmat egy iparosított nagyhatalommá alakították át, amely a nyersanyagok megszerzése érdekében háborúkat indított szomszédai ellen. Az 1894 és 1895 közötti első kínai–japán háborúban és az 1904 és 1905 közötti orosz–japán háborúban aratott győzelmekkel Japán meghódította Koreát, Tajvant és a Szahalin sziget déli részét.[12]
A 20. század elején a rövid ideig fennállt Taisó demokráciát beárnyékolta Japán terjeszkedése és militarizálódása. Az első világháborúban az ország a győztes antanthatalmak oldalán állt. 1935-ben az ország kilépett a Népszövetségből. 1936-ban Japán aláírta az Antikomintern Paktumot az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalommal. 1941-ben a Japán Birodalom a tengelyhatalmak oldalán belépett a második világháborúba.[13]
1937-ben a Japán Birodalom elfoglalta Kína egyes részeit, elindítva a második kínai–japán háborút. A támadás miatt Amerikai Egyesült Államok olajembargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben.[14] 1941. december 7-én Japán megtámadta a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti bázist és hadüzenetet küldött az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és Hollandiának. (Ez vonta be az Egyesült Államokat a második világháborúba). Miután az USA 1945-ben atombombát dobott két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, valamint a Szovjetunió belépett az ország elleni háborúba, Japán augusztus 15-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek.[15] A háború Japánban több millió emberéletet követelt és elpusztította az ország gazdaságát és infrastruktúráját. A tokiói perben, amit a szövetségesek indítottak a háborús bűnösök megbüntetésére 1946. május 3-án, több háborús japán vezetőt, köztük Todzsó Hideki miniszterelnököt, halálra ítéltek.[16]
1947-ben Japán új pacifista alkotmányt fogadott el. Azóta liberális demokrácia. A amerikai megszállás hivatalosan 1952-ig tartott. 1956-ban Japán belépett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A hihetetlen gazdasági növekedés után Japán a világ második legnagyobb gazdasága lett a világban. A jelenkort Japánban Heiszei-korszaknak hívják.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Japán alkotmányos monarchia, ahol a tényleges államfő a császár (japánul 天皇, tennó), akinek a hatalma igen korlátozott. Személyét az alkotmány „a nemzet és a nép egységének jelképe”ként határozza meg. A valódi hatalom a miniszterelnök és az Országgyűlés kezében van, míg a korlátlan uralmat a nép birtokolja.[17] Japán jelenlegi császára Akihito.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország törvényhozói testülete a japán országgyűlés, egy kétkamarás parlament. Ez az alsóházból, az úgynevezett „képviselőház”ból, és a felsőházból, az úgynevezett „tanácsosok házá”ból tevődik össze. A képviselőház 480 tagú és a nép választja a négyévenkénti választásokon, a tanácsosok háza 242 tagú, tagjait hat éves ciklusokra választják. Általános választójoga van minden huszadik életévét betöltött állampolgárnak.
Japánban a kormányfő a mindenkori miniszterelnök, akinek japán nyelvű nevének a szó szerinti fordítása „a kabinet miniszterelnöke”. Személyét a császár nevezi ki miután azt az országgyűlés tagjai kiválasztják. Ahhoz hogy megtarthassa címét, a képviselőház többségi támogatását kell élveznie. A miniszterelnök a kabinet vezetője, aki kinevezi az állam minisztereit, akiknek az országgyűlés tagjainak kell lenniük. Japán miniszterelnöke jelenleg Hatojama Jukio.
[szerkesztés] Békeparagrafus
A japán alkotmány tartalmaz egy békéről szóló paragrafust:
- „Egy igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. Annak érdekében, hogy e célt megvalósítsa, soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak nincs joga hadviselésre.”
- (A japán alkotmány 9., világhírű békeparagrafusa – Simonyi Gyula fordítása angolból)
Forrás: BOCS hírlevél, 2005. április 29.
