Tartu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tartu
Tartu, radnice.jpg
Az 1786-ban épült városháza
Tartu címere
Tartu címere
Tartu zászlaja
Tartu zászlaja
Közigazgatás
Ország  Észtország
Megye Tartu megye
Alapítás éve 1262
Irányítószám EE-50089
Népesség
Teljes népesség 98 449 fő (2014. január 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 79 m
Terület 38.8 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Tartu  (Észtország)
Tartu
Tartu
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 58° 23′, k. h. 26° 43′Koordináták: é. sz. 58° 23′, k. h. 26° 43′
Tartu weboldala

Tartu Észtország második legnagyobb városa, egyben Dél-Észtország legnagyobb települése. Tartu Észtország tudományos és kulturális központja. Tartuban van az ország legrégebbi egyeteme, melyet 1632-ben alapítottak, továbbá ott található az ország legrégebbi színháza, melynek neve Vanemuine. Tartuban működik az észt Legfelsőbb Bíróság és 2001 óta az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium is.

Korábbi nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi nevei voltak: Tarbatu, Dorpat, Dorpt, Derpt, Jurjev.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartu központjának (Városház tere) koordinátái: 58°22'49" N 26°43'21" E. 185 kilométerre terül el Tallinntól, 38,8 km² területen. A városon keresztülfolyik az Emajõgi folyó.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti kutatások szerint már a hetedik század óta lakott volt a vidék. 600 körül a helyi csúd törzsek a várhegyen egy fa erődöt építettek, amit Tarbatu-nak neveztek. 1030-ban a kijevi fejedelem, Bölcs Jaroszláv elfoglalta a területet, és megalapította saját városát, Yuryev-et. A város ezen a néven szerepel először írott forrásokban. A környék törzsei többször megtámadták az erődöt, 1061-ben el is foglalták. A terület ennek ellenére az 1200-as évek közepéig a Kijevi államhoz tartozott.[1]

A német lovagrend idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentföldről kiszoruló lovagrendeket a lengyelek és más, már keresztény államok a térségbe telepítették, hogy a pogány lakosságot (poroszokat, letteket, észteket) keresztény hitre térítsék. A Livóniai lovagrend, vagy más néven a Kardtestvérek 1224-ben foglalták el Tartut, a várost innentől Dorpatnak hívták. 1234-ben megalakult a város püspöksége, amely a mai Észtország területének jelentős részén irányította az egyházat (Dán Észtország, benne Tallinnal a lundi érseknek volt alárendelve). 1262-ben Dimitri novgorodi fejedelem, Alekszandr Nyevszkij fia megpróbálta elfoglalni a várost, de nem sikerült bevenni a várat. 1280-ban Tartu csatlakozott a Hanza-szövetséghez. A kivitel jelentős részét a borostyán alkotta, ami gazdagon fellelhető volt a balti-térségben. A város lakosságát szinte kizárólag németek alkották, és a kereskedelem révén a német dominancia a városban sokáig fennmaradt. A svéd, majd az orosz uralom alatt a város inkább német nyelvű volt, beleértve a kultúrát, az egyetemen is a német nyelv dominált. Ez a dominancia csak a 19. század végére ért véget.[1]

A reformáció lutheri irányzatait a város és környéke 1525-ben fogadta be. A templomok berendezései az erőszakos kép- és ereklyerombolásnak jórészt áldozatul estek.

Az 1558-1583 közötti Livóniai háborúban IV. (Rettegett) Iván csapatai 1558-ban elfoglalták a várost, hosszabb ostrom nélkül. A püspököt Moszkvába hurcolták, a Tartui püspökség pedig megszűnt. Az ezt követő háborúban a város hol a lengyelek, hol az oroszok kezén volt.[1]

Lengyel és svéd idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jam Zapolski béke értelmében a város és Livónia jelentős része Lengyelországhoz került. A város mai, piros-fehér zászlaját az akkori lengyel királytól, Báthory Istvántól kapta. 1583-ban jezsuita gimnáziumot alapítottak a városban, és megpróbálkoztak a lakosság katolikus hitre való visszatérítésével. 1600-ban háború tört ki Svédország és Lengyelország között a terület birtoklásáért. A svédek még a háború első évében elfoglalták a várost, majd a lengyelek 1603-ban visszafoglalták. 1625-ig a város lengyel kézen van, majd a svédek végleg elfoglalják. 1629-ben a háború véget ér, és a mai Észtország svéd fennhatóság alá való kerülésével zárul. 1632 fontos év a város történelmében. Ekkor alapította meg II. Gusztáv Adolf svéd király a város egyetemét, az Academia Gustavianá-t. Az 1656-1661 közötti svéd-orosz háborúban a város három évre orosz kézre került. A város az 1704-1721 közötti Nagy északi háborúban szinte teljesen elpusztult. A város a mai Észtországgal együtt Oroszország része lett az 1721-es Nystadi béke szerint. A várost innentől kezdve Derpt-nek hívják.

