Lettország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lett Köztársaság
Latvijas Republika
Lett Köztársaság zászlaja
Lett Köztársaság zászlaja
Lett Köztársaság címere
Lett Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Dievs, svētī Latviju
EU-Latvia.svg

Fővárosa Riga
é. sz. 57°, k. h. 25°
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Andris Bērziņš
Miniszterelnök Laimdota Straujuma[1]
Hivatalos nyelv lett
függetlenség Az Orosz Birodalomtól
kikiáltása 1918. november 18.
elismerése 1920. augusztus 11.

EU-csatlakozás 2004. május 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 2 070 371 fő (2011)[2] +/-
Rangsorban 149
Becsült 1 996 500 fő (2014. június)
Rangsorban 149
Népsűrűség 37 fő/km²
HDI (2007) 0,866 (48) – magas
Földrajzi adatok
Terület 64 589 km²
Rangsorban 121
Víz 1,5%%
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel LV
Hívószám 371
Internet TLD .lv

Lettország (hivatalos nevén Lett Köztársaság, lettül Latvijas Republika) állam Északkelet-Európában. A Balti-tenger mellett fekvő Lettország a balti államok egyike Észtország és Litvánia mellett, amelyek északon és délen határolják Lettországot. Keleten Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos.

2003. szeptember 20-án a lettek népszavazással az Európai Unióhoz történő csatlakozás mellett döntöttek, ami 2004. május 1-jén be is következett. Lettország a NATO-nak is tagja, 2004. március 29. óta. 2014. január 1-től az eurózóna 18. tagja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország nagy részét erdő borítja, az országnak több mint 12 000 kisebb folyója és 3000-nél is több tava van. Az ország nagy része termékeny síkság, a legmagasabb pont a Gaizinkalns (312 m).

A sekély Rigai-öböl, a Balti-tenger egyik nyúlványa az ország északnyugati részén található. A főváros, Riga az öböl partján található, a Daugava folyó torkolatánál. A fővároson kívül további fontos városok még Daugavpils, amely szintén e folyó mellett található, és a Balti-tenger partján fekvő Liepaja.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Venta vízesése Kuldīga mellett
Név torkolata hossza (km)
Lettországban
teljes hossza (km)
Gauja Rigai tengeröböl 452 452
Daugava Rigai tengeröböl 352 1005
Ogre Daugava 188 188
Venta Balti-tenger 178 346
Iecava Lielupe 136 136
A tengerpart Jūrmala mellett

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország klímája mérsékelt és óceáni, hűvös nyarakkal és enyhe, csapadékos telekkel.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettországban az eredeti növénytakaró mérsékelt égövi vegyes erdő. Állatvilága ennek megfelelő: vaddisznó, őz, szarvas, róka, farkas, medve.

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 9%-a védett.[3]

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gauja Nemzeti Park - 90 méter magas homokkő sziklák között folyik a Gauja folyó.
  • Ķemeri Nemzeti Park - kiterjedt mocsárvidék. A nemzeti park szomszédságában ásványvízre alapuló üdülőhely.
  • Rāzna Nemzeti Park
  • Slitere Nemzeti Park - a nemzeti parkot 2000-ben szervezték, de a terület a balti államok legrégibb természetvédelmi területe. Tengerparti erdőségek. A területbe tartozik néhány falu, melyeknek kulturális-történelmi jelentősége van a lettek számára.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország történelme
Knight livonia.png

A mai Lettország területe, amely sokáig Livónia néven volt ismert, a német Kard Testvériség befolyása alatt állt a 13. századtól. A 18. és a 19. század során Oroszország hajtotta uralma alá az országot és a szomszédos területeket. Az első világháború és az orosz forradalom után Lettország 1918 novemberében kikiáltotta függetlenségét. Ez nem tartott sokáig, mivel a Szovjetunió az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján az érdekszférájába tartozó balti államokat fenyegetéssel illetve nyomásgyakorlással kötelezte olyan szerződések aláírására, mely szerint azok területén szovjet csapatok állomásozhatnak. Az ilyen tartalmú szerződést Lettország 1939. október 5-én írta alá. 1940. június 15-én a Szovjetunió egy megrendezett határincidenst használt fel a megszállás ürügyének. Kārlis Ulmanis miniszterelnök a vérontás elkerülésére parancsot adott a lett hadseregnek a fegyverletételre. Az országot 1940. június 17-én szállta meg a Szovjetunió, hivatalosan augusztus 5-én annektálta.

