Lengyel–Litván Unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Coat of Arms of the Polish-Lithuanian Commonwealth.svg

Lengyel–Litván Unió – a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség uniója. A krevai unióval kezdődött 1385-ben. 1569-ig ez perszonálunió volt. A lublini unió határozata szerint átalakult valódi unióvá. Az unió Lengyelország harmadik felosztásáig, 1795-ig állt fenn.

Az unió fő oka a német lovagrend részéről fenyegető veszély volt, valamint az a tény, hogy Nagy Lajosnak, aki lengyel király is volt, nem volt fiú utóda. Lajos a lengyel trónt lányára, Hedvigre akarta hagyni, de a lengyel tradíció szerint nőt nem lehetett megkoronázni. 1374. szeptember 17-én kiadta a kassai privilégiumot, mely a leányági örökösödés elismerése fejében szélesítette a lengyel nemesség előjogait. Hedviget 1384-ben koronázták meg, a lengyel nemesség azonban nem nyugodott bele a nőuralomba, és hamarosan kikényszerítette Hedvig és a litván nagyfejedelem házasságát, majd az első Jagelló-házi király, II. Ulászló lengyel királlyá koronázását.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krevai unió Krevában jött létre 1385-ben. Litvánia hercege, Jagello Hedviggel kötött házassága révén ténylegesen és politikailag is lengyel király lett, akét ország perszonálunióban egyesült. Ennek fejében Jagellonak egész népével át kellett térnie a kereszténységre, harcolni kellett a német lovagrenddel és ki kellett engednie a politikai foglyokat. Egy évvel később Jagello megkeresztelkedett és az Ulászló (Władysław Jagiełło) nevet kapta. Ezután megkoronázták. A krevai unió 1399-ben bomlott fel Hedvig halálával.

1401-ben kötötték meg a vilnius–radomi uniót. A Vilniusban és Radomban megerősített és megváltoztatott unió annak következménye volt, hogy Hedvig gyermek nélkül halt meg, a hatalom visszaszállt Ulászlóra.

A horodłói unió Horodłóban, egy kis lengyel faluban kötötték. Bevezették a nagyhercegi címet Litvániában. Leszögezte továbbá, hogy a két országot érintő kérdésekben a lengyel és litván nemesség együttműködése szükséges, ami Litvánia különállását biztosította.

A grodnói unió 1432-1434 között működött, Grodnóban kötötték. 1440-1447 között az unió ténylegesen megszűnt, amikor IV. Kázmér litván nagyherceg lett. Később, 1447-ben Zbigniew Oleśnicki érsek felajánlotta a lengyel koronát Jagelló Kázmérnak a perszonálunió felújítása céljából. Kázmér halála után megszakadt a perszonálunió a két ország között.

Rövid időn belül két további unió köttetett: 1499-ben a krakkó-vilniusi és 1501-ben a mielniki unió. Előbbit Krakkóban és Vilniusban, utóbbit Mielnikben szentesítették.

Az 1569. július 1-én aláírt lublini unióval megalakult a Lengyel Korona és a Litván Nagyfejedelemség Köztársasága. Zsigmond Ágost király közös országgyűlést hívott össze a két ország nemeseinek részvételével, ami a valódi unió kezdetét jelentette, vagyis azt, hogy a két különálló állam közös uralkodóról, országgyűlésről (szejmről) és külpolitikáról döntött.

Végül 1795-ben Lengyelország harmadik felosztásával az unió megszűnt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 9635066872