Abházia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abház Köztársaság
Аҧсны Аҳәынҭқарра
Республика Абхазия
Abház Köztársaság zászlaja
Abház Köztársaság zászlaja
Abház Köztársaság címere
Abház Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Aiaaira
LocationAbkhazia2.png

Fővárosa Szuhumi
é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′
Államforma köztársaság (de facto)
Vezetők
Elnök Alekszander Ankvab
Miniszterelnök Szergej Samba
Hivatalos nyelv abház, orosz
Népesség
Népszámlálás szerint 240 705 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna Moszkvai idő (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem orosz rubel ([[ISO 4217|RUB]])

Abházia térképe

Abházia (abházul Аҧсны [Apsznü], grúzul აფხაზეთი [Aphazeti vagy Abhazeti], oroszul Абхазия [Abhazija]) tisztázatlan státusú terület a Kaukázusban. 1992 óta de facto független állam, azonban függetlenségét csak Oroszország, Nicaragua, Venezuela, Tuvalu, Vanuatu és Nauru, valamint a szintén vitatott Dnyeszter Menti Köztársaság, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah ismeri el. A többi állam Grúzia részének tekinti.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abházia domborzati térképe

A Nyugat-Kaukázus déli oldalán fekszik. Északról az Oroszországi Föderáció (a Krasznodari határterület és Karacsáj-Cserkeszföld) délkeletről Grúzia, délnyugatról a Fekete-tenger határolja. Legmagasabb pontja a Dombaj Ulgen (4046 m). Fő folyói a Kodori és a Bzib.

Abháziában van a világ ismert legmélyebb barlangja, a Krubera-Voronya barlang.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partvidék éghajlata szubtrópusi, a hegyekben magashegyi. Sok az eső, a partvidéken 1000–1500 mm, a hegyekben 1700–3500 mm.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abház Autonóm Köztársaság
Аҧсны aвтономтә республикa aиҳaбырa
აფხაზეთის ავტონომიური რესპუბლიკის მთავრობა
Abház Autonóm Köztársaság zászlaja
Abház Autonóm Köztársaság zászlaja
Abház Autonóm Köztársaság címere
Abház Autonóm Köztársaság címere
Georgia Abkhazia map.png

Fővárosa Chkhalta
é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′
Államforma Grúzia autonóm tartománya
Vezetők
A tartományi kormány elnöke Malkhaz Akishbaia
A legfelsőbb tanács elnöke Temur Mzhavia
Hivatalos nyelv abház, grúz
Népesség
Népszámlálás szerint 240 705 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC +3 (UTC{{{eltérés UTC-től}}})
Egyéb adatok
Pénznem grúz lari ([[ISO 4217|GEL]])

Korai történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 9-6. században a mai Abházia területe Kolkhisz (Kolkha) grúz királysághoz tartozott, annak felbomlása után i. e. 63-ban Egrisi királyság kebelezte be. Görög kereskedők kikötőket létesítettek a Fekete-tenger partján. Ezek egyike volt Dioscurias, amelyből kifejlődött Szuhumi, Abházia hagyományos fővárosa.

A rómaiak az 1. században vonták uralmuk alá Egrisi királyságot. Uralmuk a 4. századig tartott, akkor Egrisi visszanyerte függetlenségét, de a Bizánci Birodalom érdekszféráján belül maradt. Bár nem ismert, hogy Abházia lakossága mikor lett keresztény, tény, hogy Pitius volt a metropolita 325-ben. Részt vett a niceai zsinaton. A 7. században Abházia autonóm fejedelemség volt a Bizánci Birodalomban - ez a helyzet a 9. századig maradt fenn, amikor egyesült Imereti tartománnyal és létrejött az Abház Királyság. A 9-10. században grúz királyok próbálkoztak valamennyi grúz tartomány egyesítésével - 1001-ben III. Bagrat király létrehozta az első egységes grúz királyságot.

A 16. században, az egységes grúz királyság felbomlása után a területet a törökök foglalták el. Ekkortájt tértek át az abházok az iszlám vallásra. A törököket a grúzok szorították ki, akik létrehozták az autonóm abház fejedelemséget a Shervashidze (vagy Sharvasidze, vagy Chachba) dinasztia uralma alatt.