[szerkesztés] Politikai pártok
Japánban többpártrendszer van. A legnagyobb parlamenti párt, a Demokrata Párt (DPJ), az Országgyűlés mindkét házában többséggel rendelkezik. A DPJ választói bal- és jobboldali érzelműek egyaránt, viszont a párt magát baloldalinak vallja. A fő ellenzéki erő a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LDP). Az LDP megalapítása után több mint fél évszázadig kormányon tudott maradni (leszámítva egy tizenegy hónapos rövid megszakítást), de a 2007-es felsőházi és a 2009-es alsóházi választásokon elvesztette többségét az Országgyűlésben. További jelentős politikai erőt képvisel és a parlamentben is jelen van az Kómeitó Párt, a Japán Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, az Új Néppárt és az Ön Pártja.
[szerkesztés] Külkapcsolatok
Japán szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Egyesült Államokkal.[18] Az együttműködés alapja az 1960-ban megkötött amerikai–japán biztonsági szerződés. Az ország 1954 óta részt vesz az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában és csaknem két évtizeden keresztül nem állandó tagként az Biztonsági Tanácsban is helyet kapott. Tagja a G4-nek (állandó tagságot igényel a Biztonsági Tanácsban[19]), a G8-nak és az APEC-nek is, így aktívan részt vesz a nemzetközi gazdasági és politikai életben. Japán a világ második legnagyobb fejlesztési segélyt nyújtó állama évi 8,86 milliárd amerikai dollárral (2004-es adat). Békefenntartó, nem harcoló csapatokat állomásoztatott Irakban is, de később kivonta azokat.
Számos területi igénye van: a Kuril-szigetek déli része Oroszországtól, a Liancourt-sziklák Dél-Koreától, a Szenszaku-szigetek és az Okinotorosima körüli különleges gazdasági szektor Kínától (valamint Tajvantól). A Kuril-szigetek miatt Japán valójában még ma is háborúban áll az oroszokkal, mivel békeszerződést a két ország a második világháború óta nem kötött.[20]
Japán gyakran vitázik Észak-Koreával is az elrabolt japán állampolgárok és az atomfegyverek ügyében.
Magyarország már 1869-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchia részeként vette fel a diplomáciai kapcsolatot Japánnal. A második világháború után 1959-ben létesült újra diplomáciai viszony a két ország között, 1960-ban Tokióban magyar és Budapesten japán követség létesült. A magyarországi rendszerváltozás után a magyar-japán kapcsolatok rohamos fejlődésnek indultak.[21]
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra (都, to), Tokió; egy kerületre (道, dó), Hokkaidó; két városi prefektúrára, (府, fu), Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára (県, ken). Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.
| Japán prefektúrái | |||
.png&filetimestamp=20061224121551) |
|
||
| A prefektúrák régiókba (Hokkaidó, Tóhoku, Kantó, Csúbu, Kanszai, Csúgoku, Sikoku, Kjúsú, Okinava) tömörülnek | |||
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Japán közeli gazdasági és hadügyi kapcsolatokat ápol kulcsfontosságú szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, melyeknek hatására létrejött az amerikai–japán biztonsági szövetség, Japán külpolitikájának egyik mérföldköve. Az ország 1956-óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. Japán egyike a G8 államainak, melyeknek célja a Biztonsági Tanács állandó tagságának elérése. Mint a G8, az APEC és az ASEAN tagja, Japán aktívan részt vesz a világpolitikai eseményekben.
Japán hadseregét a japán alkotmány 9. paragrafusa szabályozza.