Az Orosz birodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost a háború után szinte teljesen ujjá kellett építeni. Ezt még tetőzte, hogy a városban két nagy tűzvész is tombolt, 1763-ban és 1775-ben. Az újjáépítés során nyerte el az óváros jórészt mai formáját. A legtöbb épület késő barokk vagy klasszicista stílusban épült. A város egyeteme 1802 után újra működik. A XIX. század második felében a város az észt nemzeti ébredés központja lesz. 1869-ben itt rendezik meg az első dalfesztivált, majd egy évvel később itt alakul meg az Észt Nemzeti Színház, a Vanemuine. 1872-ben szintén itt alakul meg az Észt Írók Társasága. A század végi oroszosítás miatt a várost 1893-ban ismét Yuryevnek nevezik.

A függetlenségtől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Észtország kikiáltotta függetlenségét, a város német megszállás alatt volt. Az Észt függetlenségi háborút lezáró békét a városban kötötték meg 1920. február 2-án a Szovjetunióval. Az egyetem 1919-től újra működött, most már teljesen észt egyetemként (az orosz fakultás elköltözött Voronyezsbe). 1920. október 14-én a városban kötötték meg a Szovjet-finn békét is. A város neve Tartu lett, lakossága 50 ezer fő volt. 1940 júniusában a Szovjetunió megszállta Észtországot, Tartut is beleértve. Becslések szerint a városból és környékéről tízezer embert deportáltak. A második világháborúban a város 1941-ben és 1944-ben is súlyos károkat szenvedett, különösen 1944-ben. A háború után újabb deportálások voltak. Ennek ellenére a város lakossága, jórészt a betelepülő munkások miatt növekedett, az 1949-es 57 ezerről az 1990-es évek végére 100 000-re ugrott, tehát megduplázódott. A rendszerváltás során az észtországi események központja volt a város. A Balti út keresztülhaladt a városon. A függetlenség helyreállítása után megkezdődött a rendkívül elhanyagolt óváros renoválása. Az egyetem ma is működik, kilenc fakultással.

Oktatás, kultúra, sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartuban található Észtország első egyeteme, amit 1632-ben alapítottak. A parkosított, kellemes légkörű várost gyakran "Észak Heidelbergének" nevezik. Az egyetemnek jelenleg 14 700 tanulója van, ebből 500-an csere- vagy vendégdiákok külföldi országokból[2]. Kilenc kara van:

  • Teológiai kar
  • Jogi kar
  • Orvostudományi kar
  • Filozófiai kar
  • Sporttudományi kar
  • Tudomány- és technológiai kar
  • Gazdasági kar
  • Matematikai és számítástechnikai kar
  • Társadalomtudományi kar[2]

Szintén a városban található a három balti állam nemzetvédelmi egyeteme, a Balti Védelmi Kollégium, az Észt Pilótaképző akadémia.[3] Ezenkívül itt van az Észt Nemzeti Színház, 2001 óta pedig az Észt Oktatásügyi Minisztérium is.

A város legjelentősebb sportegyesülete a Tartu Välk 494, ami jégkorong- és futballcsapatot is fenntart. A város volt a székhelye a 2006-2007 között a Lett jégkorong-bajnokságban szereplő Tartu Big Diamondsnak is. Profi kosárlabdacsapata is van a városnak, aminek Tartu Ülikool (sziklák) a neve. Ezenkívül a városban minden évben megrendezik a nemzetközi hírű tartui sífutó maratont[4].

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város sok harcot és tűzvészt szenvedett el, így épületei többször károsodtak. A középkori épületek főként kőből épültek, közülük világritkaságnak számít a János templom, melyen egyedülállóan sok terrakotta szobor látható. Sajnos a templom jelentős része romokban van, jórészt az északi-háború pusztításai miatt. A második világháború is jelentős károkat okozott benne, a Szovjet megszállás alatt pedig teljesen elhanyagolták. Felújítása 1989-ben kezdődött, az első istentiszteletet 1997 karácsonyán tartották. 1999-ben két bronz harangot kapott.[5] A jelenlegi belvárosra klasszicista stílus a jellemző, mely az 1775-ös tűzvész után az 1800-as évek elején felújított épületek stílusában mutatkozik meg. 1802-ben épült meg a Tartui Egyetem főépülete, míg a campus és további épületek a Toomemägi dombon kaptak helyet.

  • A 19. századi polgár lakóháza, mint kiállítás eredeti állapotában megtekinthető.
  • Városi múzeuma 1955-től működik jelentős numizmatikai és helytörténeti gyűjteménnyel.

Repülőtér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartu repülőtere (Ülenurme Lennujaam) a városközponttól 8 kilométerre délre található. 1946-ban nyitották meg, az új terminálépület 1981-ben készült el. 2005-től a Tallinn Airport Ltd. a tulajdonosa. Jelenleg Rigába (Air Baltic) és Stockholmba (Estonian Air) közlekednek menetrend szerinti járatok.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977-ben Tartu lakossága meghaladta a 100 000 főt. A 2005-ös népszámlálás szerint nem érték el ezt a létszámot. A 2006. január 1-jei nyilvántartás szerint 99 882 lakosa volt, 79% észt, 17% orosz és 4% egyéb nemzetiségű.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tartui Egyetem főépületének homlokzata

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tartu témájú médiaállományokat.

[1] [2] [3]