Abházia Oroszországban és a Szovjetunióban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oroszok benyomulása a Kaukázusba elszigetelt, de gyakori összeütközésekre vezetett az oroszok és a kaukázusi népek között. Végül háború tört ki a Kaukázusban, ennek során Oroszország meghódította a Kaukázus északi és nyugati részét. A különböző grúz hercegségeket az Orosz Birodalom 1801 és 1864 között annektálta. Az oroszok kisebb területeket szakítottak ki Abháziából 1829 és 1842 között; de hatalmukat nem ismerték el 1864-ig, amikor a helyi fejedelemségek feloszlatásakor megszűnt a Shervasidze fejedelmek uralma. Sok muszlim abház vándorolt ki Törökországba 1864 és 1878 között. Arányukat az abház lakosság 60%-ára teszik, bár a korabeli népszámlási adatok nem megbízhatóak.

Mai abház történészek szerint nagy területek maradtak lakatlanul, ahova örmények, grúzok és oroszok (mind keresztények) költöztek. Ezt az állítást grúz történészek hevesen vitatják, akik szerint grúz törzsek (migréliaiak és szvanok) már a Kolkhiszi királyság kora óta élnek Abháziában. Szerintük az abházok azoknak az észak-kaukázusi népeknek (adige, apszua) a leszármazottja, akik a Kaukázustól északra eső vidékről vándoroltak be Abháziába és keveredtek a már ott élő grúz lakossággal.

Az 1917-es októberi orosz forradalom után 1918-ban létrejött a független Grúzia, ennek része volt Abházia. Grúzia mensevik kormányzata korlátozott autonómia megadásával gondolta megoldani a terület problémáit. 1921-ben a bolsevik Vörös Hadsereg megszállta Grúziát és véget vetett a rövid életű függetlenségnek. 1931-ben Sztálin Abháziát autonóm köztársasággá alakította szovjet Grúzián belül. A névleges autonómia dacára szigorú központosított uralom érvényesült. A grúz lett a hivatalos nyelv. Lavrentyij Berija ösztönözte a betelepülést Abháziába, és a nyomás hatására sokan át is települtek. Később, az 1950-es és 1960-as években I. Vazgen és az örmény katolikus egyház bátorította és támogatta az áttelepülést Örményországból Abháziába. Jelenleg az örmények a legnagyobb kisebbség Abháziában.

Az abházok elnyomása Sztálin halálával és Berija kivégzésével ért véget, attól kezdve nagyobb szerepet kaptak a köztársaság kormányzatában. Mint a legtöbb kis köztársaságban, a szovjet kormányzat bátorította a kultúra, különösen az irodalom fejlődését. Etnikai kvóták bevezetése a bürokrácia posztjain az abházok politikai befolyásának csökkenéséhez vezetett, mert kisebbségbe kerültek a köztársaságban. Ez az „oszd meg és uralkodj” elvének gyakorlati megvalósulása volt, így lett a helyi elit megosztott, de megosztottan is a szovjet hatalom támogatója. A többi etnikai csoport - legkivált a grúzok - vezetői is diszkriminációról beszéltek, nőttek az etnikai feszültségek a köztársaságban.

A függetlenségre törekvő grúz ellenzék már 1988 végén meghirdette a grúziai autonómiák felszámolásának szándékát. A grúz többségű Abháziában a grúz nacionalisták 1989 tavaszán tüntetések sorozatát szervezték, az abházokról mint észak-kaukázusi betelepültekről beszéltek. Az abházok marciusban nagy tüntetésen követelték Lihniben az autonóm köztársaság függetlenségét.[2]

Az abház háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panoráma a Picunda-fokról

Amikor a Szovjetunió szétesett 1991-ben, az abházok és grúzok közötti etnikai feszültség nőtt, miközben Grúzia haladt a függetlenség felé. Sok abház ellenezte a grúz függetlenséget, attól való félelmében, hogy az felszámolja autonómiájukat. Saját különálló szovjet köztársaságot szerettek volna. Ez a vita 1989. július 16-án Szuhumiban zavargásokhoz vezetett. Tizenhat grúzt megöltek és 137 megsebesült, amikor ők megpróbáltak egy abházt eltávolítani a grúz egyetemről. Néhány nap után szovjet csapatok állították helyre a rendet, de folytatódott a rivális milíciák egymást provokálása.

A Mihail Gorbacsov által 1991. március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a – gyakorlatilag az összes nem grúz – részt vett rajta, és túlnyomó többségük (98,6%) az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével.