Bővebben: Japán fegyveres erők[szerkesztés] Népesség
Bővebben: Japán demográfiájaJapán népessége a becslések szerint 127,1 millió fő.[22] A várható élettartam Japánban az egyik legmagasabb, a férfiaknál 78,8, a nőknél 85,62 év.[22] A japán társadalom azonban rohamosan öregszik, ami a második világháborút követő magas születési arány fokozatos csökkenésének tudható be. 2004-ben a japánok 19,5% volt 65 évnél idősebb.[23]
A demográfiai változások számos szociális problémát okoznak. A népesség kiöregedése a munkaerő csökkenéséhez és a szociális kiadások növekedéséhez vezet. Egyre kevesebb japán fiatal akar házasodni és gyereket vállalni. 2050-re Japán népessége 100 millió főre, 2100-ra pedig 64 millióra is visszaeshet.[23] Különböző szervezetek a kormány együttműködésével buzgón próbálnak megoldást találni.[24] Legtöbben a bevándorlást és a gyermekvállalásra ösztönzést tartják a lehetséges legjobb módszernek.[25]
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Bővebben: Vallások JapánbanA japán társadalom nyelvészetileg és kulturálisan homogén, a kisebbségek a külföldi munkásokra korlátozódnak. A koreiak,[26] a kínaiak, a filippínók, a brazilok[27] és a peruiak csoportja a legnagyobb a Japánban élő kisebbségek közül.[28] Az ország 2003-ban 136 000 nyugati bevándorlónak adott otthont. A legnépesebb bennszülött népcsoport a jamato, ezt követik az ainuk[29] és a rjúkjúiak, valamint olyan társadalmi kisebbségek, mint a burakumin.[30]
A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka, hogy a tudomány nagyfokú fejlődése miatt sokan a tudománytól várják a választ minden kérdésre. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Japán városai| Helység | Lélekszám (fő) | |
|---|---|---|
| 1 | Tokió | 8 483 050 |
| 2 | Jokohama | 3 579 133 |
| 3 | Ószaka | 2 628 776 |
| 4 | Nagoja | 2 215 031 |
| 5 | Szapporó | 1 880 875 |
| 6 | Kóbe | 1 525 389 |
| 7 | Kiotó | 1 474 764 |
| 8 | Fukuoka | 1 400 621 |
| 9 | Kavaszaki | 1 327 009 |
| 10 | Szaitama | 1 176 269 |
[szerkesztés] Gazdaság
Bővebben: Japán gazdaságaA Meidzsi-korszakban kezdődött meg a japán gazdaság fejlődése. A kor uralkodói amerikai és brit mintára szabad, kapitalista piacgazdaságot akartak létrehozni. Japánok utaztak külföldre tanulás céljából, Japánba pedig nyugati oktatók érkeztek hogy tanítsanak. A mai vállalatok nagy részét ekkor alapították meg. Japán azóta Ázsia legfejlettebb országa lett.
[szerkesztés] Általános adatok
A kormány és az ipar közeli együttműködése, az erős munkaerkölcs, a technológia fejlettsége és az aránylag alacsony védelmi kiadások segítettek Japánnak a világ második legnagyobb gazdaságává válni a világon.[31] Az Egyesült Államok után 4,5 ezer milliárd amerikai dollár GDP-vel és harmadik legnagyobbnak az Egyesült Államok és Kína után a vásárlóerő paritás feltételei szerint[32]
A banki szektor, a biztosítási rendszer, az ingatlanok, a közlekedés és a telekommunikáció mind vezető ipari ágazatok. Japán hatalmas ipari kapacitással rendelkezik és néhány a világ legfejlettebb autóipari, elektronikai és gépészeti vállalat is az országból származik.
A gazdaság figyelemreméltó jellegzetességei a gyártó cégek, valamint beszállítóik és disztribútoraik szoros együttműködése keirecu nevű csoportokban; illetve a városi munkás réteg egy részének járó életreszóló alkalmazás lehetősége. Ezen jegyek legtöbbje manapság eltűnőben van.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A második világháború előtt a lakosság többségét foglalkoztató mezőgazdaságban ma mindössze a japánok 1-2%-a dolgozik. Az ország területének alig több mint egy tizede művelhető, ezért a teraszos földművelés vált jelentőssé. A rendelkezésre álló termőterület arányában Japán büszkélkedhet a legmagasabb terméshozammal, a japán termelők pedig a lakosság csaknem felét képesek ellátni hazai termékekkel a kevesebb mint 56 000 km² megművelt földről.
