A várost különböző nyelveken különböző neveken emlegetik: szamogitŠiaulē, lettSaule (régi) és Šauļi (modern), németSchaulen, lengyelSzawle, orosz Шавли (Savli – régi) és Шяуля́й (Sjauljai – modern), jiddis שאַװל.
A várost az írásos források először Soule néven említik a livóniai rendi krónikákban, amelyek a saulei csatát írják le. Így a város alapításának dátumát ma már 1236. szeptember 22-nek tekintik, amikor is a csata zajlott, nem messze a településtől. Eleinte a Német Lovagrend és a Livóniai Lovagrend portyái elleni védelmi állásként működött. Az 1410-es grünwaldi csata után a portyázások megszűntek, és Šiauliai egy mezőgazdasági településként kezdett fejlődni. 1445-ben építettek egy fatemplomot. Helyére 1625-ben épült fel az a téglatemplom, amely ma is látható a városközpontban.
Šiauliai a 16. században kapta meg a magdeburgi jogot, amikor is a terület közigazgatási központjává vált. A 16-18. században azonban a várost elpusztította a Deluge és a bubópestis járványok.
A város újjászületése Antoni Tyzenhaus érdeme, aki az észak-litvániai koronabirtokok parasztjainak erőszakos felkelése után radikális gazdasági és városi reformokat indított el. Úgy döntött, hogy a várost a klasszicizmus eszméi szerint építi újjá: a házak eleinte véletlenszerűen, sugárirányban épültek, de Tyzenhaus úgy döntött, hogy a várost rendezett, téglalap alakú rácsra építi. Šiauliai jól fejlett várossá nőtte ki magát, számos kiemelkedő téglaépülettel. 1791-ben II. Szaniszló Ágost, a Lengyel–Litván Unió királya ismét megerősítette Šiauliai városi jogait, és címerrel ruházta fel, amely egy medvét, a szamogiták jelképét, a mindent látó szemet és egy vörös bikát, a Poniatowski család jelképét ábrázolta. A modern címer ennek a változatnak a mintájára készült.
Lengyelország felosztása után a város új címert kapott. Šiauliai növekedett, és fontos oktatási és kulturális központtá vált. Az infrastruktúra is gyorsan fejlődött: 1836 és 1858 között megépült a Rigát és Tilsitet összekötő út, 1871-ben pedig a LiepājátRomnyival összekötő vasútvonal.[2] Šiauliai, amely fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, ipari városként kezdett fejlődni. Már 1897-ben Litvánia harmadik legnagyobb városa volt, mintegy 16 000 lakosával. A város demográfiája is megváltozott: 1909-ben a lakosok 56,4%-a zsidó volt. Šiauliai a bőriparáról volt ismert. Chaim Frenkel az Orosz Birodalom legnagyobb bőrgyárának tulajdonosa volt.
Az első világháború és a független Litvánia[szerkesztés]
Az első világháború alatt az épületek mintegy 85%-a leégett, és a városközpont elpusztult. A háború és Litvánia újjáalakulása után Šiauliai jelentősége megnőtt. Mielőtt Klaipėdát Litvániához csatolták volna, a város lakosságszámát tekintve Kaunas után a második helyen állt. 1929-re a városközpontot újjáépítették. Modern közművek is voltak: az utcákat kivilágították, volt tömegközlekedés, telefon- és távíróvonal, vízvezeték-hálózat és csatorna.
A függetlenség első évei nehezen teltek, mert az iparváros elvesztette oroszországi piacait. Új ügyfeleket kellett találnia Nyugat-Európában. 1932-ben vasútvonal épült Klaipėda felé, amely összekötötte a várost a nyugati piacokkal. 1938-ban a város állította elő a litván bőr 85%-át, a cipők 60%-át, a lenrost 75%-át és az édességek 35%-át. A kultúra is virágzott, mivel számos új folyóiratot nyomtattak, új iskolák és egyetemek nyíltak, könyvtárat, színházat, múzeumot és normáliskolát is nyitottak.