Gamszahurdia nagyon gyorsan népszerűtlenné vált, és decemberben a Grúz Nemzeti Gárda megszállta Tbilisziben a kormányzat hivatalait Tengiz Kitovani parancsára. Az államcsíny után néhány héttel, 1992 januárjában ő is lemondásra kényszerült. Eduard Sevardnadze korábbi szovjet külügyminiszter, akinek nagy szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, váltotta fel a grúz elnöki székben Gamszahurdiát. Ezzel a kormányzatban a keményvonalas grúz nacionalisták kerültek döntő pozíciókba.

1992. február 21-én a Grúziát uraló katonai tanács érvénytelennek nyilvánította a szovjet időszak alkotmányát és ismét hatályba helyezte az 1921-es alkotmányt. Sok abház úgy tekintett erre a lépésre, mint autonómiájuk felszámolására. 1992. július 23-án a szakadár abház rezsim kikiáltotta a függetlenségét Grúziától, bár ezt a lépést más hatalom nem ismerte el. A grúz kormányzat Gamszahurdia híveit vádolta a belügyminiszter elrablásával és fogságba vetésével Abháziában. 3000 katonát vezényelt a térségbe a rend helyreállítására. Súlyos harcok bontakoztak ki Tbiliszi erői és az abház milícia között Szuhumiban és környékén. Az abház hatóságok elutasították Grúzia igényeit és invázióról beszéltek. Az egyhetes harc számos sebesülést okozott mindkét oldalon. Végül a grúz kormány erői ellenőrzésük alá vonták Abháziát és elvágták a régiót a külvilágtól.

Az abházok katonai veresége vezetett egy sajátos szervezet megalakulásához. A Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja Észak-Kaukázus oroszbarát mozgalmainak gyűjtőszervezete volt. Részt vettek benne csecsenek, kozákok, oszétok, Oroszországból érkezett önkéntesek százai. Itt tevékenykedett Samil Baszajev, aki később a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok egyik vezetője lett. Ők támogatták az abház szeparatistákat a grúz kormányzat ellenében. Beszámolók szerint reguláris orosz erők is beavatkoztak a szakadárok oldalán. Szeptemberben az abházok és orosz önkéntesek a tűzszünet megsértésével megtámadták a Gagrát, és Abházia jelentős részét megtisztították a grúz erőktől. Sevardnadze kormányzata Oroszországot gyanúsította a lázadók támogatásával, Grúzia területi épségének megbontásával, a grúz-orosz határ frontvonallá változtatásával. 1992 végére a lázadók ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumitől északnyugatra eső részét.

A konfliktus megoldatlan maradt 1993 júliusáig, amikor abház lázadók sikertelen támadást indítottak a grúz kézen levő Szuhumi ellen. Körülvették és lőtték a várost, ahol Sevardnadze csapdába esett. Július végén a grúzok győztesnek tekintették magukat. 1993 szeptember közepén az abházok újabb támadást indítottak. Tíznapos súlyos harc után 1993. szeptember 27-én elfoglalták Szuhumit. Sevardnadze éppen csak megszökött a halál elől, miután tarthatatlanná vált helyzete a városban. Akkor döntött a menekülés mellett, amikor a szeparatista mesterlövészek lőni kezdték a szállodát, ahol lakott. Abházok, észak-kaukázusi önkéntesek és szövetségeseik számos atrocitást követtek el a városban maradt grúzokkal szemben, ez a szuhumi mészárlás. A tömeggyilkosságok és rombolások még két hétig folytatódtak, ezerszámra haltak meg és tűntek el az emberek.

Ezután az abház erők gyorsan elfoglalták Abházia többi részét, mert a grúz erőket lekötötte Zviad Gamszahurdia híveinek lázadása Mingréliában. A vereség kaotikus következményei miatt szinte minden grúz elmenekült a régióból. Menekültek a győztesek etnikai tisztogatása elől. Sok ezren meghaltak - különböző becslések szerint 10.000 - 30 000 grúz és 3000 abház esett áldozatul - és mintegy 250 000 ember (többségében grúz) kényszerült elhagyni lakhelyét.

A háború alatt mindkét oldal súlyosan vétett az emberi jogok ellen, az abházok és szövetségeseik etnikai tisztogatását elítélte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) budapesti (1994), lisszaboni (1996) és isztambuli (1999) ülése.

A háború utáni Abházia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. október 3-án elnökválasztást tartottak Abháziában. Ezen a választáson Oroszország Raul Khadjimbát támogatta. Ő korábban miniszterelnök volt, Vlagyiszlav Ardzinba szeparatista elnök támogatója. Ardzinba betegsége miatt nem indult. Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin plakátokon támogatta Khadjimbát, aki munkatársa volt a KGB-ben Szuhumiban. Orosz parlamenti küldöttség érkezett Khadjimba támogatására meg népszerű énekesek Joszip Kobzon vezetésével.