Lettország hosszú ideig szovjet uralom alatt állt, leszámítva a második világháború néhány évét, amikor a németek foglalták el. Az 1980-as évek szovjet reformmozgalmai, mint például a glasznoszty felerősítették a lett függetlenségi törekvéseket, amelyek 1991. augusztus 21-én a függetlenség kikiáltásához vezettek. 1991 óta az ország folyamatosan javítja kapcsolatait a nyugati államokkal, 2004-ben mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak tagja lett. 2007. március 28-án aláírták a szerződést az orosz-lett határról, ezzel véget ért az 1991 óta tartó határvita.[4]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete
A parlament ülésterme

Államforma, alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnök: Az elnökválasztást a parlamenti választásoktól függetlenül, szintén négyévente tartják. Az elnököt a Saeima választja. Az elnök jelöli ki a miniszterelnököt. Lettország elnöke elvileg feloszlathatja a Saeimát és előrehozott választásokat írhat ki. (Ez még nem fordult elő).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Saeima a Lett Köztársaság egykamarás parlamentjének a neve. A Saeima 100 tagját arányos képviseleti választások útján választják: az 5%-ot elért pártok között osztják szét a parlamenti helyeket. A parlamenti választásokat négyévente, október első szombatján tartják.
  • A miniszterelnök a végrehajtó hatalom központi szervének, a kormánynak a vezetője.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. július 1-jétől az Európai Unió jogharmonizációjának keretében Lettország adminisztratív felosztását az addigi két szintű közigazgatási felosztásról egyszintűre változtatták megszüntetve ezzel az első szintet a járásokat.

Az addigi második szintű közigazgatási egységeket: a városokat (pilsētas), városkörnyéki településeket (pilsētu lauku teritorijas), és falvakat (pagasti) 109 községbe (municipaliy vagy novadi) összevonták. Ezen kívül 9 város köztársasági jelentőségű város (republikas pilsētas) címet kapott. Az ország azon városai, amelyek korábban városi jogokat szereztek, megtartották város elnevezésüket az adott községen belül.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Latvijas Ceļš (Lett Út)
  • Jaunais Laiks (Új Idő)
  • Par cilvēka tiesībām vienotā Latvijā (Emberi Jogokért az Egységes Lettországban)
  • Latvijas Pirmā Partija (Lett Első Párt)
  • Tēvzemei un Brīvībai (Hazáért és Szabadságért)
  • Latvijas Sociāldemokrātiskā Strādnieku Partija (Lett Szociáldemokrata Munkáspárt)
  • Latvijas Sociālistiskā Partija (Lett Szocialista Párt)
  • Tautas Partija (Néppárt)
  • Zaļo un Zemnieku Savienība (Zöldek és Parasztok Szövetsége), amely a Lett Zöld Pártból (Latvijas Zaļā Partija) és a Lett Parasztszövetségből (Latvijas Zemnieku Savienība) áll.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riga, a főváros

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Terület: 64 597 km2
Krisztus Születése Székesegyház, lett ortodox katedrális Rigában

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riga, Daugavpils, Liepāja, Jelgava.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség kevesebb mint 60%-a lett nemzetiségű. Körülbelül 30% az oroszok aránya, akiknek jogait és jólétét a szomszédos Oroszország figyelme kíséri. Más országokból (Fehéroroszország, Lengyelország, Ukrajna) származó kisebbségi népcsoportok teszik ki a maradék 10%-ot.

Az egyetlen hivatalos nyelv a lett, amely a balti nyelvcsalád keleti ágának tagja, de az oroszt is sokan beszélik.