1939-ben a város lakosságának egyötöde volt zsidó.[3] A német katonák 1941. június 26-án vonultak be Šiauliaiba. A Šiauliai zsidók első tömeggyilkosságát 1941. június 29-én követték el a Kužiai erdőben, mintegy 12 kilométerre a településtől. A város egyik zsidó túlélője, Nesse Godin szerint a megszállás első heteiben mintegy 700 embert lőttek le a közeli erdőkben, miután arra kényszerítették őket, hogy maguk ássák meg a sírjukat. 1941. július 29-én kezdődően és egész nyáron át a németek mintegy 8000 Šiauliai és a város környékén élő zsidót gyilkoltak meg a Kužiai erdőben. Százhuszonöt linkuvai zsidót is meggyilkoltak ott, valamint a kommunista párt és a kommunista ifjúság litván és orosz tagjait.[4]
A Šiauliai gettót 1941 júliusában hozták létre. A településen két zsidó gettó volt, az egyik a Kaukas nevű külvárosban, a másik pedig Trakųban. A második világháború alatt a zsidó lakosság száma 8000-ről 500-ra csökkent. Az épületek mintegy 80%-a megsemmisült.
Šiauliai a kelet-szamogitiai fennsík keleti részén található. Vilnius 210 km, Kaunas 142 km, Klaipėda 161 km, Riga 128 km és Kalinyingrád 250 kilométerre van a várostól. Šiauliai teljes területe 81,13 km², amelyből 18,87 km² zöldterület és 12,78 km² vízfelület.
A Rėkyva tó vízszintje 129,8 méterre, a Talkša tó vízszintje 103 méterre, a városközpont 128,4 méterre, míg a Salduvės hegy 149,7 méterre van a tengerszint felett.
Šiauliai a mérsékelt öv alatt helyezkedik el, nedves kontinentális éghajlatú város. A januári átlaghőmérséklet −3 °C, míg a júliusi átlaghőmérséklet 19 °C. A csapadékmennyiség éves átlaga 620 mm, a legcsapadékosabb hónapok május, június és október.
1942-ben mérték a városban a legalacsonyabb litvániai évi középhőmérsékletet (+3,6 °C).
1795-ben 3700 ember élt Šiauliaiban, ami 1897-re 16 128-ra emelkedett, amikor is Kaunas után a harmadik legnépesebb város volt Litvániában. Šiauliai zsidó lakossága a tizenkilencedik század második felében folyamatosan nőtt, míg 1847-ben 2565 zsidó élt a városban, a század végére mintegy 7000 fő élt már itt.[6] Az első világháború kitörésekor a város lakosai közül 12 000 zsidó volt, így Šiauliai többsége zsidó volt.[6] Az első világháború idején Šiauliai egy csatatér volt, és lakosainak ezrei menekültek el, akik soha többé nem tértek vissza.[6]
1923-ban Šiauliai a harmadik legnépesebb város volt Kaunas és Klaipėda után.
A 19. századtól kezdve a település egy ipari központtá fejlődött. Az Orosz Birodalom idején a városnak volt a legnagyobb bőrgyára az egész birodalomban, amely Chaim Frenkel tulajdonában volt. 1938-ban a város állította elő a litván bőr 85%-át, a cipők 60%-át, a lenrost 75%-át és az édességek 35%-át.
A szovjet évek alatt a városban az elektronika (Nuklonas), a gépgyártás, a fafeldolgozás és az építőipar jelentős volt.
A 2005-ös adatok szerint a városban:
3195 db gyártó és szolgáltató vállalat
781 db kereskedelmi vállalat
30 db bevásárlóközpont van, köztük:
Akropolis, 2009 márciusában nyílt
Saulės Miestas, 2007 márciusában nyílt
Bruklinas, 2007 novemberében nyílt
Tilžė, 2008 februárjában nyílt
Arena, 2007 novemberében nyílt.
2020-ban megkezdődik Európa legnagyobb repülőgép-karbantartó és -javító központjának építése a Šiauliai nemzetközi repülőtér területén. A vállalat Airbus A320 és Boeing 737 típusú repülőgépeket fog javítani, valamint repülőgép-adminisztrációs és parkolási szolgáltatásokat is nyújt majd. A tervek szerint a létesítmény 1000 új munkahelyet hoz létre.[7]
A Leánygimnázium (napjainkban Didždvaris Gimnázium) 1898-ban nyílt
A Zsidó Gimnázium 1920-ban nyílt
A Šiauliai Tanárképző Szeminárium 1920-ban jött létre
1928-ban lett az általános iskolai oktatás kötelező
A Vincas Kudirka általános iskola 1930-ban nyílt
1939-ben a Kereskedelmi Intézet Klaipėdából átköltözött a városba, így ez lett az első felsőoktatási intézmény Šiauliaiban
1948-ban alapították a Šiauliai Tanárképző Intézetet, amiből 1954-ben Pedagógiai Intézet lett, és 1996-ban, amikor a Kaunasi Politechnikai Intézet Šiauliai kara csatlakozott hozzá, létrejött a Šiauliai Egyetem.