De Raul Khadjimba elvesztette az elnökválasztást Szergej Bagapssal szemben. A köztársaságban feszült helyzet alakult ki, a választási eredményeket semmisnek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság. Tárgyaltak, majd a riválisok közösen indultak - Bagaphs lett az elnökjelölt és Khadjimba az alelnök-jelölt.

2006 júliusában grúz rendőri erők sikeres műveletet indítottak a grúzok lakta Kodori-szoros lázadó adminisztrátora, Emzar Kvitsiani ellen. Őt Grúzia előző elnöke, Eduard Sevardnadze nevezte ki és nem ismerte el Miheil Szaakasvilit, aki a rózsás forradalomban leváltotta Sevardnadzét. Bár Kvitsiani megszökött, mielőtt a grúz rendőrök elfogták volna, a Kodori-szoros ismét a tbiliszi kormány hatalmába került.

A háború utáni években folyamatos volt a szórványos erőszak. Bár az oroszok békefenntartóként voltak jelen, grúz hivatalnokok rutinszerűen azzal vádolták őket, hogy fegyverrel látják el és pénzügyileg támogatják az abház lázadókat. Az orosz támogatás nyomán az orosz rubel lett Abházia tényleges pénze. Oroszország megkezdte Abházia lakosságának útlevéllel ellátását. Grúzia gyakran vádolta Oroszországot légterének megsértésével, azzal, hogy helikopterekről támadja a Kodori-szoros grúz ellenőrzés alatt álló településeit. 2008 áprilisában egy orosz MIG – amely ki volt tiltva Grúzia légteréből, beleértve Abháziát is – lelőtt egy grúz pilóta nélküli felderítő repülőgépet.

A függetlenség kikiáltása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. augusztus 9-én az abház erők tüzet nyitottak a Kodori-szorosban a grúz csapatokra, miután grúzok rakétát küldtek rájuk. Ez összefüggésben állt az akkor zajló dél-oszétiai háborúval. Akkoriban döntött úgy Oroszország, hogy fegyverrel támogatja az oszét szakadárokat, akiket Grúzia támadott. A konfliktus Oroszország és Grúzia közötti nyílt háborúvá eszkalálódott. 2008. augusztus 10-én mintegy 9000 orosz katona érkezett Abháziába, jelentősen megerősítve az ott állomásozó orosz békefenntartókat. Mintegy 1000 abház katona indult az Abházián belüli, a grúz kormány ellenőrzése alatt álló terület elfoglalására a Kodori-szoros felső részén. Augusztus 12-én az utolsó grúz csapatok és civilek is elhagyták Abháziát. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország. 2008. november 17-én az abház parlament ratifikálta azt a törvényt, amely engedélyezi Oroszországnak katonai támaszpont építését Abháziában 2009-ben.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abháziát 7 járás és 1 város alkotja.

Abházia térképe

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország hadereje az Abház Fegyveres Erők, melynek alapját az Abház Nemzeti Gárda adta 1992 elején. A legtöbb hadieszköz a Godauta-i (Гəдоуҭа/Гудаута) légi támaszpontra érkezett Oroszországból. Maga a haderő szárazföldi erőkből áll, azonban van kisebb haditengerészete és légierje is. Oroszország körülbelül egy 1600 fős biztosító erőt állomásoztat az általa elismert országban, melyet bármikor a duplájára (ezredszintűre) képes emelni.

  • Abházia szárazföldi ereje megközelítőleg 5000 főt számlál, amelyben ejtőernyős és egyéb különleges műveleti egységek is tartoznak. Az országot fenyegető fegyveres összecsapások esetén ez a létszám közel tízszeresére, azaz 50 000 főre emelhető.
  • A haditengerészete három flottaegységből áll, melyek Szuhumiban, Ocsamcsirában és Picunda-ban (Пиҵунда/Пицунда) állomásoznak.
  • Légiereje alapvetően kis létszámú (15-20 db), de igen nagy típusválaszékú, ami a gazdaságos fenntartást nehezíti.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1989-es népszámlálás szerint a lakosság 48%-a grúz, 17%-a abház. A 2011-es népszámlálás alapján: abházok (50,71%), örmények (17,39%), grúzok (17,93%), oroszok (9,17%).[3]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abházia témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg az abházia címszót a Wikiszótárban!