Narva (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Narva
Narva raekoda.jpeg
A városháza
Narva címere
Narva címere
Narva zászlaja
Narva zászlaja
Közigazgatás
Ország  Észtország
Megye Ida-Virumaa
Alapítás éve 1223
Irányítószám EE-20309
Népesség
Teljes népesség 69 497 fő (2007) +/-
Földrajzi adatok
Terület 84,54 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Narva  (Észtország)
Narva
Narva
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 59° 23′, k. h. 28° 12′Koordináták: é. sz. 59° 23′, k. h. 28° 12′
Narva weboldala

Narva város Észtország keleti részén, a Narva folyó partján, az orosz határ mellett.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Narva, Észtország legkeletibb városa a Narva folyó mentén fekszik, mely egyben természetes határt képez Oroszország és Észtország között, és a város közelében torkollik a Balti-tengerbe. A határ másik oldalán fekvő Ivangoroddal közösen ikervárost képeznek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A narvai Hermann-vár

Már a novgorodi kódex is tett említést egy Nerevskynek nevezett területről, a mai Narva környékén. Sokan innen eredeztetik a város és a folyó mai nevét.

Narva várát 1223. november 30-án alapították a dánok. Ennek oka az volt, hogy az itteni falu kereskedelmi utak találkozásánál feküdt, valamint hogy itt volt egy átkelő a Narva folyón. A város folyamatosan fejlődött a szláv fejedelmekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok miatt. 1345-ben Lübecki városjogot nyert IV. Valdemár dán királytól, a térség akkori urától. Ugyanakkor Tallinntól eltérően a város nem lett tagja a Hanza-szövetségnek, és végig alacsony volt a lakossága, mindösszesen néhány száz fő.

1346-ban a város Dán Észtország többi részéhez hasonlóan a Kardtestvérek rendjének fennhatósága alá került. 1492-ben III. Iván moszkvai nagyfejedelem felépítette a folyó túlpartján Ivangorodot

Svéd és Orosz idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1558-ban, a livóniai háborúban a várat elfoglalták az oroszok, majd 1581-ben a svédek. A háborút lezáró Jam Zapolski békében a vár a mai Észtországgal együtt Svédországhoz került.

A svéd időkben kezdődött el a város fejlődése. Miután az óváros 1659-ben leégett, barokk stílusban építették ujjá, és a belváros változatlan képet mutatott egészen a második világháborúig. Az 1680-as években kezdődtek meg a város erődítéseinek korszerűsítési munkálatai, melyek az egyik legerősebb erőddé tették a várost.

1700-ban a nagy északi háború során a várnál két jelentős ütközet zajlott. XII. Károly svéd király itt győzte le a négyszeres túlerőben lévő orosz seregeket 1700. november 20-án, akik még a háború kitörésekor vették be a várat. 1704-ben Narvát elfoglalták I. (Nagy) Péter orosz cár csapatai, és az 1721-es nystadti béke után Oroszországhoz került.

A 19. század második felében megkezdődött a Narva ipari fejlődése. 1857-ben Ludwig Knoop megalapította a Kreenholm textilüzemet. A gyár a Narva környéki zuhatagok olcsó energiáját használja, és az alkalmazott technológia is korszerű volt. A gyár termékei az 1900-as Párizsi Világkiállításon díjat nyeretek. A század végére a gyárnak már 10 000 dolgozója volt. Akkor Észtország munkásságának 41%-a élt és dolgozott a városban. 1870-ben megépült a várost Szentpétervárral összekötő vasútvonal.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban, az első világháború után Észtország kikiáltotta a függetlenségét. 1918. november 29-én a várost elfoglalta a Vörös Hadsereg. Az észtek 1919. január 19-én foglalták vissza. Az észt függetlenségi háborút lezáró tartui béke értelmében a város (Ivangoroddal együtt) Észtországhoz került. Észtország 1940-es szovjet megszállása után a Szovjetunió része lett.

Az 1941-es német támadáskor a város nem szenvedett komolyabb károkat. 1944-ben viszont a németek erődnek nyilvánították, ami miatt erős szovjet bombázások érték, majd a visszavonuló német csapatok felgyújtották. Az óváros teljesen elpusztult, mindössze három épület, köztük a városháza maradt meg az utókornak. A háború alatt a város szinte elnéptelenedett, a lakosságot midkét fél által érték atrocitások, ezért vagy elmenekültek, vagy elhurcolták őket.

A háború után ipari fejlesztések voltak tervbe véve, például a később Sillamäeben felépült uránfeldolgozó gyár, ezért Narvát zárt városnak nyilvánították. Még 1945 januárjában leválasztották területéről Ivangorodot, ami az Oroszországi SZSZSZK része lett. A városba jórészt oroszok költöztek be.

Amikor 1991-ben Észtország független lett, népszavazást írtak ki arról, hogy Narva autonómiát kapjon-e néhány közeli várossal együtt, mivel szinte teljesen orosz ajkúak voltak. A szavazók azonban nem támogatták az autonómia megadását.

Az 1992-es észt alkotmány szerint az ország határait a tartui béke rögzíti. Észtország és Oroszország viszont kötött egy megállapodást 2005-ben, ami értelmében köztük az 1945-ös határok állnak fent. Ez azt jelenti, hogy Ivangorod Oroszországnál marad.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óváros

Narva lakosságának jelentős része (93,85%) oroszajkú, ebből 86,41% orosz, akik a Szovjetunió idején a különböző országrészekből vándoroltak ide. A második világháború után, a szovjet intézkedések (a háború előtti lakosságot nem engedték visszatelepülni) miatt jelentősen megváltozott a város etnikai összetétele. A város lakosságának 35%-a orosz állampolgár.

Narva lakossága 1992 óta folyamatosan fogy. Akkor 83 000 lakosa volt a városnak, jelenlegi becslések szerint ez ma 65 000 fő körül van. Ez jórészt az orosz lakosság Oroszországba települése miatt van. A város egyik jelentős problémája az AIDS, ami a 2000-es években kezdett gyorsan terjedni. 2001 és 2008 között 1600 új fertőzöttet regisztráltak, és évente 150-200 fővel nő a fertőzöttek száma, ami Tallinn és Ida-Virumaa megye után a legrosszabb arány az országban.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Narvai vízesés
  • Narva Muuseum nagy kiterjedésű vár-, város- és régiótörténeti kiállítással a Hermann-várban (Hermanni linnus);
  • egy óvárosi barokk, 18. századi épületben elhelyezett művészeti galéria;
  • barokk városháza (a háború után újraépítve a károk miatt);
  • evangélikus és ortodox templomok;
  • a város peremén, közvetlenül a folyó mellett fekvő német katonai temető;
  • Hermann-vár, a Német Lovagrend egyik restaurált erődítménye, amely pontosan a Narva jobb partján álló ivangorodi várral áll szemben. Tornyában megtekinthető a várostörténeti kiállítás.

Híres narvaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakóházak
  • Evert Horn (1585-1615), Narva kormányzója (1613)
  • Friedrich Lustig (1912-1989), buddhista szerzetes
  • Paul Keres (1916-1975), sakknagymester
  • Paul Felix Schmidt (1916-1984), sakkjátékos
  • Ortvin Sarapu (1924-1999), sakkjátékos
  • Valery Karpin (szül. 1969), labdarúgó
  • Maksim Gruznov (szül. 1974), labdarúgó
  • Leo Komarov (szül. 1987), jégkorongjátékos

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallinn-nal vasút és az 1-es számú főút köti össze. Könnyen megközelíthető nagyváros Szentpétervár.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Narva című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Narva (település) témájú médiaállományokat.