Kercsi-szoros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kercsi-szoros
Strait of Kerch.jpg
Ország(ok)  Ukrajna
 Oroszország
Hosszúság 40 km
Legnagyobb szélesség 15 km
Legkisebb szélesség 4,5 km
Legnagyobb mélység 18 m
Települések Kercs
Elhelyezkedése
Kercsi-szoros (Ukrajna)
Kercsi-szoros
Kercsi-szoros
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 45° 21′ 13″, k. h. 36° 38′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 13″, k. h. 36° 38′ 47″
A Fekete-tenger keleti része egy 1770-es térképen

A Kercsi-szoros (oroszul Ке́рченский проли́в, ukránul Керченська протока, krími tatár nyelven Keriç boğazı) a Fekete-tengert és az Azovi-tengert köti össze. A szoros nyugati partját az Ukrajnához tartozó Krím Kercsi-félszigete, a keletit az oroszországi Tamany-félsziget alkotja. Szélessége 4,5 és 15 km között változik. Legnagyobb mélysége 18 m. Legfontosabb kikötője Kercs városa, amiről a szoros mai nevét is kapta. Az ókori görögök Kimmer Boszporusznak (Βόσπορος Κιμμέριος) nevezték, a 18 sz. és a 20. sz. eleje között Tauri-, Jenikalei- vagy Kercs-Jenikalei-szorosnak is hívták.

Ókori említése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hérodotosz is beszámolt róla, hogy a nomádok a befagyott tengeren keltek át a szoroson. Az i.e. 6. században a milétosziak a mai Kercs helyén Pantikapaion néven alapítottak várost, amely később a Boszporoszi Királyság fővárosa lett.

Az i.e. 2. században VI. Mithridatész pontoszi király a szoros jegén győzte le a barbárokat:

"A fagy a Meótiszi tó (Azovi-tenger) szájánál bizonyos helyeken olyan kemény volt, hogy ott Mithridatész hadvezére lovas ütközetben győzte le a barbárokat, ugyanezen barbárokat nyáron, mikor a jég elolvadt, tengeri csatában gyűrte le." (Sztrabón, II, 1, 16)[1]

"Úgy mondják, hogy Mithridatész ezredese, Neoptolemosz ugyanabban a szorosban a barbárokat nyáron tengeri, télen lovas csatában győzte le" (VII, 3, 18)[2]

"A Meótiszi tó bejáratát Kimmer Boszporosznak hívják. Az elején meglehetősen széles - vagy hetven stadion - és ezen a helyen kelnek át Pantikapaionból Fanagóriába, a legközelebbi ázsiai városba; de sokkal keskenyebb csatornában végződik. Ez a szoros választja el egymástól Ázsiát Európától" (VII, 4, 5)[3].

A második világháborútól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerszoros Ivan Ajvazovszkij festményén

A második világháború idején a németek tervezték egy híd felállítását a szoroson keresztül, de felhalmozott építőanyagaikból végül a szovjetek kezdték el a híd építését 1944. áprilisában és őszre, "a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulójára" fejezték be. A zajló jég már 1945. februárjában megrongálta a híd pillérjeinek egyharmadát. A jaltai konferenciáról visszatérő szovjet delegáció vonata néhány nappal a híd szétesése előtt haladt át rajta. Ezután nem is javították meg, hanem szétbontották, hogy ne zavarja a hajózást.

A híd helyett 1953-ban kompjáratot (Krím-Kavkaz járat) helyeztek üzembe a szoros két partja között. Az 1980-as évek végére a kompok úgy elöregedtek, hogy előbb a személyszállító, majd a tehervagonok átszállítását is leállították. A következő 15 évben csak a gépkocsikat szállító kompok üzemeltek. 2004-ben átadták az új vasúti kompot, melynek avatásán Viktor Janukovics ukrán miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt vett.

2007 őszén egy hatalmas viharban több hajó is elsüllyedt a Kercsi-szoros környékén és két tankerről kiömlő kőolaj nagy károkat okozott a szoros partjain.

Már az 1990-es évektől mind orosz, mind ukrán részről több javaslat született egy híd építésére a szoroson keresztül, de finanszírozási nehézségek miatt a megvalósításuk halasztódik.

2003-ban a két ország között területi vita robbant ki, mikor a szorosban fekvő, ukrán fennhatóságú Tuzla-szigethez orosz oldalról töltést kezdtek el építeni. A kérdést tárgyalásokkal rendezték, de Oroszország továbbra is vitatja a határvonal pontos helyét, mert a szovjet időkben húzott adminisztratív határ az ukrán oldalon hagyta a hajózásra alkalmas, mélyebb vizű részt.

2014-ben a krími krízis során a szoros ukrán részét orosz csapatok foglalták el és tartják megszállva a nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére, ellenőrzésük alatt tartva ezzel az egész szorost és annak hajóforgalmát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Geógrafika hüpomnémata II. könyv, Sztrabón
  2. Geógrafika hüpomnémata VII. könyv, Sztrabón
  3. Geógrafika hüpomnémata VII. könyv, Sztrabón

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]