Japán mezőgazdasága nagy mértékben támogatott és védett. Az állam jobban a kis gazdaságokat támogatja az észak-amerikaihoz hasonló nagy farmokkal szemben. A gépesítés nagyfokú.
Az ország élen jár az egy hektárra jutó műtrágya-felhasználásban és az egy főre jutó tejhozamban.
Az egyik legfontosabb mezőgazdasági termék a rizs, ennek ellenére fokozatosan visszaesik a termelése és növekszik az importja. Gabonafélékből, takarmánynövényekből, cukorból, déligyümölcsökből, egyes halfélékből, marha- és birkahúsból importra szorul. Az ország nagy mennyiségű szóját is importál, főként az Egyesült Államokból. Japán hatalmas piacot jelent az Európai Unió mezőgazdasági exportőreinek is. A Tóhoku és Hokkaidó régiókban számottevő az alma, Sikoku és Kjúsú szigeteken pedig a körte és narancs termesztése. Az utóbbi növényeket Japánba elsőként a holland kereskedők hozták be a 18. században, Nagaszaki kikötőjén keresztül.
[szerkesztés] Ipar
Az ipar, a gazdaság legfontosabb ágazata nagyban függ az importált nyersanyagtól és üzemanyagtól. A mezőgazdasági szektor viszonylag kicsi, de erősen támogatott és védett. A rendelkezésre álló termőterület az ország népességéhez viszonyítva viszonylag csekély, de a területegységre jutó termelékenység nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas. Nagyrészt önellátó rizst tekintve, más termények kb. 50%-át kénytelen importálni. Japánhoz tartozik az egyik legnagyobb halászterület, amely a világ halászati összfogásának 15%-át teszi ki.
A hosszú távú kilátásokat főképp a népesség elöregedése és az alacsony születési ráta rontja, amely problémák enyhítésére többek szerint az eddiginél liberálisabb bevándorlási politikára lenne szükség, de a japán kormány ebben az ügyben egyelőre még nem tett jelentős lépéseket. A robotika kulcsfontosságú gazdasági tényező, figyelembe véve a tényt, miszerint Japán rendelkezik a világ 720 000 dolgozó robotjából 410 000-rel.
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
Bővebben: Japán közlekedéseJapán hatalmas összegeket költ közúthálózatának fenntartására, korszerűsítésére és bővítésére.[33] Az 1,2 millió km közúton bonyolódik le a belföldi forgalom nagy része. Japánban bal oldali közlekedés van. A legtöbb nagyvárost fizetős autópályák és gyorsforgalmi utak kötik össze, amelyeket az útdíjakat beszedő vállalatok tartanak fenn. Bár a közúti közlekedés fontos szerepet játszik az országban, az átlagos japán polgár utazásainak kevesebb mint a felénél száll autóba.[34]
A vasúti közlekedésben több tucat vállalat versenyez egymással. A legnagyobbak a 7 Japan Railways (JR) társaság, a Kintetsu Corporation, a Seibu Railway és a Keio Corporation. A vasúti vállalatok gyakran foglalkoznak ingatlanokkal is, a legtöbb fontosabb vasútállomásuk mellett bevásárlóközpontokat is üzemeltetnek. A nagyvárosok között húzódik a Sinkanszen nagy sebességű vasúthálózat. A japán vonatok a pontosságukról ismertek.[35]
Japánban 173 repülőtér található. A légi közlekedés nagy népszerűségnek örvend. A legnagyobb belföldi repülőtér, a Tokió-Haneda repülőtér, Ázsia legforgalmasabb repülőtere. A legnagyobb nemzetközi légikikötők a Tokió-Narita repülőtér, a Kanszai nemzetközi repülőtér (Ószaka-Kóbe-Kiotó vonzáskörzetében) és a Csúbú Centrair nemzetközi repülőtér (Nagoja mellett). A legnagyobb kikötővárosok Jokohama, Nagoja és Kóbe.
