Kókusz (Keeling)-szigetek

Cocos (Keeling) Islands

Kókusz (Keeling)-szigetek zászlaja

Kókusz (Keeling)-szigetek címere

Fővárosa

West Island

Legnagyobb város Bantam

Államforma Ausztrália tengeren túli területe

Vezetők

Államfő II. Erzsébet brit királynő

Shire of Cocos Aindil Minkom

Hivatalos nyelv

angol

Beszélt nyelvek angol, maláj

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Becsült 596 fő (2009)

Népsűrűség 43 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület 14 km²

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem ausztrál dollár (AUD)

Internet TLD

.cc

Az Ausztráliához tartozó Kókusz (Keeling)-szigetek két atollt és 27 korall-szigetet foglalnak magukba. A szigetek az Indiai-óceánban, Ausztrália és Srí Lanka között félúton találhatóak, Jakartától 1000 km-re fekszenek. Kókuszdió a legnagyobb kivitel, és jelentős az idegenforgalom is. Az atoll földrajzi középpontja: d. sz. 12° 08′ 41″, k. h. 96° 52′ 10″-12.1447222222, 96.8694444444

Történelem [szerkesztés]

William Keeling kapitány volt az első európai, aki látta a szigeteket. Ez 1609-ben történt. A szigetek lakatlanok maradtak a 19. századig, amikor a Clunies-Ross család birtoka lett. A kókuszpálma-ültetvények művelésére rabszolgákat hoztak Indonéziából, Fokföldről és Kelet-Ázsiából.

1836. április 1-jén érkezett a Beagle nevű brit hadihajó Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt. Felmérte az atoll mélységét. Charles Darwin, aki a hajón tartózkodott, ennek eredményeként elméletet dolgozott ki az atollok keletkezéséről.

A szigeteket 1857-ben csatolták a Brit Birodalomhoz. 1867-ben közigazgatási szempontból Straits Settlements gyarmathoz csatolták. Viktória királynő 1886-ban a Clunies-Ross család örök birtokába adta a szigeteket.

1914. november 9-én itt zajlott le az első világháború első tengeri csatája. A Direction Island távíró állomást, ami fontos láncszeme volt az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland közötti kapcsolatnak, megtámadta a német Emden könnyűcirkáló, amit azután a Sydney ausztrál cirkáló süllyesztett el.

A II. világháborúban a távíró állomás ismét fontossá vált. Szingapúr eleste után a szigeteket közigazgatásilag Ceylonhoz csatolták. A szigetek helyőrsége eredetileg a brit szárazföldi hadsereg afrikai lövészeinek egy szakasza volt Horsburgh Islandon, két darab 152 mm-es ágyúval fedezte a hidroplánok horgonyzó helyét. A helybeliek valamennyien Home Islandon éltek. A szigetek fontos hírközlési központja ellenére a japánok nem tettek kísérletet megtámadására vagy megszállására, beérték azzal, hogy havonta egy felderítő repülőgépet küldtek ide.

1942. május 8-ról 9-re virradó éjszaka a helyőrség ötven tagja, akik a Ceyloni Védelmi Erőkhöz tartoztak, fellázadt Gratien Fernando vezetésével. A lázadás kiváltó oka a brit tisztek sértő magatartása és a lázadók antiimperialista érzelme volt. Ellenőrzésük alá vonták a szigeteken telepített üteget. A lázadást elnyomták, közben meghalt egy nem lázadó katona és megsebesült egy tiszt. Hét lázadót halálra ítélt a haditörvényszék, amelyről később megállapították, hogy nem szabályszerűen állították fel. Négy halálos ítéletet megváltoztattak, de hármat végrehajtottak, köztük Fernando halálos ítéletét. Rajtuk kívül nem volt a II. világháborúban olyan brit nemzetközösségi katona, akit lázadásért végeztek ki.

1942. december 25-én a japán I-166 tengeralattjáró lőtte a szigeteket, de nem okozott károkat.

A háború későbbi szakaszában két felszállópálya épült, ahol három század bombázót helyeztek el. Ezek részt vettek japán célpontok elleni támadásokban Délkelet-Ázsiában és támogatták a Malájföld és Szingapúr visszafoglalására indult csapatokat. Köztük volt a brit királyi légierő 321. (holland) százada. Ennek legénysége menekült holland katonákból állt.

1946-ban a szigetek közigazgatásilag visszakerültek Szingapúrhoz. 1955. november 23-án ausztrál ellenőrzés alá kerültek. Az 1970-es években az ausztrál kormányzat elégedetlenné vált a Clunies-Ross család feudális stílusú uralmával, a szigetek fejletlenségével. 1978-ban kisajátították a szigeteket . 1983-ban az ausztrál kormány a korábbi "uralkodót", John Clunies-Rosst a szigetek elhagyására kötelezte. A következő években a pereskedett egymással a család és az ausztrál állam. John Clunies-Ross az ausztráliai Perthben lakik, de örököse a Kókusz-szigeteken él.

A Kókusz-szigetek uralkodói [szerkesztés]

	Király	Élt	Uralkodásának kezdete	Uralkodásának vége
1.	John Clunies-Ross	1786-1854	1827	1854. május 26.
2.	John George Clunies-Ross	1823-1871	1854. május 26.	1871
3.	George Clunies-Ross	1842-1910	1871	1910. július 7.
4.	Sydney Clunies-Ross	1868-1944	1910. július 7.	1944. augusztus 14.
5.	John Cecil Clunies-Ross	1928-	1944. augusztus 14.	1978