Majdnem mindenki keresztény, a nagy felekezetek a katolikusok, az evangélikusok és az orosz ortodox egyház. Egy másik jelentős vallás a Dievturi, amely a kereszténység előtti kor mitológiáján alapul. Valamivel több mint a fele (ötvenhat százaléka) a lakosságnak az ország nevét adó lett nemzetiségű, huszonnyolc százalék a volt Szovjetunióból bevándorolt orosz nemzetiségű, a fennmaradó egy tizedet az oroszokkal rokon fehéroroszok, lengyelek és ukránok teszik ki. Forrás: A Világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ventspils kikötőjének egy része
A Rietumu Bank épülete Rigában

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél található, és régóta egyfajta hídként szolgál Nyugat-Európa és Oroszország között. Kedvező földrajzi fekvés következtében, Lettországban hamar kifejlődött a kézműipar, majd a 19. sz. második felében a vasútvonalak megépülésével megindult az iparosodás. Oroszországon belül az egyik legfejlettebb ipari körzetté alakult. A két világháború között a mezőgazdaságban az állattenyésztés termékei jelentős exportcikkek voltak. Lettország a szükséges nyersanyagokhoz és az energiához keletről jutott, és a szakképzett munkaerőt igénylő késztermékek zöme a szovjet piacra került. 1990-ben az egy főre számított nemzeti jövedelem alapján a szovjet átlag 135%-a volt. A SZU-ból való kiválása után, 1992-ben a bruttó hazai termék 35%-kal esett vissza. Az 1990-es évek végére az új pénznem bevezetésével (1993), a privatizációval, az infláció jelentős csökkentésével és a Ny-i kapcsolatok erősítésével stabilizálódott gazdasága. 1998-ban a GDP magoszlása: mezőgazdaság: 8%, ipar 30%, harmadik szektor 62%. Nemzeti valutáját - lett lat - 2013. december 31-én éjfélkor az euró váltotta fel.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság vezető ágazata a belterjes, istállózó állattenyésztés, főként a tej- és hústermelő szarvasmarha tenyésztése, amelyhez a rétek és legelők magas aránya (12,4%), valamint a szántóföldi szálas- és szemestakarmányok biztosítanak jó feltételeket. Szarvasmarhát (509 000 db,az adatok 1997-re vonatkoznak) főkét Lettország északi, északkeleti és nyugati területén tartanak. A sertéstenyésztés (460 000 db) fő körzete az ország középső és déli része. Mindenütt elterjedt a baromfitenyésztés (4 millió db). A tengerpart mellett halászat dominál. A földművelés lehetőségei kedvezőtlenebbek. A gyenge minőségű podzol talajt, csak délen váltja föl jobb minőségű barna erdőtalaj. Az ország területének 27%-a szántó, amelyen főként szálas- és szemestakarmányt (árpa: 360 000 t, zab: 117 000 t), burgonyát (843 000 t) termesztenek. A kenyérgabonák közül északon rozs (134 000 t), délen búza (395 000 t) terem, de mennyiségük nem elégíti ki a lakosság szükségletét. A korábban híres lentermesztés (10 000 t rost) visszaszorult, a cukorrépa termesztés (388 000 t) viszont nőtt, de a cukorból behozatalra szorul.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyersanyagokban és energiahordozókban szegény. Csupán tőzeg és építőipari nyersanyagokat bányásznak, valamint vízenergia-készletei vannak. Vízerőművekben (főként Daugaván) termelik a villamos áram 75%-át (villamos energia termelése 1997-ben 4,0 milliárd kWh), de energiaszükségletének felét importálja. Oroszországból kőolajt, Ukrajnából pedig szenet vásárol.