[szerkesztés] Kultúra
Bővebben: Japán kultúrája[szerkesztés] Oktatási rendszer
Bővebben: Japán oktatásAz általános, közép- és főiskolák rendszerét Meidzsi császár reformjai vezették be 1872-ben.[36] A kötelező iskolalátogatás 9 évig terjed (6 és 15 éves kor között): a diákoknak kötelező elvégezniük az általános és alsó középiskolákat. Csaknem minden tanuló folytatja tanulmányait a három éves felső középiskolában, az oktatásügyi minisztérium felmérései alapján pedig a középiskolát elvégzők több mint háromnegyede egyetemre vagy főiskolára jelentkezik. A japán oktatásügyi rendszer rendkívül versenyképes.
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Kulturális világörökség
Az UNESCO a kulturális világörökség listájára felvette a következő helyszíneket:
- A Hórjú-dzsi körzet buddhista műemlékei;
- Himedzsi-kastély;
- Az ősi Kiotó történelmi műemlékei (Kiotó, Udzsi, Ocu városok);
- Shirakava-gó és Gokajama történelmi falvak;
- A hirosimai Béke-emlékmű (Genbaku Dome Hirosimában;
- Icukusima sintóista szentélye;
- Az ősi Nara történelmi műemlékei;
- Nikkó szentélyei és templomai;
- A Guszuku terület és a Rjúkjú Királyság műemlékei;
- A Kii-hegység szent helyei és zarándokútjai;
- Az Ivami Gindzan ezüstbánya és kultúrtája.
[szerkesztés] Tudomány
Japán a világ vezető nemzete a tudomány, a technológia, a gépészet és az orvostudomány terén. Az országban nagyjából 700 000 kutató él, az állam a költségvetésből 130 millió amerikai dollárt költ a tudományok és a technológia fejlesztésére, ami a harmadik legnagyobb, erre a célra fordított pénzösszeg a Földön .[37]
Az ország a legtöbb technikai fejlesztést az elektronika, a gépészet, az ipari robotok, az optika, a vegyi anyagok, a félvezetők és a fémek terén végezte el. Japán a robotika vezető állama egyben, amely a világ ipari robotjainak több mint a felét, 742 500-ból 402 200-t használ. Ez az ország gyártott le olyan világhírű prototípusokat, mint a QRIO, az ASIMO és az Aibo. Japán az otthona hat olyan autógyártó társaságnak, amely a világ 15 legnagyobbja közé tartozik, és 7 olyan félvezető eladó cégnek, amely a Föld 20 legnagyobbja közé tartozik.
Japánnak jelentős tervei vannak az űrkutatásban, mint például egy holdbázis létesítése 2030 körül. A Japán Űrügynökség, a JAXA, a bolygók és a világűr kutatásán, repülőgépek, rakéták és szatellitek kifejlesztésén dolgozik. A vállalat már kifejlesztette a Japanese Experiment Module-t, a JEM-et, amelyet a Nemzetközi Űrállomás, az ISS részének szánnak, és amelynek első repülése 2007-ben vagy 2008-ban várható, amit már az egész világ vár, és figyelemmel kísér majd.
[szerkesztés] Művészetek
- Japán művészete
- Mozi
- Színház
- Konyhaművészet
- Tánc (tradicionális)
- Ünnepek
- Kortárs művészetek
- Ikebana
- Irodalom
- Manga és Anime
- Origami
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
Bővebben: Japán turizmusaSzinte minden nap ünnepelnek valamilyen eseményt Japánban. Sok fesztivál, melyet a helyiek "matsuri"-nak neveznek, shinto vagy buddhista eredetű, míg a hófesztiválokat és a tuzijátékokat inkább a helybeliek, és a turisták számára szervezik. A shinto eredetű "matsuri"-k során a japánok a kamikkal (istenekkel, szellemekkel) kommunikálnak, bőséges termésért, jó üzletért valamint boldog és virágzó közösségért fohászkodnak.