Šiauliai Állami Főiskola
2006-ban a tanulók száma a következő intézményekben:
Šiauliai Egyetem - 10 440
Šiauliai Főiskola - 2770
Észak-Litvániai Főiskola - 700
Menedzsment és Nyelvi Főiskola - 517
Šiauliai Zeneiskola - 149
Šiauliai Szakképzési Központ - 2663
A városban 8 gimnázium, 23 középiskola, 7 általános iskola, 9 nem formális gyermekoktatási intézmény és 29 óvoda működik. 2006-ban 21 000 diák tanult az iskolákban.
A városi park létrehozását Anton Tyzenhausnak tulajdonítják, de lényegében Vladimir Zubov hozta létre. A 19. századi park téglalap alakú volt, és az angol stílusú, szabadon tervezett parkokhoz hasonlított. A polgárok egy csekély díj ellenében sétálhattak a parkban. 1931-ben a parkot hivatalosan Šiauliai város önkormányzatának adományozták.
Šiauliai látképe
Šiauliai 16 parkkal rendelkezik, amelyek területe 1177 hektár.
Šiauliai mindig is egy fontos közlekedési csomópont volt. A híres Saulei csata a RigábólBubiai és Tauragė felé vezető kereskedelmi útvonal közelében zajlott. 1836-tól 1858-ig Riga és Tilsit között egy országút épült a város közelében. 1912 körül jelentek meg az első autók a város utcáin.
2006-ban Šiauliai 297 kilométernyi úttal rendelkezett, amelyek 32%-a volt kavicsos felületű. A leghosszabb utcák a Tilžės utca 9,72 kilométerrel és a Vilnius utca 5,67 kilométerrel, amelyből 1,28 km sétálóutca.
1871-ben megépült a Liepāja-Romny vasútvonal. A Tilžė-Riga és a Šiauliai-Klaipėda vasútvonalak 1916-ban, illetve 1931-ben épültek. A városnak van egy vasútállomása.
1930-ban egy repülőteret építettek. A szovjet időszakban, 1961-ben kibővítették, és egy nagy, a szovjet légierő által használt bázissá fejlesztették. Ma a NATO katonai bázisa, és itt található a Šiauliai nemzetközi repülőtér.
Az első személyszállító vállalatot 1940-ben alapították Šiauliaiban. Az Autotrestas volt az, amely 29 busszal. 1944-ben az Autotrestas helyébe egy autóipari cég lépett. 1947-ben megjelent az első taxitársaság. Ezt követően, a növekvő népesség igényeinek kielégítése érdekében 1955-ben további autóbuszokkal és Taksomotorų Autoūkival bővült a kínálat. 2006-ban egy modern buszpályaudvar épült egy kereskedelmi központtal. A városban 27 városi járat közlekedik, a maximális számuk 29 lehetne.
1923-ban 170 telefon előfizető volt, míg 1937-ben már 700. 1936-ban a város egy telefonfülkét telepített.
1957-ben építettek egy tévétornyot. 1995-ben indult meg a kábeltévé kiépítése, 1998-tól pedig elkezdték telepíteni a kábeles internetet, 2003-tól optikai internetet. 2008-ban a városban 14 postahivatal működött.
1924-ben jelent meg a labdarúgás Šiauliaiban. 1936-ban már 14 futballcsapat volt. Később más sportágakat is elkezdtek hivatásszerűen űzni a városban, egyebek között kosárlabdát, kézilabdát, rögbit, jégkorongot, atlétikát, kerékpározást, ökölvívást és más sportágakat. 2007. július 25-én, a 2011-es férfi kosárlabda-Európa-bajnokságra való felkészülés jegyében megnyitották a modern Šiauliai Arénát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Šiauliai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Litvánia
é. sz. 55° 55′ 41″, k. h. 23° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 55° 55′ 41″, k. h. 23° 19′ 00″
Észtország
Lettország
Litvánia