A feldolgozóiparban a gépgyártás és az élelmiszeripar vezet. A gépipar termékei: villany- és dízelmotorok, személyvagonok, városi villamosok, mikrobuszok, mg.-i hűtőgépek, izzólámpák, rádiók, telefonkészülékek, stb. A balti államok egyetlen kohászati üzeme nem képes ellátni a acélszükségletét (Liepája 465 000 t acél 1997). A könnyűipar textilárut, bőt, cipőt, faárut, papírt állít elő. Újabban a vegyipar is fejlődik (gyógyszer, műszál, műtrágya). Az élelmiszeripar helyi nyersanyagot dolgoz fel (halkonzerv, tej- és húsipar, cukorgyártás). Az ipar főkét a fővárosban összpontosul, jelentősebb iparvárosok még, Daugavpils, Liepája, Jelgava és Ventalis.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős mérleghiányt mutat. 1998-ban az import (3,14 milliárd $) 75%-kal meghaladja az export értékét (1,79 milliárd $). Erősen visszaesett a külkereskedelme a volt szovjet utódállamokkal. 2006-ban a lett export növekedésének üteme (12%) visszaesett a korábbi évekhez képest, ugyanakkor az import továbbra is rendkívül magas ütemben (28%) bővült. A kivitel egyharmadát fa és faipari termékek adják, a további fontos exportcikkek: alapanyagok (16,2%), textil termékek és gépek (8,8%), gépi berendezések (5,8%). A legfontosabb behozatali cikkek: gépek, szállítási eszközök, ásványkincsek és alapanyagok. A teljes külkereskedelmi forgalomban Lettország legnagyobb külkereskedelmi partnerei: Litvánia (12,7%), Németország (12,6%), Észtország (9%), Oroszország (8,3%), Svédország (6,1%) és Lengyelország (5,9%). Az uniós tagországokkal folytatott kereskedelem a teljes forgalom 75%-át teszi ki.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország vasút és közúthálózata sűrű.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997-ben a vasútvonalak hossza 2413 km, amelyből 271 km villamosított. A legnagyobb vasúttársaság a Latvijas Dzelzceļš (LDZ). Az utasszállításon kívül a kereskedelem a legfontosabb. Az Oroszországból érkező vonatok keresztülhaladnak az országon, míg elérnek a lett kikötőkbe, azonban Litvániával ellentétben Lettországban nincs korridor vasút. Riga fontos vasúti csomópont, Moszkvával két expresszvonat köti össze.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közutak hossza 55 950 km, ebből 21 400 km aszfaltozott.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb légitársaság a balti államok által közösen üzemeltetett AirBaltic, amelynek Észak-, Közép- és Nyugat-Európa a célja. Az AirBaltic 2006-ban 2,5 millió utast szállított. Az országban 3 nemzetközi repülőtér található Liepajában, Ventspilsben és a fővárostól 13 km-re délnyugatra Ogre mellett a Rigai nemzetközi repülőtér (IATA: RIX, ICAO: EVRA), az ország legnagyobb repülőtere.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengerparti kikötői közül Ventspils és Liepája egész évben használható (a többi is csak rövid időre fagy be), az ország külkereskedelmének nagy részét, emellett részben az orosz tranzitszállításokat is itt bonyolítják.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Riga óvárosának egy része

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2 év elő-iskola - óvodának felel meg-, de rövidebb időtartamú, és idősebben járnak oda a gyerekek. Ezután 9 év 'általános iskola', amit 3 év középiskola követ.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cēsis várának romja
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Lett irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettországban az ételek elkészítésének leggyakoribb módja a füstölés, a füstölt hering, orsóhal, lepényhal és angolna mind-mind nemzeti ételnek számítanak. Nyáron az erdei gyümölcsökből készített lepények remek lehetőséget nyújtanak pár kiló magunkra szedésére... A Riga Feketebalzsam Lettország nemzeti itala, nagyon magas alkoholtartalmú, sűrű, fekete, az Unikumhoz valamennyire hasonlító ital. A modern lett konyhára a német konyhától átvett húsos, halas ételek jellemzőek. A lett konyha kétharmada hideg ételekből áll: céklasalátából, húsos és halas előételekből, tojásokból, sajtokból, túróból és aludttejből. A korlátozott ételválaszték és az időhiány együttesen vezetett ehhez az étkezési kultúrához.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lett nemzeti sport a jéghoki. Ezenkívül még a kosárlabda és a labdarúgás is kedvelt. A 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságra kijutottak, de a csoportkörben két ponttal búcsúztak. Ernests Gulbis sikeres lett teniszező képviseli hazáját a különböző nemzetközi versenyeken.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Magyar név Lett név Megjegyzés
Január 1. Újév Jaunais Gads
Húsvét előtti péntek Nagypéntek Liela Piektdiena változó dátum
Március/Április Húsvét vasárnap Lieldienas változó dátum
Húsvét vasárnapját követő nap Húsvét hétfő 2. Lieldienas változó dátum
Május 1. Munka ünnepe Darba svetki Az 1920-as alkotmányozó nemzetgyűlés
összehívásának napja szintén május
elsejére esett, ezért ugyanezen a napon
ünneplik.
Június 23. Szent Iván-éj Ligo Diena
Június 24. Nyárközép (Szent Iván napja) Jani
November 18. A függetlenség napja Neatkaribas diena Az 1918-as függetlenség kikiáltásának napja
December 25. Karácsony Ziemassvetki
December 26. Karácsony 2. Ziemassvetki
December 31. Szilveszter Vecais Gads

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lettország témájú médiaállományokat.