[szerkesztés] Sport
Bővebben: Japán sportJapán eredetű a karate, a kendó, a cselgáncs és a szumó.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ A fazekasság története a Japán szigetvilágban:
2.1 A legősibb ismert fazekasság Japánból származik, és kb. i. e. 10 500-ból ered. Néhány évtizeddel később az edénykészítés Kínában és Indokínában is megjelent – The Times Atlas of Archeology, "Past Worlds". Kiadva 1995-ben.
2.2 Az utolsó jégkorszak vége után Japán történelmében fontos változás állt be, mégpedig az, hogy megjelent a fazekasság. A régészek szerint ez a művészeti forma a kontinensről érkezett a Japán szigetvilágba – Jared Diamond, "Japanese Roots", Discover (magazin). Kiadva 1998. júniusában.
2.3. Japánban találták meg, és valószínűleg onnan is származik az első ismert kerámia alkotás – Luigi Luca Caballi-Sforza, The History and Geography of Human Genes. - ^ A Jajoi-korszak (körülbelül i. e. 250 – i. sz. 250) (Encyclopædia Britannica. Kiadva 2006. december 28-án.
- ^ Jared Diamond, "Japanese Roots", Discover (magazin). Kiadva 1998. júniusában.
- ^ MSN Encarta, Fazekasság. Kiadva 2006. december 25-án.
- ^ William Theodore De Bary (2005), 0-231-12984-X&id=6wS_ijD6DSgC&pg=RA1-PA1304&lpg=RA1-PA1304&ots=MxkZKlTRlU&dq=%22Chinese+mainland%22+%22Korean+peninsula%22+%22Japanese+archipelago%22&sig=hc4ew2p4cGdppzY6O_b0zWgaB6E#PRA1-PA1304,M1 Sources of Japanese Tradition, Columbia University Press. Kiadva 2007. január 29-én.
- ^ William Gerald Beasley (1991), The Japanese Experience: A Short History of Japan, University of California Press. Kiadva 2007. március 27-én.
- ^ a b Conrad Totman (2002), Japán története.
- ^ Japán története, Conrad Totman (2006).
- ^ a b George Sansom (1961, Japán története.
- ^ Stephen Turnbull (2002), Szamuráj inváziók: Japán koreai háborúja.
- ^ Richard Hooker, (1999), Japan Glossary; Kokugaku, Washingtoni Állami Egyetem. Kiadva 2006. december 28-án.
- ^ Jesse Arnold, Japan: The Making of a World Superpower (Imperial Japan). Kiadva 2007. március 27-én.
- ^ Kelley L. Ross, The Pearl Harbor Strike Force. Kiadva 20072 március 27.
- ^ Jr. Roland H. Worth (1995), No Choise But War: the United States Embargo Against Japan and the Eruption fo War in the Macific.
- ^ A japán kapituláció okmánya. Kiadva 1945. szeptember 2-án.
- ^ The Nanking Atrocities: The Postwar Judgment, University of Missouri-Columbia. Kiadva 2007. március 27.
- ^ Japán Alkotmánya, a Japán Országgyűlé] Tanácsosainak Háza (1946. december 28.).
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^ a b
- ^ a b
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^ World Economic Outlook Database, Nemzetközi Valutaalap. Kiadva 2007. március 14-én.
- ^ NationMaster; Economic Statistics, NationMaster. Kiadva 2007. március 26-án.
- ^
- ^
- ^
- ^
- ^ BusinessWeek, Joe McDonald (2006. december 4.).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kantei.go.jp – Miniszterelnöki Hivatal
- Sangi-in.go.jp – Tanácsosok Háza
- Shugi-in.go.jp – Képviselőház
- Courts.go.jp – Legfelsőbb bíróság
- Japán weboldal – A japán kulturális portál
- Japán Nemzeti parkjai
- Kunaicho.go.jp – Császári család (japánul)
- – Magyar-Japán / Japán-Magyar Webszótár
- Japán.lap.hu (linkgyűjtemény)
- Japán vonatkozású e-magazin
[szerkesztés] Lásd még
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
